Somogyi Hírlap, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-05 / 4. szám

12 SOMOGYI HÍRLAP - 2006. JANUÁR 5., CSÜTÖRTÖK NYUGDÍJASOK A Gyöngyvirág az első százötvenhat klub és egye­sület tagja már a megyei szö­vetségnek, a létszám azonban tovább gyarapodik. Idén első­ként a Balatonkeresztúri Gyöngyvirág Nyugdíjas Klub vezetője, Hajdúné Papp Györ­gyi küldte el jelentkezését. Új klubvezetők A nagybajomi Őszikék Nyug­díjas Klub elnöki tisztségében Fers Ernőné váltotta fel a ko­rábbi vezetőt, Hent Lászlónét. A Drávaszentesi Nyugdíjas Klubban Győrváriné Cserti Mártát bízta meg a tagság az elnöki feladatok ellátásával. A Karzat a Nemzetiben A KARZAT SZÍNHÁZBARÁTI KÖR tagjai nemrég a Sárga liliom cí­mű népszínművet nézték meg Budapesten, a Nemzeti Szín­házban. Előadás előtt módjuk volt találkozni és beszélgetni a korábban Kaposváron is nagy sikereket arató Kulka Jánossal. Szolfézs nélkül Is teljes az összhangzat, a harmónia FOKI: KOVÁCS TIBOR szovjet nyomásra a hadvezetés belátta, hogy ez így nem megy tovább. Egyrészt korszerűbb eszközökkel szerelték fel, más­részt átszervezték a rádiótech­nikai rendszert. A forradalom után újra átrendezték a soro­kat. Megkezdődött a három lég­védelmi ágazat továbbképző programja a Szovjetunióban. A pilóták a Mig 19-esek, a tüzérek a rakéták, a lokátoro- sok pedig a legkorszerűbb, már magasságmérésre is alkalmas eszközök kezelését sajátították el. Megbízható légvédelmi szakágazat lett a rádiófelderí­tés, 1987-ben, Tóth ezredes nyugállományban vonulásakor 251 bármikor bevethető harci gép kiszolgálását biztosította - olvashatjuk sok egyéb érdekes­ség mellett a Radarok a vége­ken című kötetben. Alkotó nyugalomban- A könyvet nem most kezdtem írni - avat be az alkotás folyama­tába a szerző -, katonai pályám minden, titkot nem képező doku­mentumát, a tisztiiskolás jegyze­teimtől például egy korai ameri­kai lokátor adójának elvi sémá­jáig gondosan rendszerezve meg­őriztem, így egy-egy adott idő­szakhoz érve rengeteg segéd­anyag állt rendelkezésemre. Családtörténet Nagyszebentől Kaposvárig Tóth György édesapja az erdé­lyi Nagyszebenből menekült Magyarországra Trianon után. A Békés megyei Dobozon ka­pott tanítói állást, s kötött há­zasságot kolléganőiével Itt született és végezte tanulmá­nyait Tóth György, majd Buda­pesten a tisztiiskolát 1952 óta él Kaposváron, félesége közgaz­dász. Leányuk Somogyjádon, fiuk Várdán él Hat unoka és egy unokameny tagja még a szűk famíliának, s alapos a re­mény, hogy idén dédunokának is örvendezhet a Tóth család. Radarok a végeken nyugállományban Az alkotás évei könyvek, festmények között Tóth György felkészült a nyugdíjas évekre, a szellem al­kotó erőfeszítésével, a gondola­tok szabad szárnyalása jegyé­ben telik minden napja a finom ízléssel berendezett kaposvári lakásban, festmények és há­romezer kötetnyi könyv között. Létrehozta a Radar Alapítványt, az alakulat tisztjei, tiszthelyet­tesei, de az országban egyedül­állóan több korosztály legénysé­gi állománya is minden év má­jusának harmadik péntekén ta­lálkozót tart a lokátoros emlé­kek ápolásának céljával. Az ez­redes nem megy üres kézzel ezekre az összejövetelekre, Ra­darok Somogybán címmel írt könyvet bajtársainak, nemrég pedig a Lövészet a Rin-sivatag- ban című könyvvel lepte meg őket, amelyben alakulata egy­kori Asztrahán melletti hadgya­korlatának emlékeit írja le. A mi családunk címmel megírta családja krónikáját 1794-től napjainkig. Belső használatra szánva saját élettörténetét is pa­pírra vetette, nyugállományba vonulása óta pedig naplót vezet, már huszonhárom kötet sorako­zik a polcokon. Értékes kortör­téneti dokumentum lehet ez év­tizedek múlva. Zene és festészet A számítógépes szövegszer­kesztés fortélyainak elsajátítá­sa mellett megtanult zongoráz­ni. Természetesen ezt is Tóth György-módra, a szolfézs szabá­lyainak elemi ismerete nélkül. Kedvelt dallamaiból átiratokat készít saját használatra, s zon­gorázni tudó ismerősei csodál­kozva állapítják meg a hang­nem helyességét, a szóló és a kí­séret tökéletes összhangját Va­lószínűleg genetikai adomány az abszolút hallás. Akárcsak fe­leségének festői adottsága, aki szintén nyugdíjazása után vitte vászonra első tájképeit. Soha nem tanulta, de ösztönös tehet­séggel állítja be a távolságot, mélységet, keveri a színeket. Képeivel már több kiállítás kö­zönségét megörvendeztette. Minden munkáját felsorolni lehetetlen, de nem lenne teljes az összkép, ha kihagynánk, Tóth ezredes zimankóban, káni­kulában három kilométert gya­logol naponta. Mert a szellem pallérozása mellett a test kar­bantartása sem elhanyagolható. Katona Csongor Töretlen ívű hivatásos katonai pályafutás után 1987-ben vonult nyugállományba Tóth György ez­redes, a taszári, jutái rádió- felderítők parancsnoka. Nem semmitevéssel telnek a pihenés évei, megírta családja króniká­ját, katonai emlékeit, még zon­gorázni is megtanult. Radarok a végeken címmel nemrég jelent meg a taszári repülőteret ki­szolgáló lokátorosok történetét megörökítő, a hős időknek em­léket állító kötete. A légvédelem új ágazata- Érettségi után önként bevo­nultam katonának, s rövidesen a Bem József tisztiiskolába nyer­tem felvételt - vág a több évtize­des históriába az ezredes. - 1952 novemberében helyeztek Taszárra, a vadászrepülők és a tüzérség mellett a harmadik lég­védelmi szakágazat, a vadász­irányítást és a felderítést végző rádiótechnikai rendszer felállí­tása volt a feladatom. Az Auszt­riából kivont, elavult második világháborús eszközöket vásá­roltuk meg a szovjetektől. Rá­adásul a hadvezetés sem értett ehhez az új katonai szakágazat­hoz, a vadászirányítást a határ­szélre, a felderítést Taszárra te­lepítették. A rossz döntés, a ki- szuperált eszközök hibái sok­sok leleményre kényszerítettek bennünket, rengeteg tapasztala­tot szereztünk ebben az időben. Tudni kell, hogy 1952-től va­dászrepülő hadosztály volt Taszáron, két ezred helyben, egy Sármelléken állomásozott. Százötven-százhetven gép re­pült éjjel-nappal, kiszolgálásuk tőlünk is emberfeletti erőfeszí­tést kívánt. Kémrepíilő a Duna fölött 1955-ben egy felderítő gép - nemzetisége azóta is kiderítet­len, de nagy valószínűséggel amerikai volt - a Duna fölött alacsonyan repülve egészen Sztálinvárosig hatolt be a nép- köztársaság területére. Ott megfordult és távozott anélkül, hogy a honi légvédelem észlel­te volna. Másnap a nyugati la­pok szenzációja volt, hogy Ma­gyarország légterébe milyen könnyű bejutni. A nagy felfor­dulást követően és hatékony Szociális étkeztetés: mértéktartó emelések Kaposváron százötvenen a klubokban ebédelnek Gungel Mónika A költségvetések elfogadásával Kaposvár, Csurgó és Lengyeltó­ti önkormányzata már döntött a szociális étkeztetés térítési díja­iról. Mértéktartó emeléseket hagytak jóvá, a települések kö­zött azonban jelentős különbsé­gek tapasztalhatók. Jelenleg Siófokon a legmaga­sabb a szociális étkeztetés térí­tési díja. Egy ebéd ára 515 fo­rint, ingyen kapják azonban azok, akiknek járandósága a nyugdíjminimum összegét, a 25 ezer 800 forintot nem éri el. A térítési díjak március elsejé­től, a képviselő-testület döntése után változnak majd. Kaposváron februártól 375 forint