Somogyi Hírlap, 2005. november (16. évfolyam, 256-280. szám)

2005-11-27 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 47. szám

** T i jabban sokat idézik egy mondását, mi­szerint a kiszesekkel '%✓ könnyebb volt meg­küzdenie, mint napjainkban a pénzemberekkel- Annak idején ki tudtunk egyezni a KISZ-szel abban, hogy nagy bulikat csináljunk a Beatricével, ma viszont semmi­lyen nagy bulit nem lehet ösz- szehozni, mert a pénzzel ki­egyezni képtelenség. Annak el­lenére, hogy ha pénzzel találko­zom, olykor egykori Ricse-ra- jongóval találkozom. Ez azon­ban ritka alkalom, a szponzo­rok ajtói nem előttünk nyílnak ki, inkább kisebb baráti segítsé­gekre hagyatkozhat a Beatrice. A szponzorok a nyálas sztáro­kat támogatják, a magunkféle partizánokat nem kedvelik. A nagyvárosi gerillaharcosok nem kellenek nekik.- Azért nagyon nem panasz­kodhat: a most megjelent „Bol­dog szép napok” című könyvé­nek is akadtak támogatói. Nem késett el ezzel a kötettel?- Már korábban is megjelen­hetett volna: megkeresett egy magyartanár, hogy szívesen ír­na rólam könyvet. Biztosan azt hitte, ebből majd meggazdago­dik. Nagy tisztelőm, mondta, és még nagyobb kedve lenne ezt megírni, de tartottam tőle, hogy olyan útikönyv lett volna, ami­lyenek általában a rocksztárok­ról megjelennek. Ezekben kér­déseket tesznek fel, arra jópo­fán válaszolnak, és a végén agy- ba-főbe dicsérik az illetőt. Ezt A pénzurakkal nem szabad viccelni Alig jelent meg Nagy Feró könyve, máris többen pert fontolgatnak. A rockzenész nem aggódik, azt mond­ja, jó ügyvédje van, vele még nem ve­szített pert. Korda György nyugodtan olvashatja: annak idején ő adott műkö­dési engedélyt a Beatricének. nem akartam. Mégis elkezdte, de rájöttem, hogy egy rólam szó­ló könyvet csak én tudok megír­ni. Személyes élményeim más tollából másként hatottak volna.- Azt írja könyvében, senkit nem akart megsérteni. Nem len­ne Nagy Feró, ha ez nem sikerült volna. Jól gondolom?- Sok embert sikerült megsér­tenem, pedig még friss a könyv. Már előre megsértődtek embe­rek, pedig nem is tudták, írok-e majd róluk. Néhányan a nevük kezdőbetűjével szerepelnek, írok bizonyos bociszemű KK-ról, de lehet, hogy KB volt, akit akkor láttam meg, amikor a száját tö- rölgetve kilépett Erdős doktor hanglemezgyári irodájából. Lett is nagylemeze a kicsikének. Ugyanilyen monogramos éne­kesnő felhívott, ugye, nem róla írtam ezt? Megnyugtattam, nem, és ha akarja, ország-világ előtt megnyugtatom, nem rá gondoltam.- Felidézi a Beatrice-koncerteket, melyeken a közönség előtt elvtár­sakat váltott le, sőt a rockereknek és a ricséseknek megtiltotta, hogy hallgassák a Táskarádió cí­mű műsort. Mai bulijaikon is le­váltanának urakat?- Ma nem mernék ilyet ten­ni... Nem lennék ilyen bátor. Az elvtársakat könnyebb volt levál­tani. A pénzurakkal már nem szabad viccelni... Fantasztikus álmom, ami sosem valósulhat meg: anyagilag erős, társadal­mon kívüli rockzene, amely bár­mit megengedhetne magának és felborítaná a bolygót. Ekkor tér­nének vissza azok a békés bol­dog hippiidők. Amíg egy zenész, művész helyzete attól függ, mit rendel meg tőle a hatalom, addig mit várhatunk el? Már mondani sem lehet, mert lehet, hogy mon­datják az emberrel. A rockzene is a politika játékszere lett.- Könyvének egyik legjobb fe­jezetében leírja, hogyan vizsgáz­tatta Korda György a Be- atricét. Tőle függött, kapnak-e működési en­gedélyt. Felidézi olykor a táncdalénekessel ezt az abszurd helyzetet?