Somogyi Hírlap, 2006. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-13 / 37. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP - 2006. FEBRUÁR 13., HÉTFŐ AKTUÁLIS srí lanka Magyar segítséggel nemcsak falut építettek, hanem új álmokat is szőnek Az első honfoglalók Hungamában Hungamában M. P. Pemawathi hét gyerekkel tervezi újra az életet FOTÓK: KERÉK ÁGNES Srí Lanka déli része szenvedett a szökőártól. A következmény: 35 ezer halott, 3 milliárd dollár anyagi kár és sok remény elvesztése A szökőár sújtotta Sri Lan­kán elkészült az első het­ven ház, amelyet magyar adományokból építettek. A lakók pénteken kapták meg a magyar falu első lakásai­nak kulcsait. Egyelőre száz ház felépítését tervezik. Kercza Imre Boldogságfalvának is hívhat­nánk, de egyszerűen csak így nevezik: Hungama. A gama szingalézul azt jelenti, falu. A szó első felét pedig a Hungáriá­ból rövidítette a népnyelv. Hungamát nagyon gyakran em­legetik ezen a tájon. A magyar falu Hambantota mögött épül egy fennsíkon. Távo­labb az óceántól. Hambantota megyeszékhely, takaros város volt. Már amennyire egy dél-ázsi­ai várost takarosnak lehet nevez­ni. Aztán 2004 decemberében beírta nevét a világsajtóba. Talán itt tombolt legerősebben a Srí Lankára törő szökőár... A következmények: 35 ezer halott, sok egyedül, magára ma­radt ember és több mint három- milliárd dollárnyi kár. Akkor föl­dönfutóvá lett emberek, meg­csonkult családok kérdése volt: hogyan lesz tovább? És a világ megmozdult Érkez­tek a segélyek és az ígéretek a pénzbeli támogatásra. Kormá­nyok, nemzetközi és társadalmi szervezetek, egyházak ígérték a segítő jobbot Aztán a kormány­ígéretek egy része ígéret maradt csupán. A megdöbbenés is - amelyet a szökőár okozott - alábbhagyott, s az embereknek az életet újra kellett szervezni. Hungama Hambantota mögött bizonyíték is. A segíteni akarás bizonyítéka. Budapesten egy szingaléz orvos, Padma Ganno- ruwa számlát nyitott, hogy aki segíteni akar, tudjon hova fizet­ni. Az orvos egyébként Srí Lan­ka budapesti tiszteletbeli kon­zulja. Segített neki a szervezés­ben egy Kaposváron működő utazási iroda vezetője, Wimal Morapitiye, akit családi kapcso­latai ugyancsak a szökőár sújtot­ta országhoz kötnek. A számlán gyűlt a pénz. Me­gyei - közöttük a Somogy megyei - és települési önkormányzatok, önkormányzati képviselők fizet­tek be kisebb-nagyobb összeget. Volt, aki tiszteletdíját vagy an­nak töredékét ajánlotta fel, és nagyon sok névtelen, magánsze­mély küldte forintjait segítségül. Amikor a nemzetközi figyelem már lanyhult és megritkultak az ígéretek is, Ham-bantotán épít­kezni kezdtek. Abból a pénzből, amelyet Magyarországon adtak össze. Ma egyszerű, típusházak sorakoznak itt. Az európai épí­tészet- és lakáskultúrát tekintve nagyon is egyszerűek ezek a há­zak. Nincsenek elkülönített tel­kek, kerítések, csak épületek vannak. Valamennyi egyforma, mint két tojás. Két szoba (vagy inkább másfél), konyha, mellék- helyiség és egy kis terasz. Pad­lás nincs, a mennyezet maga a cserép, a gerendákat - látszanak - pálmafából fűrészelték. Vékony a fal, szimpla az ablak. Légkon­dicionáló nincs a házban. Fűtés­re pedig itt a trópusi körülmé­nyek között nincs szükség. A háztetőkön már ott a csatlakozó, de még nincs bekötve a villany. Vizet is fekete műanyag tartá­lyokból kapnak majd a lakók. Azt mondják, egy ház felépítése kijött félmillió forintból. Házról házra járok. A távol­ban az óceán felől nyugodt, egyenletes járású szélkerekek integetnek. A szavannára emlé­keztető tájon egyelőre csak cserje és gaz ver gyökeret. Az emberek most készülnek arra, hogy életet hozzanak ide, s ál­mokat szőjenek. Az első hetven család pénteken megkapta a kulcsokat. Abból a pénzből, amelyet összegyűjtöttek Ma­gyarországon, Padma Ganno- ruwa egyelőre száz ház felépíté­sét tervezi. Nem ezek lesznek a legsikeresebb épületek. A japán buddhisták Hun-gama mellett már felépítették a maguk falu­ját, s ott kinyitottak a boltok is. Hungama avatását pénteken 10 óra 57 percre tűzték ki. A különös időpontot asztrológus ha-tároztá meg. A csillagok állá­sa ugyanis akkor volt a legked­vezőbb. Srí Lankán hisznek az asztrológiában, s művelőjét mindig megkérdezik, ha na­gyobb döntés előtt állnak: ak­kor, amikor építkezni, vállal­kozni kezdenek, ha fordítani szeretnének életükön, sorsu­kon, s akkor is, ha mondjuk gyémántbányát nyitnak. Azt nem tudni, hogy jártak-e aszt­rológusnál a költözés időpont­ját tudakozandó az első lakók. Egy azonban tény, hogy nagy a várakozás bennük. Most mindenesetre a hiva­talos embereket is megelőzve jönnek ide a faluba. Van, aki egy kétkerekű traktor mögé kapcsolt pótkocsin hozza az egész családot. Más ernyő alatt érkezik kimért, lassú léptekkel, s húzódnak meg egy emberként az egyetlen fa árnyékában vagy támaszkodnak a közössé­gi ház falához, s várnak né­mán, lehajtott fejjel. A közösségi ház egyébként az egyetlen épü­let, amely mindenkié lesz. Itt nincs még iskola, üzlet sem, és hiányzik az élet megannyi kel­léke. De készen van az első ház. Beszélgetni szeretnék az em­berekkel. Nehezen nyílnak meg, tőmondatokban felelnek. Néha azt gondolom, fásultak annyira, hogy a jó hír, a lakás­hoz jutás reménye sem tudja feltörni a némaságot. Mohámén Anwer az első em­ber, aki megszólal.- Hambantotában a tengerpar­ton laktam és vásároztam; zöldsé­get, gyümölcsöt árultam, ebből élt a család. Észrevettem, amikor jött a víz és rohantam a dombra. Mindent elvitt, én megmarad­tam. Azóta rokonoknál, ismerő­söknél húzzuk meg magunkat és megpróbálom élni a régi élete­met. De hát nincs régi élet. Még a vásárt is új helyre költöztették.- Sok a rászorult, kevés a lakás. Kik kapnak most itt?- Elsőbbsége azoknak van, akiknek semmijük sem maradt.- A házak üresek. Miből lesz például bútor, edény a konyhában?- A nulláról kezdünk, de lesz saját otthonunk. Két csillogó szemű gyerek és az asszony költözik velem. Ahány család, annyi történés. A közös bennük az, hogy vala­mennyien ott voltak vagy ott él­tek a tengerparton akkor, abban a pillanatban. M. P. Pemawathi hét gyerek­kel lett egyik pillanatról a másik­ra földönfutó. A legidősebb ma 16, a legfiatalabb másfél éves.- Szerda este óta tudjuk, hogy kapunk Hungamában lakást. Szerda este van, öröm a család­ban. Eddig távoli rokonoknál húztuk meg magunkat. Nehéz volt a hét gyerekkel.-MM éltek?- A férjem kókuszszedő, a kere­setéből.- MennyM lehet hét gyerekkel meg­élni?- Amennyi van. Hét-nyolcezer rúpiát keres havonta. Számolok. Az legfeljebb 80 dollárt ér. Ennyi jut a hét gye­rekre meg a két felnőttre egy hó­napban.- Hol voltak, amikor Jött az ár?- A ház mögött. Ez volt a sze­rencsénk. ... - Ez a kislány a testvéremé, de őt - mérhetetlen fájdalom - el­vitte a víz egyik gyerekével együtt. Nekem van házam. Ne­kik - a megmaradt két gyerek­nek s az apjuknak - talán itt lesz. Ez a kislány öt hónapig a cuna- mi után nem beszélt, amikor megtudta, hogy elvesztette az édesanyját és a testvérét. Most már iskolába jár a szomszédos faluba. Az apja pedig a rizsfólde- ken próbálja előteremteni a min­dennapit, mert élni kell. Mohamed Anwer: Nincs régi élet. A vásárt is új helyre költöztették Padma Gannoruwa (balról) öröme hetven család új otthona A kislány öt hónapig nem beszélt: elvesztette az édesanyját

Next

/
Oldalképek
Tartalom