Somogyi Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-24 / 301. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP - 2005. DECEMBER 24., SZOMBAT Vas András Szökőkút, apró park kis pavilon­nal, no és egy hatalmas, kivilágí­tott karácsonyfa - az ember vala­hogy nem így képzel el egy alkat­részgyártásra és autójavításra szakosodott vállalkozást Pedig nem járunk rossz helyen, aho­gyan a felirat is mutatja: A Briggstól a mozdonyig.- A mozdonyt értem. Ml az a Briggs?- A legkisebb belső égésű mo­tor - válaszolja Kacsó Csaba, a taszári Kacsógép Kft. tulajdono­sa, aki vélhetően maga sem gon­dolta, amikor másfél évtizede át­települt Marosvásárhelyől Ka­posvárra, majd Taszárra, hogy belátható időn belül a település egyik legnagyobb foglalkoztató­jává avanzsál. - Amerikai fejlesz­tés, az univerzális kerti és mező- gazdasági kisgépekben szokták alkalmazni. Ilyen a fűnyíró, a kerti kapa, de egy hómaró is.- Az ajtó mindenki előtt nyitva áll?- Valahogy így. Sokat fejlődött a cég a kezdetek óta, de a szolgál­tatás megmaradt.- Emlékszik még az első lépésekre?- Mintha ma lett volna. 1992- ben Kaposváron a Hideg-telepen béreltem egy műhelyrészt.- És ml hozta Taszárra?- Telket kerestem a vállalko­zásnak. A városban akkor éppen az északnyugati részben parcel­láztak ipari célokra, de úgy gon­doltam, oda én kevés leszek. Egy­részt túl drága volt a terület, más­részt a tevékenységben sem vol­tam még biztos.- Az alkatrészgyártás és -javítás mel­lett ml jött még szóba?- Akár hiszi, akár nem: az ide­genforgalom. Ha megnézi a tele­pünket, láthatja, úgy lettek kiala­kítva a különböző épületek, hogy szükség esetén egy országúti motel apartmanjait is ki lehes­sen hozni belőlük.- Nehéz Idők jártak akkoriban...- Mondjuk úgy, hagytam ma­gamnak menekülési útvonalat “ Ez még mindig nem magyarázza meg, miért éppen Taszárra jött- Az ügyfeleinknek minden­képpen kocsiba kell ülniük, ha eljönnek hozzánk. Ez egy Uyen szolgáltatás. Ebben az esetben viszont mindegy, hogy három vagy tíz küométert kell autózni­uk. S nem mellékesen Taszár mellett szólt az akkor még ala­csonyabb iparűzési adó és a meg­felelő infrastruktúra is.- Jövője meglehetősen képlékeny.- A vasutat vélhetően nem vi­szik el. Állítólag néhány éven be­lül megépül a gyorsforgalmi út, s sokan hisznek a reptérben is.- Közéjük tartozik?- Mindent pártolok, ami fejlő­dési lehetőséget, munkahelyet hoz. Éppen ezért nem örülök, hogy megszűnt a honvédség.- Személyes okokból vagy csak lokál­patriotizmusból?- A helyiek közül rengetegen kötődtek a katonasághoz és a reptérhez, egész családok egzisz­tenciája függött tőlük.-Az öné is?- Mint minden környékbeli vállalkozónak, nekem is volt kapcsolatom velük.- Az amerikaiakkal Is?- Dolgoztam a hadseregnek és a katonáknak is. Előbbinek az aggregátorokba szállítottunk sa­ját fejlesztésű stabil motort, utób­biaknak az autóikat javítgattuk.- Böhöm országúti cirkálókat?- BMW-ket. A nagy hetes so­rozat V12-es modelljeit. Nem gondoltam, hogy ebből a hatal­mas kocsiból ennyi fut az or­szágban.- Ha már szóba hozta: hányat láttak?- Vagy kéttucatnyit Egyszer az egyik amerikai katona beho­zott ide egy Uyen autót, mi pedig megcsináltuk neki. Elterjedt a. híre, s jöttek a többiek is. Aztán, a legjobb tudomásom szerint ha­zavitték a kocsikat magukkal.- Legalább messze eljutott a hírük.- Ameddig lehet, már kinyúj­tóztunk. A tevékenységeink kö­zül a szolgáltatási részt ugyanis nem lehet korlátlanul csinálni. Hiába lennénk a legjobbak és a legolcsóbbak az országban, egy bizonyos távolságon túlról egy­szerűen nem éri meg az ügyfél­nek eljönni hozzánk. Ebből a szempontból a régióban gondol­kozunk. A fejlődési lehetőségek a gyártásban vannak.- Országos tervek?- Még annál is tágabb! Már most vannak partnereink Auszt­riában és Németországban. A sa­ját fejlesztésé és gyártásé a jövő.- Újabb épületek, gyártósorok, új munkahelyek?- Ennyire azért ne szaladjunk előre. Jelenleg arra is büszke va­gyok, hogy eUentétben a hason­ló profilú cégekkel, nálunk nin­csenek elbocsátások. Az elmúlt évek azt mutatják, nehéz hely­zetben vannak a kis- és közép- vállalkozások.- Csak Somogybán?- A legnagyobb gond a körbe­tartozás, s ez országos problé­ma. Sok esetben tízmilliókról van szó...- Mi a megoldás?- Ha multi lennék, összepakol­nám a céget, és elmennék kele­tebbre, valamelyik nem EU-tag országba: alacsonyabb költségek, kisebb fizetések, több haszon.- Ezek szerint a szívére hallgat?- Hiszek benne, hogy előbb- utóbb itt is jobb lesz.- Magyarországon, Somogybán vagy konkrétan Taszáron?- Ez mind összefügg. Persze nekem elsősorban az a fontos, hogy helyben menjenek jól a dol­gok. Régebben szerettem koc­káztatni, de ma már, három gye­rek mellett ezt nem tehetem meg. A falunak fontos lenne, hogy működjön a reptér. Ha így lesz, én is megtalálom a magam hasznát, hiszen új munkahelyek jönnek létre, ez új lakókat, egyre több beáramló pénzt, gazdasági feUendülést jelent. Ha nő a fizető­képes kereslet, nekem is jobban megy a cégem.- S ha a reptér csak álom marad?- Akkor Taszárra ugyanaz a sors vár, mint a többi somogyi te­lepülésre, melyet megfosztottak a lehetőségeitől... Széthúzás helyett húzóerő legyen Somogy! (Folytatás a 11. oldalról) Legyen szent a közmegegyezés! Somogyország gazdaságáról, lehetőségeiről és korlátáiról szó­ló év végi gondolataimat nem véletlenül kezdtem így. Me­gyénk - szívünkben bármeny­nyire is ország - nem élhet kü­lön életet. Márpedig úgy látom, hogy az ország s benne Somogy fejlődésének fő kerékkötője a társadalmi közmegegyezés hiá­nya. Csak az ígéretek szintjén vannak olyan ügyek, amelyeket „szent tehenekként” tisztelünk, s amelyek ezért vitán felül áll- nak. De a tettekben, úgy tűnik, már semmi se szent. Mi hát a legfőbb teendő? Min­denekelőtt az, hogy az Ország- gyűlés közmegegyezésen nyug­vó fejlesztési irányokat fogadjon el. Példának okáért senkinek ne lehessen megkérdőjelezni, hogy fontos a munkalehetőségek gya­rapítása, az otthonteremtés, a versenyképes tudás megbecsülé­se, a közlekedési feltételek és közszolgáltatások - benne az ön- kormányzatok - működési minő­ségének javítása, a tiszta környe­zet, a közbiztonság, az egészsé­gesebb életmód megteremtése. A vidékfejlesztést szintúgy a nem­zetpolitikai kérdések rangjára kell emelni. Ezek rendezése nél­kül helyben csak erőlködhetünk. Nem reménytelenül, de kínke­servesen, alacsony hatásfokkal. És közben telnek a napok. Csak körbe evezhetünk? Ameddig megteszi, mert megte­heti a pártpoUüka, hogy az egyik oldalon húz, a másikon pedig fé­kez, addig kínosan körbe-körbe evezünk. És az emberek, a be­csülettel hajtők elszenvedik ezt. Előre csak együtt juthatunk, s ehhez mindenkire, mindenki­nek az egy irányba húzására van szükség. Gondolkodhatunk vi­lágról és Istenről százféleképp, de amellett, hogy méltányoljuk a másik véleményét, az országot csak egyszerre húzva mozdíthat­juk egy - s remélhetőleg a jó - irányba. A politikai törésvonalak va­rázsütésre eltüntethetők, ha egy­séges a közakarat. De manapság a kormányok egy-egy problémá­ra adott válaszai néha rosszab­bak, mint maga a probléma. Pedig az uniós tapasztalatok is azt mutatják, hogy csak