Somogyi Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 281-306. szám)
2005-12-24 / 301. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2005. DECEMBER 24., SZOMBAT 15 KARÁCSONY 2005 . Somogyi mese: a legkisebb falvak szerencséje kapaszkodó Libickozmán a vályogtéglában, Nemeskisfaludon idősek otthonában, Patcán a Katica tanya nyomán a falusi vendéglátásban látják a falusi létet garantáló életesélyeket Ünnepi pillanatok: kisgyerekek egy kis faluban. Lukács Zsolték két kisgyerekkel várják Libickozmán a karácsonyt török anett felvételei Fábos Erika Negyvenhét ember. Egy nagyobb város kisebb lépcsőházában, vagy egy kisebb város rövidebb utcájában él ennyi ember. Meg Libickozmán, a megye legkisebb falujában. Nemeskisfaludon és Patcán is csak egy tucattal várják többen a karácsonyt Ez Somogy három legkisebb települése, de nemcsak ez közös bennük, hanem az is, hogy a 70es évek közepén, azaz 30 éve, még mindegyik a nagyobb falvak közé tartozott Azóta folyamatosan fogyatkoznak. Asszonyvár, Nebáncs, Verőfényfalva, Remeteudvar - a szépnevű falvakról már csak kevesen tudják, hol voltak, pedig 100 évvel ezelőtt még mindegyikben laktak, méghozzá Somogybán. Az elmúlt 40 év alatt több mint húsz, száz év alatt pedig ötvennél is több település tűnt el a megye térképéről. Szomorú, de igaz: minden évben egy nagyobb város hosszabb utcájában lakó vagy egy kisebb falura való emberrel csökken a megye lakossága. Az idén sincs ez másként A legkisebb falvak jövőjének nagy kérdése tehát, hogy mi lesz velük újabb 30 év múlva. Nebáncs vagy Asszonyvár sorsára jutnak, vagy szerencséjük lesz a saját sorsukat tovább élni? Kicsiben, még sokszor harminc évig. Nemeskisfaludra egy keskeny bekötőút vezet Nincs nagy hideg, csak onnan tudni, hogy a tél derekán járunk, hogy a templom előtti kis téren karácsonyi díszek lógnak a fenyőfán. Mindössze nyolc darab és egy rövid füzér.- Kis falu, kis karácsony - mondja Horváth István, amikor szóvá teszem, hogy lehetne több is. - Örülni kell mindennek. Tavaly még ez sem volt - Amit lehet, megteszünk, hogy szép legyen ez a kis falu - teszi hozzá Horváth Istvánná, miközben árvácskákat ültet a templom melletti ágyásba. - Tudja, mindenki azt gondolja, hogy egy ekkora faluba nehezebb az élet Nem az. Igaz, boltunk nincs, de jár a mozgó ABC. Mindent meg lehet venni benne. Ha meg valami különlegesség kell, azért egy nagyobb faluból is útnak kell indulni.- Már tető alatt van az idősek otthona - magyarázza a jövő zálogát Baló Gyula, a falugondnok. - Tizenöt embernek lesz ott munkája, meg harminc új lakója a településnek. Ez nagy dolog ám. TiBokor Jánosnét a munka élteti zenöt munkahely egy ekkora faluban felér egy városi százzal. Én azóta bízom benne, hogy nem néptelenedik el ez a falu, amióta megtudtam, hogy épül az otthon.- Vannak még nálunk is kisebbek? - kérdez vissza Bokor Jánosné, amikor elmondom neki, azért vagyunk Nemeskisfaludon, mert az a megye majdnem legkisebb faluja. - Szerintem ennél sokkal kisebbek már nem leszünk. Mindig mennek el, de jönnek is, most meg itt ez az otthon, s ha lesz munka helyben, talán néhány fiatalabb is marad. - A luditka áldott jó asz- szony - mondja Jani Sándomé, és látszik rajta, hogy meg van győződve arról, amit kimondott. - Tudják, az alapítványos, aki az otthont csinálja. Jani Sándomé, Jolán néni 69 éves, és itt született Nemeskisfaludon. Régóta egyedül él. A férje meghalt, a fia meg Budapesten lakik. Öthetente jön látogatóba. Jolán néni hozzászokott már az egyedülléthez, ha meg társaságra vágyik, elballag a templomig. Ott mindig van valaki, akihez lehet pár szót szólni. A falut reformátusok lakják. Jani Sándomé úgy emlékszik, nem is olyan rég még több mint kétszázan imádkoztak karácsonykor közösen. Most, szerinte, biztos nem lesznek húsznál többen. Madarász Endre a szülői házat csinosítgatja. Azt mondja, ő lélekben mindig kisfaludi volt, hiába él Marcaliban.- Nemcsak Nemeskisfalud fogy, hanem az egész magyarság - mondja Madarász Endre.- Éppen abból a rétegből van egyre kevesebb ebben az országban, amelyik tudott meg szeretett is dolgozni. - Én a tée- szesítést okolom meg, hogy a mai fiatalok nem nevelődtek a családi életre. Nem vállalnak gyereket. Itt is húszán halnak meg, mire egy születik. Nemeskisfaludon mindenki egyetértett abban, baj lenne a fehér karácsony. Egy kis faluban nagy gond még a kis hó is. Patcán ellenben örülnek a hóesésnek.- Essél, essél! - kiabálja ugrándozva Török Márti. - Nem csak a kicsik, én is örülök neki- mondja az édesanyja, a Katica tanya gondnoka. - Vendégeink lesznek a tanyán a két ünnep között. Nagyobb lenne nekik az élmény, ha szép fehér lenne minden. Patca a Zselic legkisebb faluja. 