Somogyi Hírlap, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-29 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 4. szám

2006. január 29., vasárnap A hét témája Es mi, művészek, hova álljunk? A kampány beindult, és máris nyíltan háborúznak egymással a média ismert figurái. Bár amíg Fábry és Vágó „csatája” valódi, Jáksó Lászlót provokálják. Előbb-utóbb mindenkire rákerül a pártcímke? A kritikus Bakáts Tibor Settenkedő már mindenkiben csalódott. A showmester és a kvízprofesszor azonban még reménykedik abban, hogy választottjaik képesek lesznek megvalósítani azokat az ígéreteket, amelyekkel mostanság fárasztják a választópolgárt-m jr inden úgy kezdő­ig /I dött, hogy Fábry I \j I visszaütött. Vágó JL V JL ugyanis az egyik lapnak azt nyilatkozta, nagy tisztelője Fábry Sándor verbali- tásának, ám az utóbbi két-há- rom évben azért nem fogadta el az Esti Showder meghívását, mert nem akart részese lenni semmifajta politikai megnyilvá­nulásnak. Az Esti Showder du­mamesterének több se kellett: lapzártafordultával rabmadaras pártkatonának nevezte a kvíz­mestert, utalva arra, hogy nincs olyan SZDSZ-es rendezvény, ahol Vágó meg ne jelenne. Fábry azt is hozzátette, érdekesnek tartja, hogy Vágó ennyire kire­kesztő, s nem képes tolerálni, ha valakinek más politikai nézetei vannak. Erre Vágó csak annyit mondott: világnézeti különbö­zőségeiket szerinte nem az Esti Showderben kell megvitatniuk. „Az, amit Fábry rólam és a párt­rendezvényekről mondott, egy­szerűen nem igaz - jelentette ki egy interjúban a Legyen Ön is milliomos! műsorvezetője, aki szerint a kirekesztésből mind­össze annyi igaz, hogy ő kire­kesztette magát Fábry műsorá­ból. „Boldogan beszélgetek Fáb- ryval bármikor, bármiről, de nem hiszem, hogy erre az ő show-ja a legmegfelelőbb hely­szín (...) Ha ő majdnem leköp egy fotót, vagy lábbal tapos egy könyvet, kénytelen lennék ott helyben felállni és hazamenni.” No persze a hírességek nem csak egymást provokálják a poli­tikai színvallásig, megteszik azt velük mások is. Jáksó László pél­dául a Déli Riport nevű lapnak adott interjút, majd meghökken- ve tapasztalta, hogy az újság iga­zából a szegedi polgármestert tá­madó kampánytermék. Ilyenkor persze fel van adva a labda: akár tiltakozik az illető, akár hallgat, mindkét esetben pozícionálja magát valamelyik politikai oldalon. Jáksó László vagy mindenkinek nyilatkozik, vagy senkinek. Ő az előbbihez tartja magát, bár sokan lehülyéz- ték, amiért nem informálódott a két térfél között. Most már arról, mihez adja a nevét. „Ez csak azt kérdezem, Fábry miért egy összeesküvés-elméleteket nem jön a Heti hetesbe? Az utób- gyártó ország - jelentette ki. - Ha bi években többször hívtuk, de valakire rászállnak, azt nem le- mindig nemet mondott.” hét megúszni. Engem besorol- Az ország Márta nénije, tak baloldalinak, lelkűk rajta. Geszti Péter anyukája viszont Ezek után tán furcsa, de még megfogadta, hogy amíg tart a örültem is, hogy felhasználtak a kampány, politikai témákról másik oldalon: ez ugyanis azt jel- egyetlen hangot sem nyilatko- zi, hogy még mindig van átjárás zik. „A fiammal elhatároztuk, hogy ki sem nyitjuk a szánkat, soknak meg a politikával foglal- mégis megtaláltak minket - kozóknak, hogy csókoltatom a mondta. - Valakik ugyanis el- kampányt, én idős nő vagyok, kezdték terjeszteni azt az aljas hagyjanak engem lógva...” hírt, hogy a Péter képviselőjelölt No persze vannak, akikről lesz. Aki ismeri a fiamat, persze némasági fogadalom nélkül is le­tudja, hogy mindez nyilvánvaló pattannak a színvallatási próbál- provokáció, hiszen előbb gurí- kozások - vagy legalábbis az ille- tana az utcán ganéjból gyúrt tő ezt állítja magáról. Havas galacsint, mint hogy ilyesmit Henrik szerint a szakmában el­elvállaljon. Üzenem a politiku- töltött 26 év alatt sikerült elér­liberális média szekértolójának titulálnak.” A riporter úgy véli, egymás politikai címkézése ál­talános emberi gyarlóság, ám a felvállalt hovatartozás már ugyanúgy lehet karakán kiállás, mint a tehetségtelenséget és bu­taságot ellensúlyozó érdekek mellékterméke. Bakáts Tibor Settenkedő szí­vesen nevezné magát nemzeti baloldalinak, de mivel ez bután hangzik, ő azt a következtetést vonja le, hogy nem jók azok a fo­galmaink, amelyekkel elintéz­zük egymást. „Az a baj, hogy nincs bennünk elegendő irónia meg humorérzék ennek a ku- ruc-labanc ellentétnek a kezelé­séhez - jelentette ki. - Én három­szor szavaztam a Fideszre, egy­szer a szocialistákra, s mivel már mindenkiben csalódtam, képes vagyok kellő távolságtartással szemlélni ezeket a címkézése­ket.” Nos, ennek ellenére Setten­kedő sem tudott elosonni egy provokáció mellett: még hetek­kel ezelőtt nyilatkozott a Buda­pest Riportnak, ám a lapban csak azt a néhány mondatát idézték, amelyben Demszkyt bí­rálta, amiért képtelen úrrá lenni a fővárosban tapasztalható áldat­lan parkolási helyzeten. Amikor ez kerül szóba, még Bakáts is ki­billen szokott egykedvűségéből: „Nekem határozott és rossz véle­ményem van a Demszky-féle vá­rosvezetésről, de ezt nem valaki­nek a javára vagy ellenére alakí­tottam ki” „A demokrácia olyan cipő, amit nekünk még ki kell tapos­ni” - ez már Reviczky Gábor vé­leménye, s ha valaki, hát akkor ő tudja, hogy - a hasonlatnál ma­radva - hol is szorít még ez a láb­beli, ha a politikai színvallásról van szó. A színész ugyanis azok közé tartozik, akik nyíltan felvál­lalják pártszimpátiájukat: négy évvel ezelőtt ott ült a Kossuth té­ri Fidesz-tribünön. Ő is azt a vé­leményt osztja, hogy tizenöt év­vel a rendszerváltás után még természetes a politikai hovatar­tozást firtató kíváncsiság. „Mi, színészek is számon nie, hogy ma már senki sem iga- tartjuk egymásról, kit hová húz zodik ki rajta. „Tehetségtől és íz- a meggyőződése. Aki mást állít, léstől függ, hogy valaki képes-e az bizony nem mond igazat. En- magánügyként kezelni a politi- nek ellenére jóban vagyunk, de kai szimpátiáját - mondta.-- Ne- ez csak amolyan mesterséges ál­ként a Mokkában könnyű dől- lapot. A színpad azonban merő­gom van, mivel ha egy MSZP-s ben más világ: ott nincsenek politikust feszítek keresztre, ak- jobb- és baloldaliak, csak a sze- kor a hozzászólók jobboldalinak rep van. De az már egy más lel­könyvelnek el, ha pedig fide- kiállapot...” szest, akkor azonnal a bal- DiAn Tamás A kampányban nincs kompromisszum! Egy zenészbőiény bármit megtehet? Normális időkben a politikai te- temrehívás idióta jelenség, de most dúl a kampány - jelentet­te ki Réz András esztéta, aki szerint az ilyesfajta csap­dákat elkerülni nem le­het. „Mindenkit be le­het valahová sorolni, függetlenül az adott személy szándékától. Ez épp olyan, mint amikor valakiről elter­jesztik, hogy zsidó. Csinálhat bármit a szerencsétlen, őt bizony zsidónak fogják tekinteni.” Réz szerint az „el­lenségfelismerő rendszer” bennünk van, csak nem mindig működik a maximumon. A szürke hétköznapokon már sokkalta árnyaltabb a polarizáci­ós igény, hiszen senki sem akarja kiélezni a világnézeti el­lentéteket. „Most más a helyzet, a kampányban nincs kompro­misszum, valakinek győznie kell, és ennek a tudata egyeseket olykor a végletekbe taszít. Ilyen­kor szerintem a legjobb taktika a hallgatás. Ha ugyanis valaki el­kezd magyarázkodni, az napi­renden tartja a konfliktust. A vá­lasztások után csitulnak majd a kedélyek, s talán egyszer elju­tunk oda, amit a lányom Olasz­országban tapasztalt, amikor két ismerős egymás nyakába borult, és egyikük kedélyes »na mi van veled, te öreg fasiszta?" kérdé­sére a másik válasza az volt, hogy »gyere, igyunk meg egy pohár bort, vén komcsi".” Az impresszáriók manapság óva intik védenceiket attól, hogy di- rekt politizálásba keveredjenek - állítja Hajnal Gábor könnyűze­nei menedzser. Szerinte ma csak az engedheti meg magá­nak a nyílt állásfoglalás luxusát, aki már akkora „bölénynek” szá­mít a szakmában, hogy nem kell tartania semmitől. „Szörényi, Bródy vagy Pataky Attila van olyan név, hogy bármely oldal győz, hozzájuk már nem érhet fel semmilyen kicsinyes bosszú. A zenészek többsége azonban még nem tart itt. Egyébként a pártkötődés csak az utóbbi négy évben lett ennyire fontos, előtte a kutya sem törődött ez­zel. Emlékszem, 1994-ben még az is előfordult, hogy az Edda délelőtt az MDF gyűlésén zenélt, a Fradi-pályán, délután persze az­tán ő is megváltoz­tatta ezt a vélemé­nyét...” meg elmentek a Budapest Sportcsarnokba, az SZDSZ dzsemborijára. Akkoriban mondta Schuszter Lóri, hogy nincs jobboldali hangfal, meg baloldali ke­verőpult. Csak a gázsi számított. Később

Next

/
Oldalképek
Tartalom