Somogyi Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 178-203. szám)
2005-08-27 / 200. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2005. AUGUSZTUS 27., SZOMBAT 11 HÉTVÉGÉ Huszonkét éve kaposvári színen hűség Ma már somogyinak vallja magát a Komor-gyűrűs Lugosi György Jé, a Malomszegi báró! Előttem a kép, ahogy felkiált a Csiky Gergely Színház Lili bárónő című darabjának egyik nézője, amint másnap meglátja egy vendéglő asztalánál Lugosi Györgyöt. Tény, van valami arisztokratikus abban, ahogy rágyújt. Csak kevesen gondolnák, hogy az idei év Komor-gyűrűse avatott szakértője a színpadi verekedéseknek is. Takács Zoltán- A nézők szerint a Lili bárónőben emlékezetes alakítást nyújtott A Komor-gyűrű azt jelenti, hogy a színház társulatának tagjai szerint is...- Mindig az kapja meg a Komor-gyűrűt, aki az előző évadban a leginkább képviselte a kaposvári teátrum művészi szellemiségét. A kollégák úgy gondolták, hogy ez most én voltam. Gondolom, hogy a Lili bárónő című előadásban nyújtott teljesítményem nagy szerepet játszott abban, hogy rám adták a voksukat.- Mi volt az a Malomszegi báró szerepében, ami a legnagyobb kihívást jelentette?- Ez egy nagyon jó próbaidő- szak volt, de kihívás minden szerep megformálása. Engem elsősorban az érdekel, hogy ki az az ember, akit játszom. Minden szerepnek ilyen szempontból megvan az izgalma. A LllgOSi György 1955-BEN született Budapesten. 1983-ban szerződött a kaposvári Csiky Gergely Színház társulatába. Kedvenc szerepei: Ottó a Bánk bánból, Azazello a Mester és Margaritából, Katzenjammer a Diótörőbői, Ridolfó a Kávéházból, Sodó bácsi a Kokainfutárból. Horváth Zita színésznővel egy gyermekük van, a 14 hónapos Anna. Lili bárónőben is így volt ez.- Sikerek ide vagy oda, de sokan mondják, hogy ebben a rohanó világban helyváltoztatásra van szükség a fejlődéshez. Ehhez képest több mint húsz éve a társulat tagja. Sosem vágyott el?- Nem, bár a nyolcvanas évek közepén egy Vígszínházban játszott Mester és Margarita előadás után Pál István hívott Szolnokra. Magától értetődött, hogy nem mentem el. Amikor idejöttem, ez egy rendkívül erős társulat volt, akárcsak ma. Nagyon munkacentrikus, semmi lógás. Ilyen közegben létezni nagyon emberformáló, színésznevelő. Jó rendezőkkel dolgoztam és dolgozom, nagyon magas a mérce. Persze, a várost is szeretem. Most már otthon, Budapesten mondom, hogy megyek haza Kaposvárra.- Amikor ide került, egy kiemelkedő generáció játszott Kaposváron. Tőlük tanult, de ma már egy újabb nagy nemzedék tagja...- Ez nagy felelősség. Igaz, sokan elmentek máshová, de most is ütőképes társulat dolgozik itt. De mindenki az előadás sikeréért dolgozik, függetlenül attól, hogy fiatal vagy idősebb. Nem hirtelen zuhan a nagyobb felelősség az emberre, hanem szélien fokozatosan. Mert tudja, érzi, hogy mivel tartozik a színháznak és a közönségnek.- Ha jól tudom, a főiskolán vívást oktat Honnan ez a tudás?- Nagyon fiatal koromban tanultam a sportvívást. Tavaly ezt tanítottam az elsőéveseknek. Kaszkadőrködtem is a Pintér Tamással egy keveset, néhány filmben szerepeltem is. Tőle sajátítottam el, hogy miként kell egy színpadi verekedést megrendezni. Első munkám a Bánk bánban volt. Ott segítettem először egy verekedős és egy vívós jelenet színrevitelében.- Az a hír járja, hogy most is egy ütős sportágat űz, de nem puszta kézzel.- Nagyon szeretem a teniszt, mert kikapcsol. Sajnos, azonban ütőt még nem sikerült ezen a nyáron a kezembe fogni. Balaton, Németország, Nadalos, Budapest volt a nyári útvonalam, így nem fért bele a donneri sporttelep.- Próba, előadás, sport, tanítás. Emellett hogy jut idő a családra?- Oktatás nincs állandóan, ez nem vesz el sok időt. Reggel iskola, tíztől kettőig próba, jó esetben utána el lehet menni teniszezni. Aztán a család, este pedig előadás.- Feszített program. Megkérdezhetem, hogy a Komor-gyűrű átadása után volt-e ünneplés?- Jólestek a gratulációk és koccintottunk is a kollégákkal. De már az évadkezdés izgalma a meghatározó, elkezdtük az olvasópróbát.- Milyen szerepekben tűnik föl?- Gyerekdarabban játszom, a Bűvös erdőben a Februárt és a gárdakapitányt Persze föltűnök a tavalyról átjövő Veszett fejszében és a Lili bárónőben is.- A Veszett fejsze Mohácsi-rendezés. Gondolom, nem véletlen, hogy szinte minden darabjában szerepet kap. Mitől különleges ez a kapcsolat?- Együtt jöttünk ide, de nem ismertük egymást. Az első darab óta hál' Istennek mindig beválogat a darabjába. Nekem ez nagy megtiszteltetés. De minden szerep nagy öröm, amit egy jó társulatban, remek rendezőktől kap a színész. „ERŐS VARUNK A NYELV” Nyelvrontás A helyi és a „királyi” tévében is naponta hallunk olyan kifejezéseket, mondatokat, amelyek egyáltalán nem szolgálják a nézők nyelvi kultúráját VÁROSHÁZA HÍREI’; 'Okmányiroda ügyfélfogadás’; 'Tűzoltóság felvétele’; 'Pályázat beadási határideje’; 'Részletes pályázati kiírás a ...vagyongazdálkodási igazgatóságán vehető át’; 'Általános iskola befejezése után ...várjuk a jelentkezőket.’ (az egyik középiskola hirdetése) stb. Mi a baj mindezzel? Egy jó nyelvérzékű közép-, de talán általános iskolás is bizonyára tudja: hiányzik a határozott névelő. Az előbbi idézetek helyesen: „A VÁROSHÁZA HÍREI”; a második szókapcsolat értelmetlen, átalakítva így hangzik: „Ügyfélfogadás az okmányirodában”; „ A tűzoltóság felvétele.”; „A pályázat beadási határideje”; „A részletes pályázati kiírás...”; „Az általános iskola befejezése után...” stb. Más. A helyi tévé egyik bemondója - a híradó végén - már helyesen mondja: „Augusztus harmadiki (nyolcadiki, tizediki, tizenhatodiki, huszonötödiki) híradónkat látták.” (Egyébként ő beszél e tévében a leghelyesebben.) A többiek viszont kötik az ebet a karóhoz, és - helytelenül - 'augusztus harmadikai (hetedikéi, tizedikéi stb.)’ híradóról szólnak. Pedig a jó pap is holtig tanul... A tévéknek, a rádióknak és az újságoknak kötelességük a nézőket, a hallgatókat és az olvasókat a helyes nyelvhasználatra nevelni. Ha nem teszik, legalább a nyelvrontásból ne vegyék ki a részüket! mihályfalvi László Újszülöttek ajándékkal Kedves Olvasóink! Ezentúl minden szombaton közöljük azoknak a gyermekeknek a nevét és legfontosabb első adatait, akik a Kaposi Mór Megyei Kórházban születtek. Az új jövevényeknek nyerési lehetőséget is kínálunk. Amennyiben a megjelenést követő csütörtökig beküldik címünkre (7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/a - e-mail: hirdtan.somogy@axels.hu ) a hirdetésben felsorolt gyermekek és a szülők teljes nevét, lakcímét, valamint telefonszámát, részt vehetnek azon a sorsoláson, amelyen egy- egy kisfiú és kislány két-két karton kölyökbarát Óbudai Gyémánt szénsavmentes ásványvizet nyer. A borítékra írják rá: „Babák”. A nyertesek nevét mindig a következő hét szombatján közöljük. A szülők, nagyszülők, hozzátartozók, barátok pedig a keddi lapszámunkban hirdetésben köszönthetik a babákat. E heti nyerteseink: TURBÉK MILÁN KÁROLY, CSERVÁN VIKTÓRIA A nyeremény átvételéről és a köszöntési lehetőségről érdeklődjenek a 82/528-113-as telefonszámon! (145416) KÖNYVESPOLC Albert Zsuzsa: Irodalmi legendák Csak csodálni lehet azt a szívósságot és szeretetet, amellyel Albert Zsuzsa az értékes magyar irodalom megmentéséért harcol - irodalomtörténészként és szerkesztőként egyaránt. Immár a harmadik kötetét adja közre „Irodalmi legendák, legendás irodalom” című gyűjteményének, amely a közelmúltban elhunyt magyar írók és költők hihetetlenül gazdag, sokszínű palettája. A palettát nem véletlenül hangsúlyozzuk. A harmadik kötetben Illés Árpád, a kiváló festőművész életútját és életművét is nyomon követhetjük. Illés Árpádét, akit a hivatalos kultúrpolitika a pálya szélére sodort (írhatnánk azt is, hogy lökött), mert nem hódolt be a szocreál korifeusainak. Műtermében híres költők, írók, művészek sokasága fordult meg rendszeresen. Beszélgetésükből - ennek is gazdag tárháza a kötet - kikerekedik a közelmúlt meghatározó kultúrtörténete... A „Legendás irodalom” 3. kötete 13 nagy egyéniséget állít fókuszába. Illés Árpádról már szóltunk. A sort Pais Dezső és Bárczy Géza nyitja meg, a két kiváló nyelvész. Őket követi a költők és írók színes sorozata: Gulyás Pál, Kodolányi János, Kemény János, Berczeli Anzelem Károly, Mándy Iván, Vargha Balázs, Simon István, Fodor András, Szilágyi Domokos és Baka István... Albert Zsuzsa módszere itt is hasonló előző két kötetéhez. Csak lezárult életműveket vizsgál. Maga köré gyűjtötte (gyűjti) a bemutatott egyéniségek barátait, pályatársait, ismerőseit. És a mesterien irányított beszélgetésekben a legendák újra életre kelnek. A méltatlanul elhalványult (sokszor szándékosan elhalványított!) arcok kontúrjai újra élessé válnak. A nagy árnyak megelevenedve újra itt járnak közöttünk. A legendák és a tények ezekben a beszélgetésekben sokszor összemosódnak. De ami a legfontosabb: élnek! Rajtunk, olvasókon is áll, hogy e nagy egyéniségek hitét, meggyőződését megőrizzük és továbbadjuk - minél szélesebb körben... A legendák természetesen bőségesen tartalmaznak színes anekdotákat is. Nem véletlenül, fíiszen nagyjaink is embei'ek. Teli hibákkal, erényekkel, gyarlóságokkal. De talán épp ezért any- nyira szeretetre méltóak... Természetesen csak tallózhatunk a gazdag gyűjteményben. Csak néhány arcélet villanthatunk fel. A „Legendás irodalom” sokszínűsége azonban így is teljes fényben ragyoghatja az alkotók művészetét... Pais Dezső, a legendás „Tosu”, a kiváló nyelvész óráin szinte rajzottak az egyetemisták. Híres nyelvemlékünk, a „Halotti beszéd” első művészi tol- mácsolója, Anonymus gesztájá- nak fordítója... Egyik tanulmánya után ezt írták a „Magyar Nyelv’-ben: Pasi Dezső......Szerencse, hogy nem másképp cserélték fel a magánhangzókat..” - kommentálta a professzor... Kodolányi János. Rá mindmáig Galsai Pongrác megállapítása a legtalálóbb: „Biblikusán nagyszabású, tumultuózus képzeletű, magányos, sötét és harapós író...” De mi tette azzá? Nyüvánvalóan a félreállítás, az elhallgattatás, hiszen 1945 és 1955 között nem jelenhetett meg tőle semmi. Aztán megtört a jég... Az 1950-es évek második felében az „Égő csipkebokor” már ötvenezer példányban látott napvilágot... Kodolányi ujjongott, de a keserűség most is kibukott belőle: „Vajon nem lesz ez sok az ellenségeimnek?” Kemény János. A kiváló erdélyi író és mecénás. Milyen jó újra látni a nevét a napjainkban folyamatosan megjelenő antológiákban! Az Erdélyi Helikon megteremtésével, ahogy Albert Zsuzsa mondotta, „az özönvízből mentette ki a magyar irodalmat... az egész magyarságnak is meghálálhatatlan szolgálatot tett...” Tájleíró prózájának szépsége sokszor Tamásival és Nyírővel rokonítja. Mintha egy csodálatos zenét hallanánk a sorok olvasása közben, az erdő muzsikáját... Nekünk, somogyiaknak különösen öröm, hogy terjedelmes fejezet foglalkozik Fodor Andrással, aki - hogy rohan az idő! - már nyolcadik éve nincs közöttünk... . A Fodor Andrásról szóló beszélgetésekben egy hihetetlenül sokszínű, hatalmas energiával dolgozó egyéniség bontakozik ki előttünk. Gazdag életműve mellett fiatalok sokaságát indította el az irodalom a költészet, a szépség szolgálatára. Talán ezért is hiányzik ma annyira... Ahogy Albert Zsuzsa megállapítja: „Fölötte lebeg valami fény, a művészet szentsége, a szeretet, a barátság...” Ezek a szép gondolatok a kötet búcsúszavainak is felfoghatók... DR. SÍPOS CSABA 1 4 1 I
