Somogyi Hírlap, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-23 / 19. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2006. JANUÁR 23., HÉTFŐ 17 A NAP TEMAJA karnevál Feje tetejére áll az egész világ, felszabadulnak a tabuk, elszabadulnak az indulatok. Az egész világon elérkezett a farsang, a fékevesztett mulatozás, bolondozás. A télűző mulatságok után úgyis a negyvennapos böjt ideje jön el. HÁROM NAP A FARSANG FARKA Elűzzük a telet, nyugtalanul várjuk a tavaszt. Ma már illedelmes bálokkal, régen vért kívánó áldozatokkal is. De egyvalami minden korban azonos: a farsang a felhőtlen mulatozás időszaka. Rados Virág „Elmúlott a hosszú farsang,/búsulnak a lányok./Ettől a sok bú- sulástól/ráncos a pofájuk/Nem tudsz férjhez menni,/vőlegényt szerezni,/Vedd elő az olvasódat, /kezdj el imádkozni!” Vénlánycsúfoló a fenti versike a javából: hiába a sok bál, a szebbik nem sok képviselője hoppon maradt. Nem akadt férjjelölt a horgára. Régen ugyanis csupán a farsangi bál volt egész évben az egyetlen lehetőség, hogy a hajadon jövendőbelijére találjon. A mulatságokon mutathatta meg bájait, amelyektől elbűvölve a legényemberben feltámadt a vágy az udvarlásra, és járni kezdett a lányos házhoz. A 19. században egymást követték a fényesebbnél fényesebb farsangi bálok. Vay Sarplta grófnő, aki D’Artagnan álnéven újságíróskodott akkoriban, érzékletesen írja le őket. „Az 1835- iki pesti farsangot az asszonyi egyesület báljával kezdték meg. Tulajdonképpen álarcosbál volt ez, és néhány igen csinos álarcost lehetett is látni, de azért az előkelő hölgyek nagyobbrészt báli öltözékben jelentek meg. Legdivatosabb volt a selyem- foulard, a batisztmuszlin és az orgadil. A férfiak kék és fekete frakkokban jelentek meg.” Bizonyára már akkor sem gondolt senki a szokás eredetére, afnely az ókorba vezet vissza. A szaturnáliák, a Dionüszosz- és Mithrász-kultusz, a tél és a tavasz, a meghaló és feltámadó természet ünnepét hirdették. A káosz és a rend párharca, a felnőtté válás, a szerelem, a termékenység és a házasság motívuma mind jelen volt e hetekben. Csakúgy, mint a szerencse és a kiszámíthatatlan sors, amely elA világ egyik leghíresebb farsangi ünnepén, a velencei karneválon a városközpontban rendezik meg évről évre a hatalmas mulatságot len hiába lázadunk. A római szaturnáliák tragikus hősét például kockadobással választották ki. A férfi, akire a sors keze mutatott, végzetes órája eljöveteléig az ünnepség királya lett. Megkapott mindent, ami szem-szájnak ingere, összes kívánsága teljesült. Hanem a szaturnália után önkezével kellett véget vetnie életének. A mítoszok világában élő ember számára az aktus jelképes volt: a zűrzavar zárlatát és az új rend nyitányát szimbolizálta. A jóval szelídebb farsangi szokások nálunk a középkorban kezdtek terjedni. Maga az időszak vízkereszttől (január 6.) húshagyókeddig vagy hamvazószerdáig tart. Vagyis a negyvennapos böjt kezdetéig, amely a húsvétot előzi meg. Az utolsó három nap a legfékevesztettebb mulatozás ideje. Ez a „farsang farka”, amelyről ismét csak egy ókori kép juthat eszünkbe. Mégpedig a falloszkultusz jegyében felvonuló férfiak, akik óriási hímvesszőt kötöttek magukra, így hódolva a termékenység eszményének. De még a keresztény erkölcs is megengedte, hogy farsangkor a népek házasságtörőkről, kerítőkről, örömlányokról szóló dramatikus játékokat adjanak elő. A magyar kifejezés egyes források szerint a német Fastnacht szóból származik, amely hús- hagyókeddet, farsangéjszakát jelent. Mások úgy vélik: a bajor-osztrák Vaschang az eredet, amit németül Faschingnak mondanak. így nevezték a középkorban a „bolondosán beszélők gyülekezetét”. Tagjai a farsang időszakában bátran kimondhatták a máskor tilos igazságot - éppen A mohácsi busók a telet hivatottak elijeszteni fából faragott álarcaikkal, mozgásukat, viselkedésüket is a hagyomány szabja meg a „bolond beszéd” védőpajzsa alatt. A zajos mulatságok alapja mindenképpen ősi hiedelem. Eleink úgy képzelték, a tél utolsó napjaiban a nap elgyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Őket kellett a nagy csinnadrattával elüldözni. Jelmezbe is azért öltöztek, hogy elriasszák a halált, az ártó erőket és a hideget. A hiedelmek feledésbe merültek, a harsányság és a jelmezbe öltözés megmaradt. A mulatságokon az elbujdosott tél helyett néhol egymást ijesztgetik a résztvevők. Feje tetejére áll az egész világ, felszabadulnak a tabuk, elszabadulnak az indulatok. Némelyik népszokásban már any- nyira, hogy