Somogyi Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-19 / 194. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP - 2005. AUGUSZTUS 19., PÉNTEK INTERJÚ gráf József Három és fél hónapja agrárminiszter. Szerinte az, hogy vidéken is élnek emberek, négyévenként jut eszébe a pártoknak, amikor kell a szavazat. Megadva a tiszteletet a kevés kivételnek, úgy véli, nálunk élnek a legbutább politikusok. Képesek évekig olyasmivel foglalkozni, ami nem viszi előre az országot, csak az erőt és az időt pazarolja. Ezért akar kiszállni a politikából. „A PIROS, FEHÉR, ZÖLD - AZ BIZTOS” „A mezőgazdaság nem az a terület, ahol a pártpoliti­kával sokra lehet menni. Vagyunk néhányan, meg­kockáztatom: barátok, akár ellenoldali felekként is, akik nem négyéves ciklusokban gondolkodunk. Reméljük, egyszer mindenki eljut idáig” - mondta Gráf József. Izing Antal-Szluka Márton- Ott lesz a gazdák ma kezdődő nagy­gyűlésén?- Még nem hívtak meg. Au­gusztus 19-én a visegrádi orszá­gok minisztereivel találkozom.- Pedig Jakab István Magosz-elnök la­punknak egy Interjúban önt földközeli miniszternek nevezte, akinek fonto­sabb a szakma, mint a pártpolitika.- Nem téved. Jakab István el­nök úrral korrekt a viszonyunk. Mi, szakmából érkezők, legyünk bár ellenoldali felek, tudjuk, a mezőgazdaság nem az a terület, ahol a pártpolitikával sokra le­het menni. Még azt is megkoc­káztatom, baráti a viszonyunk az ellenoldali szakemberekkel. Mi nem négyéves ciklusokban gondolkodunk. Reméljük, erre egyszer mindenki ráeszmél.- Itt egy hír a Kisalföldről. Hőerőmű­ben akarják a búzát elégetni, mert a hőértéke legalább olyan jó, mint a bar­naszéné. Bár a felvetést mások nem támogatták, mégis mit szél ebhez?- Soha nem adnám a nevemet a búza elégetéséhez. A búza és a ke­nyér szent dolog. Nincs fölösleges búza Vannak olyan országok, ahol nincs belőle elég, és ott fel fogják használni. Arról mi nem tehetünk, hogy egy olyan évbe keveredtünk, ahol az időjárás kegyeden volt hoz­zánk az aratáskor is. Baranya me­gyében, ahol én két és fél hónappal ezelőtt még a cégemet irányítottam, az aratásban kétszer kaptunk száz milliméter feletti esőt. Tizenöt éve nem emlékszem arra, hogy a me­gyénkben ne lett volna kenyérbúza. Most bekövetkezett.- Hány hektáron gazdálkodnak? .- Most már nem az enyém a cég. Ezerötszáz hektáron törté­nik a gazdálkodás, sertéstartók vagyunk ezer kocával, tizenhat- tizenhétezer hízósertéssel éven­te Szabadszentkirályon.- És Bólyban? Amelyet a magyar me­zőgazdaság egyik zászlóshajójának mondanak?- Boly nem az enyém. A sza­badszentkirályi cég, amelyet immáron nem én, hanem a családom vezet, mert miniszter lettem, évekkel ezelőtt tízszázalé­kos tulajdonrészt szerzett Bolyból, amelyre igaz, amit mond.- Ki vezeti a szabadszentkirályi céget, amióta miniszter?- A fiam viszi. Egy kicsit előbb megkapta, mint gondoltuk, de így hozta az élet. Harmincéves és Kaposvárott végzett. Én arra gondoltam ennek a ciklusnak az elején, hogy nyugdíjba vonulok a politikából 2006-ban, amikor hatvanéves leszek, a fiamnak pedig majd akkor adom át a cé­get. Egy kicsit előbb történt meg.- A képviselőségtől vagy a minisz­terségtől akar visszavonulni?- A politikából szeretnék visszavonulni, a miniszterségtől, ha megint kormányzunk és meg­bíznak vele, akkor nem. Azért, mert szeretem befejezni, amit el­kezdek. Bár a miniszterség is po­litikai kötődés, ezért úgy tűnik, mintha ellentmondásban lennék. Pedig nincs ebben olyan nagy el­lentmondás, mert az én elképze­lésem egyik legfontosabb eleme, hogy ez a kötődés ne párt-, hanem szakmapolitikai legyen. S ha raj­tam múlik, az is lesz. De képvise­lőnek nem indulok a választáso­kon, az biztos. A miniszterség, az más. S megmondtam a miniszter- elnök úrnak is, hogy engem nem kell leváltani. Ha neki vagy ne­kem nem tetszik valami, megbe­széljük, mert engem nem kerget­tek az asztal körül gyerekkorom­ban, hogy miniszter legyek.- Váltsunk témát Ha szabad kezet kapott, lesz-e a jó minőségű magyar árukon kincstári jel? És milyen lesz?- A piros, fehér, zöld már biz­tos. Dolgozunk a védjegyen. Szá­mításba jöhet a kiváló áruk fóru­ma régről már jól ismert jelzése, de egyben azt is jelölni kell, hogy a termék az Európai Unión belül készült. A tervezetet megfejel­tem Brüsszelben: ha a magyar termelő azt akarja, akkor legyen rajta az ő cégének a védjegye, és az is, hogy ez egy magyar ter­mék. Tehát ne legyen például az a felvágott Tesco-szalámi, ha a termelője ragaszkodik hozzá, hogy kunbajai szalámiként ad­ják. Mert ez sem mindegy.- Nyitottak voltak az áruházláncok a keddi tárgyaláson, melyen az elvárha­tó piaci magatartást szabályozó kódex megalkotása volt napirenden?- Az EU-ban is ismert kódexet a kereskedők is támogatják. Meglehet, illúzió amit gondolok, de Magyarországon vásárolják meg a termékeik hetven-nyolc- van százalékát. Közös érdek, hogy ez így maradjon. Élnünk kell és élni hagyni, különben vé­günk. Azt kell megérteni, a 12 ezer tönkrement dinnyetermesz­tő család kárát más forrásokon keresztül, de valamennyiünk megfizeti. De meg is alapoztam néhány intézkedéssel, hogy ve­gyék komolyan a tárca igyeke­zetét. Pár helyen kidobáltattam másfél millió silány, külföldről idehurcolt tojást, tejként árult fe­hér löttyöt tiltottam ki az ország­ból, bezárattam egy üzletet. Igen, nyitottunk végre egymás felé.- Tizenöt éve tartós válságban a vi­dék. ön egyetért ezzel?- Igen. Az agrárium egy négyévenként előjövő gondolat a politikában, ilyenkor rájönnek, hogy vidéken is élnek emberek. Hogy dolgoznak is, pár szavazat pedig kéne, ezért meglátogatják őket. Aztán csönd. Körülbelül ez a színvonal.- Az uniós csatlakozás hozott vagy hoz változást az illúzióvesztésen túl?- Az én agrárpolitikámban az a szokatlan, hogy kimondom: az Európai Unió nem oldja meg a gondjainkat. Nemzeti politikára van szükség e tekintetben. Ar­ra, hogy mi magyarok mondjuk meg, mit akarunk a vidékkel. Az EU csak egy keret, csak egy finanszírozási forma. A Római Szerződés kimondja: minden EU-állampolgár egyenlő. De mégis vannak elsők az egyenlők között, mert amíg mi huszonöt százalékot kapunk, mások sok­kal többet. S nagy kegyesen megengedik, hogy mi hozzáte- hessük a magunk harminc százalékát, így vagyunk ötvenöt százalékon. Nekünk kell megte­remtenünk az agrárökológiai egyensúlyt, amely most 53 szá­zalék a növénytermesztés javá­ra, pedig úgy volna a jó, ha két­harmada állattenyésztésből, egyharmada növénytermesztés­ből állna az ágazatnak. Ez azért is jobb lenne, mert a jó hús piac­képesebb, mint a gabona.- De hogy jön ez össze a piaccal?- Védeni a hazai piacot jó hazai áruval lehet a legjobban, azzal le­het a gagyit távol tartani. Meg is kérdezték, miért voltam olyan kemény, amikor azt mondtam, nem leszünk az EU élelmiszer- szemét-raktára. Azt válaszoltam: ezt megérti minden ember.- A miniszterelnöknek volt némi hoz­záfűznivalója ehhez?- Semmi. Betartja a megálla­podásunkat, szabad kezet adott.- Bokodi Sándor mányi gazdához mentünk el felkészülni erre az inter­júra. Évente 30-40 milliárd megy ki az ágazatból a földbérletek miatt, mondta ő, mig a gazdák támogatása évi 110 milliárd. Szerinte az a baj, hogy nem azé a föld, áld megműveli- Sajnos vissza kell menni a kárpótlásig. Bárki szerezhetett földet, aki jegyet tudott venni. Vett olyan is, aki soha nem mű­velt földet. Én ezzel nem tudok mit csinálni. A földhasználat és a tulajdon elvált egymástól.- A leggyakoribb vélemény: a mezőgaz­daságot azért akarják egyesek tönkre­tenni, hogy a földet haszontalannak lát­tassák, a tulajdonosokat eladásra kény­szerítsék. Nem ez a helyzet?- Lehet, hogy ez valahol így is van, bár az én példám ennek ellentmond. Nekem van saját föl­dem. Ha lehetőségem volt rá, vet­tem Ts. 1992-ben Szabadszent­királyon 20 ezerért hektárját. Ma ugyanez 650 ezer forint Ezek az árak ellentmondanak annak, amit most önök idéznek.- Némileg. Mert földtulajdont megtar­tani csak egy jó piacon jól működő gazdaság képes. De ismét egy gyakori kérdés: a kormányzat mit tesz azért, hogy itthon csak magyar állampolgár vehessen földet?- Itt kétszer juthatott a külföl­di földhöz. Először az MDF-kor- mány idején, amikor simán ve­hettek és vettek is. Az előző kor­mány megalkotta, hogy az EU- csatlakozás után hét évig nem vehet földet a külföldi, s mi ezt tíz évre hosszabbítottuk meg. Nem is értem, hogy honnan jön­nek ezek a vádak felénk, hogy mi a külföldieknek akarunk föl­det adni. Dehogy akarunk. Magyar gazdaként is mind­annyiunk és a magam ellensége­ként cselekednénk, mert ha kül­földieket vásárolni engednénk, akkor másfél millió forintra ver­nénk fel a hektáronkénti árakat. - Na és mit szól a virtuális paradi­csomhoz? Tudunk olyan tanulmány­ról, amely 90 millió forintba került egy viharsarki mezővárosnak. Termé­nyek „virtuális piacra juttatásának elősegítése” a célja, és a legtöbben ar­rafelé keserűen nevetnek a virtuális paradicsomon. Mit gondol a méreg­drága tanulmányokról, miniszter úr?- Én még nem írattam tanul­mányt és nem is tervezem. Gya­korlati ember vagyok, és az a cé­lom, hogy a támogatások való­ban odajussanak a gazdálkodók­hoz. A szociális fóldprogramról pedig az a véleményem, hogy szükség van rá, mert a szegény­ség a magyar falvakban jelen van. Ezt lehet jobbról is, balról is kerülgetni, sajnos akkor is igaz.- Ünnep előtt meg kell kérdezzük: a szabad idejét mivel tölti?- Sporttal. Talán erre is lesz kis időm. Azelőtt az NB III-ban fo­ciztam, csatár voltam. A parla­menti csapatban a korom miatt hátramentem söprögetni. Orbán Viktorral onnantól jó a kapcsola­tunk, hogy 94-től 98-ig együtt fűti balloztunk. De ma már inkább teniszezem. A szerelés most is benn van a kocsiban, és ha akad akár csak egy szabad órám, le­gyek bárhol, rohanok játszani.- Ha már Orbán Viktor szóba került, muszáj leütnünk a magas labdát: mit gondol a Tokaj-ügyről?- Megmondom nem csak To­kajról, hanem az egész cirkuszról a véleményemet. A magyar köz­élet legnagyobb szégyene, hogy két miniszterelnökével így szóra­koznak hónapokig a közvélemény előtt, a tisztességes emberek meg­maradt közbizalmát is eljátszva, mert ettől a cirkusztól az ország előremenni nem fog. Nem hi­szem, hogy van még egy ilyen or­szág, ahol a politikusok annyira buták, tisztelet a kivételnek, mint itt, hogy hónapokig azt bizonygat­ják, milyen csibész a másik. Nem szabad a sarak sarát egymásra do­bálni, mert ez, már meg­bocsássanak, egy elképesztő ba­romság. Ki fog itt ezek után bár­kinek hinni? Ki fog itt bárkit tisz­telni? Ki fog itt bárkiben megbíz­ni? Az ember esze megáll, komo­lyan mondom. Hát azzal foglal­kozni, hogy ez a miniszterelnök most ballal vagy jobbal nyúlt az autója kilincséhez? Itt, ahol annyi a gond? És mindez olyan emberek részéről, akik életükben igazából még semmit nem tettek le az asz­talra? Komolyan mondom, elké­pesztő, hogy az legyen a téma éve­ken át, hogy vett-e szőlőt vagy nem? Hogy emelt-e tőkét a cégé­ben tizenöt éve? Nem értem én ezt az egészet, és éppen ez a szín- vonaltalanság lesz az oka, hogy kiszállok a politikából. ZÖLD SAROK Egyre egészségesebbek a nádasok a Balaton déli partján Fónai Imre is: a külföldi tavaknál is megfi­gyelhető volt, hogy a vízszint sta- Kezd regenerálódni a korábbi bilizálása, megemelése felgyorsí- években pusztulásnak indult nád tóttá a nádasok pusztulását Jót is a Balatonon - ismertette a friss tett tehát a balatoni nádnak a ko- kutatási eredményeiket Heródek rábbi évek csapadékszegény idő- Sándor, a tihanyi limnológiai in- járása, tézet főigazgatója. Elmondta azt - Szükséges, hogy szárazra ke* Ezer hektár A balatoni nád keresett export cikk, de elsősorban ökológiai szem­pontból fontos. Élőhely, itt fészkelnek a vízimadarak, a nádasban találnak ívóhelyet a halak. A nádas nélkülözhetetlen a tó anyag- és energiaforgalmában, öntisztulási folyamatában. Ma a vízfelület alig másfél-két százalékát borítja nád. Jelentősen kevesebb ez, mint az 1968-as felméréskor. A limnológiai intézet friss adatai sze­rint mintegy ezer hektár a balatoni nádas; sajátos ütközőterep, hi­szen a környezetvédők a fennmaradásáért emelnek szót, a vízi­sportok kedvelői meg inkább kikötőket építenének. Fonyód-Bélatelepen megférnek egymás mellett a nádasok és a fürdőzők rüljön a nád; a szaporodása miatt fontos, hiszen a magját száraz te­rületre kell hogy hullassa - mondta Tóth Viktor, a limnológiai intézet „nádfelelőse”. - Természe­tes, hogy a turisztikai szempon­tok voltak az elsők, amikor a het­venes évek végén megemelték hetven centiméterre a Balaton le­hetséges legalacsonyabb vízszint­jét Ezt azonban a nádas megsíny­lette. Csökkent a menynyisége, ám ez a folyamat később megállt A kilencvenes évek óta nem ta­pasztaltunk számottevő nádpusz­tulást, a 2000 és 2003 közötti csa­padékszegény időszak pedig kife­jezetten jót tett neki. Azt még ku­tatásokkal vizsgáljuk, hogy az alacsony vízszint kedvezett a nádszaporodásnak, vagy ez olyan kémiai, biológiai folyama­tokat indukált, ami lehetővé tette. Tény, s örvendetes: a korábbi ki­sebb foltok azóta szépen kezde­nek benőni, van, ahol már húsz méternyit is előretört a nád a víz felé. Ha a balatoni átlagot nézzük, akkor is közel tíz méternyi teret nyert már magának. éé ZÖLD SAROK ROVATUNK A KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS VÍZÜGYI MINISZTÉRIUM PÁLYÁZATI TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT

Next

/
Oldalképek
Tartalom