lesz a teljes térítési díj. A Szociális Gondozási Központ klubjaiban százötvenen fo­gyasztják el az ebédet, közel kétszáznak házhoz viszik. A napi háromszori étkezés 666 fo­rintba kerül. Rászorultság ese­tén kedvezmény igényelhető. Nagyatádon jelenleg 360 fo­rint az ebéd ára, a januári kép­viselő-testületi ülésen döntenek majd az emelés mértékéről. Simonovics Józsefné, a Szociális Szolgáltatási Központ vezetője elmondta: naponta 180 ember számára főznek, ebből 110 ada­got házhoz szállítanak. Naponta 70 ember ebédel a Csurgói Gondozási Központ­ban, a teljes térítési díj 421 fo­rint januártól - tudtuk meg Kisné Madács Ilona vezetőnő­től. A házhoz szállításért 70 fo­rintot kell fizetni. Kedvezményt a szociálisan rászorulók Csur­gón is kaphatnak. A gondozási központban most már hétvégén is lehet ebédelni, 500 forintért. Lengyeltótiban 336 forintba kerül egy ebéd. Rendszeresen 70 ember veszi igénybe, az idő­sek klubjában huszonötén fo­gyasztják el. Kiszállítják az ételt Gyugyra és Kisberénybel5 forintos felárért - tájékoztatott Nyers Györgyi, az alapszolgálta­tási központ vezetője. Főzőverseny, ki mit tud?, készülődnek a segesdiek Csikós Magdolna Űj műsor betanulása, fellépé­sek sora, kirándulások és a fő­zőversenyeken való bemutat­kozás szerepel hangsúlyosan a Segesdi Derűs Alkony Nyugdí­jas Klub idei tervei között. A mindig tettre kész csapat pót­szilveszterrel indítja a progra­mok sorát, aztán kezdődhet a gyakorlás, a szervezés, a mun­ka java.- Szombaton tartjuk a zenés utószilveszteri mulatságot, és meglepetéssel készülünk a kö­zelgő farsangra. Közben a pró­bák is megkezdődnek, hiszen sok fellépés, a tavaszi kistérsé­gi ki mit tud? verseny itt van a nyakunkon, erre új koreográfi­át tanul be tánccsoportunk, re­ményeink szerint már az új ru­hában léphetünk színpadra. A különleges asztali örömök ren­dezvényei közül is kiválasztot­tunk néhányat, ahol indul majd a csapatunk, már most gyűlnek az ötletek, milyen re­cepttel, étellel tudnánk ered­ményesen szerepelni - sorolja készséggel Baranyai Lajosné, a klub vezetője. A sok tenniva­ló sok időt igényel, ezért idén már heti két alkalommal talál­koznak. A hétfőt a próbákra, a csütörtököt a klubélet egyéb eseményeire szánják. Egy nappal korábban szilvesztereztek klubélet Teadélutánok, névnapok, zsíros kenyér lilahagymával és bálok Legtöbben a nyilvános nyugdí­jasbálok révén ismerik a Ka- posi Őszi Napfény Nyugdíjas Klubot, egy-egy zenés rendez­vényükön nyolcvanan-százan is részt vesznek. Mint Standor Zoltánná klubvezető újságolta, gyakran fiatalok is kérdezik, ott maradhatnak-e, tetszik nekik a nosztalgiazene. Szilveszteri táncmulatságukat egy nappal korábban, december 30-án tar­tották, a rossz idő, a havazás el­lenére szépszámú nyugdíjas szórakozott Vamberszki Dezső fülbemászó muzsikájára. A hatvankét tagú klub azon­ban nemcsak hálózik, hetente bensőséges összejövetelt tarta­nak, teát főznek, megköszöntik a névnaposokat, beszélgetnek családjuk, a város, a világ dol­gairól. Jó időben kedves zené­szük családi házának kertjében találkoznak, zsíros kenyér lila­hagymával a menü ilyenkor. A havi nyugdíjasbálok idén sem maradnak el. - Az évek so­rán baráti asztaltársaságok ke­rekedtek, süteményt, üdítőt, há­zi borocskát hoznak, kínálgat- ják egymást, táncra kelnek, oly­kor kifulladásig járva a csár­dást, twisztet, vagy csak hall­gatják a zenét - ecseteli a han­gulatot a klubvezető. Hiányozna az életükből, ha A rossz idő sem tartotta otthon a törzsközönséget fotó: kovács tibor egyszer elmaradna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom