Somogyi Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 281-306. szám)
2005-12-18 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 50. szám
mmmmmmmsmmmg m s »JmwaKmumlT\WJi^ ii líhíWf SMWMMMRi m - ü € Sztori, esetek 2005. december 18., vasárnap Egy zacskó húszezres Pályaudvar, főperon. Ordenáré ordítás, alacsony férfi üvölt egy magassal, döbbenten figyel a tömeg. Mindketten hajléktalanok, a magas mögött ott áll a felesége, karjában gyerekkel.- Üssé le, rúgjá le, tíz ütés a tiéd, de ha felállók, akkor... És itt arra céloz mocskos szavakkal, mit tesz majd Magasnéval, ha a magas nem tudja lebombázni. Egy pályaudvari bennfentessel támaszkodunk a hamburgeres asztalánál. Ő nyugodt, azt mondja, ebből nem lesz bunyó, nagy a füstje, kicsi a lángja. Mire a rendőrök megérkeznek, a kicsi eltűnik. Kiderül, hogy az egész cirkusz azért tört ki, mert ellopták a kesztyűjét.- Nem volt ez mindig ilyen bolond, teljesen jó gyerek - sóhajt mellettem a bennfentes. Életében egyszer volt szerencséje, de azt is elszúrta. Azóta kész, mint a mateklecke. Egyszer kérdezz rá, mitől készült ki.- Mitől?- Tőle kérdezd. De ne most. Mindig itt kavar, megtalálod. Napokkal később újra látom. Lenyugodva, de sanda oldalpillantással vizslatja a vonatról érkező emberhullámot, amellyel én is megérkezem. tudtam, milyen kályhát veszek, hogy előre megveszem a fát négy télre, hogy tavasszal elmegyek dolgozni építkezésre, hogy disznót tartok és tyúkokat. Ez volt az első gondolat. A jó. Mert mindig az első jó. De először a Moszkvára mentem a henteshez. Kolbászt ettem szalonnával, rántott hússal, sok kenyérrel, sört ittam rá. Egy óráig ettem. Lassan. Hogy beiém férjen. Aztán beténfergett egy haver, aki a papírtálcáról szokta lenyalni a zsírt. Meghívtam enni. Látta, hogy van egy kis pénzem, rám tapadt. Lekoptattam, aztán híre ment, hogy van pénzem. Jöttek a többiek. A sorstársak. Gondoltam, legyen nekik ünnep. Ha hozott nekem a Jézuska százöven húszezrest, azt nekik is hozta, szívtunk együtt eleget, ennyi jár. Karácsony előtt voltunk három nappal. Mindenkit meghívtam vacsorára, én állat. Először ki akartak bennünket dobni a pincérek, de előre bevirítottam egy húszast. Egész éjjel Azt hitte, szemét vagy játék pénz. Élete első és utolsó lehetősége volt?- Meglett az a kesztyű?- Mi van?- Az a pár kesztyű, amiért balhéztál itt két napja. Megtaláltad?- Mi vagy te? Szocmunkás?- Újságba írogatok.- És mit akarsz?- Rákérdezni, hogy mi volt a te életed nagy szerencséje.- A pérlz? Mit fizetsz a sztoriért?- Adok egy pár kesztyűt.- Menjé már! Aztán csak sikerül rávenni, hogy beszéljen.- Kinn volt a pénz egy zacskóban egy pádon. Azt hittem szemét. Húszezresek voltak. Azt hittem, játék pénz. Vagy vicc. Körülnéztem, elvittem egy kapualjba, ahol tudom a kódot. A pincelépcsőn számoltam meg. Százötven darab húszas. Ideges lettem, hogy ebből oltári nagy gáz lesz. Beraktam a kabát alá, ültem a lépcsőn, gondolkodtam, mi legyen. Be is aludtam, mert előtte egész éjjel kinn voltam. Ittam is. Mikor felébredtem, akkor jöttem rá, hogy mi ez nálam. Visszamegyek Somogyba. Veszek egy ócska házat hatszázért. Felújítom, mert nem tanultam én semmilyen szakmát, de elég nekem egyszer látni kőművesvagy asztalosmunkát, mindent, ami kétkezi. Ugyanúgy megcsinálom, mint a mester. Már azt is ittunk. Elhívtam őket egy szállodába. Sehol nem akartak kiadni nekünk három kétágyas szobát, de megoldottuk. Előre-fizettem. Külön még azért is jattoltam, hogy eszükbe ne jusson beszólni a rendőröknek. Fürödtünk, volt szappan, tiszta törülköző, forró víz, tiszta ágy, minibár. Na, csak az ne lett volna. A minibár. Reggel azt sem tudtam, hol vagyok. A többiek sehol. Gondoltam, jobb is így. Megyek vissza Somogyba. Kelek föl, nyúlok be a párna alá, ahová a kabátom tettem. Nincs ott. Hát így történt, kabáttal együtt vitték el az első és utolsó lehetőségem.- Könnyen jött, könnyen ment.- Mi van?- Az a pénz nem a tiéd volt.- Visszadtad volna? Bevitted volna a rendőrségre?- Nem. Kell ez a pár kesztyű?- Kell. De ha a nevem leírod, megöllek. Az a pénz tényleg hiányzik valakinek. Itt sokan tudják, hogy nálam landolt. A végén engem találnak meg azért, amit elloptak tőlem.- Milyen lett volna a kályha?- Vas. Samottéglával kirakva. Olyan, amiben látszik a tűz. A parázs pedig éjjel is bevilágítja a szobát, ahol egyedül vagyok. Otthon, teljes csöndben, és mindenki békén hagy. Izing Antal Ötvenéves a forradalom: főhajtás vagy felhajtás Jövőre 50 éves a magyar forradalom. 1956 azonban ma is inkább ürügy vagy kampánytéma, ahelyett hogy igazi ünnep lenne. A régi bölcseletnek megfelelve, mintha most is átesnénk a ló túlsó oldalára, egyre gyűlnek az ötvenhatos filmtervek és a szoborállításra vonatkozó kérelmek. Igaz, van mit pótolni. Az 56-os Szövetség országos ügyvezető elnöke szerint fennáll a veszélye annak, hogy szétforgácsoljuk magunkat. Holott szerinte nagyon is célzatosan, átgondolt stratégia alapján illene kiállnunk az ötvenedik évforduló kapcsán a minket kémlelő nagyvilág elé. - Már most egyre több tévétársaság, dokumentumfilmes jelezte, hogy itt forgatna - említi Czeglédi József. - Minden híradásnak, részletnek jelentősége lehet - teszi hozzá -, mivel az emberekben még mindig nem él hiteles kép 1956-ról. Igaz, erről a többség nemigen tehet. A politika ugyanis így vagy úgy, de rendre „belegyalogol” érzelmeinkbe, gondolatainkba. Ezt történt akkor is, amikor 34 éven át a kormányzat hivatalos programja kimerült a téma eltusolásában. De a rendszerváltás óta sincs a forradalom biztonságban, a pártok igyekeznek a maguk képére formálni a múltat. Rainer M. János, az 1956-os Intézet igazgatója mégis arra jut: ő személy szerint óvatosan bizakodó a 2006-os jubileummal kapcsolatban. - A szemünk láttára ünnepelték meg Lengyel- országban a Szolidaritás 25. évfordulóját. S lám, nekik sikerült a megemlékezések idejére békét kötniük, hiszen a két máskor perlekedő elnök, Lech Walesa és Aleksander Kwasniewski leültek egymás mellé, sőt a kézfogás sem maradt el. Ugyanez 50 év távlatában talán itthon is sikerülhet - rögzíti a történész. Hankiss Elemér közel sem ilyen derülátó. - Sajnos, a magyar társadalom tudatában zűrzavaros kép él 1956-ról, érdemi viták pedig csak a szaklapokban olvashatóak. Jövőre, amikor választási esztendő vár ránk, aligha sikerül a méltó megemlékezés. A filmesek másként gondolják. Tavaly Mészáros Márta készített filmtablót Nagy Imréről, idén máris seregnyi moziaktivista jelezte: ha elnyerné a Magyar Mozgókép Közalapítvány, a Magyar Történelmi Filmalapítvány vagy más szervezetek támogatását, megpróbálná a maga módján értelmezni, feltérképezni az 1956-ban történteket. Hankiss szurkol a vállalkozó kedvű jelölteknek, köztük a hollywoodi producernek, Andy G. Vájnának is, aki szintén vállalkozik a forradalmi tettre. A szociológus ugyanakkor tart a fiaskótól, ha ugyanis vállalhatatlan, hiteltelen alkotásokat látnánk a vásznon, akkor komoly károkkal számolhatnánk lelki és szellemi értelemben egyaránt. Rainer viszont bizakodik a jobb folytatásban, mert úgy érzi, eddig kevés sikerrel járt a téma mozgóképes megközelítése. - Voltak nagyon tisztességes, jó szándékú próbálkozások, a Forradalom az interneten és mozgó képeken Kuriózum az a kezdeményezés, amely a romák 1956-ban betöltött szerepét kívánja tudományos alapossággal, a hétköznapi olvasó számára is fogyaszthatóvá téve bemutatni. A Kurt Lewin Alapítvány RomaPage oldalán a következő év közepén jelenik meg egy komoly bemutatása annak, milyen fontos szerepet vállalt a cigányság a magyar szabadság kivívásában. S közben serényen forognak a filmtekercsek. Andy Vájná producer egy hollywoodi léptékű mozit készít. A Magyar Történelmi Filmalapítványnál a Vasárnap Reggel információi szerint jelenleg 5 terv megvalósítása van napirenden. Nagyjáték- film honi tőkéből minimum kettő készülhet, de a különböző televíziók is tervbe vették már 56-ot. Úgy fest, a külföldi médiumok és moziaktivisták sem bíznak semmit a véletlenre. Rainer M. János, az 1956-os Intézet Közalapítvány igazgatója jelezte: a közelmúltban egy japán tévé igazgatója (!) járt nála, aki elmondta: egyórás filmet kívánnak készíteni az ötven esztendeje történtekről. Sokakban zűrzavaros kép él 56-ról színvonal mégis elmaradt a várttól. A kevés üdítő kivétel között én Gothár Péter Megáll az idő című munkáját és Beremé- nyi Géza Eldorádóját tartom számon - vallja meg. Czeglédi József Mészáros Márta A teme- tetlen halott című művét dicséri a közelmúltból, de amondó: a jobb próbálkozások a rendszer- váltás előtt születtek. Ilyen volt Makk Károly filmje a Magyar Rekviem. Gerő András történész úgy érzi, egy tekintetben van csak lemaradásunk, adósságunk: - Nem tettünk eleget azért, hogy 1956-at elfogadtassuk a világgal. Ideje lenne mindenkit emlékeztetni rá, hogy nem volt ez pusztán magyar ügy - említi. Gerő úgy tartja, nemcsak Magyarországnak kell jövőre fejet hajtania a hősök előtt, de Brüsszelnek és Washingtonnak is. Az esetleg a ló túlsó felére „eső” megemlékezésekről, arról a sajátos lázról, ami most tapasztalható szellemi életünkben, Hankiss Elemér kijelenti: voltak már olyan korszakok históriánkban, amikor szinte divattá vált valakinek a dicsőítése, esetleg egy adott történelmi fordulópont napi megjelenítése. íme néhány érzékletes példa: Kos- suth-szobrok, majd a háborús emlékhelyek, végül (?) a szovjet hősi emlékművek. Idővel azonban minden a helyére kerül. A társadalomkutató Ligeti György figyelmeztet: az évfordulók mindig kitűnő alkalmat jelentenek az emlékezésre. Fontos, hogy az ötvenedik évforduló például 1956 tekintetében kicsit más, mint a rendszerváltáskori emlékezés volt. Ameddig 1989- 1990-ben a cenzúra alól felszabaduló társadalomból minden korábbi eseménnyel kapcsolatos érzés, emlék lávaszerűen tört fel, a jövő évi visszatekintés más megvilágításba helyezheti az akkori eseményeket.- Nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy szinte minden önmagát demokratikusnak valló politikai erő 1956-hoz képest legitimálja magát - jegyzi meg Ligeti -, legyen az jobb- vagy baloldalinak, keresztény-nemzetinek vagy liberálisnak mondható. Érthető hát az emlékezések és kiadványok dömpingje. Szabó Zoltán Attila Kevesen tudják, hogy az 56-os Szövetség elnöke, Czeglédi József ismert idegenforgalmi szakember, a terület kandidátusa. A VR-nek elárulta: 1956 megrengette a világot. így az emlékhelyek „bekapcsolásával”, azok megfelelő reklámozásával forradalmunk akár a külföldiek, az ideutazók számára is vonzó program lehetne. Nem mellékesen, szerinte milliárdos hasznot hozna.
