Somogyi Hírlap, 2005. november (16. évfolyam, 256-280. szám)
2005-11-06 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 44. szám
A VASÁRNAP REGGEL SZÍNHÁZI MELLÉKLETE Volt Hamlet, Claudius, Afranius Bulgakov Mester és Margaritájában, Bicska Maxi a Koldusoperában. Színpadra (táncba?) vitte Brechtet, Dosztojevszkijt, Molnárt, Parti Nagyot. Ha tartja ezt a szélvész tempót, Máté Gábor lassacskán kipipálhatja a klasszikusokat. Törőcsik s a kellemes túlvállalások Törőcsik Mari a sztárszerepek után is vallja, fontos, hogy egy színész kisebb karakterszerepekben is kipróbálja magát. S hogy nemcsak hirdeti, bizonyítja, hogy a Nemzeti Színházban elvállalta Füst Milán Boldogtalanokjában Húber nyomdász anyjának figuráját. Úgy tartja, az a kurázsi, ha valaki egy röpke pillanat alatt eljátszik valamit. A nemzet színésze, annak ellenére, hogy hamarosan hetvenedik születésnapját üli, mondja, kicsit túlvállalta magát. A Buborékokban ellátta a rendező melletti játékmesteri teendőket s futószalagon filmezik. Az Ajtót Bereményi tárta ki Néhány hete mutatták be Zalaegerszegen Szabó Magda: Az ajtó című müvének színpadi változatát. Ősbemutató ez a javából, hiszen a müvet elsőként a Kossuth-díjas Bereményi Géza vitte színre a Hevesi Sándor Színházban. A darab a 88 éves írónő életének megrendítően szép epizódját tárja elénk. A produkció pedig amolyan jutalomjátéknak mondható. Elvégre Egri Kati és Bánsági Ildikó egyaránt hálás, ugyanakkor nehéz szerepekben tűnik fel. Premierről premierre Még az utóbbi évek bőséges kínálatán is túltett az idei évadkezdés, októberben szinte minden napra jutott egy-egy színházi premier. A Premier művészeti magazin novemberi száma Gordon Eszter képes tudósításaiban számolt be ezekről, megtoldva a főszereplők rövid ajánlásaival. Ezekből tallózunk most. „A mű leglényegét jeleníti meg a rendkívüli táncművész” - állítja a Rómeó és Júlia (Jeruzsálemben) című balettről és Markó Ivánról a darabban a rabbit táncoló(l) Verebes István. Miskolcon újra indult a bakterház A Miskolci Nemzeti Színházban tartották az Indul a bakterház újabb bemutatóját. Rideg Sándor darabját, ezt az ízes nyelven megszólaló groteszk falusi burleszket Halasi Imre rendezte. A Baktert Bakai László alakítja, Toppancs Szatmári György, Bendegúz Újhelyi István, a Banya Szirtes Gábor. A második „szolnoki” Macskajáték Örkény István Macskajátéka a Szolnoki Szigligeti Színházból indult, ahol 1971. január 15-én volt az ősbemutatója. Az akkori előadást Székely Gábor rendezte. A második „szolnoki” Macskajátékot Sorin Militaru rendezte. Orbánnét Almási Éva játsz- sza, Giza Tímár Éva, aki már három évtizede örvendezteti meg a szolnoki közönséget nagyszerű alakításaival. A további női főszereplők is a szolnoki színpad erősségei: Paula Egri Márta, Egérke Császár Gyöngyi, Adelaida Sebestyén Éva. Hegedűs: lenyűgöző a két Enikő A MeN/ilt megformáló Hegedűs D. Géza szerint j M. ■ lenyűgöző a két-> Enikő, a címszereplő Eszenyi és i|| az Erzsébetet m alakító Börcsök játéka a Pesti Színházban, az Alföldi Róbert / ■-('fp réndezte Stuart j < .Máriában. Máté Gábor és a plázavilág A MASZK Országos Színészegyesület zsűrije Máté Gábornak szavazta meg idén a legjobb epizo- distának járó díjat. (Természetesen ezt az elismerést is egy nagy klasszikus, Euripidész számlájára írhatjuk.) A színész-rendező, aki Kaposvárott még a legendás időkben kezdte a szakmát s immár 1987 óta hűséges a Katona József Színházhoz, a siker dacára nem mindig érzi magát jól a bőrében. Úgy gondolja, a rendszerváltás óta sok sebet ejtettek a művészvilágon. A honi filmgyártás járt talán a legrosszabbul. Igaz, a színházat sem kímélték...