Somogyi Hírlap, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-06 / 5. szám
11 SOMOGYI HÍRLAP - 2006. JANUÁR 6., PÉNTEK KULTÚRA Vitray Tamas es az Emberarcok gálahangverseny Sztárok A rák ellen, az emberért, a holnapért alapítvány estjén Mindenki tudja róla, hogy legnagyobb szerelme a sport. Nemzedékek nőttek föl közvetítésein, majd későbbi beszélgetős műsorain. Azt viszont kevesen tudják a most 74 esztendős Vitray Tamásról, hogy A rák ellen, az emberért, a holnapért! elnevezésű alapítvány kuratóriumának elnöke. Azt szeretné, ha minél többen ismernék a szervezet nemes céljait. Ezért lép művésztársakkal és barátokkal január 15-én az „Emberarcok” elnevezésű gálahangversenyen a kaposvári Csiky Gergely Színház színpadára. Vitray Tamás: Ezzel az üzenettel szeretnénk felhívni a figyelmet a megelőzés fontosságára FOTÓ: LÁNG RÓBERT Takács Zoltán- Ml A rák ellen, az emberért, a holnapért alapítvány küldetése?- Ezt az alapítványt hét ember alapította húsz évvel ezelőtt. Öt művészember, egy orvos meg egy mérnök. A 15 ezer forintos alaptőkéjük egy rendkívül szerény összeg volt már akkor is. Viszont nem voltak ambíció híján. Nem az egészségügy funkcióját szerették volna átvenni, hanem a megelőzésről és rehabilitációról tájékoztatni az embereket.- Hogyan lett az alapítvány kuratóriumi elnöke?- Engem erre az egykori egészségügyi miniszter, Cse- hák Judit kért fel. Nem lehetett kérdéses, hogy vállaljam-e. Nem azért tettem, mert személyes tapasztalatom van a betegséggel kapcsolatban. Sokkal inkább azért, mert egy napon mindenki ébredhet úgy, hogy beteg. Ezzel az üzenettel szeretnénk felhívni a figyelmet a megelőzés fontosságára.- Milyen kezdeményezésekbe fogtak ennek érdekében?- A húsz év alatt rengeteg olyan kezdeményezése volt az egyesületnek, amelyek Budapesten, de országszerte is nagy port vertek fel. Van egy támaszadó szolgálat a fővárosban, ahova bárki, aki beteg vagy a rokona, fordulhat. Létezik egy osztrákokkal közös cégünk, amely számos segítőtevékenység mellett még fürdőruhákat is készített a nők számára a melloperációk után. A fő kérdés az, hogy miből finanszírozzuk mi ezt a tevékenységet Nekünk nem a gazdagok, hanem inkább a kisemberek a segítőtársaink. Az adó egy százalékából van a legfőbb bevételünk. Emellett szervezünk olyan gálaesteket, amelynek bevétele segíti az alapítvány tevékenységét. Tavaly öt nagyvárosban: Debrecenben, Pécsen, Miskolcon, Szobiok és Szegeden jártunk. Nagyon örülök, hogy idén eljutottunk Kaposvárrá is.- Hogy tetszik a város és a színház?- Be kell, hogy valljam: a méltán híres kaposvári színházban még nem jártam. De a közeg nem ismeretlen, hiszen az érettségi után színháznál dolgoztam, mint díszlettervező. A városházán szintén kellemes meglepetések értek, hiszen a az alapítványt kilenctagú kuratórium vezeti, elnöke Vitray Tamás, szakmai vezetője prof. Eckhardt Sándor. A kuratórium az alapítvány létrejötte óta ellenszolgáltatás nélkül, társadalmi megbízatásban látja el feladatát Az alapítvány létrejötte után kizárólag önkénlegtöbb vidéki városban közel sem volt ilyen fogadtatásunk. A legtöbb helyen eleinte kissé gyanakodtak, mert nem tudták, hogy miről van szó. Az a célunk, hogy pár éven belül mindenkinek ismerősen csengjen A Rák ellen az emberért, a holtes munkatársakkal, térítés nélkül dolgozott. Ám az ügyvitelre és a programok megvalósítására idővel szerény bérezés mellett munkatársakat vettek fel. Mára 11-tagú csapat dolgozik itt, de számukra a nemes ügy szolgálatot és nem csak munkahelyet jelent. napért alapítvány neve és ismerjék meg a céljainkat.- Milyen különlegességekkel szolgál a január 15-1 vasárnap este?- A gálahangversenyen számos ismert és népszerű művész lép a kaposvári színház közönsége elé Tokody Ilonától Kézdy Györgyig. Emellett hozunk egy festményt is, amelyet egy Magyarországon élő, nagyon jó nevű, Londonban, Párizsban kiállító üzbég festő festett. Ezt az alkotást ő ajánlotta fel az alapítványnak azzal, hogy lehet rá licitálni a szünetben, ha a közönséget érdekli. Természetesen az alapítványunknak ajánlotta fel a befolyt összeget, akárcsak a reményeink szerint emlékezetes est többi fellépője. „ERŐS VÁRUNK, A NYELV” (KOSZTOLÁNYI) 0 A győzedelmes magyar nyelv Amikor a hét törzs, a magyarok letelepedtek, „hont foglaltak” a Kárpát-medencében, lehettek tán ötven-, százezren. A Földön ennyi embernek a magyar vala az anyanyelve. Azóta eltelt több mint ezerszáz év, s ma már tíz-tizenötmillió a magyarul szólni tudók száma a világban. És milyen ezerszáz év! „...annyi balszerencse közt, / Oly sok viszály után, / Megfogyva bár, de törve nem, / Él nemzet e hazán.” Pedig olyan népek közé kerültünk, akiknek a nyelvéhez a legkisebb mértékben sem hasonlítható a magyar! Európa lakóinak majdnem kilencvenkilenc százaléka azonos eredetű és szerkezetű nyelvet, az indo- germánt beszéli. Idegen test voltunk a művelt Európa közepén. A pogány magyarok! Sokan és sokszor megjövendölték: a magyarság és vele együtt a magyar nyelv is halálra, pusztulásra van ítélve. Történelmünk során sajnos többször is megvolt az esélyünk arra, hogy a jóslat valóra váljék. Kalandozásaink, a tatárok pusztítása, a másfél évszázados török rabság, a Habsburg gyarmatosító politika (Csak 1844-ben lett hazánk hivatalos nyelve a magyar!), a szovjet megszállás egyáltalán nem kedvezett anyanyelvűnk megmaradásának és fejlődésének. De - és ezért is győzedelmes a mi anyanyelvűnk - már a honfoglalás után mintegy háromszáz évvel magyarul szólt a pap immár keresztény (!) halott ősünk sírjánál: „Latiatuc feleym zumtuchel. Mic vog- muc.... Ge mundoa neki meret nu/m/ eneyc, ysa ki nopun emdul oz gimils twl. Halalnec halaláál holz....” A szöveg lendületes, rajta semmi kezdetlegesség nem érződik, az eredeti latin szöveg nem rontotta meg a beszéd írójának nyelvérzékét. Sőt! A „morte morieris” (halállal halsz) kifejezést még művészibbé teszi azzal, hogy létrehozza a magyar nyelvben az első csodaszép háromszoros figura etymologicát: „halálnak halálával halsz”. Jelen korunkban nyelvünk a globalizáció ártalmainak van kitéve. Az angol-amerikai nyelv hatása nap mint nap tetten érhető. Féltjük is sokan önazonosságunk legfőbb értékét. De a féltés kevés. Tenni kell érte! Úgy, ahogy azt Illyés Gyula négy évtizede már megfogalmazta: „...a jó magyar írás és beszéd tanítását voltaképpen a helyes gondolkodás tanításával kell kezdeni. Ki gondolkodik helyesen? Aki az igazat keresi. Az írás és beszéd módja mindenkit leleplez. Jól beszélni és írni magyarul, ez tehát igazából: jellemkérdés.” A feladat adott, s megoldásában mindenkinek részt kell vennie; hogy nyelvünk még sokáig, örökké győzedelmes maradjon! S akkor nem vész el a magyar lélek sem. MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ Színvonalas műsorszámok a színházban ..emberarcok- címmel rendezi gálahangversenyét január 15-én este 19 órától a Csiky Gergely Színházban az alapítvány. A Vitray Tamás vezette műsorban fellép többek között Tokody Ilona, Kállay Bori, Fonyó Barbara, Teremi Trixi, Maros Gábor, Kézdi György, Gerendás Péter, Berkes János, Bozsó József és Káldy-Kiss András, valamint a világbajnok magyar ugrócsoport! Az előadásra jegyek 1000-2000 forint közötti áron a kaposvári Fő utcai színházi jegyirodában válthatók. Közös szolgálatot vállaltak a nemes ügyért KÖNYVESPOLC Szalay Károly: Arcok törött tükörben Sipos Csaba Szalay Károly évtizedekig volt előbb a Szépirodalmi, majd később a Magvető Kiadó szerkesztője. Ha valaki, akkor ő igazán jól ismeri a magyar könyvkiadás fény- és árnyoldalait, az utóbbi évtizedek oly sok ellentmondással is terhes magyar irodalompolitikáját. Szalay Károly azonban nemcsak szerkesztő, hanem kiváló irodalomtörténész is. Több mint három évtizedes Karinthy Frigyes-monográfiája mindmáig a téma egyik alapművének számít... A szépíró Szalay Károlyt talán kevésbé ismerik az olvasók. Pedig írt (és ír!) regényt, novellát, publicisztikát is szép számmal. A közelmúltban jelent meg „Arcok törött tükörben” című portrégyűjteménye, amely - nyugodtan mondhatjuk - az utóbbi hónapok egyik legfigyelemreméltóbb könyvei közé tartozik. Törött tükörben vannak ezek az arcok... halványulnak, szétesnek... A kegyetlenül őrlő idő egyre jobban tompítja a fényt... Pedig érdemes összeraknunk ezeket a tükörcseppeket, hogy a néhány vonassál megrajzolt mesteri portrék újra elevenné váljanak. A kötet nyitó írása „Az ezredes” című, „A Magvető regénye” alcímmel. Valóban, szinte kisregény-terjedelmű ez az írás. És minden eddiginél árnyaltabb képet rajzol Kardos Györgyről, a Magvető híres igazgatójáról. Az „ávós Kardos”, az ÁVH volt ezredese természetesen pártmegbízásként került a Magvető élére. Az 1960-as évek eleje volt ez az időszak, amikor a kultúrpolitikában a mindenható Aczél György szava volt a meghatározó. (A kor híres szlogenje ezt szinte szállóigeként fogalmazta meg: „Aczél szentesíti az eszközt...”) Szalay Károly nem akarja pi- edesztálra emelni Kardos Györgyöt. Ám a felsorolt tényekből mindenki megismerheti, hogy milyen sokat tett a Magvető felvirágoztatásáért... Patetikusan hangzik? Lehet, de igaz. A félművelt Kardos elképesztő lendülettel igyekezett pótolni irodalmi ismereteit. És szinte megszállottként csüngött a Magvető sorsán. Számára a könyvkiadás nemcsak munka volt, hanem életcél, hivatás, és a kiadó sokszor második család. (Nemegyszer az első is...) Kultúrpolitikai berkekben jól ismert a két nagy kiadó, a Szép- irodalmi és a Magvető rivalizálása. Kardos György szinte „rácsapott” azokra a művekre, amelyeket Illés Endréék nem akartak kiadni. „Megalkuvásaikat bölcsességnek álcázzák” - mondta Kardos György a Szép- irodalmiról. Természetesen lehet vitatkozni ezen a megállapításon. Az azonban tény, hogy a Magvető kiadáspolitikája sohasem volt olyan színes, mint az 1960-as, 70-es években... Szalay Károly szerint Kardos György rajongott a sorozatokért. Talán ezen a téren érte el a legjelentősebb eredményeket. A „Magyar Hírmondó”, az „Elvek és utak”, a „Tények és tanúk”... Hogy csak néhányat említsünk. És milyen sok színű volt ezekben az alkotói paletta! Szalay Károly következő megállapítása is megszívlelendő valamennyi irodalombarát számára: „Úgyszólván a mai magyar irodalom minden irányzata a Kardos-féle Magvetőből indult ki.” A kötet másik nagyobb terjedelmű írása Bóka Lászlóról szól. Az íróról, a költőről, az egyetemi tanárról. Aki a hallgatók véleménye szerint is az egyik legnagyobb tudású irodalmi professzor volt. Bóka László pontosan negyven éve halott. Életét és életművét ma szinte teljesen körülöleli a csönd. Pedig „Alázatosan jelentem” című regénye a 20. századi magyar próza legkiválóbb alkotásai közé tartozik. Kíméletlen korkép a Horthy-hadsereg- ről... Szalay Károly oly sok személyes emlékkel átszőtt portréja Bókát, az embert állítja elénk hibáival és erényeivel egyaránt. Bókát, „aki szintén áldozata lett a mindent tönkretevő hatalomnak”. Szalay Károly mestere a rövid, pár oldalas portréknak is. Hol erős, csattanókra kiszínezett, hol lágy pasztellszínekkel megfestett portrék ezek, de mindegyik azonnal megragadja fantáziánkat. Bennünk él, bennünk lüktet a kor egész atmoszférája. Különösen, ha politikáról van szó.... Veres Péter 1970-es temetésén szakadt az eső. Az esernyő nélkül érkező Németh Lászlónak Erdei Ferenc felajánlotta a sajátját. Németh László azonban inkább Illyés Gyuláét fogadja el... A volt népi írók egységét már a gyász sem kovácsolhatja össze... Egy másik Illyés-történet 1956-ban játszódik. Egy magát mindenhatónak tartó pártkorifeus kíméletlenül megbírálja a költő „Dózsa György” című drámáját, természetesen Illyés távollétében. Aztán hirtelen beléreked a szó, mert az ablakkeretben megjelenik a költő és rögtönzött előadásában ízekre szedi a vádakat, mégpedig a magyar nyelv áradó gazdagságával... „A balatoni csónakos”-ban Szalay Károly mint a Balaton és a vitorlázás szerelmese mutatkozik be. Mintha egy Egry József-képet néznénk: „Mozdulatlanul ült a lélekvesztőben, a feketülő nádastól távol; tus- tollal tájba húzott karók a vízben, hegyükön fekete madarak. Minden fekete volt az ellenfényben, csak a víztükör gyöngyház színű...” Úgy csillog a víz is, akár a törött tükör arcképcserepei...
