Somogyi Hírlap, 2005. október (16. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-27 / 252. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. OKTÓBER 27., CSÜTÖRTÖK 10 SÉTATÉR Jól táncol, ha nem figyelik megálló Interjú Nagy Viktor színművésszel két futás közben Tév(hit)ek az iskoláról Vajon mit gondolnak mások a katolikus gimnáziumról? Ez a kérdés már sokszor felmerült bennem. Egyesek szerint mi mindennap imád­kozunk, misére és hittanra járunk. Na és persze ebben az iskolában mindenki papnak, apácának vagy kántornak készül. Pár hete azt az érdekes dolgot is hallottam, hogy mi az iskolába érve átöltözünk papi és apácai reverendába. Nos, ebből mindenkit ki kell ábrándítanom! Mi, akik a katolikus gimnázium tanulói vagyunk, semmiben sem különbözünk a más iskolában tanuló diákoktól, csupán abban, hogy vallásosak vagyunk. A mi iskolánk is olyan, mint a többi - a heti két hittanórától és az egy misétől eltekintve. Lassan több mint hat éve van egy kiváló fúvószenekarunk, akik már külföldön is nagy sikereket arattak. Ezenkívül van még énekkarunk, drámacsopor­tunk, zsonglőrszakkörünk, fiú és lány kosárcsapatunk, kézilabdacsa­patunk, foci- és röplabdacsapatunk és még sorolhatnám. Iskolánk és az amsbergneheimi St Ursula Gimnázium között évek óta egy erős testvérkapcsolat működik. Tavaly óta pedig megrendezésre került is­kolánkban a szöcskeavató, amit egy nagy bulival zárunk, és február­ban a farsangi mulatság sem maradhat ki, amit májusban a diák­nap és a sportnap követ Ugyancsak tavaly indult el az úgynevezett „nulladikos évfolyam” vagy más néven nyelvi előkészítő, ahol a diá­kok heti tizenegy órában tanulhatnak németet vagy angolt és heti négy órában informatikát. így az itt tanulók felkészülhetnek a közép­fokú nyelvvizsgára és akár az ECDL-vizsgára is. Modem iskolaépület, kiváló tanárok, jó hangulat. Remélem, hogy ezek után nem fognak megtéveszteni senkit az ostoba tévhitek. BERNÁTH SÁRA Nagyboldogasszony Katolikus Gimnázium Nagy Viktor (középen) a Maratonfutók tiszteletkört futnak című előadás egyik jelenetében FOTÓ: TÖRÖK ANETT HÍREK A következő sorok ismeret­len ismerősömről, Nagy Viktorról, a Csiky Gergely Színház művészéről szól­nak. Ismerős, hisz találkoz­tunk már. Nyáron, tábor­ban. Semmit sem változott. Ám mégis ismeretlen, mert különös ismertetőjele, hogy fut, sőt rohan. így képtelen­ség volt megismerni. Eddig.- Miért lettél színész?- Már általános iskolás korom óta nagyon érdekelt az irodalom. Rendeztünk kisebb darabokat, amibe belecsempésztük például egy költő életét. Középiskolás ko­romban állandóan verset mond­tam. Aztán jelentkeztem a Szín- művészetire és felvettek. Nagy Viktor : Született: 1976. 05. 07. : Iskolái: Általános iskola: Tá- : ; borfalva (1982-90) ■ Középiskola: Gödöllő ■ : (1990-94) : Főiskola: Színművészeti : Egyetem (1994-98) • j Családi állapot: nőtlen : Beszélt nyelvek: angol, fran- : : cia : Étel: Spagetti Carbonara (fű- \ • szeres marhahúsok) : Ital: Cabernet Savignon : (száraz vörösborok) : Köny: Salinger; Zabhegyező : ■ Film: Casino \ író: Salinger- Milyen volt az egyetemi élet?- Zsámbéki Gábor volt az osz­tályfőnököm. És olyan emberek­kel, mint például Ónodi Eszter, Fullajtár Andrea vagy Kecskés Karina dolgoztunk együtt a dara­bokon. Tanáraim is kifogástala­nok voltak, például Törőcsik Ma­ri, akivel mai napig tartom a kap­csolatot, Vámos László vagy Sza­bó István.- És utána miért pont Kaposvár?- Azért jöttem ide, mert itt még folyók a munka. És mert elég sok kortárs darabot vesznek elő. Én nem mehetek el egy olyan szín­házba, ahol a repertoár fele zenés, mert sem énekeim nem tudok ­bár az egyetemen tanultam, de az­óta nem foglalkoztam vele -, sem pedig táncolni. Ha valaki egy tán­cot akar megtanítani, az nehezen megy. Egyébként mikor nem fi­gyelnek, nagyon jól táncolok.- Gondolom, veled Is előfordultak már bakik a színpadon.- Igen. Például a Maratonfutók tiszteletkört futnak című előadá­son. A hátsó kerítésrészleten van egy kisajtó. Az első jelenetben ezen az ajtón kell bejönnöm. Ám nem nyüott, ott álltam az ajtó előtt és nagyon ideges voltam. Aztán végül sikerült kinyitnom. Először azt hittem, egy kollégám viccelt meg. De aztán rájöttem, hogy nem, mert a temető-képben újra csak beragadt az ajtó. Akkor ugye, Nyári Oszkárral megyek a színpadra. Elkiabáltuk magun­kat: „Mi van, már megint kizárta­tok?”, mire Gyuricza István kollé­gám megszólalt: „Gyertek akkor körbe!”- Esetleg sportolsz valamit?- Régebben rendszeresen fu­tottam akár 10 kilométereket is. Ma csak időnként futok ...... Is merősöm a beszélgetés után ismét „fut”. Este megnézhetik, ahogy „megáll” egy percre, s be­lebújik egy másik ember bőrébe. KELEMEN KITTI Munkácsy Mihály gimnázium Séta a szerkesztőségben A Séta (Sajtó és tanulás) prog­ramunk első heteiben a négy gimnázium tanulói ellátogat­nak szerkesztőségünkbe is. El­sőként a Munkácsy Mihály gimnázium csapata „tette tisz­teletét” a Somogyi Hírlapnál. Újra eljött az OKTV ideje Az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen a 11- 12. évfolyamos diákok mér­hetik össze tudásukat. Az erőpróba október 27-én 14 órakor kezdődik, országosan egy időben. Tantárgyanként három fordulót tartanak és a versenysorozat májusban zá­rul. Valóban erőpróba, ala­pos felkészülést igényel. A Táncsics Mihály Gimnázi­umban népszerű az OKTV. Az idén 110-en 129 verseny­ben indulnak. Az elmúlt években a versenyző diákok közel fele jutott tovább a 2. fordulóba és sok szép ered­ményt értek el. SZABÓ EMÍLIA, CZELLÁR ANITA Táncsics Mihály Gimnázium Extrém sportok, extra izgalom Gondoltam, megpróbálom. Az egyik barátom mondta, hogy nagyon jó dolog. Vettem hát ma­gamnak egy görkorcsolyát. A kezdeti nehézségek, esések után elkezdtem trükközni. Ma már elég sokféle mutatványt véghez tudok vinni. Az életem részévé vált. Ugyanúgy, mint a többi extrém sportolónak. Ez életforma. Azok, akik ebben él­nek, ez a szenvedélyük, boldog emberek. Szabadnak érzik ma­gukat. Kaposváron a Domusnál a gördeszkások, a bringások és a görkorisok egy csapatként űzik a sportnak ezen ágát. Az eséseket és a fájdalmakat kár­pótolják a sikeresen véghez vitt trükkök. Ha nagyobb sérülés történik, valaki rögtön segít baj­ba jutott társán. Aki kezdő, azt tanítják, segítenek neki. Bármekkora legyen is a sérü­lés, ha felgyógyul az extrém sportoló, ismét nekiáll, nem ad­ja fel. Miért? Mert élvezi és sze­reti. Ez az élete. Még ha az em­berek többsége ezt nem is nézi jó szemmel. De aki nem próbálta, nem érezte, az nem értheti meg az extrém sportot. Én megpróbáltam... FODOR ZSOLT Toldi Gimnázium Aki nem próbálta, nem értheti meg az extrém sportok örömeit KÖNYVAJÁNLÓ Világsiker a lángoló szív Több mint 15 millió eladott pél­dány! Senait Mehari 2004-ben - nálunk 2005-ben - kiadott, Lángoló szív című könyve világ­siker lett. Aki megpillantja a cí­met, azt hihetné, hogy e mű egy szerelmes történetet ír le. Ha vi­szont rápillantunk a hátoldalon található leírásra, kiderül, hogy ez a történet korántsem köthető két szerelmes vívódásaihoz. A történet az 1980-as évek ele­jén dúló eritreai polgárháború idején kezdődik. írónőnk őszin­tén meséli el, hogy milyen kíno­kat kellett átélnie a frontvona­lon, mindössze 5-6 évesen. Az­tán jött egy fordulópont; 9 éve­sen átmenekült testvéreivel Szudánba, majd később Német­országban telepedett le. 2003- ban pedig részt vett az Eurovízi­ós Dalfesztiválon. Ez a mű nemcsak egy szív­szaggató, torokszorító történet, hanem sajnos, maga a valóság. FEHÉR FANNY Táncsics Mihály Gimnázium Hősök kora A mint a harmadik golyót is kilőtte a kapuját betörő egyenruhásokra a konyhá­jában, hatalmas kő hullott alá szívéről és megszűnt a feszült­ség a fejében. Bosszút állt uno- kaöccséért. Most már megértet­te, hogy miért szavalták el akkor fennhangon a Nemzeti dalt, hogy miért égették ki a zászlók közepét. Most már fel bírta fogni annak a célnak a fontosságát, amiért minden utcán és téren tucatjával haltak a fiatalok, ami­ért Pesten oldalukra döntötték a villamosokat, amiért régóta elő­ször egységesült a nemzet, és amiért húgának fia az életét ál­dozta. Hirtelen lelke felemelke­dett, megszűnt a szorongása és már nem érezte azt a szorító ér­zést a szíve körül. Egy pillanat múlva azonban beszédfbszlányokat hallott a pin­céből. Eszébe jutott, hogy az a há­rom éhező gyerek és rettegő any­juk élete csak őtőle függ. Rájött, hogy az a három kilőtt golyó, ami megölte a két egyenruhást, és ami ötvennyolc éves korában olyan fiatallá varázsolta, ami­lyennek még sohasem érezte magát, gyilkossá tette. Megszeg­te az esküjét, melyet unokaöccsé­nek tett azon a hideg novemberi reggelen, ugyanis bajba keverte a rábízott családot. Mostantól gyilkosnak számít, mindenki őt fogja keresni és nem csak őt fog­ják megtalálni, de azt a négy ár­tatlan teremtményt, akik most is a pincében vacognak és csak azért nem sírnak a félelemtől, mert még azt sem mernek. Hirtelen a kredenchez lépett és egy fiókból kivett egy aranylán­cot, rajta egy kereszttel. Még az anyjáé volt Mindig ehhez imád­kozott, amióta szívbetegsége rosszabbra fordult. Most tudta, hogy másnak lesz rá szüksége. A könyvespolcról levett egy köny­vet Valamüyen orosz költő ver­seskötete volt Kinyitotta a hatva­nadik oldalon és kivett belőle egy ötfontos bankjegyet Nem tudni, honnan szerezte, de nyomorúsá­gos helyzetén kicsit javítva min­dig azzal viccelt magában, hogy ez a könyv legjobb része. A pincelejáró felé sietett. Fél­úton megállt, belekapaszkodott a falba, és a szívéhez kapott. A gyógyszerét akarta elővenni, de eszébe jutott, hogy az elmúlt he­tek eseményei miatt nem tudta beszerezni az enyhítő pirulákat Tegnap vette be az utolsót. Né­hány pillanat múlva jobban lett. A pincében elmondta rejtegetett szeretteinek, hogy mit tett és hogy a pusztán milyen irányba menjenek a határ felé. Mást nem tehetett, csak megölelte mindet és az anyának odaadta az arany nyakláncot és a bankót. Néhány perc múlva üres volt a ház. Csak ő ült a,konyhában, és gondolkodott. Elégedettnek érez­te magát, hisz megtette, amit e körülmények közt megtehetett. Azonban szíve mélyén valami különöset érzett. Nem értette, hogy örülhetett annak, hogy megölt két embert. Majd azután arra gondolt, hogy miért érez lel- küsmeret-furdalást, ha szeretett unokaöccsét is ilyen alakok öl­ték meg? Rokonai élete már nem függött tőle, így nem félt már a haláltól sem. Már nem félt, hisz már nincs mitől, mindent meg­tett, amit meg kellett. Mindent. Testet öltött benne a felismerés, hogy hős lehet, annak a forrada­lomnak a mártírja, amit ma délig nem is értett. Hős! Hős! Hős! Egy kis bizsergést érzett a mellkasá­ban, és megint felemelkedett a lelke. Szállt! Lassan elhagyta a házat, majd a szilvafán felfelé el­érte az ég folyékony alját Bárso­nyos érintésére új dimenziók nyíltak meg előtte, hirtelen min­den alakját vesztetté vált. Mélyen belenézett az égbe és egy képet látott szeretett unokaöccséről, amint épp el akar indulni azon a hideg novemberi reggelen. Nem tudja visszatartani. Hiába mondd bármit. Minek megy oda? Miért? És a családjával mi lesz? Miért hősködik? Kiért harcol? Erre a fi­atalember megfordult és csak annyit mondott:- Lehet, hogy ezt te nem érted, de vannak idők, amikor a nem­zet előbbrevaló, mint az ember, mint az egyéni boldogság vagy a félelem. Mikor hallucinációi abbama­radtak és újra magához tért, már sötétedett. Megértett min­dent. Megkapott minden vá­laszt. És látta, már nem lehet hős. Itt nem. Ez nem az ő harca volt. Kis idő múlva csak annyit érzékelt, hogy katonai vezény­szavaktól hangos a határ és hogy a bekötőúton két autó je­lent meg. Ők azok. Érte jöttek. Az udvaron átrohanó járőrök egy lövést hallottak a házból. Miután a betört ajtón beszűrő­dő fényfoszlányok beszabadul­tak a szobába, csak akkor vették észre a földön heverő három holttestet. Két egyenruhás férfi­ét és egy bölcs, ősz halántékú öregemberét. IFJ. BAKONYI ZOLTÁN Munkácsy Mihály gimnázium

Next

/
Oldalképek
Tartalom