- A színházak falain belül talán azért jobb valamivel a helyzet, mert ott egymásra vagyunk utalva - említi a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, aki nem titkolja: „abszolút társulatpárti”. - Szerintem ez az egyetlen bevált létezési forma. Lehet persze színházat csinálni másként is. Ám azt gondolom, akkor már üzletről beszélünk.- A Katona régóta az otthonod. Amolyan menedékhely is?- Szó sincs róla. Nem vagyunk védettek; amint baj, méltánytalanság éri a kultúrát, az nálunk is nyomban „lecsapódik”, érzékelhetővé válik. A Katona például elenyésző összeget költ díszletre, jelmezre.- Nemrég volt szerencsém a nyolcvanéves Kállai Ferenccel beszélgetni, aki rosszkedvűen ecsetelte, hogy a mai magyar színházból hiányoznak a személyiségek, a kivételes tehetségek. Tanárember- ként-rendezőként egyetértesz vele?- Szíve joga ezt gondolni, bizonyos értelemben igaza is van. De nem szabad megfeledkezni arról, hogy ebben a mostani világban ugyanolyan arcok, kísértetiesen hasonló figurák jönnek-mennek, már a divat is hozzájuk igazodik, uniformizálódik. Döbbenetes látvány fogad, amikor néhanapján betévedek egy nagyáruházba. Ráadásul világjelenségről van szó. Természetes, hogy mindez a színházra is kihat. Ugyanakkor a fiatalok közt szép számban találni most is sokoldalú tehetségeket, érzékeny embereket. Csak nehezebb kitűnniük.- Jóformán csak azt jegyzik, aki valamelyik szappanoperában már megfordult. Bosszant ez a helyzet, vagy már megbarátkoztál a kialakult új világrenddel?- A szakmára traumaként tört rá, hogy ma csak úgy lehetsz ismert, ha forgatsz egy szappanoperában. Az én korosztályomnak, illetve a nálunk idősebb kollégáknak ez szinte felfoghatatlan. Mára kénytelen-kelletlen megbarátkoztunk vele. Belátjuk, ez az egyetlen út. A fiataloknak pedig már természetes, hogy így kell érvényesülniük. Nemigen lehet ellene tenni, még úgy sem, ha tudjuk: sosem leszünk Amerika! Megjegyzem, létezik azért más út. Aki bátrabb, és megbarátkozik az ismertség hiányával, akár teljes színészéletet élhet a maga - kisebb - színházi közegében is. Bevallom, szappan- operákat én nem nézek. Ott tartok, hogy becsülöm, ha valaki egy parányi reklámszerepben bizonyítja a tehetségét.- Peter Brook szerint „a színész, mint minden más művész, olyan, akár a kert: az egyszeri gyomirtás nem örökre szól". Azaz mindent meg lehet vele tenni, kifacsarható, ha úgy tetszik, rendezői kellék.- A presztízs a múlté. Valaha mindent megkaptunk, napjainkban csepűrágókként tartanak bennünket számon. Nem baj, ettől még a színész lehet boldog. Színésznek lenni ugyanis óvodai állapot, és a gyomnövénynek az se fáj, ha növekszik, burjánzik. A fűnyírót, az ollót úgyis a rendezőnek kell használnia. Ez már tagadhatatlanul nehezebb, kellemetlenebb feladat.- Néhány éve a Merlinerben ezt írtad: „nincsen: biztos érték. Értékhez igazodás. ” Egyúttal keményen bíráltad az új Nemzeti Színház tervét. Változott valami?- Nem szeretek az időközben felépült Nemzetibe járni. Holott sok általam szeretett kolléga dolgozik ott. Egyszer voltam bent. Zavar a közeg, a temérdek kidobott, elherdált adóforint. Zavar a politika, a politikai akarnokság, a mindkét oldalt jellemző téboly jelenléte. Amikor ott jártam, rám tört a gyomoridegesség. Bánt az is, hogy a Nemzetivel a magyar színházművészetet lehetetlen, méltatlan helyzetbe hozták. A szakmán belül ugyanis feszültséget kelt, hogy a hírek szerint a Nemzetiben a kiszolgáló személyzet többet keres, mint máshol a vezető színész. Nem méltánytalanul kapják, csupán nem lenne ellenemre, ha hozzájuk igazítanák az egész szakma fizetését. És persze, nem vagyok ellendrukker, én is azt szeretném, ha kialakulna egy egyedi és különleges műhely a Duna partján. Szabó ZoltAn Attila Tasnádi: Jó iparos vagyok Tasnádi Csaba 1999 óta igazgatója a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színháznak. Rendezőként tisztes mesterembernek tartja magát, viszont jó színházvezetőnek. H a ennyire fontos volt önnek már gyerekkorában a színházi világ, miért járt korábban a jogi egyetemre?- Elsőre a színművészeti szí- t j nész szakát írtam be a jelentkezési lapra, de kirúgtak. A jogra ; meg fölvettek. Hasonlóképpen \ járt Rudolf Péter is, akivel a ka- \ tcmaságnál egy századba kerültem. 0 sokkal tehetségesebb veit, mint én. A felvételin pökhendi voltam és közepesnél rosszabb. jjr Rendezőként is azt mondta megáról, lehet, hogy iparosnál nem lehet sokkal jobb, viszont színházvezetőként talán igen.- Nagyon büszke vagyok arra, hogy rendezőként jó iparos vagyok. Az embernek föl kell mérnie a saját korlátáit. Ha eddig nem volt még nagy dobásom, akkor ennek egyre kisebb a valószínűsége.- Vagyis magánál jobb rendezőket hív a színházába?- Ez folyamatosan így van. Idén például Telihay Péter, Bodó Viktor, Forgács Péter, Bodolay Géza, Koltai M. Gábor, Lendvai Zoltán dolgozik nálunk. Számomra .nem kéj azon csámcsogni, hogy a kollégám rosszabbat rendezett, mint én. Azt hiszem, sikerült „fölnövögetnem” ahhoz, hogy igazgatóként nagyobb egységben kell gondolkodnom, mint a rendezői pályán. Idén a huszonötödik évadját ünnepli az önálló társulattal rendelkező nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház. Ez sokkal fajsúlyosabb dolog, mint Tasnádi Csaba rendezői pályája. Ezért nem is szokták rám mondani, hogy a saját produkcióimat „nyomom”.- A Mezítláb a parkban című bohóságot, az ön rendezésében, a Vidor Fesztiválon végigröhögtem. És csak bámultam, hogy Bács Ferenc milyen remek egy komikusszerepben.- Ezért fontos jó iparosnak lenni, mert nem tudunk túl sokan megfelelő színvonalon megrendezni egy bohózatot. Önámítás, hogy ez csak ujjgyakorlat. Bács Ferenc a Vidor Fesztiválon, az előadás után könnyezett, és azt mondta, élete legnagyobb élménye, ahogy őt a közönség fogadta.- De a színészei, hiába játszanak Nyíregyházán jókat, a nagy távolság miatt óhatatlanul kikerülnek a vérkeringésből ahogy ez önnel is történt.- Ezt én vállaltam, ahogy a színészek is valamennyire váílal- ják, a vidéki lét ezzel jár. Szerencsére ez ügyben is van előrelépés, színházi és filmrendezők elmennek vidékre előadásokat nézni. Közben persze kritikai megjegyzésként kapom, hogy elszerződnek a Nyíregyházán megszeretett színészek. Holott ez nagyon pozitív dolog. Ázérl hívták őket, mert tetszett, amit itl csináltak.- Meglepően jó a közönség Nyíregyházán, a kísérletező produkciókat sem utasítják el- Kritikus a közönség, azonnal jelzi, ha valami nem tetszik. Hál’ isten ez elég ritkán fordul elő. De ami borzasztóan stimuláló, hogy mindig kíváncsiak a következő produkcióra. B. G.- 1V ASZ K