1970-ben még 180 ember lakott itt. Most 47. A falu határában a táblára mégis azt írták: köszöntjük Európa közepén, a Zselic szívében. A kis falu az elmúlt években az iskolások és a családok zarándokhelye lett. Sokszáz vendég volt már a Katica tanyán. Eredeti falusi örömök sűrítve: egy hely ahol mára az igazi falusi vendéglátás és az erdei iskola minden feltételét megteremtették. A rackától a csacsiig és a kopasznyakú tyúkoktól a nyulakig minden háziállatból van néhány mutatóban, de lehet kenyeret sütni, és ugrálni is a szalmabálákon egy igazi istállóban.- A patcai a legszebb falusi vendégfogadó hely - mondja büszkén Mike Zoltán, a falu polgármestere. - Amióta itt van, még a korábbinál is nagyobb az érdeklődés a falu iránt. Szerintem a tanya miatt meg a természeti adottságok miatt is kizárt, hogy elnéptelenedjen a falunk. Libickozmán a hivatalos statisztika szerint 47 ember lakik, de a libiciek szerint ennyien sincsenek. Mármint az állandó lakosok. Sokan laknak ugyanis az idősek közül a gyerekeiknél valahol városban. A falu mindenesetre hétvégenként semmiképpen nem a legkisebb. Olyankor kétszer annyian is vannak, mint év közben. Legtöbben Szentendrén vagy Budapesten állandó lakosok, és itt töltik minden szabadidejüket. Az elmúlt években - és talán ez sem jellemző manapság a falvakban - épült egy panzió és két halastó is Libicen.- Az egy főre jutó teniszpályák és halastavak számát tekintve szerintem országos elsők vagyunk - mondta Petkov-Kristov Péter. - Mi 1983-ban költöztünk ide, s akkor még több mint százan laktak a faluban. Most alig negyvenen. Én is csak a fele hetet töltöm itt, a másik felét meg Kaposváron. Szerintem a legnagyobb baj az, hogy a mai fiatalok nemcsak hogy nem szeretnek, de nem is tudnak dolgozni. Pedig anélkül egy faluban nem lehet boldogulni. Libickozma jövőjével kapcsolatban pedig nem aggódom egy kicsit sem. Ez lesz az utolsó falu, ami meg fog szűnni. Karsztvíz-minőségű ivóvizünk van, gyönyörű erdő vesz körbe, nagy a nyugalom. Ez mind egyre nagyobb érték. A jövő szerintem az, hogy olyan dolgokat kell idehozni, amit lehet. Vályogtéglagyártás, kandallófa-előállítás vagy egy bemutatógazdaság, 96 somogyi törpefalu A megye 245 településéből 96-ban kevesebb, mint 500 ember él, kilenc faluban pedig már százan sincsenek. Legkevesebb lakója Libic- kozmának van, ott 47 ember él, de Nemeskisfaludon is csak ötvenen laknak, s Patcán is csak hárommal többen. Ráadásul a megye lakosságának 51 százaléka már városban lakik. 1960- ban még a somogyiak 75 százaléka élt falvakban és csak negyede a városokban. Igaz, a településszerkezet is átalakult azóta. 1960-ban mindössze egy város volt a megyében, most pedig 13. IAKÓNÉPESSÉG MEGOSZLÁSA SOMOGYBÁN Ev Varos: Falvak: 1930: 88153 259789 1960: 113191 254992 1990: 166826 178772 2003: 164716 169000 ahol hagyományőrző disznóvágást meg mindent meg lehet nézni, ami hozzátartozik egy igazi falu életéhez.- Én tudom, hogy mi vagyunk a legkisebbek, de maguk tudják- e, hogy mi vagyunk a legszegényebbek is? - kérdezi Balogh Sándor. - Ez kétnapos falu, higy- gyék csak el nekem, én tudom, mert itt születtem. Két napig jó itt lenni, de aztán minden nap nagyon nehéz.- Igaz, nem önálló falu, de Cserfekvés még nálunk is kisebb, mégsem szűnik meg - mondja Lukács Zsolt, aki arról „híres”, hogy két kis gyereke is van, ez pedig nagy szó egy ilyen kis faluban. - Egy a baj, hogy nincs munkalehetőség, innen utazni pedig bonyolult, kevés busz jár.- Ha lenne helyben valami munka, meg sem fordulna a fejemben, hogy elmenjünk innen - mondja Péter Andrea, Lukács Zsolt élettársa. - így azért nehéz, pedig szeretünk itt lakni. Csak hát itt van a két gyerek. A nagyobb kétéves, a kisebb meg pont szenteste lesz három hónapos. Nekik majd óvodába, iskolába kell menni, ami innen nehéz, de valahogy majd csak megoldjuk, mert szeretünk itt, s ha más megy is, mi maradni akarunk... Amikor nekivágtam, hogy felkeresem a megye három legkisebb települését, én bizony kiüresedett utcákra és emberekre készültem beletörődött sorsokkal. Aztán az első ember - már Nemeskisfalud bejáratánál - meggyőzött arról: falun még vannak, mert maradtak, valódi falusi emberek. Olyanok, akik mindig is tudták: csak kitartó szívósággal és szorgalommal élhetnek mindig egy kicsivel jobban. Amikor pedig végighallgattam a „megváltó” idősek otthonának épülését Nemeskisfaludon, a megye valóban legszebb tanyájának sikereit Patcán és Petkov-Kristov Péter vályogtégla-terveit Libickozmán, már tudtam: ha máskor nem, legalább így ünnep táján érdemes hinni a mesékben. Abban, hogy mindig a legkisebbeknek lesz a legnagyobb szerencséje. Török Márta nagyon várja már a havat a patcai Katica tanyán Jani Sándorné emlékszik, egykor kétszázan is imádkoztak Kisfaludon
