Somogyi Hírlap, 2006. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
2006-02-12 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 6. szám
4 Sztorik, esetek 2006. február 12., vasárnap DEBRECZENI JÓZSEF publicista: „Orbán beszédét nem csupán a Hír Televízió, hanem - rendes műsorát megváltoztatva, két teljes órán át - a Kossuth rádió is élőben adta vasárnap délután. Az előbbivel semmi bajom, tőlem Orbán meccseit vagy ebéd utáni sziesztáját is közvetítik egyenesben. Az utóbbi azonban - a törvény szerint - közszolgálati rádió.” PATAKI ÁGI ÉS KOVÁCS GÁBOR producerpáros: „Nem leszünk üvegtigris- gyártó kisparosok.” JANCSÓ MIKLÓS filmrendező: „Szabó a barátom, és a világ egyik legnagyobb filmrendezője. Aki őt és rajta keresztül a filmszakmát bántja, az elmehet az anyjába.” NÁDAS PÉTER író: „Nagyon nehezen tudnék a gyerekemnek bármit mondani. Őszinte tiszteletem azoké, akik etikai és gyakorlati útmutatásokkal tudják ellátni a gyermeküket. Én kénytelen lennék az esetek többségében hazudni, amit nem szeretnék.” BOGÁR ZSOLT újságíró: „Kisteleki cáfolta, hogy Várszegi embere lenne, az üzletembernek nyilván nem lehetett ellenére, hogy az, aki agárdi utánpótlásközpontját megálmodta, keresztes háborút indított a német edző és menedzseri köre eltávolítására. Kistelekit a liga élére Fülöp Ferenc, az MTK klub- igazgatója javasolta, aki a ligaelnök által vezetett Aréna Magyarország Kft. felügyelőbizottságának is tagja; de támogatta Nemes Ferenc, a Fejér megyei szövetség elnöke is, a Várszegi-érdekeltségű Bodajk FC ügyvezetője.” A gyermeki remény kék vonala Az anyuka a lánya holmija között találta meg a telefonszámot. Felhívta, és iszonyú patáliát rendezett. Hogy az ő gyermeke ilyet tegyen... Hogy képzelik? Ezt a szégyent... Hosszú időbe telt, amíg a Kék Vonal segélytelefon munkatársa meg tudta nyugtatni. Ó riási tévedés, hogy a mai gyerekek nem akarnak a problémáikról beszélni. Igazából vágynak rá, hogy kiönthessék a lelkűket, ám gyakran erre a célra még a legszűkebb környezetükben sem találnak megfelelő személyt - állítja Kerpel Éva, a 13 éve működő Kék Vonal Gyermek és Ifjúsági Telefonszolgálat munkatársa. Mint mondta, bizonyítják ezt statisztikai adataik: évente 250 ezer alkalommal próbálják őket tárcsázni, ám anyagi okok miatt a hívások egyharmadát tudják fogadni. Fordult már hozzájuk 23 éves fiatal is, ám a legtöbb problémával a 13-14 évesek keresik meg őket. A párkapcsolati, családi és baráti ügyek a leggyakoribbak. „Elsősorban az emberi szó erejében bízunk - jelentette ki. - Abban segítünk, hogy a gyerekek saját maguk is képesek legyenek megtalálni a válságból kivezető utat.” A hívásoknál minden esetben garantálják a névtelenséget, ám ennek ellenére akadnak problémák - amint azt a cikk elején említett édesanya esete is bizonyítja. A szülők némelyike ugyanis súlyos presztízsveszteségként értékeli, ha kiderül, hogy csemetéje a segélyvonalhoz fordult. A Kék Vonal munkatársai igyekeznek meggyőzni a felháborodott felnőttet, hogy a saját vélt sérelme helyett inkább igyekezzenek a gyermek valós problémáját együtt megoldani. „Fordult már hozzánk fiatal lány azzal, hogy megismerkedett az interneten egy fiúval, aki szimpatikus volt neki, de most már találkozni akar vele, s egyáltalán nem biztos, hogy minden igaz, amit magáról állított - mondta Kerpel Éva. - Ez például tipikusan olyan eset, amikor tanácscsal próbálunk segíteni. Súlyosabb ügyekben is, mint például a családon belüli erőszak, Ha öngyilkosjelölttel találkoznak, addig beszélnek, amíg rá nem bukkannak a legfőbb probléma gyökerére igyekszünk a rokoni körben megoldani a veszélyeztetett gyermek elhelyezését, s csak szükség esetén teszünk hivatalos lépéseket. A rendőrséget nem szoktuk kihívni, de szükség esetén a teljes szociális hálózatot tudjuk mozgósítani.” Nincsenek jelentéktelen ügyek. Előfordulhat, hogy egy gyerek azért hívja fel őket sírva, mert négyest kapott az iskolában - ám őt is alaposan kikérdezik, hiszen a kétség- beesésnek mindig van valamilyen konkrét oka. Előfordulhat, hogy egy látszólag felszínes probléma mögött súlyos családi gondok húzódnak meg. „Mi mindig a gyermek pártján állunk. Ha például az a baj, hogy lopott, nem biztos, hogy azt tanácsoljuk neki, menjen haza és mondjon el mindent a szüleinek, mivel lehet, hogy ezzel sokkal súlyosabb következmények szakadnak a nyakába. Ehelyett igyekszünk úgy feloldani a feszültséget, hogy a probléma is megoldódjon, és a gyermek se kerüljön konfliktusba a saját lelkiismeretével.” - mondta a szolgálat egyik munkatársa. Egyszer egy 16 éves fiú tárcsázta a számot, s Fradi-druk- kerként hosszú percekig frö- csögve szidott mindenkit: a többi csapat szurkolóit, cigányokat, zsidókat, külföldieket. A vonal túlsó végén a Kék Vonal önkéntese nem csapta le a kagylót. Negyedóra elteltével a zaklatott, indulatos monológ egy dühös és elkeseredett tinédzser vallomásává szelídült. „Kiderült, hogy a srác borzasztóan magányos és kisebbségi érzése van, mivel rosszak a fogai, de nem tudja őket megcsináltatni. Ráadásul tetszett neki egy lány, akit még csak megszólítani sem mert. A végén már csak egy szorongó gyerekkel beszélgettem, igyekezve meggyőzni, hogy ő nem csak akkor létezik, amikor a társaihoz csapódva a csapatának szurkol...” - emlékezett vissza az önkéntes. A Kék Vonal telefonjait önkéntesek veszik fel. A hívók személyesen sohasem találA TIZENÉVESEK GYAKRAN A SZÜLEIK ELŐTT IS TITKOLÓZNAK NYUGAT-EURÓPÁBAN, de főleg a skandináv államokban, ahol a gyermekek fizikai bántalmazását szigorúan büntetik, nem ritka eset, hogy egy csemete a saját szüleit jelenti fel egy erre a célra fenntartott vonalon. Ez nálunk még nem gyakorlat, de dr. Ranschburg Jenő gyermekpszichológus szerint nem is lenne jó, ha meghonosodna. Ez ugyanis a gyermek és a szülő közti érzelmi kötődés teljes megszűnéséről árulkodna. „A gyermekeknek fenntartott segélyvonal más, erre egyértelműen szükség van, mivel kell valaki, akinek a tinédzser elmondhatja a problémáit. Az nem új jelenség, hogy a tizenhárom évesek már nem szeretik megosztani gondjaikat a szüleikkel, mivel ez az önállósodás része. Az viszont elgondolkodtató, hogy mást sem találnak, akiket a titkaikba beavathatnának.” A professzor megérti, hogy némely szülő számára kínos, ha csemetéjük egy idegenhez fordul, ám szerinte ezen nem kellene felháborodni. „Örülniük kellene, hogy a gyerekük egyáltalán feltalálja magát. Azt tanácsolom a szülőnek, igyekezzen rájönni, miért nem ért szót csemetéjével. Ha ez kiderül, lehet, hogy botrány helyett inkább elsüllyed szégyenében...” koznak velük, ám szakemberek egész hada mozdul, ha arra van szükség. Az ügyeleteseket alaposan kiképzik, hiszen előfordulhat, hogy emberi életek múlnak azon, hogyan kezelnek egy-egy helyzetet. Előfordult például már többször is, hogy öngyilkosságot fontolgató fiatal tárcsázta a számot. Ilyenkor addig beszélnek hozzá, illetve beszéltetik, amíg rá nem bukkannak a legfőbb probléma gyökerére, s igyekeznek elérni, hogy másnap, harmadnap is visszahívja őket. Ez ugyanis már belopja a gondolkodásba a jövőképet, azt, hogy az illető számára van holnap. Persze, ha valaki azt mondja, hogy már bevett egy marék gyógyszert, akkor cselekednek is. Az ügyeletes életveszély esetén el tudja érni, hogy azt lenyomozzák, s a cím alapján már riaszthatják a mentőket. „Jelenleg három vonalunk él, mindennap 13 órától 21 óráig, ezalatt folyamatosan csengenek a készülékek - mondta a szolgálat vezetője. - A Fővárosi Ön- kormányzat és a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány támogatása révén azt el tudtuk érni, hogy vonalas készülékekről ingyenesen lehet minket hívni, ám mobilról egyelőre még nem tudnak minket elérni, ehhez ugyanis egy szponzor kellene.” Dián Tamás Haj tó vadászat a dohányosok ellen? Megjelenhet-e a jövőben bárhol is a szivarozó Churchill fotója? Újra kell vágni a Casablanca című filmet? A nyílt színi füstölésért perbe fogott Réz András esztéta szerint itt tartunk most. úlyos büntetést, 400 ezer forintot kell fizetnie Réz \ Andrásnak, amiért egy másfél évvel ezelőtt megjelent könyvének plakátján cigarettázik. Az ügyet az Órszágos Dohányfüstmentes Egyesület (ODE) indította el, amikor „tiltott dohányreklámozóként” feljelentette az esztétát. Réz t akinek füstölgős fotója egyéként a könyve hátoldalán is megjelent - azzal érvelt, hogy a cigaretta márkája a képen nem ismerhető fel, ám ez nem hatotta meg a hatóságokat: Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala kirótta rá a büntetést, s ezt a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség Főigazgatósága is helybenhagyta. Az ODE ezt persze győzelemként értékelte, közleményben hangoztatva: az esztéta „kiváló médiakapcsolataival sem tudta elérni, hogy a bíróságon egyenlőbb legyen az egyenlők között”. Az egyesület sietett nyilvánosságra hozni, hogy nem Réz Andrásé az egyetlen „skalpjuk”, mivel régebben több magazin és bulvárlap megbüntetésén túl Charlie egyik plakátja miatt is sikerült bírságot kicsikarniuk. A döntés viszont nem jogerős. Ezt maga a perbefogott állítja, hozzátéve: egyelőre esze ágában sincs fizetni, ehelyett inkább felülvizsgálati kérelemmel fordul a Legfelsőbb Bírósághoz. „Szó sincs arról, amit az egyesület állít, vagyis hogy az ítélet jogerőre emelkedett volna Humphrey Bogart se cigizhetne a Casablancában- jelentette ki Réz. - Született egy szerintem nem eléggé átgondolt döntés, amit a fogyasztóvédők jóváhagytak. Itt tartunk most. Én viszont azt szeretném elérni, hogy hozzanak egy irányadónak tekinthető állásfoglalást, amely egyszer s mindenkorra eldönthetné, mi minősül dohányreklámnak. Ha kiderül, hogy dohányreklám minden, amin dohánytermék látszik, akkor nincs mese, ehhez kell alkalmazkodni. A szivarozó Churchill vagy Castro képeinek a ne- gatívját is elégethetjük, újra kell majd vágni néhány filmet, köztük olyan klasszikusokat, mint a Casablanca...” Réz szerint is szükség van arra, hogy a füstmentes környezetben élőket ne zavarják a ciga- rettázók, pipázók és szivarozók. Ám úgy véli, a mostani eset nem erről szól. „Az én könyvem nem a dohányzást népszerűsítette, ez a per inkább presztízsharc az ODE számára. Ha a jövőben egyetlen ismert ember sem gyújthatna rá nyilvános helyen, akkor az boszorkányüldözés.” Az egyesület egyébként roppant óvatos. Amikor megkerestük őket, hogy mit kifogásoltak a kérdéses plakáton, dr. Szécsi László, az ODE egyik munkatársa azt mondta: még arról sem nyilatkozik, hogy mi az álláspontjuk. Szerintük a bíróság jogerősen döntött, s egyedül ez a mérvadó. Ugyanakkor a reklámszakmában járatos szakember szerint szó sincs arról, hogy a kérdéses plakát alkalmas lenne a dohányzás népszerűsítésére. Sas István reklámpszichológus amondó: maga a plakát körüli jogi hercehurca inkább alkalmas arra, hogy ráirányítsa a figyelmet a káros szenvedélyre. „pbből az esetből nem lenne szabad ügyet csinálni - mondta. - Az ugyanis egyáltalán nem életszerű, hogy bárki is Réz András plakátja miatt szokna rá a cigarettára. A jogi kérdés az, hogy a bíróság képes-e a dolgokat a saját jelentőségüknek megfelelő módon kezelni. Az, hogy mi van a képen, másodlagos, hiszen a fotó egy könyvet illusztrált. Én is tudnék olyan dohány- reklámot készíteni, amelyen meg sem jelenik a cigaretta, mégis mindenki tudná, hogy miről van szó...” D. T. i--\ ____________