az a külső szemlélő számára bizony állatkínzásnak számít. Itt van például a húshagyókeddi gúnárnyakszakítás. Ebben - mint afféle véres ügyességi próbán - a mészároslegények versengtek. Az aktus ugyanis mesterré avatásuk része volt. Egy 17. századi útirajz így írja le a jelenetet: „A mészároslegények a lőcsei vendéglőstől a másik oldalon fekvő őrházig kötelet húznak, közepére egy fonallal összekötözött libát akasztanak, lábánál fogva. A legény nyerge- letlen lovon futtat el a kötél alatt, és igyekszik elkapni a liba nyakát A kapkodás és nyargalás addig tart, amíg valamelyik a lúd fejét le nem szakítja. Elvágtat vele, és jól elrejti, mert a többiek üldözőbe veszik, és igyekeznek tőle elragadni. Aki a fejet elvitte, egy évig főlegény, és a mester- ségbeüek között különös kiváltságokat élvez.” A legfeltűnőbb mozzanat régen és ma is a jelmezes-álarcos alakoskodás. A 15. század óta szólnak leírások a férfi-női ruhacseréről, maszkviselésről. Napjaink leglátványosabb farsangi alakoskodása a mohácsi délszlávok csoportos busójárása. A busók a telet hivatottak elijeszteni fából faragott álarcaikban; mozgásukat, viselkedésüket rituálé szabja meg. A farsangi alakoskodók általában kis párbeszédes jelenetet adnak elő. A lakodalmas játékok közül pedig a nyugat-dunántúli, rönkhúzással összekötött mókaházasság a legérdekesebb. A lányokból, legényekből álló párok a kidöntött fát húzták végig az úton. A rituálét akkor rendezték meg, ha a faluban abban az esztendőben nem volt lakodalom. A világ farsangjai közül a két leghíresebb a velencei és a riói karnevál. Velencében a városközpontban, a Szent Márk téren, szabad ég alatt rendezték meg a hatalmas színjátékot. Szereplői maguk a városlakók voltak. Brazíliában, Rio de Janeiróban a szambaiskolák felvonulása színpompás látvány. A legegyszerűbb kosztüm is száz dollárba kerül. Végül, ha már csúfolóval kezdtük, álljon itt egy farsangi köszöntő, teli jókívánságokkal. „Hipp- hopp, farsang!/ Megölték az áriám}// nem adják a máját\/ csak a szalonnáját/ Adjon az Úristen/ ennek a gazdának/ hat szép ökröt,/ nyolc kis bérest,/ arany ekét a kezébe,/ arany búzát a földjébe!/Hipp-hopp, farsang!” Mese az Isten dicsőségére eljárt farsangi táncról Volt egyszer egy mutatványos, aki városról városra járt, míg csak bele nem fáradt a nyughatatlan életbe. Belépett egy kolostorba, ám a szerzetesi élet idegen volt számára. Egy napon bánatában levette szerzetesi ruháját, felöltötte tarka köntösét, és táncolni kezdett A legnehezebb táncot járta, hogy Istent dicsőítse vele. Addig táncolt, míg össze nem esett. Egy szerzetestársa megleste, és titokban odahívta az apátot. Az apát hívatta a mutatványost, mire az leborult: „tudom, nem maradhatok itt”. De az apát így szólt: „Kértek, járj közben mindnyájunkért Istennél, hiszen táncod közben őt dicsőítetted. Bárcsak Isten megbocsátaná nekünk olcsó szavainkat, melyeket szánk kimond anélkül, hogy szívünk küldené őket”. ■ (Francia legenda) Jeles napok nagyböjtig január 6.: vízkereszt. Krisztus meg- keresztelkedésének ünnepe, a karácsonyi tizenketted zárónapja. január 22.: Szent Vince napja. A zaragozai püspök segítője volt, vele együtt szenvedett vértanúságot a keresztényüldözések idején. Ünnepe termésjósló nap: „Ha megcsordul Vince, teli lesz a pince”. február 2.: Gyertyaszentelő Boldog- asszony napja. Mária tisztulása, görögül Hypapanté, vagyis találkozás; e napon mutatta be Mária Jézust a templomban. A szentelt gyertya Krisztus jelképe: magát fölemészti, hogy másoknak szolgáljon. Időjósló nap. február 3.: Szent Balázs napja. Örmény vértanú orvos-püspök. A legenda szerint megmentette egy özvegyasszony fiát, aki halszálkától fuldoklóit. A balázsolás hagyománya máig éb gyerekek járják a házakat adományokat gyűjtve. Néphit: ha Dorottya locsog, akkor Julianna kopog DOROTTYA CSÚFSÁSÁVAL ijeszti el a zord időt A tavaszváró mulatozás fél évszázados hagyomány február elején. Dorottya csúfsága egy kissé megkopott az idők folyamán. Nem keresi farsang hercegének kegyeit, a herceg sem töri már magát, hogy a hölgyet kedvesévé tegye. A herceg ma már felajánlja másoknak a lehetőséget. így kerül a képbe, egy középkori lovag, aki a tér és az idő logikáját felborítva megkéri a néhány száz évvel korábban élt Dorottya kezét február 8-A időjárásjósló nap is. A néphagyományban Dorottya és Julianna között ellen-1 tétes összefüggés található: ha Dorottya szorítja, akkor Julianna tágítja a fagyot, és ha Dorottya locsog, akkor Julián- é. na kopog.