azok az országok válnak igazán sike­ressé, amelyekben a politikai erők, a gazdasági élet szereplői és a társadalmi szervezetek megállapodnak a nagy célokról, a fő fejlődési irányokról. Máglyára a szómágiával! Somogynak és az ország más, nehéz örökséggel bajlódó régiói­nak nincs ideje várni. Észak- Nyugat- és Közép-Magyarország talán nem érzi a bőrén, de mi tudjuk: minden perc számít. A szegény halász ugyanis a kedve­zőtlen széljárással még szegé­nyebb lesz, a gyengébb hajó pe­dig rátermett kapitánnyal is csak nehezen maradhat versenyben. A legtöbben persze a megélhe­tésért szállnak hárcba nap nap után. A munkanélkülit érthetően nem vigasztalja, hogy csak 6-7, esetleg 15-20 százalékos az állás­keresők aránya, neki a ráta száz- százalékos. Neki a saját családjá­ért kell felelősséget viselnie. És mert dolgozni akar - bár valóban akarna mindenki! -, kötelessé­günk tisztességes munkát adni neki. Csökkentenünk kell az elő­re elrendeltnek tűnő különbsé­geket, le kell dolgoznunk a tele­pülések, a mikro- és a kistérsé­gek lemaradását, a családok hát­rányait Nem nézzük tétlenül a társadalmi szakadék mélyülését. Segítünk ott, ahol elvárják azt, ahol bíznak bennünk. Ahol ben­nünk bíznak. Látjuk, hogy a világ ellent­mondásos körülöttünk. Szó esik a nehezedő körülményekről, de nincs nap, hogy ne jönne létre valami új érték a megyében. Utak, művelődési házak, meg­újult iskolák, kisvállalatok, sportlétesítmények, idősottho­nok sorát avatjuk föl nap mint nap. A kavarodás azonban ak­kor keletkezik, amikor ugyanaz a helyi vezető egyik nap tiltako­zik, hogy ellehetetlenül, a másik nap pedig nem röstell a szárnya­lással kérkedni. Ugyanazon csapból a hideg és a meleg, ez összességében vagy langyos ha­tást kelt, vagy egyszerűen szem­fényvesztő. Ami hiteltelenné tesz. Alázat és hitelesség nélkül, pártpolitikai indíttatású szómá­giával csak a zavar fokozható, a fejlődés nem. A vonat nem vár Egy lassan összeálló regionális vonatszerelvényhez kapcsoló­dunk hamarosan. Célunk csak az lehet, hogy időben és jó pozíci­ókkal tegyük. Ha kimaradunk, lemaradunk. Ha azt képzeljük magunkról, hogy mi vagyunk a mozdony, akkor még sokáig a rendező-pályaudvaron vesztegel­hetünk, gyönyörködve önnön te­hetetlenségünkben. Mert a vonat nem vár. A tervezéshez reális világlá­tásra van szükség. Ne álmodoz­zunk, ne követeljünk, ne muto­gassunk felfelé, mert ez a sokat próbált technika eddig sem veze­tett sehová. Viszont tegyünk meg mindent, s ha lehet, annál is töb­bet, hogy előbbre jussunk - együtt. Látnunk kell, hogy a gyenge mutatók mögött is fejlő­dés van, de szinte lehetetlen a tradicionális lemaradás gyors be­hozása. Ráadásul a modern gaz­dasági növekedés sem feltétlenül jár együtt a munkahelyek szá­mának gyarapodásával, sőt! És emellett ahol magas az álláskere­sők aránya, ott a nagy munka­erő-piaci kereslet hatására ráadá­sul alacsonyak a bérek. Minden mindennel összefügg. Utat a szolgáltatásokhoz! A legfontosabb, hogy minden településről, még a legkisebbről is elérhetőek legyenek a szolgál­tatások: a munkahely, az iskola, az orvos és még sok minden más. Ezért is kiemelt feladat a közútfejlesztés. Vita tárgya, hogy az útépítés erősíti-e a gazdasá­got, vagy az erősödő gazdaság kényszeríti ki a közlekedési felté­telek javulását. Ez maradjon egy tyúk-tojás probléma, a polémia helyett menjünk a dolgok elébe. Az M7-es, az M9-es és az M6-os autópályák tervezése, építése, az észak-déli és kelet-nyugati al­sóbb rendű összekötő utak fej­lesztési programja bizakodásra adhat okot Az M9-es tervezett nyomvonalát például