Somogyi Hírlap, 2005. november (16. évfolyam, 256-280. szám)
2005-11-20 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 46. szám
1 Novak Péter megtapasztalta a népszerűséget, a hiúságot, a nők rajongását, a pénz hatalmát. Mostanában megtanul leszokni saját magáról, és mások iránt érez felelősséget. 2005. november 20., vasárnap A szülei koreográfusok, nagy könyvtár vette körül, és testvérével, Novák Eszter rendezővel óvoda helyett színházba jártak. Ebből logikusan következett, hogy művészi pályára lépett, bár titkolhatta volna, amit otthon kapott. JT eleg, családias, igazi s otthonban nőttünk • fel. De amikor 15-16 i JL évesen tudatosult bennem, hogy édesapám milyen szerepet tölt be a táncos szakmában, akkor rájöttem, hogy nem szeretnék árnyékában maradni.- Tehát nem akart szintén néptánccal foglalkozni és ifi. Novák lenni?- Igen, ez engem zavart. Meg akartam mutatni, ki vagyok. És arra rendkívül alkalmas a pubertáskor közepén a rockzene, hogy az ember lázadását a családjával, a fennálló renddel szemben megfogalmazza. Ezért természetes volt, hogy a „rock and roll színpadán” ugrálva éltem ki az energiáimat. Csak később, 24 évesen tértem visz- sza a tánchoz, azon belül is egy más műfajhoz. Apám különben ma is a legjobb barátom, sokat kapunk tőle a nővéremmel. - Miért tért vissza a tánchoz ? NOVAK PETER: zenész, , színész, táncos, 1970-ben született Gödöllőn. Fellépett például a Bihari Tánc- együttesben, a Holló Színházban, a Honvéd Művész- együttesben, a veszprémi Petőfi Színházban. A Kim- nowak együttes alapítója. Tévés személyiség. Édesapja Novák Ferenc, édesanyja Foltin Jolán, koreográfusok. Testvére, Novák Eszter, színházi rendező.- Valószínűleg azért, mert ha egy gondolat megszületik a fejemben, akkor egy képet látok általában, de a kép mindig megmozdul. Azt hiszem, a mozgásinvenció, ami a legerősebb abban, ahogy a bennem lévő gondolat a felszínre akar törni. Azt is figyelem, hogyan mozdulok a magánéletben, hogyan járok az utcán. Volt egy szerencsés periódus az életemben, amikor Magyar Éva megkeresett, és azt mondta, csináljunk együtt táncszínházát. Izgalmas kihívás volt ’94-ben visszatérni ehhez a műfajhoz. Hogy aztán lett egy ko- reográfusi életem, hogy dolgozom zenés színházakban, az ennék köszönhető. Gyerekkoromban is, amikor ki akartam fejezni azt a sok mindent, ami bennem mocor- gott, mindig összetett dolgok jutottak eszembe. Szeretem, ha a zene, a tánc, a mozgás, a próza, a szcenika együtt van. Aztán eszmélnem kellett, hogy ezt a műfajt már előttem több száz éve feltalálták, és úgy hívják: opera. Mindenáron összművészeti fesztivált akartam létrehozni az agyamban.- És még ez sem elég? Emellett például tévés személyiség is, önmaga mondja, hogy elaprózza magát, de legutóbbi beszélgetésünkkor az is szóba került, hogy azért valamilyen irányba tart.- Amit csinálok, nem munkának tekintem, nem az az első, hogy milyen fárasztó, hanem, hogy mennyi örömet szerez. Ez akkor derül ki igazán, amikor olyan munkák is bekerülnek az életembe - szerencsére nem túl gyakran -, amelyek semmiféle boldogságot nem okoznak. Ilyenkor az a temérdek motiváció, ami miatt elkezdünk valamivel foglalkozni, mind kihullik a rostán, és a végén a pénz, a kötelesség, a moralitás marad ösztönzőként, vagy a betyárbecsület lép életbe, és végigcsinálunk valamit, mert egyszer igent mondtunk rá.- A tévézés nem ilyen?- Nem feltétlenül, azon belül is vannak különböző stádiumok. Színházban is előfordult, hogy már a próbák elején kiderült, nem abba az irányba mennek a dolgok, mint amit elképzeltem. Igen komoly energiával szoktam mindent csinálni és magamtól is rengeteg hibát elkövetek. De problémakezelő embernek ismerem magam, és sokszor a munkatársaim által elkövetett hibákat is megpróbálom kijavítani. Sok minden érdekel. És ez segít abban is, hogy ne nagyon találjanak rajtam fogást. Nálam ezerszer tehetségesebb és sokkal jobb képességű embereknek rendkívül kiszolgáltatott és megalázó körülmények között kell élniük.- Szükség szerint egyik tevékenységéről átvált a másikra?- Pontosan. És ezért nem vagyok kiszolgáltatott, megzsarolható helyzetben.- Szokott is beszélni róla, hogy önnél jobb zenészek kénytelenek eladni a hangszerüket. Az öné viszont sikertörténetnek látszik, mintha nem fogná a golyó.- Voltak mélypontok, de azért mindenféle szempontból szerencsésen alakult a pályám. Kezdve attól, hogy nem vettek fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára.- Színésznek jelentkezett?- Húszévesen, igen. Én beszéltem rá a nővéremet, hogy ő pedig színházrendező szakra felvételizzen. Engem a harmadik fordulóban kirostáltak, ez egy-két napig zavart, de aztán új perspektívák nyíltak. Valószínűleg megkeseredett emberré váltam volna, ha végigjárom a színművészetit.- Eljátszotta a Bárkában a Világvevő című Kárpáti Péter-darab főszerepét a nővére rendezésében. Egy rendkívül felszínes médiasztárt alakított. Nyilván sokat betöbbarcúságukat mutatják. Ezért nagyon kell figyelni arra, hogy az ember miben, hogyan vesz részt. Hála istennek vannak olyan idősebb mestereim és barátaim, akik időben seggbe rúgnak, ha kell.- Igen jóban vannak a nővérével De Eszterről elképzelhetetlen, bogy egy Tébolygó típusú műsorban bármiféle szerepet vállaljon. Egy dologra koncentrál abban rendkívüli módon elmélyül „magas" művészetet csinál és érezhetően ezt ön nagyon szereti benne.- Ez így van. De szerencsére a testvéri viszonyt, a barátságot, a családi kapcsolatot nem a munkáink határozzák meg. Ha igazából kíváncsi vagyok arra, hogy milyen súlya van annak, amit éppen teszek, mindig a szüléimét, nővéremet hívom, hogy mondjanak véleményt. Valóban megvan ez a különbség köztem és Eszter szélgettek arról hogy ebben a figurában mennyi van önből és mennyi a szerep?- Kárpáti darabja alapul szolgált, de úgy egyeztünk meg, hogy a rám vonatkozó részeket én írom. Hogy ebből ön- és közparódia lett, az az improvizációs készségemnek a hozománya. Azokat a részleteket, amelyekben a felületes idiotizmusról, és magamról is megpróbáltam lerántani a leplet, én raktam bele a produkcióba.- A Tébolygó című, ön által vezetett tévéműsor igencsak jó alapot szolgáltathatott ehhez.- Persze. No látja, ez éppen olyan helyzet volt, amiről az előbb beszéltem, hogy vannak olyan munkák, amelyek jól indulnak, és csak akkor derül ki, hogy vállalhatatlanok, amikor már nem lehet kiszállni belőlük. És utána önkielégülés volt, hogy ennek az egész világnak és saját magamnak is a paródiáját megcsinálhattam. Jó pillanatok, amikor az ember bele tud nézni a tükörbe, és képes tudomásul venni, hogy mennyire rossz döntéseket hozott. Most éppen Varsóban rendezte meg Eszter ezt a darabot, aminek a zenéit, dalait is én szereztem, és ezeket át kellett transzponálni varsói „tájszólásra”, ez elég izgalmas volt.- Később tartózkodik a hasonló szituációktól vagy újra „belemászik”? Az a típus, aki hagyja történni a dolgokat, szeret sok mindent kipróbálni.- Az élet egy tapasztalati szakma. Igyekszem ezeket a tapasztalatokat hasznosítani. De becsapós világban élünk. Fura konstellációk és életszituációk alakulnak ki, között, és ezért még érdekesebb, hogy ez a két út hányszor keresztezi egymást.- A Don Giovanni címszerepével a nyáron, Zsámbékon az opera műfajába is belekóstolt. Ebben a sajátos előadásban operát, de rockot is énekelt, eljátszhat- ta mindazt, ami egy férfiban benne van.- A darab egészen biztos alkalmas erre. Nekem sok minden tetszett ebben a munkában, de sok mindennel nem értettem egyet, rengeteget vitatkoztunk. Hogy a férfilét izgalma, kínkeserve mind eljátszható ebben az adaptációban, abban nem vagyok biztos.- Inkább a svihákság játszható el?- Hát igen. Én a Don Giovanni, Don Juan, Casanova kultúrkör más vonatkozásait izgalmasabbnak tartom. Azt hiszem, hogy ebben a produkcióban inkább a bohózat jelleg vált erőssé, az, hogy mennyi szórakoztató elem van egy ilyen világi szélhámos történetében. Az viszont igen fontos volt számomra, hogy egy operapartitúrában ennyire elmélyülhettem.-Mi a helyzet az ön által alapított Kimnowak együttessel? Korábban arról beszélt, hogy csak olyan zenét tud írni, ami a világról szól az viszont nem kell az embereknek. De nem akarja fölhígítani az együttes zenéjét.- A helyzet mit sem változott. A Kimnowak búvópatakszerűen jelen van az életemben, utoljára két éve csináltunk lemezt. Ez egy erős baráti közösség, ami kamaszkorunk óta épül, és ez meggátolja, hogy kimondjuk, ezzel már nem kéne foglalkozni. Az első lemezek sikere után sokat kellett dolgozni az íróasztalnak, és ezt nehezen viselem. Hiszen a közönség igényei mind lejjebb kerültek, akár alpárivá váltak.- Amikor a Megasztár zsűrijében ül az értéket választja ki, vagy azt, aki megfelel a sztárcirkusz igényeinek. A szavaiból azt érzem, hogy kellő kritikai éllel beszél a műsorról- Vegyes érzéseim vannak. Hiszen óhatatlanul nem olyan, mint a Ki mit tud?, amiben minden műfaj megjelenhetett, a Megasztárban pedig csak a legpopulári- sabb. De ettől még tényleg fölfedezhet tehetségeket. Hogy a felfedezésük után mi történik velük, az megint más kérdés. A popzenének sok izgalmas alakja van, de azért ez alapjában véve üzlet. Ahogy a Megasztár is az. Egy adott kor zenei termésének nyolc- van-kilencven százaléka mindig szemét. Bárki eldöntheti, hogy hová sorol be. A Megasztár tehetségkutató verseny, adottak a paraméterei. Van egy zene, arra tisztán kell énekelni, tökéletesen into- nálni, és megfelelő előadói készséggel kell rendelkezni. Ez maga a termék. Ötven ember kiválasztásánál tartunk, úgy érzem, jól döntöttünk. A versenyzők izgalmas dalokat kaptak.- Végül is, ön tart valamerre?- Azért ez a sok munka egy irányba mutat. Hamar megismertem a személyiségem sötét oldalait, ma azonban már másokért vállalok felelősséget. Bóta GAbor MULLER PETER Sziámi, költő, énekes Nagyon ritka módon vidám és jóindulatú fiú. Könnyed, sokoldalú tehetség, aki állandóan röp- dös, és ilyenkor néha beveri magát saját magába. De nyolc percen belül gyógyul. Rendes, megbízható, jó barát. NOVÁK FERENC koreográfus Egy szeretetre méltó őrült. Amikor a lányommal, Eszterrel együtt gyerekek voltak, állandóan szóltak, hogy miért dolgozom annyit, miért nem vagyok többet velük. Most Péter dolgozik napi tizenhat-tizennyolc órát. Igen jó barátok vagyunk. Előfordul, hogy veszekszünk, de csak szakmai kérdéseken. NOVAK ESZTER ___ re ndező Szerencsés vagyok, mert van egy testvérem, aki nemcsak az egyik legfontosabb barátom, de még a munkatársam is tud lenni. Nagyon büszke vagyok rá. Amúgy pedig kritikusak vagyunk egymással szemben, nem szoktuk a másikat túlajnározni. „Az élet egy tapasztalati szakma” Mlllllllllllllllllllllll III lilllll Riport, interjú 7
