Somogyi Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-01 / 281. szám

2 SOMOGYI HÍRLAP - 2005. DECEMBER 1, CSÜTÖRTÖK SÉTATÉR JEGYZET Verseny győztes nélkül valószínűleg nincs olyan kaposvári ember, aki ne hallott volna arról, hogy van a városban két iskola, amelyek között állandó a verseny. A két gimnázium tanulói között kimondva vagy kimon­datlanul, folyamatos a rivalizálás. Olyan ez, mint egy Kapos- vár-Dombóvár kosármeccs. Ha ez a két intézmény kerül szem­be egymással, valamilyen téren a feszültség mindig a tetőfokára hág. Néha az egyik nyer, néha a másik. A lelke mélyén minden­ki tudja, hogy melyik intézmény miben jobb, de nem szívesen törődik bele. Néha elszabadulnak az indulatok, és a rivalizálás veszekedéssé fajul. Az egészséges versenyszellem persze nem árt, de egymás szidalmazása nem ebbe a kategóriába tartozik. gondoljunk csak arra, hogy a két iskola tanulói között életre szóló barátságok, szerelmek szövődnek. Őket nem zavarja az, hogy a szalagavatójukon milyen intézménynév kerül a kitűz& jükre. Ha évek múltán diplomát szerzünk, és egy idegen mun­kahelyen a legszimpatikusabb kollégánkról kiderül, hogy oszlo­pos tagja volt az „ellengimnázium” azon röplabdacsapatának, amelytől minden alkalommal vereséget szenvedtünk, akkor nem valószínű, hogy emiatt elutasítjuk a barátságát. EGYELŐRE nem látom az esélyt, arra hogy a két iskola közötti versengés abbamaradjon. Hogy jól van-e ez így? Ezt mindenki döntse el maga, bárén úgy gondolom, hogy jó lenne, ha lassan már lefújnák ezt a meccset! sziget Ágnes Munkácsy Mihály gimnázium Che Guevara ésCsege A múlt héten történt eset adott inspirációt eme cikk megírására. Egy Che Guevara- kitűző ugyanis megosztotta a „nép” véleményét a forradalmár kilétéről. Különböző alternatí­vák születtek. Aki hallott már róla, meg volt győződve arról, hogy híres zenész, egyesek vár­nak vélték (Csege vára), de akadt olyan, aki indulatszóként értelmezte a ráragadt „Che" ne­vet. Levontuk a konklúziót: ma­napság a fiatalok nagy része csak divatból viseli ezeket a jel­képeket, míg fogalmuk sincs va­lódi jelentésükről. A további félreértések elke­rülése végett Ernesto „Che” Guevara de la Serna nem egy vár, hanem argentin forradal­már volt, aki a kubai mozgalom­ban is aktivizálta magát. Arcké­pe világszerte a forradalom jel­képévé vált. Valahogy úgy, ahogy az egész földkerekségen ismert peace-jel, amely eredeti­leg nem a világbékét szimboli­zálta, hanem az egyik angol atomfegyver-ellenes szervezet (CND- Campaign fór Nuclear Disarmament) emblémája volt az ‘50-es években. A szimbó­lum jelentésváltozásokon ment keresztül, egy évtizeddel ké­sőbb a hippik már a globális bé­ke jelentését tulajdonították ne­ki. Ma már üzletemberek fölö­zik le róla a hasznot különböző kulcstartók, pólók, zászlók ér­tékesítésével... Ezek az egykor politikai tar­talommal bíró és a lázadás esz­közeiként funkcionáló emblé­mák ma leginkább zenei ízlés szerint osztják meg a fiatalo­kat. Talán hasznos információk­kal szolgáltunk azok számára, akik előzetes ismeretek nélkül hajlamosak magukra ölteni jel­képeket. BEKKER, KONDORAY Munkácsy Mihály gimnázium Sétálunk-sétálunk... November 24-én a Séta prog­ramban részt vevő fiatalok szá­mára nyomdai látogatást szer­vezett Pécsre a Somogyi Hírlap, az Axel Springer lapnyomdájá­ba. Négy iskola, a Munkácsy, a Katolikus, a Toldi és a Táncsics diákjai megtöltöttek egy buszt. Este kilenc órakor érkeztünk meg a nyomdához, ahol közel kétórás ízelítőt kaphattunk a nyomdászok életéből. Végigvezettek minket a mun­kafolyamat minden állomásán, a szerkesztőségekből küldött anyagok fogadásától az újsá­gok szállításáig. A legérdeke­sebb „állomás” talán a papír­raktár és az a helyiség volt, ahol a hatalmas gépek nyom­ták az újságokat. A papírrak­tárban óriási, 700-1000 kg-os papírtekercsek várták, hogy napilappá „alakulja'nak”. A gé­pek pedig elképesztően gyor­san dolgoztak, óránként 45 ezer példány előállítására ké­pesek. Kis csoportunk lenyű­gözve állt a hatalmas monst­rum előtt, mindenki fényké­pezte a különös masinát, s oda­súgta a mellette állónak: „ilyet még csak a TV-ben láttam..” A „túra” végén mindenki kéz­hez kapott egy Somogyi Hírla­pot, nagyon furcsa volt este 11 órakor a másnapi híreket olvas­ni a címlapon. Biztos vagyok benne, hogy akik ott voltak ezen az estén, másképp tekin­tenek majd az aznapi újságra. KOVÁCS DÓRA Táncsics gimnázium A csavargó matektanár világjárás Diákjaival is megkedvelteti a természet szépségeit Fodor Péter, a Nagybol­dogasszony Római Katoli­kus Gimnázium matema­tika-fizika szakos tanára. A világ több számos hegy­csúcsát megmászta már, s utazásai során sok, a kö­zép-európai ember számá­ra idegen kultúrát és szo­kást ismert meg.- Hogyan ismerkedett meg ezzel a sportággal?- Kiskoromban sokat kirán­dultunk szüleimmel, gombát gyűjtöttünk, horgásztunk. Ezeknek a családi programok­nak köszönhetően hamar meg­szerettem a természetet.- A gyermekkor után azonban kö­vetkezik az iskola, az egyetem. Ön mégis szakított időt e szenvedélyének?- Miután barátaimmal és osz­tálytársaimmal is megismertet­tem a túrázás örömeit, csatla­koztak hozzám. Hiszen ebben a korban minden fiatal a kalan­dot, a kihívást keresi.- Mikor és hová vezetett első komo­lyabb útja, majd melyek követték?- 1995-ben másfél hónap alatt utaztuk körbe az Egyesült Álla­mokat, ekkor másztuk meg a St. Helens-hegyet is. Ez azért volt különleges élmény, mert oda naponta csak száz embert engednek fel, hiszen még ma is a működő vulkánok közé tarto­zik. 1997 óta járjuk a magasabb hegyeket. Kezdtük az 2885 méter magas szlovéniai Triglav- csúccsal, majd minden évben Pillantás a csúcsról. Fodor Péter és Koch Eszter mindig újabb kihívást keresnek a világ magaslatain magasabbra merészkedtünk. 1999- ben Ausztria legmaga­sabb csúcsát, a Grofiglocknert, 2000- ben pedig Európa tetejét, a Mont Blancot hódítottuk meg. Ezzel Európa „elfogyott”, új ki­hívást kellett keresnünk. 2003- ban Nepálban 5416 méter ma­gasra jutottunk fel, majd Peru­ban egy 6075 m-es csúccsal küzdöttünk.- Azóta eltelt több mint egy év. Hol volt legutóbb?- Társammal, Koch Eszterrel, Kenya magaslatait másztuk meg a nyáron. Itt nemcsak a táj szépsége, hanem a különleges állatvilág és az emberek kultú­rája is felkeltette érdeklődé­sünket.- Gondolom, egy Ilyen túra finan­szírozása drága mulatság.- Sokak számára meglepő le­het a válasz, de nem veszélyes az utazások ára. A szervezés során nem tervezünk előre, in­kább magunkra hagyatkozva improvizálunk, hiszen így "ol­csóbb” és kalandosabb az út. Persze mindig van nálunk jég­csákány, hágóvas, hálózsák és meleg ruha!- Melyik az a hely, ahová szívesen visszamenne?- Több ilyen van. Talán Nepál­ba és Izlandra mennék vissza legszívesebben.- Diákjainak Is szervez túrákat?- Persze. Ez nyilván nem kö­telező számukra, de úgy vettem észre, hogy jól érzik magukat a kirándulások során. Mert hiszen a kalandokat és ter­mészetet mindenki szereti. MÁTÉ KINGA ÉS HORVÁTH JUDIT Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium Őrizzük meg a hagyományokat a szebb jövőért! Somogyudvarhelyen lakom, egy kis faluban a déli határon. Itt működik a Rozmaring Ha­gyományőrző Egyesület már több mint 10 éve sikeresen. A kulturális értékeink megőr­zésében nagy szerepet játszó egyesület azonban bajban van. Hogy miért? Mert az anyagi gondok itt is, mint minden művészeti iskolá­ban és egyesületben, szűkre szabják a lehetőségeket. Mint ismert: a 2006-os évi költségter­vezet miatt megpecsételődni látszik több száz alapfokú mű­vészeti iskola sorsa. De miért pont ezek az iskolák jelentenek nagy anyagi gondot az ország­nak? Több ezer gyerek művelő­dése, szórakozási lehetősége fog megszűnni, ha hagyjuk. Na persze egyesek megkér­dezhetik: miért is maradjanak meg a művészeti iskolák? A vá­lasz egyszerű. Mint a Talentum Művészeti Is­kola tagja, nemzetünk sok érde­kes táncával, szokásával ismer­kedhettem meg társaimmal együtt. A Talentum által szerve­zett mesemondó verseny magas színvonalon folyt, csakúgy, mint a színjátszó verseny. A rendezvények jó hangulatban, kellemes környezetben zajlot­tak. Most országszerte aláíráso­kat gyűjtenek az oktatók, tanu­lók, hogy mindez megmarad­hasson. Mi is. Mentsük meg együtt a művé­szeteket! GULYÁS REGINA OLIMPIA, Toldi gimnázium Újra szárnyal a Kormorán múltidéző Koltay Gergely beszélt a banda történetéről A kaposvári Klebelsberg Kö­zépiskolai Kollégiumba látoga­tott Koltay Gergely, az 1976 óta létező Kormorán együttes ala­pítója, a Honfoglalás című film zene- és dalszövegírója; vala­mint Benkő Ildikó, a Kossuth rádió egyik szerkesztője. A be­szélgetésre a meghívottak nagy örömére megtelt a kollégium társalgója az érdeklődőkkel. Koltay Gergely tiszteletére a kollégisták alakítottak egy 9 fős kórust és elénekelték a Szállj, szállj sólyom szárnyán című méltán híres dalt. A közel másfél órás előadás alatt felhangzott még a Ki szívét osztja szét és a Világok világa Magyarország cí­mű dal is a diákok előadásában. Ezenkívül levetítettek két kon­certfelvételt a tanulók számára, amelyeken érezni lehetett a fer­geteges, eufórikus hangulatot. A beszélgetés során az alapító el­mesélte, hogy hogyan alakult meg a zenekar, milyen tagcse­rék voltak a 29 év alatt, milyen jellegű számokat játszanak, hogy készülnek a dalok. Emlí­tésre került az október 28-án megrendezett Egy csepp ember­ség a Székelyföldért elnevezésű segélykoncert, ahol többek közt fellépett Ákos, Varga Miklós, Vikidál Gyula, a Bikini, Keresz­tes Ildikó is. Ezeken túl a mű­vész beszélt a gyerekkoráról, pá­lyájáról és mostani munkájáról a Kossuth rádiónál. Benkő Ildikó arról mondott pár gondolatot, hogy milyen világot szeretne gyermekeinek, valamint mesélt a már kiadott könyveiről és azokról a művekről is, amik ez­után jelennek meg. FEHÉR FANNY Táncsics Mihály gimnázium Hogy lesz a papírlapból újság? Szlancsik János kalauzolta a diákokat a pécsi nyomdában fotó: dunántúli napló

Next

/
Oldalképek
Tartalom