- Az ORI-vizsga zsű­rijének elnöke valóban Korda György volt, aki amint meghallotta, hogy neki kell vizsgáztatnia a Beatricét, behidalt. Feró kám, mondta, javas­lom majd, hogy vizs­ga nélkül kapjatok engedélyt. Csak nem képzeled, hogy én vizsgáztatlak majd benneteket? Meggyőztem, hogy mégis vizsgázzunk. Az Olajválság című zenei szvitünk­ből szeretnénk eljátszani a har­madik tételt - mondtam a zsűri­nek, A Közel-Kelet a helyzet kul­csa címmel. Megkaptuk az enge­délyt. Azóta találkoztunk persze, és szóba került a zsűrielnök­sége.- Kérette magát, hogy szerepeljen az István, a királyban, pedig Szörényi Levente személyesen ajánlotta Laborc szerepét. Mi ba­ja volt a rockoperával?- Akkoriban a televíziós sze­replés a kollaborációt jelentette. Ma is vannak ilyen tévés szerep­lések, de már nem érdekel a do­log. Csak úgy maradhattam tisz­tességes, ha kimaradok az álla­milag megrendelt mozgalmak­ból. Igaz, nem mindig lehetett el­dönteni, melyik volt a spontán és az államilag megrendelt moz­galom. Mit keresett az István, a király abban a rendszerben, ami­kor az augusztus húszadika az alkotmány és az új kenyér ünne­pe? A rockopera pedig Szent Ist­vánról szólt. Őrült világ volt. Csontos Tibor 2005. november 27., vasárnap NAGY FERÓ Született: Letenye, 1946. január 14. Foglalkozás: előadóművész, énekes, zene­szerző Családi állapot: nős Tanulmányok: Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola Zenekarok: Beatrice, Bikini Műsorok: Garázs (Magyar Rádió), Rock­kalapács (Magyar Televízió) Főbb szerepek: Laborc (István, a király), Berger (Hair), Hamlet (rockopera), Önőgész (Attila, Isten kardja) Fontosabb lemezek: Beatrice (1988), Gyermekkorunk lexebb dalai (1988), Utálom az egész XX. századot (1990), Vidám Magya­rok (1992), Ki viszi át (1996) Pajor Tamás: Önök kérték? Eltalált az élet, énekli Pajor Tamás, akit egy szombat délután eltérített a Biblia. Az egykori punkénekes, aki hét évig volt a kábszer és az alkohol rabja, ma a Hit Gyülekezet prédikátora. És hét év után a napokban piacra dobott egy lemezt 17 dallal, ha nem hallgatják agyon, fogunk még róla hallani. M minap véletlenül lát­i i tam a tévében, egy / ...% Irán-ellenes tüntetésen JL Jkszónokolt. A legutóbbi istenes lemeze hét éve jelent meg. Hol járt közben?- Prédikátor vagyok. Persze, sokan nem emlékeznek már rám, hiszen 80-ban alakítottam meg a Neurotic punkzenekart és meredek ívben belerepültem a tiltott zónába. Az under- ground és a kábszervilágban voltam otthon s csúsztam egyre mélyebbre. A nappali és éjsza­kai filozofálgatások közepette újra és újra előkerült a Biblia. Egy abszolút igazság jelent meg a szívemben, de akkor még nem tudtam megfelelni. Hét évig éltem a drog és az alkohol rabságában, s akkor a lelkiisme­reti konfliktus belülről kikény­szerítette a megtérésemet. Ép­pen a Rocktérítő című mozit forgatta rólam Xantus János, s míg pénzhiány miatt néhány hónapra leállt a forgatás, el­mentem a Hit Gyülekezete budaörsi kibővített présházába. Az életemet ezután átadtam Jé­zus Krisztusnak és nemcsak a szenvedélyeimmel hagytam fel, a feleségemmel is helyreállt a kapcsolatom. Azóta a fő felada­tom, hogy erről a fordulatról hírt adjak, Jézusról beszéljek és időnként megjelentetek egy al­bumot.- Négy Ámen-album is meg­jelent aztán, de ezek szinte ész­revétlenek maradtak, nem vol­nem értettem, hogy csináljak médiaeseményt. Igaz, mégis so­kan hozzájutottak, mert azóta is bármerre megyek, bárhol prédikálok, sokan emlékeztet­nek azokra a dalokra.- A Hit Gyülekezete terjesztet­te, de sokan éppen ezért nem futtatták, sőt, be sem mutatták.- Mindig is voltak ellenérde­kelt körök a karizmatikus ke­resztény mozgalommal szem­% Apa vonatra most szállt, csak munkaszolgálatos ♦ígérte, jó lesz hozzá Suhajda százados Karády baljós hangja, gyűrött keresztlevél ♦Az ember csizmák közt hangya, csak élni szeret­ne még ben, de szerencsére ma már azt tapasztalom, hogy az ATV Vi­dám Vasárnapok műsorának köszönhetően oldódott a görcs, sőt, mintha pozitívba fordult volna a társadalom megítélése. Talán így az új dalaim is köny- nyebben áttörik majd a fala­kat...- És még mindig nem vála­szolt, hol volt hét évig, miért nem írt dalokat?- Én már rég nem zenélek. Prédikálok és több vállalkozá­som van, amelyeknek semmi közük a zenéhez. No és van családom, három gyerekem. Számomra az éneklés amúgy is önképzőkori gyakorlat, hiszen nincs nagy énekhangom. Igaz, több popsztárt ismerünk, akik hasonló hanggal sokra vitték. Egyébként meg ez a lemez hét évig készült. Néha írtam egy dalt, de csak most éreztem úgy, hogy van elég egy albumhoz.- Az Önök (kjérték olyan, mintha valóban a nézők vagy a május elsejei felvonulók kérték volna, kevés az istenes dal, vi­szont megejtő történelmi pilla­natokat élhetünk át. A gyereke­imnek például a Rosenberg Da­ni a kedvence, pedig még nem értik azt a sort sem, hogy „Ha a vonatok indulnak, ha a jó na­pok elmúlnak”.- Nem az én emlékeimről szól, inkább arról a közegről, amiben felnőttem. Zsidó család­ba születtem, de nem kommu­nista vagy liberális szellemben éltünk. A vallás főbb ünnepeit megtartottuk. Rosenberg Dani története fikció, de számtalan hasonlót hallottam. A „Soá töb­bé” már inkább önéletrajzi ihletettségű, hiszen a nagy­apámmal és a testvérével meg­történt, hogy a kabátbélésükbe rejtették az ékszereket.- A hetvenes, nyolcvanas évek is előkerülnek, sőt Fenyő Mikit is megszólítva, mert az öt­venes években nem az ő tvisztje szól, hanem az ávós tiszt. Kül­dött már neki lemezt?- Egyszer megkérdeztem Fe­nyőt, hogy nincs-e ellenére, ha szerepeltetem egy dalban, s nem tiltakozott. Kap majd tő­lem egy CD-t. Ez a dal egyéb­ként nem őt kompromittálja, hiszen ő létrehozott egy világot, ami sosem létezett és visszave­títette a múltba. Csakhogy az ötvenes években nálunk nem Cadillacen jártak az emberek, inkább a fekete Warszawa jött el egyesekért, ezért nálam tviszt helyett a tisztre táncolnak.-Ez a 17 dal egy kis életmű, másoknak egy életben nem jön össze. Meddig hajlandó elmen­ni, mit vállalhat be egy prédiká­tor, hogy híre legyen a dalainak, felkapják a médiumok?- Semmi olyat, ami ellentétes a lelkiismeretemmel. Nem fo­gok például elmenni egy olyan műsorba, ahol hiányos öltözetű lányok táncolnak. És számol­tam azzal is, hogy nem lesz átü­tő sikere. Talán így is van rend­jén, hiszen a popzene mára árucikké vált, kiüresedett. A hatvanas, hetvenes években messianisztikus tartalommal töltötték meg, a Beatles és a töb­biek, s akkor nagyon szépen szólt. Ma az én zeném is legfel­jebb egy réteget fog eltalálni, ám én ezen nem sírdogálok. Ne­kem a popzene nem vallásom, nem kultuszom, csak egy esz­köz. Dalia LAszló Riport, interjú 7 rű elem, nemcsak stilisztikailag nem volt trendi, de még csak nem is másoltam a külföldi kli­séket. Elgondolkodtató üzenete­ket küldtem, sőt döntés elé állí­tottam a hallgatókat. Ám ahhoz tak terjesztve és a médiát sem : érdekelték az istenes dalok. Ezért hallgatott el ‘98-ban?- Nem, hiszen nagyon jól : tudtam, mi történik. Azokon a lemezeken túl sok volt az újsze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom