Somogyi Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-21 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 34. szám

Közélet, gazdaság, politika 2005. augusztus 21., vasárnap Repülés a semmibe: kapkodó pilóták Nem következett volna be a katasztrófa, ha a magyar kisgépek pilótái körültekintően járnak el. A horvátok szerint már fel sem szánhattak volna. A vizsgálat során egyre több szabályellenességre derül fény. S zámtalan találgatás és hi­telesnek tűnő, ám utólag megkérdőjelezhető infor­máció látott napvilágot a múlt héten Horvátországban le­zuhant két magyar kisrepülőgép- ről. A nyolc gépből álló kötelék augusztus 12-én, pénteken szállt fel este hat órakor Ka­posváron és a Horvát­ország déli részén levő Brac szigetére tartott. Alkonyaira azonban megszakították útju­kat, és a kötelékből öt gép leszállt a zadari reptéren, egy kény­szerleszállást hajtott végre Dmis közelében, ám kettőnek nyoma veszett. Az eltűnt gépeket a Plitvicai tavaknál találták meg a hegyekben, a fák közé zuhanva. Egyik a hegy tetején levő oszlop­nak ütközött, a másik tőle nem messze eddig ismeretlen okból lezuhant. A két gép utasai életü­ket vesztették. Az áldozatok kö­zül három annyira összeégett, hogy csak DNS-vizsgálattal sike­rült őket azonosítani. Az épen maradt hat gép pilótái közül öt nem tudott repülési jogosultságát igazoló szakszolgálati engedélyt bemutatni. A balesetek okát egy­előre senki nem tudja pontosan megmondani. A horvát lapok mindenesetre nagyon keményen fogalmaznak, szerintük engedé­ly híján nem is repülhettek volna A repülőiskolák árai különböznek, ám itt is igaz, hogy ami túl olcsó, az gyanús. Egy szakszolgála­ti engedély megszerzése Cessna 152-es gépre átlagosan 1,5 miflió forintba kerül. Ma már egy olcsóbb gép 7-10 millió forintért, tehát egy jobb autó áráért megkapható. Az oktatás és a vizsga a PLH ellenőrzése mellett történik, a vizsgázót a légügyi hatóság embere vizsgáztatja. a magyarok, s állítólag az egyik pilótának már volt egy balesete tavaly Horvátországban. Ha ezek bebizonyosodnak, súlyos szank­ciók várnak a pilótákra és a gé­pek tulajdonosaira. „A nemzetközi egyezmény értelmében az eseményt a hor­vátok vizsgálják ki, ők az illeté­kesek. Ha nem kérnek fel min­ket a közreműködésre, mi csak zárójelentést kapunk - mondja Kovács András, a Polgári Légiközlekedés Biztonsági Szer­vezet eseményvizsgálója. - Mi­vel még folyik a kivizsgálás, nem tudunk mindenre válaszolni. A gépek Split térségét elérve talál­koztak a zivatarfelhővel, ame­lyen átrepülni életveszélyes és ti­los! A visszafordulás oka elsősorban az volt, hogy közelgett a napnyugta és a felhő nem mozdult, akadá­lyozta a további repü­lést, a zivatart kerülni kellett volna, de erre már nem volt elég idő. Azért nem szálltak le Splitben, mert ebben gátolta őket az időjá- Egyébként a legnagyobb gondot az időjáráson kívül a he­gyek jelentették. Hegyek között repülni veszélyes, komoly ta­pasztalatot igényel, főleg, ha az időjárás a hegyek között rossz. Nem tudjuk, hogy mennyire vol­tak tisztában a Dinári-hegységre jellemző mikroklímával és időjá­rással. Pedig fontos lenne, hogy aki Horvátországba repül, le­gyen erre is felkészülve.” rás. Az eseményvizsgáló elmond­ta: dokumentálható, hogy a kö­telék egyik tagja indulás előtt in­formációt kért a HungaroCont- rol szolgálatban levő meteoroló­gusától, aki nem javasolta a re­pülést. Ennek ellenére elindul­tak, ráadásul a repülési időt és a napnyugtát illetően elég későn. Érthetetlen, miért tették ezt, hi­szen állítólag a pilóták mindegye ke képzett volt, sőt, egyikük többszörös magyar sárkányre­pülő-bajnok és magassági rekor­der. Egyik kereskedelmi tévé honlapján ez áll: a kötelékben re­pülő egyik gép pilótája, neves vi­torlázónk, Fa Nándor arra hivat­kozik, hogy nem kaptak kielégí­tő tájékoztatást az időjárásról. Fa Nándor telefonon erről ennyit mondott: „A horvát és a magyar hatóságok kérésére semmit nem mondhatok, de annyit le kell szö­geznem: soha, sen­kinek nem állítot­tam ezt! Szeret­ném tudni, ki volt az, aki ezt leírta, jó lenne félreoszlatni a találgatásokat. Tény, hogy ott vol­tam, egy Piper-t re­pültem, Splitnél fordultam vissza, mert utunkat állta a zivatarfelhő. De addig nagyon szép volt az idő, nem volt vihar. Szerencsésen le­szálltam. Nem tudom, ki és mi­ért találta ki és adta a számba ezeket a szavakat.” Felmerülnek további kérdé­sek is: hogyan lehetséges az, hogy hat pilótából öt nem tudott megfelelő papírokat felmutatni? Egy ex-légiforgalmi irányító sze­rint ez igen nagy mulasztás, hi­szen a pilóta szakszolgálati en­gedélye és a gép üzemeltetési en­gedélye az első, aminek felszál­lás előtt a fedélzeten kell lennie. Ezeket kizárólag a Polgári Lég­ügyi Hatóság (PLH) bocsáthatja ki. Bajkó Erika, a PLH kommu­nikációs vezetője ezzel szemben nem érzi szükségét annak, hogy mielőbb utánanézzenek a papí­roknak. Mint mondja, addig nem teszik, míg a horvát ható­ság erre nem kéri fel hivatalosan őket. „A PLH nem bajbajutotta­kat segélyező mentőszolgálat - nyilatkozta lapunknak Bajkó MINDENKI MENT A MAGA FEJE UTÁN? Bakai Csaba, a Centro-Plane Repülőiskola oktatója szerint a hobbi­pilóták között is vannak, akik komolyan veszik a szabályok betartását. Legtöbb gondot azok okozzák, akik magamutogatás végett akarnak repülni. Ők szinte bármit ki tudnak fizetni és a vitorlás- meg a moto- roshajó-engedély mellé kell nekik a szakszolgálati engedély. Azt hiszik, ez ilyen egyszerű. Nem értik meg, hogy ez nem olyan, mint amikor az ember bemegy a fodrászhoz, és a végén fizet... Hiába gyakorol valaki sokat szimulátoron, ha nincs elég repült órája. Sok száz repült órától számít valaki gyakorlott pilótának. Ennek a hiánya vezet a horvátországihoz hasonló katasztrófákhoz. „Nem ismerték a gépeiket, nem tudtak kötelékben repülni, mindenki kapkodott, ment a saját feje után. Most persze megy a mutogatás, pedig a meteoroló­gia és az irányítás csak a tényeket közli, a döntés a pilótáé. A leg­nagyobb felelősség pedig kétségkívül a kötelék parancsnokáé.” Erika. - Ez a baleset szempontjá­ból már nem fontos. Az ő felada­tuk lett volna, hogy minden pa­pír náluk legyen. Nem így tör­tént.” Ugyan arra nem derült fény, miért nem érdekelt senkit a PLH-nál, hogy volt-e egyáltalán engedélye az öt pi­lótának, Bajkó Eri­ka a többi kérdésre sem szívesen vála­szol egyelőre. Mint mondja, míg a vizsgálat folyik, ad­dig csak találgatni lehet. „Nézze, most két úgymond laikus beszélget, és ez is mennyi kér­dést vet fel. Képzel­je el, mennyi kérdés merül fel a szakmai elemzés során?” „A kötelék ez esetben azt je­lentette, hogy csoportosan, látó- távolságban, egy km-en belül re­pült a nyolc gép - teszi hozzá Kovács András. - A légi jár­művek egy transzponder jellel repültek, így az irányítás egyet­len gépként kezelte őket. Nor­mális esetben minden ilyen kö­teléknek van egy parancsnoka, aki a többiért is felel, és vész­helyzetben döntéseket is hoz. Telefonon beszéltem azzal a pi­lótával, aki elsőnek ért Split tér­ségébe. Ő nem az a személy, aki a repülési tervben a vezérgép pi­lótájaként szerepel. Most már az is egyértelmű, hogy a kötelék szétszakadt. Mire az öt gép visz- szafordult, addigra kettő lezu­hant, egy pedig kényszerleszál­lást hajtott végre. Amikor valaki elvállalja, hogy a kötelék pa­rancsnoka legyen, fel kell mér­nie a feladatot: azt, hogy a vele repülő pilóták közül ki, mire ké­pes, kinek, milyen gyakorlata van, ki, milyen repülési paramé­terekkel fog repülni. Az út során olyan helyen kell repülnie, ahol szemmel tudja tartani a többie­ket, például ha valaki lemarad, utasítania kell a köteléket a se­besség csökkentésére. Ezenkívül a vezérgépben legalább két rádi­ónak kell lennie: egyik, amelyik­kel az irányí­tással kom­munikál, má­sik, amelyik a csapat frek­venciáján a többiekkel tartja a kap­csolatot a ve­zérgép pilótá­ja. Egyértel­mű az is, hogy nem tudtak köte­lékben repül­ni. Ha csak ar­ra gondolunk, mennyi szer­vezésbeli kér­dést vet fel az, ha nyolc autó­val indulnak el Horvátor­szágba, mu­tatja a mulasztásokat. Felhívtuk Gönczi Pétert, aki több évtizede Malév-pilóta és el­mondta, hogy Matkópusztán, a vitorlázórepülő-bajnokságon na­pok óta nem szálltak fel a profik, mert nem jó az idő. Az amatő­rök sajnos nem ilyen óvatosak, de talán a horvátországi baleset lesz annyira intő példa, hogy mostanában nem ismétlődik meg ez a tragédia. SZENTGYÖRGYI LÁSZLÓ Négy éve a Synergon veze­tői haltak meg, amikor egy Cessna 210-es kisgéppel szin­tén Horvátor­szágból repül­tek Ferihegyre. Nagyon rosszak voltak az időjá­rási viszonyok, nem lett volna szabad felszáll- niuk. Belemen­tek egy viharfel­hőbe és lesza­kadt a szárny. Mindannyian meghaltak. Hofit nem tudja pótolni a Heti Hetes A Heti Hetes volt már jobb formában. A nevettetős műsor állandó csapatából nyáron távozott Verebes István, előtte pedig Havas Henrik. Utóbbi a héten Farkasháy Tivadarral is összeakaszkodott. A kritiku­sok máris kongatják a vészharangot, a produkció „apukája”, Ónodi György azonban optimista. A napokban két „törzsgárdista”, Far- kasházy Tivadar és Havas Henrik is egymásnak ugrott. Magántermészetű vitájukról hírt adtak a bulvárlapok; első­ként a Tanár úr nyilatkozata jelent meg Teddyről. „Neki élete főműve a Heti He­tes, ugyanis ez az egyetlen hely, ahol el­fogadható produkciót tudott nyújtani” - állapította meg H. H. A riposzt nem ké­sett soká. Farkasházy a humor nagy­ágyúit a tv2-ért elhagyó riporterről megjegyezte: „hiányolom, mert amikor a Tanár úr ült mellettem, mindig igen műveltnek érezhettem magam.” A szópárbajt voltak, akik olcsó PR- fogásnak minősítették. A vádat azon­ban a műsor rendezője, Ónodi György és a humorista is tagadja. Farkasházy szerint Havas odavágott, ő pedig vissza­vágott. Szerinte elegánsabban, válaszá­nak ugyanis kettős értelme volt. „Úgy is lehet gondolni, Havas tanár úr olyan művelt, hogy tájékozottsága a környe­zetére is kisugárzik” - rögzíti. F. T. egyébként nemcsak a csapatát, de magát a műsort is a védelmébe veszi. Nem ért egyet például azokkal a lesajnáló megjegyzésekkel, amelyek az apadó nézőszámra utalnak. Mint mondja, a tavalyi szezonban este rend­re 11-kor kezdődött a Heti Hetes, ami megmagyarázza a csökkenést. A kér­désre, hogy mit tart a produkció legfőbb erényének és legnagyobb hibájának, egy és ugyanazt a tulajdonságot említi: „a műsor tudatosan nincs előkészítve!” Precízebben: olyan, mint egy futball­meccs. - A nézők számára sosem a gól ténye izgalmas, hanem a gól lehetősé­ge. Márpedig a Heti Hetesben is mindig van egy negyedóra, amikor ott, abban a pillanatban születik valami különleges, látványos megoldás... Úgy fest, valami mégiscsak történt a kulisszák mögött. Verebes István, aki valaha „vezérürünek” számított a csa­patban, udvariasan bár, de elutasítja a Vasárnap Reggel érdeklődését. „Ne ha­ragudjon, de ez ügyben én nem nyilat­kozom senkinek” - jegyzi meg. Bajor Imre a jelek szerint elemzőbb alkat. Szerinte a műsor legfőbb erénye az improvizáció. - Tény, vannak hetek, amikor nem sikerülnek úgy a dolgok, ahogy magam is szeretném. De ez nem csoda, elvégre hetedik éve fut a műsor és az elején kitalált szerepkörök mára kifulladtak. így az én bohém, piás ko­médiásom is - vallja be. Bajor a hibák­ról szólva kifejti még, hogy talán való­ban nem árt a vérfrissítés, egy-két friss, új arc bevetése a Heti Hetesben. - Ha­bár - fűzi hozzá - ez egy kicsi ország, ahol nem könnyű dolog megtalálni azo­kat a figurákat, akik képesek a kamera előtt is jókat mondani. Veér András amondó: ez a műsor egyáltalán nem javítja senkinek a mű­vészi megítélését. Csak a népszerűsé­gét. - Én a magam részéről azt sem ér­tem, miért megy még mindig a műsor? - tudakolja a pszichiáter. Hozzáteszi: a Heti Hetes egyértelműen leszálló ág­ban van, amin már nem segítenek a nagy igazolások. S hogy mi vezetett a válsághoz? - Nos, ez a produkció egy­értelműen olyan személyiségekre épül, akikről lehet tudni, hogy balolda­liak - nyomatékosítja. A produkciót jegyző Ónodi György, szemben Veér Andrással, úgy véli, ez a műsorfolyam akár végtelen is lehetne. - „Ha egyszer mégis megszűnik, nem azért fog, mert elfáradt” - jövendöli. A rendező állítja: a Heti Hetes pontosan azért nem tud kifáradni, amiért a hírek sem érdektelenek, unalmasak. Egyéb­ként is ez egy válogatott, telis-tele kivá­ló tartalékokkal, mint Ganxsta, Kéri László vagy Váncsa István. Rájuk és a hírekre lehet építeni. Gondoljunk csak bele, mi minden történt ezen a nyáron a nagypolitikában. Nem volt uborkasze­zon, az egyszer biztos, magas labdával tehát szépen el vagyunk látva. Ónodi, aki tehát elégedett csapata játékosainak hozzáállásával, stílusával, annyit azért elismer: „A vérfrissítés elkerülhetetlen, már csak azért is, mert a jóisten még nem szülte meg a következő Hofit!” Sz. Z. A. VELEMENYEK A HALÓRÓL Ago05: „A Heti-hetes egyre rosszabb! nincs más témájuk mint: káromkodás, trá­gár beszéd, csak az ellenzék bírálata, egymás cseszegetése. Farkasházy Tiva­dar különösen UNALMAS! (MIMI,lövi,ba­romi hosszú és unalmas történetei).Őt szívesen kihagynám!!!” edwood: „Kivénhedt „sztárok”, meg néha pár új „sztár”, akik mindennemű humorér­zéktől teljesen mentesek. Az egész olyan cinikus és buta, hogy szinte már fizikai fáj­dalmat okoz, ha néha tévedésből pár percre odakapcsolok” ZOOXANTHELLA: „A Heti hetes szerin­tem nagyon jó. Ez az egyetlen műsor amin jókat tudok nevetni.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom