Somogyi Hírlap, 2005. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)
2005-09-11 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 37. szám
2005. szeptember 11., vasárnap Riport, interjú 7 Kováts Adél szerint szappanoperában játszani akár nehezebb is lehet, mint klasszikus, nagy szerepet alakítani. Az ismert színésznő sohasem becsülte le a népszerűséget, de fontos számára a színház, a családja, és az, hogy a Mosolyország Alapítvány tagja. N éhány éve beszélgettünk arról nagyon idegesíti, hogy agyonpolitizált, média által abnormálisán befolyásolt világban élünk. Ez ma már még inkább így van.- Valóban, és ez nagyon idegessé teszi az embereket. Kevés dolognak marad hitele ennyi ide- oda vagdalkozás közepette. A politika megpróbál beférkőzni a nappaliba, a hálószobába is, már a konyhaasztalnál is ott van. Miközben rengetegen elvesztik a hitelüket.- Mondta is, hogy ez a szakmájában szintén így van, sokan eladják magukat. Egykor ön is azt vallotta, nincs olyan sorozat, amiben szerepet vállalna.- Nem is volt. Most az Életképekben megkérdőjelezhetetlen kollégák vesznek körül. Másrészt, amikor Horváth Ádám fölkért a szerepre, az nem volt zsákbamacska, hogy miben veszek részt, hiszen láttam a Szomszédokat. Nyilvánvaló volt, hogy azt fogja csinálni ebben a műfajban, egy kis megújulással, amit eddig is képviselt. De azt is tudtam, hogy ez nem napi, hanem kétheti megjelenés. Persze, dönthetnék úgy, hogy egyáltalán nem szerepelek a képernyőn, hiszen a tévéfilm kihalóban lévő műfajjá vált.- Mit lehet színészi szempontból nyújtani egy szappanoperában?- Bevallom, hogy az első időszakban borzasztóan vergődtem. Adott az a szerepkör, amit betöltők. Ez nem egy mélylélektani dráma. Nehéz megtalálni azt a vékony mezsgyét, amiben egy sorozatszerep természetes és gördülékeny. A szöveget nem szabad túl hangsúlyosan, de félredobva sem elmondani, vigyázni kell, hogy a szavak mögött mégiscsak legyen színészi tartalom, hogy hiteles legyen az a szingli nő, akit játszom. Persze, örülnénk, ha kicsit több költség- vetése lenne a produkciónak, és nem mindig ugyanaz a három helyszín állna a rendelkezésünkre. Ilyen körülmények között kell szerethető és megfoghatóan hús-vér figurát hoznom, akivel a nézők azonosulhatnak vagy éppen utálhatják. Sokszor azt mondom, könnyebb egy klasz- szikus, nagy szerepet eljátszani. Sokat tipródtam azon, hogyan játsszam ezt a szerepet. Rájöttem, hogy nagyon helyesen, frivolam el kell mondanom a szövegemet és kész. Nem lehet szétjátszani azt a néhány mondatot, amit még ide-oda is vágnak.- A szappanopera nem lehet túl mély, ez ellentmondana a műfajnak.- Ez így van, ennek a műfajnak is megvannak a sajátosságai. Ha ellene játszanék, akkor túlsúlyoznám a dolgot, és ugyanolyan rossz vagy amatőr lennék, mintha semmit nem csinálnék. Egyáltalán nem bánom, hogy belekóstoltam. Az mindenképpen jó, hogy kamera előtt vagyok.- Az utóbbi időkben olyan művészfilmekben játszott, amelyeket kevesen láttak.- Igen, de nem egy sorozat által lettem népszerű, eddig is ismertek az emberek, és megszólítottak, hogy „jaj, művésznő, hogy van?”- Most valószínűleg leginkább a sorozat miatt szólítják meg. Lehet. Nyilván azok nézik a sorozatokat, akik együtt tudnak izgulni az igen egyszerűen leképezett sztorikon. Az a jó, ha a nézők is úgy érzik, hogy az ő családjukban ugyanaz történik, mint amit a képernyőn látnak. Az emberek borzasztó boldogok, hogy végre magyar színészeket látnak a képernyőn. Ezt a műfajt is lehet tartással csinálni. És bármennyire is nem látszom markáns egyéniségnek, azt azért nem hiszem, hogy engem a nézők csak a sorozatszerepemmel fognak azonosítani. Bár a nyáron gyerekek számtalanszor rám köszöntek, hogy „szia Katinka”. Elképzelhető, hogy számukra én „szia Katinka” vagyok, mert ők az Életképekből ismernek, és soha nem láttak a Radnótiban.