Somogyi Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-17 / 192. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. AUGUSZTUS 17., SZERDA EZ A HÍR NIKLÁN MÜLT ES JÓV Beszél is a virágokhoz Jövőt és iskolát épít 21. századi iskola Új iskolában kezdik a tanévet a felsőtagozatosok Niklán. Az oktatási intézmény felújítása a nyár elején kezdődött és szeptember elsejére be kell fe­jezni. A munkákra a ROP pá­lyázatból 40 millió forintot nyert a település. A pénzből kicserélik az ablakokat, fel­újítják a tetőt, a padozatokat és a szaktantermeket is a leg­korszerűbb követelmények­nek megfelelően szerelik fel. Megszépül a Táncsics utca A környezetvédelmi minisztéri­um támogatásával rendbe teszik a Táncsics utcát A falu ahhoz nyert pályázati forrást a tárcától, hogy elvégeztesse az utca takarítását és közterületei­nek parkosítását A feladat nyolc közmunkásnak ad munkát Megújul a művelődési ház A területfejlesztési tanács támogatásával megújulhat a művelődési ház. Az épületben az esőcsatornát cserélik újra, elvégzik a belső festést és a burkolatokat is felújítják. Mézzel folyó kánaán Niklán csapatmunka A rendezvény összekovácsolta a falut Életkert a közösségért Felavatták Niklán az Életker­tet. A kis liget a település ösz- szetartozását szimbolizálja. Ahogy az idén először, ezen­túl minden évben a Mézes­napon facsemetét ültetnek az újszülöttek tiszteletére, azok­nak a nevét pedig egy fekete bazaltkőbe vésik, akik egy év alatt meghaltak a falu lakói közül. Az eltelt évben 13-an születtek és 14-en haltak meg Niklán. Az újszülöttek tiszte­letére hársfákat ültettek a ká­polnakertbe. Édes volt az elmúlt hétvége Niklán. A faluban már harmad­ízben forgott minden a méz és a méhészek körül. Nem is csoda: több, mint húsz családban fog­lalkoznak a szorgos rovarokkal, s ráadásul a falu híres költője, Berzsenyi Dániel is igen szép méhessel büszkélkedhetett. A niklaiak vendégcsalogató nyári programjának öüetét Dani uraságnak, az egykoron a Ber­zsenyi ház kertjében álló méhé­szete adta. Fülöpné Kesztyűs Ágo­ta polgármester három évvel ez­előtt talán még maga sem gon­dolta, hogy ekkora lesz a sikere az öüetének. A hét végén leg­alább ezer vendég fordult meg a településen, vagy a méz vagy Berzsenyi emlékének kedvéért. A vendégjárásnak a nyomasz­tóan szürke szakadó esőben már alig van nyoma. A falu szélén ál­ló kedves és óriási mézes mackó szomorúan ázik, a falu központ­jában meg azért sürögnek-forog- nak, mert a színpadot bontják. A hosszú főutca amúgy üres. Aki teheti inkább elbújt az őszies nyár elől. A település polgármes­teri hivatala is éppen olyan csen­des, mint ahogy az eső esik, pe­dig a munka folyik.- Mindenki elfáradt a hét vé­gén - mondja Fülöpné Kesztyűs A mézeskalács házikó a mézes nap után sem áll üresen. Niklán bíznak abban, hogy hagyományt teremtettek Ágota. - Szerencsére senki nem bánja, hogy van mit kipihen­nünk. Ennyi autót, meg embert szerintem még nem látott a falu. De a sikernél is többre értéke­lem, hogy ez a néhány nap úgy összehozta a közösséget Niklán, amilyen már régen volt. Minden itt lakó büszke Berzsenyi hagya­tékára, de nagyon kellett már egy olyan rendezvény, ami el­hozza ide az embereket és nem csak Berzsenyit népszerűsíti, hanem a falut is. Ez, ha nem az esőből nézzük, sikerült is. Az idősebbek azt mondják: talán a hetvenes évek elején volt akkora érezhető kö­zös tenni akarás az itt élőkben, mint most. Mesélik, hogy a mézesnap előtt valakik ledön- tötték a faluszélén álló kedves mézes mackót. A niklaiak felhá­borodtak és nem csak helyreál­lították, de nyomozásba is kezd­tek hogy kideríthessék, ki pró­bálta megcsúfolni őket. Mert, hogy csak próbálta, az biztos. A tettesek személye ugyanis nem, de az kiderült: a falusiak nem csak elfogadták, valóban magu­kénak is érzik a méhes-mézes hagyományokat... Szebbnél szebb muskátlikkal van tele az udvar. Péter Béláné rendszeresen beszél virágai­hoz, hogy minél szebben nője­nek. A nyugdíjas asszony sze­rint szeretik a növények, ha beszélnek hozzájuk.- Meghálálják a szép szava­kat és gyorsan fejlődnek - mondta. A virágkedvelő asz- szony Niklán született és két évi budapesti élet után ide is jött vissza a férjével. Azóta szervesen hozzátartozik a falu kulturális életéhez. Jó néhány éve a helyi idősekkel megala­pítottak egy nyugdíjas klubot, amelynek ma már 15 tagja van. Hetente egy alkalommal találkoznak a szépkorúak. A klub része a Sárga rózsa kórus is, amelynek szintén tagja. Az asszonykórus a település ren­dezvényein szokott fellépni so­mogyi népdalokkal.- Á mézesnapok miatt sokat próbáltunk, így heti két-három alkalommal is összejöttünk, hogy minél színvonalasabb műsort adhassunk elő - mondta. Az egykori* főzőnő a klubon kívül, mivel unokája nincs, legszívesebben kertészkedik és a ház körüli teendőkkel fog­lalkozik. Új neve és új igazgatója van az általános iskolának Niklán. Az oktatási intézmény ugyanis szeptembertől teljesen új formá­ban működik majd. Táskái Ibo­lya, könyvtár-biológia szakos ta­nár lesz a megújult intézmény új igazgatója, aki már több mint egy évtizede jár a szomszéd falu­ból a niklai iskolába. A megbí­zást kihívásnak tekinti, még ha nem is annyira örül annak, hogy a kevés gyerek miatt szükség volt az átszervezésre.- Tizenegy évvel ezelőtt kerül­tem a niklai iskolába - mondta Táskái Ibolya. - Számomra iga­zából sosem volt kérdés, hogy egy falusi kis intézményben képzelem el a jövőt. Én magam is egy falusi kis iskolába jártam, szép élményeim vannak, de pe­dagógusként is hiszek abban, hogy a közösség, az odafigyelés és a törődés kárpótolja az esetle­ges technikai hiányosságokat. Ezekből Niklán egyre kevesebb lesz. Az idei nyáron negyvenmillió forintot költenek az iskola korszerűsítésére és nemcsak az épület, de az infor­matikai eszközök is megújul­nak. Szeretnék beindítani az ősztől a zeneiskolai képzést az iskolában, és egy erdei iskola is a terveik között szerepel. Méhészek földje a falu Niklán hosszú távon gondolkod­nak a méhészhagyományok megteremtésében. Amolyan za­rándokhelyet képzeltek el, amely hosszú évtizedek múlva is lehetőséget teremt a méhé­szeknek a találkozásra. Ennek érdekében az országban egye­dülálló emlékhely is készült. A faluban avatták fel ugyanis az ország egyetlen életnagyságú Szent Ambrus szobrát és ha­rangját. A méhészek védőszent­jét Csikós Nagy Márton faragta, a harangot pedig az aranykoszo­rús harangöntő, Gombos Miklós öntötte, aki a sevillai harangjáté­kot is megalkotta. Az emlékhe­lyet a kápolnakertben alakítot­ták ki, és ezentúl minden évben itt áldják meg a megye és az or­szág méhészeit Ambrus napján. EZT FŐZIK NIKLÁN Törött borsó Fél kiló szárazbabot egy éjszaká­ra beáztatunk. Szemes-borssal, babérlevéllel, néhány gerezd fokhagymával és sóval annyi vízbe tesszük főni, amennyi elle­pi. Amikor megpuhul, a fűszere­ket kiszedjük a vízből és a babot még melegen átpaszírozzuk. Ez­után annyi lisztet keverünk hoz­zá, hogy nokedli sűrűségű tész­tát kapjunk. Közben három­négy fej vöröshagymát megpu­colunk, apró kockára szeljük és aranybarnára megpirítjuk, és egy kiskanál pirospaprikát ke­verünk hozzá. A hagyma egy részét egy tep­si aljába szétte­rítjük, majd er­re evőkanállal kiszaggatjuk a lisztes, babos keveréket. A sütőben erős fél óra alatt köze­pes lángon pirosra sütjük, a maradék pirított hagymával meglocsoljuk. Tejföllel, vagy aludttejjel tálaljuk. A CIKKEKET FÁBOS ERIKA, SASVÁRI KATINKA ÍRTA. FOTÓK: TÖRÖK ANETT AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Szerencsét hoznak az elefántok Bárhova elviszi a falu hírnevét Szépirodalmat olvas a múzeumvezető Kincset fedezett fel az egyetemista lány Citerazenével altatja magát a népzenész Különleges édességet készít a menyével Fülöpné Kesztyűs Ágota, Nikla polgármestere hisz az elefántok­ban. Középisko- lás volt, amikor elkezdte gyűjte­ni az ormányos szerencsehozó­kat Azóta több száz elefánt van már az otthonában. Mindegyik más, egyben azonban mind ha­sonló: égnek áll az ormányuk. Az indiaiak szerint, akik ezt az állatot tradicionális szerencse- hozóként tisztelik, csak így gon­doskodik jószándékkal az em­berről. Fülöpné Kesztyűs Ágota akárhol jár, nem tér haza ele­fánt nélkül és természetesen ba­rátai is gyakran meglepik, akik tudnak a gyűjtőszenvedélyről. A niklai mézből készült ételek és italok népszerűsítője Balázs Ferencné. Nem­rég a fonyódi vizek fesztivál­ján képviselte a falut harmad­magával, kü­lönböző mézes süteményeket és pálinkát kós­toltattak. Elmondta, nagy si­kert arattak a tiszta niklai mézzel és a mézes-töpörtyűs pogácsával is. A polgármesteri hivatalban pénzügyekkel fog­lalkozik és szívesen segít min­den helyi rendezvényen. Mind­emellett még a niklai asszony­kórusban is énekel. Azt mond­ta, rá bármikor lehet számíta­ni, szívügye a falu sorsa. Darabos József, emlékmúzeum rég segített egy, a telepü­lésről szóló könyv megírá­sában. Szíve­sen forgatja a könyveket. Leg­jobban a szépirodalmat kedve­li, és persze kedvenc könyve Berzsenyi összes művei. Azt mondta, kevés ideje van az ol­vasásra, hiszen amellett na­gyon szereti még a szakmun­kákat is. Otthon és az ismerő­seinek végez különféle fa- és vasmunkákat. Ezekre azonban télen van ideje, mivel nyáron szinte minden nap csoportok látogatják a múzeumot. Tomisa Bernadett aktív részt­vevője a település eseményei­nek. Néhány évvel ezelőtt épp egy játszó­házat alakított a helyi gyere­keknek, ami­kor a templom­ban régi miseruhákat talált. Idén kiállítást is rendeztek a majdnem 200 éves ruhákból a mézesnapok keretében. Be­mondóként is szerepelt már a farsangon és bármikor hívhat­ják események megszervezé­sére. Kedvelt időtöltése az uta­zás, itthon és külföldön. Na­gyon szeret olvasni is. Kedven­cei a 18. századi angol iroda­lom és a Bronte nővérek. Csak magának zenél Marosi Ferenc. Nehézgépkezelőként dolgozott és még édesapjá­tól tanult meg citerázni. Az­óta is minden este lefekvés előtt zenével szórakoztatja magát. Édesapja hivatásos zenész volt és a falu­si zenekarral rendszeresen fel­lépett. Tőle örökölte első cite- ráját, de azon kívül még van neki három. A zenélés mellett nemrég elkezdte írni élettörté­netét, de egyelőre még nem sokat sikerült papírra vetnie. A niklai mézesnapokon ő is fellépett, még most piheni ki a fáradalmait. Szencz Jánosáé hat évvel ez­előtt tanulta meg a cukortorta elkészítési módját, a me­nyével együtt azóta is azokat készíti. A so- mogyzsitfai re­cept alapján készült tortákat csak család­tagoknak és ismerősöknek gyártják, szívességből. Még soha nem adtak el belőle sen­kinek. A nyugdíjas könyvelő szerint ezt gyakorolni kell, ezért szívesen készítik az édességeket névnapokra vagy születésnapokra. Unokái is na­gyon szeretik a különleges sü­teményt, csinált már virágcso­kor formájú tortákat is nekik. a Berzsenyi vezetője nem­* * t ALMANACH - 141 - NIKLA ■aaBBi

Next

/
Oldalképek
Tartalom