Somogyi Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 281-306. szám)
2005-12-18 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 50. szám
Sztorik, esetek 2005. december 18., vasárnap Demján Sándor: „A végső ponthoz jutottunk: ha nem sikerül megreformálni és versenyképessé tenni Magyarországot, akkor több évtizedre nagyon sötét jövő elé nézünk.” Papa (Sándor István): „Ott hibáztam, hogy hittem abban: jó ügyet szolgálunk, de a rendőri vezetők eladtak engem és a kollégáimat kilóra az alvilágnak.” Eyal Sivan filmrendező Adolf Eichmannról, akiről A szakértő címmel filmet készített: „Megszállottja volt annak, hogy az igazságot akarja elmondani: nem mintha azt gondolta volna, hogy ezzel jót tesz magának, hanem mert azt akarta, hogy a bíróság elismerje a munkáját. Hogy azt mondják, jól koordinálta a vonatokat. Olyan perverz kapcsolata volt a felsöbb- séggel, hogy ugyanúgy viselkedett a bírósággal, mint a náci feljebbvalóival. Itt ők a felsőbbség, velük tart.” Vásárhelyi Mária: „A tárgyaláson a szerző, Eörsi István már nem lehetett jelen. Amikor az Élet és Irodalom jogi képviselője egy mellékmondatban megjegyezte, hogy éppen ezekben a percekben temetik Eörsi Istvánt, egy pillanatra dermedt csend ülte meg a tárgyalótermet. A csendet Schmidt Mária ügyvédje törte meg: „Nagyon tiszteltem Eörsi Istvánt, az Isten nyugosztalja”, mondta, majd tovább sorolta Eörsi véleménynyilvánítás útján visszaesőként elkövetett bűneit.” Oláh Ibolya: „Engem az emberek azért szeretnek, mert amilyen voltam, olyan is maradtam. Az életem ugyan megváltozott, mert más lett a munkám, de ugyanaz az ember maradtam. Nem szeretem a pofaviziteket, a partikat, inkább hazamegyek a gyerkőceimhez, ahol életem első huszonöt évét leéltem. Azok a falak biztonságot nyújtottak. Felkészítettek a cigányságra. Sokszor tapasztaltam, hogy mivel kicsit sötétebb a bőröm, vannak emberek, akik ezért nem szeretnek." Egy roncskutató naplójából Légrády Lajos roncskutató vadászpilóta akart lenni, de gépészmérnök lett, majd roncskutató. Szabadidejében repülőket és csontvázakat emel ki. I égrády Lajos egy Lánchíd közeli ház tetőtéri garzonjában éli a huszon..*1 nyolc évesek legényéletet. A polc tömve könyvekkel, Lajos számítógépén szovjet, német és magyar veszteséglisták, amelyekből kiderül, hogy a II. világháborús hazai hadmozgásokban mely haderő kit, mit és hol veszített el. Levéltári adatok alapján indul el a roncskutató terepre. Mármint a becsületes profi. Aki a megtalálás után hét helyről kér engedélyt a feltárásokhoz. Múzeumoktól, hatóságoktól, minisztériumoktól. Itt is minden a „nexuson” múlik.- Ez a legnehezebb - sóhajt Lajos. - Megtalálom, amit kerestem, aztán két hónapot várok a pecsétes papírra, és közben azon malmozom, vajon mikor fosztják ki a lelőhelyet azok, akik engedély nélkül „túrnak”. Ez teljesen nyíltan megy, ha megnézed a netes fórumokat, ilyeneket lehet olvasni: „Jössz túrni vasárnap?” Magánterületen a tulajdonos tudtával mindenki használhat fémkereső detektort. Más kérdés, hogy a föld mélyének kincsei nem a megtalálót illetik. A világhálón komoly piaca van a tárgyaknak, egy mázsa római tárgy és érme félmillió forintért kelt el áron alul, amikor a gazda megszorult. Hatvan és százötvenezer forint között bárki vehet detektort. Egy gyalogsági ásó kétezer forint körül kapható. Más nem is kell a keresőnek, csak szerencse. Légrády gyerekkora óta vadászpilóta akart lenni. Elvégezte a szolnoki katonai középiskolát, aztán repülőgépszerelést tanult Csepelen. Mire végzett, megszűnt a vadászpilóta-képzés. Elment a Műszaki Egyetemre, és elvégezte a gépészmérnöki kart. Most a Filmmúzeum tévécsatorna műszaki munaktársa, 28 éves. Az egyetemen mesélte az Nem sok maradt Bejczy főhadnagy gépéből, amikor kiemelték, az eleje szétporladt a kiemeló'k kezében egyik lány, hogy tank van a földjükön. Kiment a brigád, feltárták, és megnyerték a feltárásról szóló dolgozattal a diákköri versenyt. Lajos most egy filmen dolgozik, Bejczy Sándor főhadnagy gépének feltárásáról. Bejczy élete utolsó pillanataiban, 1944. november 4-én felderítő repülést végzett Szolnok térségében. Tobak Tibor bajtársa visszaemlékezése alapján 1500 méteres magasságból észreA térkép, a ceruza és egy női kép- Kiáll egy gép szárnya a tóból - jelentették a velencei-tavi nádvágók. Mindez az úszónád közepén. Ebből emelték ki a szovjet légierő gépét és személyzetét Légrádyék. Kétszáztizenhat méter deszkából építettek ösvényt, azon billentették ki a gépet emberi erővel. Onnan rakétahordozó konténerben vontatták partra. Megmaradt Botyin Nyikolaj Dimitrijevics pilóta és Novikov Nyikolaj Petrovics tüzér megfeketedett csontváza. A rákoskeresztúri temetőben kapták meg a végtisztességet. Döbbenetes, de megmaradt Dimitrijevics térképtáskája, valamint a ceruzája és több térkép. A tüzér zsebében egy női képet is találtak. vett a föld felszínén több hosszú, párhuzamos fekete vonalat. Négytagú rajával visszafordult, és Messerschmitt 109 G vadászgépével lejjebb ereszkedett, hogy jobban lásson. Ekkor találta el az orosz légvédelem a gép póttartályát. A repülőgép lapos szögben a földbe csapódott. Bejczy a gépben maradt. A felderítő az életével fizetett éles szeméért, mert az általa észrevett sok különös fekete vonal a föld felszínén egy teljes szovjet páncélos hadosztály kontúrja volt. Erről a magyar hadvezetés Bejczy rajának, Tobak Tiborék jelentése alapján szerzett tudomást.- Bejczy Sándor maradványait hatvan év alatt bajtársa, Tobak Tibor bácsi is kereste, de ma már ő sem él. Azt sajnálom a legjobban, hogy Tibor bácsi nem élhette meg bajtársa gépének előkerülését, pedig ő is ezen a területen kereste - mondja Légrády. A kutatás fix pontja egy 1944-ben 70. évét taposó parasztember elmondása volt, aki tanyája udvarán állva látta a gép lezuhanását. Az orosz őrjárat távozása után maga ásta meg a százados sírját. Az öregember megélte a 60-as éveket is, emlékeit Tóth Ferenc kutatóval osztotta meg először. Úgy emlékezett, hogy 1,7 méteres volt az általa ásott sírgödör, és a géptől három méterre lehetett. A gép helyét a kutatást vezető Magó Károly honvéd főtörzsőrmester, Légrády Lajos, Megyer Áron, Rácz Géza és Takács László egy régen elpusztult és beszántott tanya alapján azonosította. Erről a tanyáról Tóth Ferenc adott felvilágosítást és régi térképeket. Légrády először az épületek helyét kereste meg a szántóföld közepén. Régi cserepek, tégladarabok alapján azonosították. Itt kezdték a detektorozását egy olyan műszerrel, amely hét méterre lát le a földbe, és a rászerelt keret révén viszonylag nagy felületet befog. Az első nap estig kutattak. Az eredmény egy telekhatárt jelző vascső volt. Másnap este találták meg a gépiét. A motortartó bak alumínium-magnézium ötvözete teljesen átrohadt. Az eleje megvan, de a vége úgy porladt szét a fiatal kutatók kezében, mint a homokkő.- Pedig 60 éve még közel 1500 lóerőt tartott kordában - meditált fölötte Légrády. A becsapódási kráter 8-9 méter széles, a kráter maga négy méter mély. A gép körül először egy hússzor húsz méteres négyzetet kezdtek feltárni. Bejczy csontjai harmadnapra, a roncstól 19 méterre kerültek elő, nem egészen egy méter mélyről. Hason feküdt a gödörben. A lábánál fogva, talán az ejtőernyőjének zsinórzatával vonszolta a gödörbe az idős ember. A 28 évesen hősi halált halt Bejczynek nem maradt ép csontja. Koponyája betört, mindkét combcsontja eltört, a csigolyái sem maradtak épen. A századosról úgy tudták, hogy 165 centiméter magas volt, a fogazatába pedig koronahidat épített a fogorvos. Ezt is megtalálták. Bejczy Sándornak nem él egyenes ági leszármazottja, hamvait a szolnoki Hetényi Géza Kórházba szállították. Légrádyék és a Magyar Veterán Repülők Szövetsége azt tervezi, hogy emlékművet állít a századosnak. A Messerschmitt egy ókori szarmata ház- közelében fúródott a földbe. így fonódhat össze a Budapest körbezárására gyülekező Vörös Hadsereg páncélos hadosztályának, Bejczy százados lelőtt vadászgépének és egy rég letűnt barbár törzsnek tapintható története egy abonyi szántóföldön. Izing Antal Bejczy Sándor főhadnagy egy berlini továbbképzésen két német tiszttel. Felderítőként felfedezte a szovjet páncélosokat, de ez az életébe került „Jézus a jó pásztor, én vagyok a puli kutya” öjte Csaba ferences szerzetes „ötszáz gyermek apja”. A kolduló barát nyolc erdélyi árvaházában gondoskodik nyomornegyedekből, földbe vájt lyukakból ösz- szeszedett kicsikről. Nem is olyan régen megjelent tíz csinos hölgy a dévai árvaház kapujában. Azt kérdezték Böjté Csabától:- Pap bácsi! Lakik itt olyan pu- lya, amelyiket utcanő szülte?- Akad - hangzott a szerény válasz. A hölgyek benéztek az árvaházba, otthagytak egy nagyobb összeget, aztán elmentek. Csaba testvér azt kérdi tőlem: „Mi történne, ha a szerkesztőséged padlásáról előkerülne egy pókhálós, poros, légypiszkos Rembrandt-kép? Ugye, címlapra tennétek, és összefutna a világ? Mert Rembrandt zseniális művész. Évekkel ezelőtt elmentem egy fantomblokkba. Nálunk így hívják a nyomornegyedet. Le akartam ülni az ágy szélére, valami szőnyegfélére akartam telepedni, mire összeszaladtak az emberek, hogy oda ne üljek, mert ráülök a gyerekre. A hideg ellen volt betekerve. Ölbe akartam venni, de nem tudtam, olyan kakás volt. Nemrég misét mondtam. Ott állt mellettem a már kilencéves kisfiú. Ministrált. Olyan öröm öntött el, hogy nem tudtam folytatni a beszédet. Az első gyerek Emese volt. Az anyja hozta, akinek nem volt se munkája, se albérlete. Átadta a gyereket azzal, hogy nem fog az sírni, és elment. Azt mondta, ha munkája lesz és lakása, visszajön érte. „Forogtam ott kezemben a gyerekkel, mint Szent Antal a kis Jézussal. Nem tudtam, hogy mit kell vele csinálni. S mit mondok majd a püspökömnek? Hogy van egy gyerekem? Hat év múlva jött vissza Emese anyukája. Saját otthonba vitte.” Legutóbb megjelent három rendőr a dévai kolostor kapujában.- Találtunk három gyereket a város szélén, egy roncsautóban. Kiment a pap a három rendőrrel. Eszébe jutott az élete első prédikációja. Nagyon készült rá. Hat néni meg egy bácsi hallgatta. Mondta a nagy székfoglaló beszédet a „tömegnek”, de aztán egy öregember úgy elkezdett horkolni, hogy majdnem leszakadt a plafon. Elkenődött az ifjú Böjté: „Édes Jézus, ezért tanultam én hat évig teológiát?” Aztán lassan rájött, hogy Istennél jobban senki sem szeretheti az embereket. „Jézus a jó pásztor, én vagyok a puli kutya. A gazdám mindent jobban tud, én szót fogadok, és úgy terelgetem a nyájat, hogy teljes legyen az összhang köztünk.” Behozták aztán a három gyereket a roncskocsiból. Az anya sem ellenkezett, csak zogokott. Öt-hat-hét éves fiúk voltak. „Beraktuk őket a kádba. Álltam ott, néztem, ahogy ijedten szorítják a kád peremét. Mert ők még nem láttak fürdőkádat. Az se tudták, létezik meleg víz. A riadt kisgyerekről a forró víz leoldja a mocskot. Kiolvasztja fagyott kis tagjaikat, feloldja bennük a félelmet, és akkor egyszerre gyerek válik belőlük, mért lassan pancsolni, játszani kezdenek és kacagni, a szemükből pedig egyszer s mindenkorra eltűnik a félelem.” Böjté atya azt szokta mondani, hogy egy gyermek ellátása napi 400 forintba kerül. A nyolc árvaházat és ötszáz gyermeket segítő Dévai Szent Ferenc Alapítvány pedig arról híres, hogy bevételeinek mindössze egyetlen százalékát fordítja saját magára. Böjté Csaba szerint a magyar vérnek sokszor fontosabb az igazság, mint a szeretet. Te is magyar vagy, én is az vagyok - fordul felém. Mondd meg nekem, hol van abban igazság, hogy idejött hozzánk a földre Jézus, a megváltó szeretet, mi pedig megfeszítettük? Izing A. Mit mondok majd a püspöknek, honnan van egy gyerekem? : 7y.v.'T-s i ms.
