Somogyi Hírlap, 2005. július (16. évfolyam, 152-177. szám)
2005-07-03 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 27. szám
Vének kontra öregek DR. IVÁN LÁSZLÓ Született: Göncz, 1932. május 9. Pályafutás: A Balassa utcai Pszichiátriai Klinika, majd 1982-től a SOTE gerontológiai központjának igazgatója. 1996 óta a kormány mellett működő Idősügyi Tanács tagja, 1998-tól 2000-ig a tanács szakmai elnöke. 1997-ben ő alapította a világon egyedülálló Batthyány Strattman László Idősek Akadémiáját. Büntetőjogot, igazságügyi pszichiátriát tanít a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karán, geriátriát az Egészség- ügyi Főiskolán, a SOTE Általános Orvoskarán és a Gyógyszerész Karon. Család: Felesége orvos-mérnök, lánya állatorvos. N em az öregedés szót használja, hanem az idősödést. Miért? - Mert megkülönböztető és pejoratív. Az öregedés és az öregség jelenségének kezelése a kultúránk része. Minél régebbre nyúlunk vissza az emberiség történetében, annál inkább találkozunk az életkor tiszteletével, elég csak a vének tanácsát említeni. Akkor a fennmaradás miatt becsülték meg, mert ők tudták a legjobban, mit szabad és mit nem szabad megenni, ők tudták, merre járnak a vadak, birtokában voltak a gyógyítás tudományának. Ma már a tudást nem kell szájról szájra adni, meg lehet tanulni iskolában, ezért más a presztízse ma egy idősebb embernek, mint volt valamikor. A fiatalok azt mondják, hogy mi jobban tudunk egy csomó dolgot. És valóban jobban tudunk.- Az idő a fiatabknak sem kegyelmez, hiszen már születésünk pillanatában elkezdünk öregedni.- Az egész életünk nem más, mint szervizelés, helyreállítás és pótlás. Ez abban különbözik sok más élőlénytől, hogy az ember tudatosan működő és nyitott tanulási programmal létező élőlény. Ez a belső hibajavító rendszer fiatal korban csaknem teljes helyreállítást képes elérni. Életmódunkat 35-40 százalékban vagyunk képesek befolyásolni, de mindössze 5-8 százalékot használunk ki tudatosan. Vagyis van tartalékunk. Az ózonlyukat nem tudjuk befoltozni, de az életmódunkon tudunk változtatni: mikor eszem, mennyit, hogyan? Rohanok, kapkodok és mindegy, mit dobok be menet közben, vagy megadom a módját: megterítek magamnak otthon, kistányérral, szalvétával. Ezek rendkívül fontos dolgok!- Kevés az emberek ideje...- Tudom. De mindez rajtam múlik. Az a baj, hogy a nagy rohanásban az emberek úgy elfáradnak, elfásulnak, telítődnek mindenféle ártalommal, zajjal, bűzzel, hogy a néhány óra szabadidejükben berogynak a tévé elé, egyik oldalukon a chips, másikon a sör vagy a kóla, s csak azt veszik észre, hogy az adásnak vége és ők ott trottyadtak, aludtak el a fotelban, telítve mindenféle fölösleges dologgal. Az sem mindegy, hogyan kezelem azokat a lelki mérgeket, amelyek nap mint nap zúdulnak felém, s amit mi árasztunk magunkból a legkülönbözőbb előítéletekkel, minősítésekkel. Felőröljük azt a belső tartalékunkat, ami ugyancsak összefügg az életmódunkkal, hogyan tudjuk a saját személyiségünket megőrizni, megvédeni attól, hogy belekerüljünk a mókuskerékbe. És már csak akkor veszem észre, hogy valami baj van, amikor jön a rosszukét, a pánik, a magas vérnyomás, a vércukor- szint-emelkedés és az infarktus.- Mennyire igaz a közhely, hogy mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát?- Jól hangzik, de nem így van! A mai világban sok ember már fiatalon is depressziós. A deprimáltság és a tompultság sokkal negatívabb szemüveggel szerel föl: mindent látni rajta, csak éppenséggel a színeket nem. És ez az ember hogy érzi magát? Vagy úgy, hogy az élet egy nagy kutyafüle; már nincs mit tenni; minden tompa, szürke, és öreg vagyok. Bárhol lehetek magányos: családban, baráti körben, az utcán, a kiskertemben. És ez áttevődik a szervezetem működésére! Ezt hívjuk pszichoszomatikus zavarnak, ami becslések szerint az emberek 25-35 százalékára jellemző, s körülbelül ugyanennyien potenciálisan veszélyeztetettek.- Másként viselik az idősödést a nők és a férfiak?- Igen. Másképpen élnek is, másképpen nőttek föl. A fejlett társadalmakban a nők általában hosszabban élnek. Nem a keleti, az afrikai vagy a dél-amerikai, hanem az európai civilizált társadalmakról beszélek, ahol a nőkre bizonyos értelemben nagyobb szükség van, ugyanakkor kevésbé becsülik meg őket. Nem véletlen, hogy az idősödő nők sokkal inkább maradnak egyedül, még akkor is, ha választhatnának párt maguknak. A férfiak azonban nem bírják az életüket, azonnal keresnek valakit.- Szóval egyáltalán nem igaz, hogy a megözvegyült férfiak csak azért keresnek hamar társat maguknak, hogy legyen, aki mos, főz, takarít rájuk?- Ebben azért sok igazság van, mert a férfiak ügyetlenebbek, nehezükre esik az ömagukról való gondoskodás, az önmagukkal törődés. Ez a kép mostanában változóban van, mert a fiatal férfiak már átvesznek számos női szerepet. Ki kényszerből, ki önként, ki meg sikkből. Főznek, takarítanak, ellátják, sétáltatják a gyereket. De ez kényszerű trend is, mert az anya emancipálódásával az apának is emancipálódnia kell.- Sokan elhagyják, elhanyagolják magukat, mert „már úgyis mindegy"!- Pedig a külcsín nagyon fontos dolog. Az idősödés mentén azok a nők - de férfiak is -, akik társadalmi, anyagi helyzetük, beszorítottságuk, függőségük, tehetetlenségük vagy kiszolgáltatottságuk folytán nem juthatnak el odáig, hogy törődjenek a külsejükkel, sajátos kényszerpályán élik az életüket. A sodródó emberek idősödő, idős korukban is jobban elhanyagolják magukat, akiknél viszont fiatalabb korukban beépült az önmagukkal törődés, és lehetőségük is volt, azok idősebb korukban is jobban tartják magukat.- Ötven-száz évvel ezelőtt természetes volt több generáció együttélése. Ma az öreg többnyire hülye, nyűg, nemcsak a család, de a társadalom nyakán is.- A külcsín, a megjelenés nemcsak a társas társadalmi viszonylatokban, a közösségekben fontos, otthon talán még inkább. Hogy milyen képet mutatunk a gyerekeink, az unokáink, a rokonságunk felé. Ha azt látják rajtam, hogy elhanyagolt vagyok, csorog a nyálam és nem törlőm le, nem törődöm vele, hogy milyen ruha van rajtam, akkor ne várjam azt, hogy örömmel legyenek velem a hozzátartozóim.- Miért gyűlölik egyes öregek a fiatalokat?- Azok ilyenek, akik önmagukkal is elégedetlenek. Nehezen viselik el az idősödésből adódó változásokat, féltékenyekké, irigyekké, gonoszkodókká válnak. Az életünk során meg kell fogalmaznunk és meg kell tanulnunk, hogy az idősödésünket fogadjuk el. Ám gondoljuk át, mit tudnánk rajta javítani. Ha magunk nem tudunk, keressünk szövetségest. Hegedűs Eszter Riport, interjú 2005. július 3., vasárnap 7 Kovács Péter csak a produkcióért fizet Kovács Pétert, aki az Újpest FC főtulajdonosa immár fél éve, futball- berkekben demagógnak tartják, csak mert tényleg a sportág teljes megújításának híve. Hogy másként gondolkodik, azt jól jelzi játékosaival szembeni kemény fellépése is. Különcségét illusztrálja, hogy nem szereti fotóztatni magát. A mikor leegyeztettük a beszélgetést, azt mondta, fotóriporter ne jöjjön. Miért?- Mert nem vagyok fotómodell. Nem szeretem mutogatni magam. Amúgy meg nem a kép a fontos, hanem a mondanivaló és a tettek. Kétféle ember van, az egyik, amelyik próbál a futball oldalvizén elevezgetni, a másik csinálja az oldalvizet. Az utóbbihoz tartozom.- Amikor az Újpest FC főtulajdonosa lett, gondolom, csak számolt azzal hogy a média kíváncsi lesz önre.- Persze, elfogadom, vele jár. De nem az a célom, hogy állandóan szerepelgessek, hanem, hogy tegyek is valamit az Újpestért. Bár médiaszakértők azt mondták nekem, hogy nyugodtan szerepeljek többet...- Akkor tekintsük ezt egy plusz szereplésnek. Fél éve van pozíciójában, minden úgy halad, ahogy eltervezte?- Nos, körülbelül másfél év kell ahhoz, hogy a futballklubot működtető gazdasági társaságot rendbe tegyük a társaimmal. Időarányosan ott állunk, ahol elterveztük. A tartozások a felére csökkentek, amelyek még megmaradtak, kezelhetőek. Ha már a pénznél tartunk, amúgy bárkinek sokat fizetek, ha azt a teljesítménye indokolja. A véget ért bajnokságban nem volt ilyen, ezért nem is fizetek. Ez ilyen pofonegyszerű. Ezt a helyzetet megszokták már a vízilabdások, a kézilabdázók, még talán a ritmikus gimnasztikázók is, csak a focisták nem.- El vannak kényeztetve?- Persze. Akadt, aki azt mondta, bontsuk fel a szerződését, majd kért egy hét haladékot, hogy eldöntse, marad-e itt vagy sem. Gondolom, ezalatt körbejárja az NB I-et, ajánlatokat kér, és ha nem talál jobbat, visszajön. Vagy megelégszik azzal, hogy a régi pénzét kapja, vagy nem engedem vissza.- Felismerték a futballisták, hogy vége a Kánaánnak, vagy rájöttek maguktól? Hallani, hogy Simek Péterrel és Farkas Balázs- zsal is komoly vitája volt emiatt.- Amikor volt itt pénz, nagyon sok, hetedik helyen állt a csapat. Itt akkor a játékosok felvették a fizetésüket, megvonták a vállukat, és nulla vagy gyenge produkciót adtak elő. Ennek vége. Simek Péter és Farkas Balázs a tavalyi igen kimagasló bérüket még meg akarták emeltetni. Hangsúlyozom, nem akartam csökkenteni a pénzüket, csak a produktumuk után nem voltam DR. KOVÁCS PÉTER Született: Budapest, 1968. december 15. Végzettsége: jogi egyetem Foglalkozása: Dare Group Fit. elnök-vezérigazgató hajlandó többet adni. Az elmúlt év alapján Tóth Norbert a legjobb játékos Újpesten, neki kell a legtöbbet kapnia. Azok, akik rosszabbul teljesítettek, nem kereshetnek kétszer annyi pénzt. Akinek ez nem tetszik, elmehet.- Itthon eddig merőben más vezetési stílushoz szokott az egyszeri szurkoló...- Nem akarom kritizálni a magyar labdarúgás egészét, de csak van valami oka, hogy a világranglistán a hetvenedik hely közelében toporgunk, hogy kupacsapataink sehová nem jutnak, hogy nem hívnak senkit a különböző tornákra. Annyira gyengék vagyunk, hogy egyszerűen nem kíváncsiak ránk. Tudomásul kell venni, ezt csak úgy lehet kiküszöbölni, hogy új alapokra helyezzük az egészet. Ezt a véleményemet előadtam pár helyen, azt mondták, demagóg vagyok.- Hol mondták, a ligában?- Például. Nekem nem szégyen, hogy demagógnak tartanak. Viszont tény, hogy a magyar futball a világ negyedik szintjén áll. Erkölcsi és gazdasági káosz van. Ha az egészet nem is tudjuk megreformálni, Újpesten azért megpróbáljuk mindkét részt rendbe rakni. Csak egy példa az erkölcsire: aki elmegy Újpestről, az többet nem jöhet vissza, amíg én itt vagyok. Nem azért, mert én nem szeretem, hanem, mert a világban ez így megy. A Liverpool sem veszi vissza Owent, mert kiszorítja onnan azt, aki őt pótolta. Az új játékossal szemben nem lehet ezt megengedni. Persze, egyszer beleestem a csapdába, elkövettem azt a hibát, hogy valakit visszahoztam.- Lehet nevesíteni?- Nem. Legyen elég annyi, hogy ha a magyar futballban valaki ismertebb, akkor bizonyos előjogokat formál magának. Ma egy labdarúgónak sem jár, mert nincs Magyarországon kivételes képességű játékos.- Mi az, amit ön másként tesz?- Annak idején, amikor beléptem, leraktam néhány gazdasági és erkölcsi alapelvet, amelyek mentén vezetem a klubot. Nem azért, mert szent vagyok, hanem mert tudom, hogyan kell vezetni egy gazdasági társaságot. Addig nem tudok befektetőt hozni, amíg tartozása van a cégnek és addig nem szívesen jönnek ide, játékosok sem. Ha ezt letudtuk, akkor meggyőződésem, köny- nyebb lesz itthonról és külföldről igazolni, mert a most lyuktöm- ködésre fordított pénzeket erre fordíthatjuk.- Ezeket az alapelveket kihirdette?- Igen, az elején mindenkivel többször, több órát beszélgettem, együtt és külön-külön is. Elmondtam az elvárásaimat, próbáltam beléjük sulykolni, hogy szokják meg, mi vár rájuk.- Nem vették komolyan?- Nem tudom. Azt mondták, hogy megértették, szerintem nem teljesen értették meg. Ha egy teniszezőnek van egy rossz mozdulata, sok időbe telik, mire azt korrigálja az edzője. Hát itt a régi gondolkodásmód átalakításához is kell egy kis idő. Én adok.- Meddig? Lesz elég türelme, netalán pénze?- Négy-öt évre tervezek, tehát a türelemmel nincs probléma. Szeretem a labdarúgást, szeretem az Újpestet, bár ezt sokan nem hiszik el. Hetente több tíz órát töltök a klubban, ezért nem kapok fizetést és prémiumot, a klub nem fizet nekem benzin- kártyát, nem állja a telefonszám- lánat és nem használom a liga által adott autót sem. Azt hiszem, ezek elég jól mutatják az elkötelezettségemet. Pénz pedig lesz. Társaimmal minden évben egy adott összeget szánunk az Újpestre, ezt nem fogjuk az adott időszakban növelni. Bár jó lenne, ha lenne még két partner, de nem várom el, hogy valaki hiányt pótoljon. Előbb muszáj kinullázni a céget gazdaságilag, hogy aztán megfelelően értékesítsünk tulajdonrészeket. Az értékét a pénzügyi egyensúly mellett a hagyomány, a közönség, a stadion, a tulajdonosi elképzelések adják. Beszéltem több támogatójelölttel, aki azt mondták, szimpatikus, amit csinálok. Ez azért engem igazol. Mondom, a tettek a fontosak... Raffai Ferenc Egészségügyi vagy hiúsági okokból, de mindenkit foglalkoztat az idő múlása. Kitalálós játékot ajánlottam dr. Iván László geronto- lógus professzornak: nem mondom meg, hány éves vagyok, vajon milyen korúnak lát az öregedéskutató. Csapdát állított és én belesétáltam: a II. világháborús élményeiről beszélt, én is az enyémekről, s ebből már „el tudott helyezni” az . időben. jr