- Volt az a korszaka, amikor szépnek, de esetleg nem túl tehetségesnek tartották, de az utóbbi időszakban nem valószínű, hogy bárki megkérdőjelezné a színészetét. Az pedig a színészeknek természetes igényük, hogy szélesebb közönségréteg is lássa őket.- Jó érzés, hogy megsimogatnak és megfogdossák a ruhámat. Én sose becsültem le a közönség szeretetét, a népszerűséget. Csak az embernek kell tudnia mértéket tartani és helyén kezelni a dolgokat. Úgy érzem, hogy ez nekem eddig is sikerült és ezután is sikerülni fog.- Azt nem szeretné, hogy színházban is többen lássák?- Ennél többen nem láthatnak, hiszen a Radnóti Színház tele van.- Tele van, de kicsi. Éppen ön mondta, hogy a színházi találkozón milyen jó volt a IV. Henriket a pécsi nagyszínpadon játszani. Nem merült föl hogy mint több kollégája a Radnóti Színházból átigazol a Nemzetibe?- Nem hívtak. Én jól érzem magam a színházamban, de azt nem állítom, hogy nem vágyom többször nagyszínpadra. Ez benne van a pakliban. De miért nem azt kérdezi például, hogy miért nem mentem a Vígbe vagy máshová?- Kérdezhetném ezt is, mert most nem érzem olyan jónak a Radnótit, mint hosszú időn keresztül tehát nem egészen tar„A saját kislányom betegségéről is beszélek, hogy a tapasztalataimmal másoknak segíthessek” tóm véletlennek, hogy elszerződtek onnan színészek.- Nem tudom, ha engem hívtak volna, hogyan döntök, elme- gyek-e vagy maradok. Lehet, hogy többeknek megfelelő indokuk volt arra, hogy elmenjenek. Elképzelhető, hogy az én esetemben is indokolt lenne, hogy tíz év után elmenjek valahova. Eddig az ilyen igényemet kielégítette, hogy vendégeskedtem a Tivoli Színházban.- Nem történhet meg az, amit a régi Nemzeti Színházból eljövet mondott, hogy esetleg korábban kellett volna elszerződnie, de nem volt bátorsága váltani.- De mivel nem hívtak, ez föl sem merül. Aki el akart menni, elment volna akkor is, ha nem adódik lehetősége a Nemzetiben. A Nemzetiben amúgy is vannak most elegen. A Radnótiból én csak egy igen jó helyzetbe mennék el, hiszen olyan színházban vagyok, ahol megbecsülnek, gondolkodnak bennem, sokszor olyan szerepeket is eljátszom, amelyeket nem feltétlenül kellene rám osztani. Sorba állni nem szeretnék. Az életem amúgy is tele van olyan szituációval, hogy szinte frontharcosként kell léteznem. Nem lenne szerencsés, ha még plusz feszültségek terhelnének.- Azt mondta, hogy viszonylag egyszerű életet él amiben sokszor elfojt bizonyos dolgokat, és ez nem feltétlenül egészséges.- Ez így van.- Az egyszerűség tipikus családi életet jelent?- Persze. De ahhoz, hogy egy olyan elfoglaltságú nőnek, mint nekem, a napja reggeltől estig lebonyolítható legyen, rettentő sok kompromisszumkészség, szívósság és kitartás kelL Ezért, amennyire lehet, mindenütt megpróbálom elrendezni a dolgokat. Amikor új szerepre készülök, az úgyis mindig küzdelemmel jár, de ez az anyaggal, magammal való küzdés, hogy meg tudjak újulni, meg tudjam csinálni a szerepet. Emberi tényezőkkel már nem szeretnék küzdeni, harcolni. Fontos, hogy jól érezzem magam az adott közegben. Ez válasz a kérdésére, hogy miért nem mozdulok.- Azt is fontosnak tartja, ha az embert rossz dolgok érik, legyen ereje ahhoz, hogy még ezek is előre vigyék.- Ez akkor lehetséges, ha megkeressük az okait annak, mi miért történt velünk, és ami történt, az mit indít el bennünk.- Tán ezért is dolgozik a Mosolyország Alapítványnak?- Arra igyekszünk felhívni a figyelmet, hogy közös világunkban vannak olyanok, akik segítségre szorulnak, de ők ugyanolyan rangú, értékű emberek, mint mi vagyunk. Ezért, ha lehet, a világot ne polarizáljuk, próbáljuk meg egységben látni. Persze, igen nehéz elfogadni a betegséget, a másságot, gyakran nem is sikerül családon belül sem, hát még a társadalomban. Fontos, hogy merjünk beszélni ezekről a problémákról. És én felvállaltam, hogy beszélek, ahogy Erős Antónia felvállalta a cukorbetegségét. Ha a népszerűségemet felhasználhatom akár egy arckrém reklámozására, miért ne tehetném egy ilyen ügy érdekében. Úgy döntöttem, felvállalom, hogy a saját problémáimról, a saját kislányom betegségéről is beszélek, hogy a tapasztalataimmal másoknak segíthessek. Holott abszolút nem vagyok annak a híve, hogy a magánéletekbe belemászik a média, és mindenkiről mindent tudni kell, már abszolút nem maradnak titkok. Ezért ilyen esetben is a mérték, az egyensúly és a tartás a lényeges. Ha valaki beszél a betegségéről, az érintettségéről, meg kell gondolnia, hogy mi módon, milyen újságban és menynyiszer teszi. Ha valami körül túl nagy felhajtás, hisztéria van, a mögött mindig a pénz áll.- Tényleg sikerült a férjével Kováts Tibor táncossal együtt betartaniuk, hogy direkt azért, hogy a házuk felépüljön, egyetlen munkát sem vállalnak el?- Hát ez sikerült, ezért aztán még mindig nincs kész a házunk. Az egyik szobát még nem csináltuk meg, mert Laura még mindig velünk alszik, ami biztosan nagyon helytelen, de mi valahogy így jobban szeretjük. Tibi is meg én is ugyanazok tudtunk maradni, mint amikor megismertük egymást.- Tibor lassan kifelé megy a táncból és inkább tanít.- Most éppen üzletemberbe megy át. És igen jó látni, hogy azon belül is, ami felé fordul, képes megtartani azt az emberséget, érzékenységet, becsületességet, amilyennek megismertem.- Az Operaház nemzetközi hírű táncosaként, a szakmájában ugyanolyan jegyzett, mint ön, de mégsem lett országosan igazán KOVÁTS ADÉL Született: Kapuvár, 1962. június 18. Pályafutás: Csaknem tíz évig a Nemzeti Színházban játszott, 1994 óta a Radnóti Színház tagja. Fontosabb színházi szerepei: Júlia, Marianne, Hermia, Mária Magdolna, Zilia, Jelena Andrejevna, Drusilla, Chris- tine, Anita. Fontosabb filmjei: Napló szerelmeimnek, Napló apámnak, anyámnak, Köd, A magzat, Csocsó. Család: Férje Kováts Tibor, balettművész. Egy kislányuk van. ismert. Ha együtt elmennek valahová, mindenki tudja, ön ki, de a férjétől megkérdezik, mivel foglalkozik.- Ez nem kellemes egy pár- kapcsolaton belül. Sokszor nekem jobban fájt, mint neki. Persze, amikor külföldre mentünk, fordult a kocka, ott ő volt a nemzetközileg elismert táncos, de ez nem feledteti azt, hogy Tibi művészeti ága ennyire alulértékelt Magyarországon. Aki ismeri őt, szuperlatívuszokban nyilatkozik róla. Bóta Gábor v ■ • jfr x* ||;*■%| ^ W ■rr' Margitai Ági Szervét Tibor I ' Á Csomós Mari ihWRi « színésznő ^ '"rffli színész színésznő Baromi jó színésznőnek tartom. Nagyon Az a ritka színésznő, aki a nőiségre Végtelenül lelkiismeretes, pontos, mélyre megy, borzasztóan átéli, amit ját- olyan furcsán ható szakmában, mint a megbízható, fegyelmezett, igen jó szik. Fantasztikus, hogy mit tesz a gye- színészet, szép és finom tudott marad- kolléga. Nagyszerű színésznő és még rekéért. Sajnálom, hogy régóta nem ját- ni. Nem múlt el belőle az érzékeny, gyönyörű is. És a tetejébe mindezt szőttünk együtt. társnak is alkalmas, finom női lélek. komolyan is gondolom.