remélhető­leg sikerül egy kicsit délebbre vinni, Segesd alá, Nagyatád- Csurgóhoz közelebb. Somogy számára a legfontosabb a perifé­riák, az elmaradott területek be­kapcsolása a közlekedési vérke­ringésbe. Belső-Somogyra és Dél- Somogyra koncentrálva kell fej­lesztenünk az infrastruktúrát. Kiemelt feladat a balatoni térség tartós versenyképességének megteremtése, a működő ma­gántőke aktivizálása is. Óriási tartalékaink vannak a termálvíz­kincs térségi koordinációval tör­ténő hasznosításában, az egész­ség- és a környezetipar fejleszté­sében, a határokon átnyúló kap­csolatok erősítésében, az aprófal­vak természeti értékeinek meg­újításában és hasznossá tételé­ben. Akkor és ott vagyunk iga­zán sikeresek, ahol partnerek a települések. Ma még azonban ezer a felada­tunk. Byen a cigányság felzárkóz­tatása vagy a lakosság elöregedé­sének gondja. De nemcsak a so­mogyi korfa kedvezőtlen, hanem az országé is, és az EU-államok- ban is komoly probléma az elöre­gedés. Ezért e folyamat megállítá­sára biztosan lesz majd uniós program, amit ki kell tudnunk használni. De akkor sem tarthat­juk majd a markunkat Az unió filozófiája ugyanis az, hogy tégy a közös kalapba 1 eurót, és hozzá­tesznek egy másikat Kell a saját erő ebben is. Nem várhatunk tá- tott szájjal a sült galambra. A tények makacsok A tények ismertek és magu­kért beszélnek: megyénk, illetve a régiónk, fejlettségében sok te­kintetben a kelet-magyarországi térségekhez hasonlítható. Az út­hálózat minősége, az ipar szerke­zete és a határmentiség - ahogy mondani szokás - makacs té­nyek. Nehéz velük vitatkozni. De mi nem is vitatni akarjuk őket, hanem ugyanolyan makacsul: megváltoztatni. Utat építeni, ipart telepíteni, munkahelyeket teremteni. Az utóbbi években a megye mutatóit a megyeszékhely, Ka­posvár romló statisztikai adatai befolyásolják a leginkább. Szá­munkra elgondolkodtató, hogy az országos területfejlesztési koncepció versenyképességi pó­lusokat jelöl ki, s ezek a városok Budapest, Debrecen, Győr, Mis­kolc, Szeged és Pécs. A felsorol­tak a térség dinamizálása érde­kében nagy összegű fejlesztés­hez jutnak. Nekünk - és Kapos­várnak is - nem kis részben Pécsre kell építenünk a saját fej­lődésünket, arra a szomszédvár­ra, amely - tetszik, nem tetszik - Európa Kulturális fővárosa is lesz. A somogyi egységről A harmadik köztársaság és az önkormányzatok megalakulása óta sok minden változott, de még nem értünk célt Nem léptük át saját árnyékunkat: pedig a válto­záshoz majdhogynem ekkora csoda kellene. Mi nem a csodák­ban bízunk, hanem a somogyi ember tehetségében, akaratere­jében, munkabírásában. És bí­zunk a partnereinkben. Közösen kell kitalálnunk a megye jövőjét, és közösen is kell megvalósíta­nunk. Együtt építjük a megyét mindenkivel, aki hajlandó segí­teni, aki képes megfogni a mun­ka végét, és akinek a kritikai ér­zékénél erősebb a tenni akarása. Jómagam csak egy Somogyot ismerek. Csak egy megyét tudok és akarok építem. Nem a balját, Nagybajomtól nyugatra, és nem a jobbját, Kadarkúttól keletre, hanem az egészet. Ránk 2002- ben is egy egész megyét bíztak. És 2006-ban egy egész megyé­ért végzett munkánkról kell szá­mot adnunk. Lévén küszöbön a választás, továbbra is a jól vég­zett munkával igyekszem kam- pányolni, és ahol szükséges, ott segíteni. Hogy Somogy élhetőbb „ország” legyén. Ha nem hiszünk magunkban, nem fog sikerülni. De mert van hitünk, sikerülnie kell! KARÁCSONY 2005 Marosvásárhelytől a mozdonyig Kacsó Csaba: Mindent pártolok, ami fejlődési lehetőséget, munkahelyet hoz F0T6: LANG búbért

Next

/
Oldalképek
Tartalom