Somogyi Hírlap, 2005. július (16. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-21 / 169. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. JÚLIUS 21., CSÜTÖRTÖK Tiiristalesen a kelta falu két keréken Munkát és pezsgést hozhat a kerékpárút Nagyberkinek két arca van. Az egyik a főútvonal menti, ahol percenkét vagy tíz autó húz el a Kaposvár-Dombóvár szaka­szon. A másik akkor tűnik elő, amikor befordulunk egy mellék­utcácskába. Itt valahogy érezni a történelmi idők lehelletét. Kü­lönösen akkor, ha az ember egy órán belül összefut Pallósi Jó­zseffel és Frech Józseffel, akik mindketten megszállottan gyűj­tik a kelta időkre visszanyúló gazdag történelem összeilleszt­hető szilánkjait. Az ember ilyen­kor elcsodálkozik azon, hogy más falvakban egyetlen ilyen lelkes lokálpatrióta sincs, itt pe­dig mindjárt kettő is akad. Komár András polgármester is tudja jól, hogy a múlt kötelez. Azt szeretné, ha a falu vissza­szerezné egykori nimbuszát.- Megvannak azok a lehetősé­gek, amelyek újra lökést adhat­nak a falu fejlődésében. Itt van mindjárt a régi álom, egy kerék­párút megépítése Berki és Sza­badi között. Ha megvalósul a Kaposvár-Igal-Dombóvár útvo­nal, akkor ez a turizmus arany háromszöge lehet. Addig is köte­lességünk minél csábítóbbá ten­ni a település köztereit. Ennek érdekében készülnek a növény- és állatismertető táblák A szénaboglya tetejéről jól látszik, hogy mennyi új családi ház épült az utóbbi években a faluban a Vadaskerti-tó melletti erdei sé­tányra, ezért építenek új játszó­teret vagy ültetnek egy parknyi fát. Ám emellett fontos az inf­rastruktúra kiépítése is, így nagy lépést jelent a Szalacska- pusztára vezető, mintegy 45 mil­lió forintból megépített műút is. Tudják jól a képviselők, hogy mindez hiába, ha kevesebb a gyerek és a munkahely.- Pár hónapja még úgy tűnt, hogy kevesebb iskolás koptatja ősztől a padot Berkiben - így a polgármester. - Ám közben az élet megoldotta a problémát, még ha nem is a legörvendete- sebb módon. A kercseligeti tan- intézmény megszűntével a kö­vetkező tanévben 304 tanulónk lesz 282 helyett. Ennek ellenére tudjuk, hogy sokan Dombóvárra vagy Kaposvárra viszik a gyer­meküket, mivel ott dolgoznak. Ennek a jelenségnek is a helyi munkalehetőségek számának növelésével tudnák elejét vermi. Nemrég bezárt a varroda is, így 15 helybéli vált munkanélküli­vé. Nem csoda hát, hogy az ön- kormányzat fő célja, hogy minél előbb megtalálják azt a vállalko­zót, aki munkát tud adni nekik. MÜLT ES JOVO Emlékképek a falumúltból Pontosan céloz az íjászfiú Megsárgult írások a papírokon, töredezett szélű fényképek, kü­lönböző méretű térképek. Pallósi József házának minden szegletéből árad a múlt szerete- te. A most 81 éves volt agrár­mérnök Nagyberkiben szüle­tett, mégpedig ugyanabban a házban, ahol most is él. Ponto­sabban ugyanazon a helyen, hi­szen szülei háza helyén ő maga épített új otthont. Mint mondta: 1940-től megszállottan gyűjti a falu múltjának írásos emlékeit. Néprajzi publikációiért nem egy díjat is kiérdemelt.- írtam helytörténeti cikke­ket a temetkezési és a disznóvá­gási szokásokról is. Most a saját emlékeimet is lejegyzem a régi időkről, hogy ne vesszen el a gazdag nagyberki múlt egyet­len szelete sem. Az idős néprajzos nemcsak a hőn szeretett szülőfalujának, hanem a saját családjának múltját is fóltérképezte. Mint mondta: sváb gyökerű famíliája az 1800-as évek elején költözött a településre. Igaz, akkor még Peringernek hívták a családot, csak aztán magyarosítottak Palóssira. Elárulta: hosszú élete alapján úgy érzi, hogy jól tették, hogy magyar nevet és ezt a tele­pülést választották. Csősz Gergely nevével ellentét­ben nem a kártevő madarakat kémleli az égen. Nem is vadak­ra céloz, amikor karjaival kife­szíti a hatalmas íjat. A 19 éves fiatalember csak hobbiként fog­lalkozik az íjászattal.- Két évvel ezelőtt kezdtem el komolyabban foglalkozni az íjászkodással, de mindig is ér­dekelt a dolog. A testnevelő tanárom meglátta a hirdetésü­ket, felhívta a Kapós íjász Sportegyesületet és hamarosan elkezdtem járni az edzésekre. Mivel kevés ideje volt az isko­la mellett Kaposvárra utazgat­ni, így csak hobbi maradt a sport. Bár az edzője és társai nemegyszer mondták neki, hogy vegyen részt különböző versenyeken.- Jó lenne versenyszerűen csinálni, de sajnos nincs elég időm az állandó buszozásra. A szüleim persze örülnek neki, hogy ezt a sportot űzöm, de ők semmi pénzért nem próbálnák ki. A húgom sem ilyen beállí­tottságú, őt inkább az önvédel­mi sportok érdeklik. Csősz Ger­gely jövőre Pécsre szeretne menni tovább tanulni. Jogász­nak készül és reméli, hogy a környéken is talál majd valami­lyen íjászegyesületet. EZ A HÍR NAGYBERKIBEN Kavicsos sétányok, faültetés és játszótér Kavicsos sétányt alakítottak ki az öreg-temetőnél és az újonnan épített játszótér mellett is. Az EU-szabvány- játékok melletti téren elül­tettek harminc fát is, hogy egy lombos park váljon a te­rületből. Elsősorban ősho­nos magyar fafajták cseme­téi kerültek a földbe. Svájci adomány az általános iskolába Jelenleg Svájcban él az az egykori berki tanárnő, aki közel egymillió forint értékű adományt gyűjtött össze az általános iskola számára. Az adománnyal képességfejlesz­tő eszközökkel és jelentős mennyiségű pénzzel lett gaz­dagabb az iskola. Sziklakért épült a falu szívében A Villányi-hegységből hoztak köveket ahhoz a sziklakert­hez, amely nemrégiben ké­szült el a települést átszelő 67-es út mellett. A köviró­zsákkal teleültetett kertet a közhasznú munkások építet­ték meg. Emellett az arculat- váltást segíti a különféle fi- gyelemfelkető táblák kihelye­zése is, amelyek a környezet megóvására szólítják föl a fa­luban megfordulókat. Újraaszfaltozzák az úttalan utakat A belterületi utak minősége sok kívánnivalót hagy maga után. Most a Szabadság utca egy lejtős szakaszát aszfal­tozzák újra. A 4,5 millió forintos beruházáshoz 2,1 milliót nyertek a dél-dunán­túli regionális fejlesztési tanács pályázatán. Nyitott az ipari park A berki határában fekvő, mint­egy hathektáros kis ipari park­ban jelenleg két vállalkozás működik. Az egyik egy szállít­mányozási cég, a másik pedig fémipari tevékenységet folytat. Megtudtuk: mindkét vál­lalkozás több mint tíz helybé­linek ad munkát. Közösen együtt mintegy 800 ezer forint iparűzési adót fizettek be az önkormányzat kasszájába. Hasonló nagyságrendű Deák Tibor fuvarozási vállalkozásá­nak helyi adója is. A település vezetői bíznak abban, hogy újabb válalkozásokat tudnak a faluba csábítani. így talán nem emelkedne száz főié az állásta­lanok száma a faluban. EZT FŐZIK NAGYBERKIBEN Paprikás pogácsa Hozzávalók: fél kiló liszt, egy teáskanál só, fél po­hár tejföl, 10-15 de­kagramm sertés­zsír, 2 dekagramm pirospaprika. Az elkészítés módja: a lisztbe be­letesszük a tejfölt, majd a zsi­radékot, aztán a sót és a piros­paprikát. Egy centiméter vas­tag tésztát készí­tünk belőle, s a gyúrás után tíz­tizenöt centiméte­res átmérőjű kö­rökre szaggatjuk. Végül lassú tűzön megsütjük és finom berki bor­ral fogyasztjuk. A CIKKEKET SASVÁRI KATINKA ÉS TAKÁCS ZOLTÁN ÍRTA. FOTÓK: TÖRÖK ANETT AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA NAGYBERKI MAGÁNÜGYEK Szenvedélyes bélyeggyűjtő Kaposvölgyiné Hangyái Margit I 1 nyolc éve a te­1 lepülés jegyző- | je. Szabadide- I jében bélyege- I két gyűjt. | Postatiszta ma- I gyár bélyegei vannak. Azt mondja, megvan neki 1976 óta a teljes magyar gyűjtemény. Még a korábbi munkahelyén kezdte el a bé­lyeggyűjtést és azóta szenve­délyévé vált. Mostanra már mintegy hatezer darabot gyűj­tött össze, amelyek nagy ré­szét a Magyar Posta megjele­nésük után azonnal elküldte neki. Egyébként a gyűjtés mellett a munkáját tartja egy­ben a hobbijának is, emellett pedig még szívesen kertészke­dik is házuk körül. Lakóhelyéről ír könyvet Harmadik könyvét írja Frech József. A szer­ző második kö­tete a napok­ban kerül piac­ra, az első, Nagyberkiről szóló könyve pedig már 2001-ben megje­lent. A korábban tanácselnök­ként dolgozó nyugdíjas szíve­sen foglalkozik a település va­lamikori és ma is élő lakóival. Legújabb könyvében azokról ír, akik 1725 és 2005 között tettek valamit a falujukért. Azt mondja, kb. százötven em­ber szerepel művében, amit remélhetőleg majd újabb kö­vet. Munkának tartja a könyv­írást, ami mellett hobbira is jut ideje. Az pedig mi más is lehetne, mint az olvasás. Harmincnégy éve ápoló A település egyik legrégebbi dolgozója Tö­rök Zoltánná. A körzeti ápo­lóként dolgozó asszony 1971 óta végzi mun­káját Nagyber­ki orvosi rendelőjében. Erede­tileg fodrász szeretett volna lenni, de végül ápoló lett és nagyon szereti a munkáját. Ha teheti, szívesen olvas, bár a munka mellett nem nagyon van erre ideje. Azt mondja, hogy a fiai nagyon messze laknak tőle, így a kevés sza­badidejében általában hozzá­juk megy és meglátogatja kis unokáját, aki már egyéves. Amikor nem olvas és éppen nem a gyerekeinél van, az ápolónő kertészkedik. Élete lett a könyvtár Tihanyi Melinda harminc éve dolgozik a he­lyi könyvtár­ban. 1975 óta egyedül vezeti azt. Azt mond­ja, mindig is könyvtáros szeretett volna lenni, hiszen nagyon szerette a könyveket és az olvasást is. Nem is tudna más munkahelyet elképzelni magának. Évekkel ezelőtt nyugdíjasklubot is szervezett a könyvtárban, csak az mos­tanra már átalakult. Könyvba­rát szakkör és videokölcsönző is volt már a keze alatt. Most azonban már „csak” 13 000 könyvre kell felügyelnie és az internetre, amit időközben be­vezettek. Kevés szabadideje van, ilyenkor is olvas. Mindig óvónő akart lenni Pinkóczyné Lékó Erzsébet öt ] éve az óvoda vezetője, de már tizenöt éve itt dolgozik óvónőként. Gyermekkora óta ezt szerette volna csinálni és amíg csak le­het, ezt is szeretné folytatni. Mindegy neki, hogy kiscso­portos vagy már általános is­kolába készül a gyerek, mind­egyikkel nagyon szeret foglal­kozni. Azt mondja, más-más módon kell bánni velük, de ő ezt élvezi. Leginkább a na- gyobbakkal szeret mozgásos játékokat játszani. Ilyenek pél­dául a labdajátékok és az ügyességi versenyek. Két nagy gyerekével nem tud játszani, ők már felnőttek. Szőlészkedik a polgármester Mintegy nyolcszáz négyszög- öles birtokán gazdálkodik a legszíveseb­ben Komár András polgár- mester. A Szalacska- hegyen fekvő területen egy gyümölcsöst is gondoz. Kör­te- és almafái mellett különö­sen egy ősi barackfajtára büszke. Elárulta: a szőlőfaj­ták közül a legszebb termést az 1936-os telepítésű furmint hozza, de a chardonnay és a kékfrankos bora sem megve­tendő. A polgármester beval­lotta: a szőlészkedés és bo­rászkodás mellett legszíveseb­ben a hatalmas gyalogtúrákat szereti. Főként télen, amikor ropog a talpa alatt a hó. ALMANACH - 133 - NAGYBERKI

Next

/
Oldalképek
Tartalom