Somogyi Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-14 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 33. szám

2005. augusztus 14., vasárnap Riport, interjú 7 Berek Kati, a Nemzet Színésze bámulatos energiával és akaraterővel lett úrrá az agyvérzésen. Újra tanult járni, beszélni, írni, élni. Visszakerült a színpadra is. Ha fontos feladatra hívnák, elvállalná. De enélkül is boldog. P okoli energiával, akarat­tal mászott ki a betegsé­géből. Mi adott ehhez erőt? Hiszen azt mond­ták az orvosok, ha kikel majd a tolókocsiból, az csoda lesz.- Azt mondták, hogy nem kelek ki. Tulajdonképpen ez volt az a döntő mondat, amikor elhatároztam, hogy egészen biztosan kikelek, járni, írni fo­goly mindent az égvilágon csi­nálok majd.- Mitől volt ebben biztos? Istenhívő, azt gondolta, ő segít majd?- Kicsit hívő vagyok, de nem istenben bíztam, hiszen meg is halhat az ember, az is isten aka­rata. Eldöntöttem, hogy min­den körülmények között talpra állok. Ott hagytam saját felelős­ségemre a kórházat. A laká­somban ültünk az asztal mel­lett, az unokahúgaim, a fiam, és Gaál Anna, a barátnőm. Azt kérdezték, hogyan gondolom, hogy egyedül tudok létezni a la­kásban. És én hittem benne, hogy menni fog. Később már annak is nekiduráltam magam, hogy lemenjek az ötödik eme­letről a lépcsőn, és visszajöjjek a háromágú botom segítségé­vel. Ez eleinte három és fél órá­ba került, aztán csak kettőbe, egybe. Délutánonként minden áldott nap gyógytornász jött hozzám, este pedig jött egy fia­tal lány, aki segített bemászni a kádba, és kikecmeregni onnan. >- Arról is hfyUottam, hogy nafta* négy órákat olvasott föl hangosan, hogy újra túdjön be­szélni.- Alig láttam. Lassan olvas­tam össze nem is a szavakat, hanem kezdetben csak a betű­ket. Megpróbáltam egymás mellé rakni őket. Körülbelül egy évig olvastam egyetlen könyvet. De közben mind job­ban láttam és beszéltem.- Nem voltak elkeseredett időszakai? Soha nem gondolta, hogy nem éri meg ennyit küsz­ködni?- Soha. Az viszont nagyon fájt, hogy rá kellett jönnöm, ez nem az a betegség, amiből pár hónap alatt fel lehet épülni. Ez­zel együtt kell élni, és állandó­an, lassan-lassan kell gyógyul­ni. Borzasztóan bántott, hogy megtudtam, soha többet-®em vezethetek.-A gyógytorna, a négyórá­nyi olvasás kiadta a napját.- Ki bizony, nem volt olyan, hogy leülök és nézem a tévét. Hatkor keltem. Föl kellett öltöz­nöm, meg kellett tanulnom bal kézzel a fogamat mosnom, meg kellett tanulnom reggelizni.- Arra gondolt, ha mindezt végigcsinálja, netán újra szín­padra léphet?- Nem ez hajtott. Szerettem sétálni, uszodába járni. Ott ta­lálkoztam emberekkel. Aztán már átmentem a Margitsziget­re, vásároltam is.- Láttam, hogy valaki föl akarta a villamosra segíteni, és nem engedte. Mindenkit elhes­segetett magától, mindent egye­dül akart csinálni.- Természetesen, ha más csinál valamit helyettem, akkor az előbb-utóbb nem sikerül ne­kem. Megköszöntem, ha segíte­ni akartak, és felhúztam ma­gam a villamosra. Nem gondol­tam én arra, hogy játszani fo­gok. És mit ad isten, egy év múlva azzal jön az egyik barát­nőm, Cserje Zsuzsa, hogy lenne számomra egy néma szerep.- Az Esztergomi Várszínház­ban lépett fel, A szentek kútja című darabban. Egy nyomorult, lepusztult koldusasszonyt ját­szott. Oldalazva, bicegve tudott járni, hihetetlen kétségbeesett erővel jött be a színpadra. Bár­mi más is történt a deszkákon, mindenki önre figyelt.- Nagy öröm volt, hogy szín­padon lehettem. Aztán egyszer­re csak csöngött a telefon, No- vák Eszter rendező hívott, hogy az Új Színházban előadják a Vérnászt. Az mondta, hogy egyetlen szerepet nem osztott még ki, mert az rám vár. Mond­tam, hogy „te édes, én már min­dent eljátszottam a Vérnász­ban”. Azt felelte Eszter, hogy „ezt még nem, tiéd a szomszéd- asszony szerepe”. Elmondtam neki, hogy nem tudok menni, bottal járok, azt felelte, „pont ilyen kell”. Mire azt válaszol­tam, hogy nem tudok beszélni, „pont ilyen kell”, hangzott a ri- poszt. Minden kifogásomra azt mondta, hogy „pont ilyen kell”. Három hónap után elkezdtünk próbálni. A betegségem után ez volt az első szerepem, amiben már beszéltem is. Aztán Jordán Tamás hívott meg a Merlin Színházba. Majd Békéscsabára is invitáltak. Mondtam, hogy azért az elég messze van. Azt felelték, visznek, hoznak ko­csin. Tudtam én azért, hogy ez nem feltétlenül lesz így. És nem is lett. Taxival kimentem a pá­lyaudvarra, fölszálltam a vonat­ra. Aztán esetleg másnap reggel jöttem vissza, mert Pesten is két színházban játszottam.- Később mikor határozta el, hogy nem lép fel többet?- Miután megkaptam a Nemzet Színésze díjat. Ez azt jelentette, hogy innentől kezd­ve, ha akarom, nem játszom többet.- Ötszázezer forint jár adó­mentesen a díjjal.- Igen, és ekkor azt mond­tam, „hát most megállók”. Szin­te ugyanabban a pillanatban te­lefonáltak, hogy vegyek részt a Nemzeti Színház nyitóelőadá­sában. Én voltam a Föld szelle­me. Ezt amiatt vállaltam el, mert szerepeltem abban a Lear királyban, amelyik a legesleg­utolsó volt a Blaha Lujza téren állt és felrobbantott Nemzeti­ben. Nekem ez olyan fájdalom volt, hogy nem is tudok hozzá- foghatót. Ezért vállaltam az Új Nemzetiben, Az ember tragédi­ájában szerepet. Játszottam egy fél évig, ekkor mondtam, hogy a nyár elég hosszú idő, hogy át­osszák másra.- Ez csak azon múlott, hogy volt már elég pénze?- Mindegyik szerep, amit a betegségem után kaptam, kicsi volt, bár igen nagy dolog volt, hogy ismét játszhattam.- Bebizonyította magának, hogy képes erre.- Bebizonyítottam.- Mielőtt beteg lett, már szer­ződést kötött arra, hogy Eger­ben Az öreghölgy látogatása cí­mű Dürrenmatt-darab címsze­repét játssza majd. Ebben az előadásban nem lenne zavaró, ha nem járna tökéletesen, ha nem tudná megfelelően mozgat­ni a jobb kezét, hiszen a szerep szerint ezt a milliomos nőt szin­te darabokból rakták össze az orvosok. Ha például ezzel a fel­adattal megkínálnák, azt elvál­lalná?- El. Ha egy olyan típusú szerepet adnának, ami nekem való, azt vállalnám.- Szóval azért hagyta abba a pályát, mert azt érezte, nem ön miatt mutattak be valamit?- Persze, hogy nem.- A lelke mélyén vágyna egy olyan darabra, amit direkt ön miatt vesznek elő? Tehát nem csak használják, hanem önre építenek egy produkciót?- Igen. De általában a ko­rombeli színésznők kis szere­peket kapnak. Persze, az sincs bebizonyítva, hogy én egy hosszú szöveget még meg tu­dok tanulni.- Ezzel az akaraterővel sze­rintem több hosszú szerepet is képes lenne megtanulni. De tu­dom önről, hogy a betegséget fi­Miután beteg lett, én hívtam először ját­szani, A szentek kútja című darabba. Nyomorult koldusokról szólt az előadás, így nem volt baj, hogy Kati alig tudott mozogni, bottal járt. Ilyen szerep nincs a szövegben, neki találtam ki. Vele kez­dődött és vele zárult az előadás. Na­gyon boldog volt, hogy színpadon lehet. Vezető színésznő volt a Nemzeti Színházban, amikor Kaposvárról töb­ben odakerültünk. Beugrottam a Kulcs­keresők című Örkény-darabba. Több jelenetem is volt vele, egyáltalán nem éreztette, hogy vidékről jöttem, nagyon segítőkész volt. Örültem, amikor a Nemzet Színésze lett. Két hónapja kórházban vagyok, így még jobban csodálom az akaraterejét, amivel szembeszállt a betegséggel. Megrendítő estjei voltak, bámultam, ahogy már fiatalon is lázba tudta hozni például az Egyetemi Színpad közön­ségét. Elképesztő erő sugárzott belő­le, pedig néha sírt a pódiumon. gyelmeztető jelnek vébe. Konk­rétan mire figyelmeztette?- Hogy ne égessem két, sőt, négy végén a gyertyát. Őrülete- sen sokat dolgoztam. „Melles­leg”, az egész országot jártam előadóestekkel.- És fogta magát, a jó kis nyugdíjas állásából, a Nemzeti­ből, elszerződött Győrbe. Az ki­derült, hogy mi­előtt ott hagyta a Nemzetit, miért csak néhány mondatos szere­peket kapott?- Ez csak az utolsó két-három évben volt így, miután Vámos László lett az igazgató. Vámos jó barátom volt, fogalmam sincs, miért történt így.- Nem próbál­ta megkérdezni?- Nem. Janu­árban írtam alá a szerződést. Föl­hívtak a Nemzeti­ből, hogy próbál­ni kezdünk egy új produkciót. Megint csak nyúlfarknyi sze­repem lett volna benne. Mond­tam, hogy sajnos én már nem va­gyok tagja a szín­háznak. Elját­szom, amiket még el kell, de már máshová köt a szerződésem. Akkor Vámos is jött, marasztalt, de már nem érde­kelt.- Győrben, nő létére, eljátszotta például Lucifert. Hatalmas szerepeket kap­tam. Boldog vol­tam Győrben, éj­jel-nappal dol­goztam. Aztán nagy szerepeket osztottak rám Kecskeméten is, de ott már nem éreztem jól ma­gam, azt gondolom, talán már előrevetítette magát a betegsé­gem. Kecskeméten boldogtalan voltam.- De miért?- Nem tudnám megmonda­ni. Kérdezte Gáli László, az egri igazgató, hogy nem mennék-e hozzá, boldogan mondtam igent. Kecskeméten is hama­rabb felmondtam, minthogy vége lett volna az évadnak. Az az igazság, hogy még beteg is csak a nyári szünetben lettem, amikor a világon semmi dol­gom nem volt. El akartam utaz­ni Görögországba. Rám fért volna, mert az utolsó húsz év­ben elképesztő, mennyit dol­goztam.- Bagózott, ivott is?- Inni nem ittam, minden ál­dott nap kocsin jártam.- Állítólag két Trabantot is elnyűtt Budapest és Győr kö­zött...- Ez igaz. És idegeskedtem meg sokat dohányoztam. Ép­pen akkor, amikor Luciferre ké­szültem, megfogtam a cigaret­tát, és azt mondtam, „soha töb­bé”. A kisfiam hozatott Angliá­ból dohányzás elleni rágógu­mit. Aztán már ez sem kellett.- Most meggyógyult annyira, amennyire meggyógyulhat. Utazgat, legutóbb a pécsi orszá­gos színházi találkozón futot­tunk össze. De azt hallom, kül­földre is jár.- Minden évben megyek. Té­len, nyáron utazom. És rengete­get járok színházba.- Valaha mondta is, hogy ré­gebben meg kellett szervezni, ki viszi el színházba, most ez nem gond, ki tudja fizetni a taxit.- Ki bizony.- És nem hiányzik a munka?- Hát azért dolgozom én. Megírtam az önéletrajzomat, és a darabírás is foglalkoztat.- Az igaz, hogy megtanult bal kézzel számítógépezni?- Hogyne, nézze meg, ott az asztalon van a számítógépem.- És netán ír rajta egy dara­bot?- Esetleg. Ha eljutok vala­meddig és az nem jó, akkor új­Szii letett: Makó, 1930. október 7. Pálya: Csaknem harminc évig volt a Nemzeti Színház tagja. A 25. Színházban, Győrben, Kecskeméten is játszott, az előadóestjeivel pedig járta az országot. Rendezett is. A Nemzet Színésze. Fontosabb színházi szerepei: Kata (A mak­rancos hölgy), Elektra (Szerelmem, Elektra), Anna (Éjjeli menedékhely), Pernelle-né (Tartuffe), Lucifer (Az ember tragédiája), Orbánná (Macskajáték) Fontosabb film-, tévészerepek: Feldobott kő, Kilenc hónap, Keressük Petőfit, Gyász, Bernarda Álba háza. ra kezdem. De nem csak dara­bot írok, hanem rengeteg em­bert ismertem meg, és magam­nak is rettenetesen nagy famíli­ája volt. Több dolog is van, amit összekapkodok. Tudom, hogy ez nem okos dolog, de hagyom magam.- Ami összejön, az összejön?- Igen, hátha kijön ezekből az írásokból valami. Emellett szakadatlanul járok úszni és rendszeresen tornászom. Járok a családomhoz, az unokahúga­imhoz, a fiamhoz, az unokám­hoz. Szóval rengetegfelé járok, gondolkodom, gondoskodom, én boldog vagyok. Bóta Gábor 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom