Somogyi Hírlap, 2005. július (16. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-18 / 166. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. JÚLIUS 18., HÉTFŐ Ragaszkodnak az anyaföldhöz állásbörze Kecsegtető munkalehetőségre is nemet mondtak Hétköznap délelőtt van, mégis túl nagy a nyüzsgés Lakócsán. Munkahely híján sokán vannak odahaza. Rövid ideje elindult ugyan a gyógynövény-csomago- ló üzem az egykori téeszkony- hán, ez azonban csak négy-öt embernek adott munkát. A lé­nyegen nem sokat változtatott: maradt továbbra is a rendkívül nagy munkanélküliség.- Tavaly összehoztunk a munkaügyi központtal egy ál­lásbörzét - mondja Matyók Jó­zsef polgármester. - 35 munka- nélküli jött el, hogy meghallgas­sa a lehetőségeket. Esztergom­ban jól fizető munkát ajánlottak nekik, de senki sem vállalta. Még azok az egyedülálló fiata­lok sem, akik pedig bátran elin­dulhattak volna. Inkább a létbi­zonytalanságot választották, idehaza. A helyzet sajnos évek óta változatlan, iszonyúan kevés a munka ezen a vidéken. Sokan most Sellyére járnak a dinnyé­sekhez napszámba. Azonban ez is csupán idénymunka, egy hó­napnál nem tart tovább. A vakáció ellenére az iskolá­nál is nagy a jövés-menés. Most azonban inkább felnőttet látni. Iparosokat, akik a tornaterem­rendezvényterem tetejét javít­ják. A födémcserére 8,5 millió A könyveknél Is vonzóbb az Internet Nagyobb helyiségben több gyerek és több gép Is elférne forintot költ el az önkormány­zat, s ehhez állami támogatást nyertek. Az örömbe üröm is ke­rül, a polgármester szerint ugyanis nem csak a tornate­rem, de az egész iskola meg­érett már a helyreállításra. S nemcsak a tető, hanem az ösz- szes nyílászáró felújításra szo­rulna. Erre azonban legalább 35 millió forint kellene; segít­ség nélkül ezt nem képes a falu megfizetni. Ilyenkor, nyáron a könyvtár­nak is nagy a forgalma. Elsősor­ban nem is a könyvek vonzzák a gyerekeket, inkább a három szá­mítógép és az internet. Gyakran sorban állnak értük, alig fér el a csöpp helyiségben a sok inter­netező. Zentai Erzsébet, Bogdán Klaudia és Orsós Anita is szinte mindennap itt vannak. Elmond­ják: leveleznek, keresgélnek az interneten; nekik is, mint a lakócsai gyerekek többségének, jórészt ebből áll a nyár. MÚLT ÉS JÖVŐ Dolgos kezek 85 évesen Aranysakéi a trófeák közt Odahaza német szót hallott. Ma­gyarul csak vidéki munkája so­rán beszélt. Özv. Golubics Pálné Mecseknádasdon született, a Dráva menti horvát településre férje hozta 1956-ban; ám ez a csaknem fél évszázad is kevés volt ahhoz, hogy megtanulja az itteniek nyelvét. Az idős asszony ma is dolgos, pedig nem volt könnyű élete: tizenhat évesen meghalt egyik testvére, őt fiata­lon „malenkij robotra” vitték, ki­lencévi házasélet után a férjét is elveszítette.- Mindig szolgáltam valaki­nek - beszél sorsáról a 85 éves Golubics Pálné. - 1944 karácso­nyán vittek el a Szovjetunióba ötévi kényszermunkára; ke­zünkbe nyomták a csákányt, a Kaukázus, illetve az Ural olajme­zőin dolgoztam, árkot ástunk... Golubicsné 1955-ben ment férjhez, egy év múlva költöztek Lakácsára, házasságukból egy leánygyermek született. Férje 1964-ben meghalt- Magamra maradtam a lá­nyommal. Takarítónő lettem, s eljártam a szigetvári konzerv­gyárba is. Ma is sok munkát ad a nagy kert, de legalább meg­terem a zöldáru. Az igazán nagy öröm azonban az, amikor meg­jönnek az unokák. A legbátrabb férfi ereiben is meghűlne a vér, ha összefutna egy aranysakállal. Tolnai József azonban kifejezetten szereti eze­ket az éjszakai „találkozásokat”. Azzal dicsekedhet, hogy a Dráva mentén meghonosodott ragado­zóból már 13 példányt elejtett. Mellette legszívesebben rókára, vaddisznóra pályázik.- A szenvedély 30 éve kezdődött egy szarvasbikával a potonyi ha­tárban. Bár nem ez a legnagyobb és legszebb példány, nekem mégis örökké emlékezetes ma­rad - mutatja egyik büszkesé­gét - Valamennyi közül egy 10,5 kilós agancsú ezüstérmes trófea a legértékesebb, mely 1981-ben került puskavégre. Tolnai József őzért évek óta nem vesz puskát a kezébe; jám­bor állat, nagyon könnyen sebez­hető. Inkább a sakált, vaddisz­nót hajszolja.- Utóbbiból 25 év alatt 164 darabot lőttem ki. A sakált még nehezebb elejteni; évekig egy kis körben tartózkodtak, ma már szétszéledve, egyre na­gyobb területet foglalnak el. így ha ezek kerülnek terítékre, az az igazi vadászélmény, és az lenne, ha egyszer muflonra célozhatnék, persze, ahhoz északra kell mennem... EZ A HÍR LAKÓCSÁN Hely van, ágy nincs 15 kirándulónak tudnának egyszerre szállást adni a kö­zösségi ház tetőterében, ahol turistaszállót alakított ki az önkormányzat. A berendezé­sére azonban már nem futot­ta, így a szálló egyelőre hasz­nálhatatlan. Vállalkozó bevo­násával szeretnének ezen az állapoton változtatni, megfe­lelő partnert azonban még nem találtak erre. Parkosítás a központban Tavaly kezdtek hozzá a falu szépítéséhez, virágokat ültet­tek, parkosítottak a centrum­ban. Idén folytatják ezt a munkát, tovább szépül La- kócsa. Most is főképp a falu­központ arculatát javítják. 350 ezer forintot költöttek el erre tavaly, és ugyanennyit költenek el idén is. Játékok az óvodába Udvari játékokat vásárolnak Céda-támogatásból a lakó­csai óvodába. A jelenlegiek már elavultak, tönkrementek, megértek a cserére. Az önkor­mányzat már meg is rendelte az újakat, amelyek megfelel­nek az uniós előírásoknak. A szeptemberi tanévkezdésre már várhatóan a helyükre is kerülnek. 1,2 millió forintot költ el erre a falu. Cifraszoba a tájházban Felújíttatta a zsúpos tájházat a megyei múzeumigazgatóság, s rendbe tették az udvarát és a környékét is. Mindezt termé­szetesen úgy, hogy megőrizték eredeti arculatát. A házban a hagyományos horvát népvise­letet, eszközöket, a horvát cif­raszoba berendezését ismer­heti meg az érdeklődő. Őrszem védi Ismeretlenek rendre kiszedik a kiültetett virágokat. Ahelyett, hogy örülnének a falu szépülé­sének, inkább tönkreteszik más munkáját Még csak nem is az vezeti őket, hogy hazavi­gyék a növényeket. A kitépett virágok ugyanis később a köze­li kukákból kerülnek elő. Az a virágokat emberek azt mondják: szégyen, hogy ilyenek is laknak ebben a faluban. A polgármester pedig éjjeliőrt állított a növények vé­delmére. Azt mondja: minden­képp kellett valaki, aki vigyáz az iskolatető-építésnél lévő épí­tőanyagokra. Az most a virá­gokra is felügyel. EZT FŐZIK LAKÓCSÁN Tűzdelt üriicomb Hozzávalók: 1 kg üriicomb, 5 dkg sózott szalonna, 2 nagy ge­rezd fokhagyma, ecet, 5 dkg zsír, só. A hártyájától, faggyújá­tól megtisztítják a húst és ece­tes hideg vízben legalább fél napon át áztatják. Sütés előtt a vizet leitatják róla, majd a húst sűrűn megtűzdelik csíkokra vágott szalonna- és fokhagyma­darabokkal, és jól besózva egy­két órára jégbe hűtik. A zsírt megforrósítják, átforgatják raj­ta a pecse­nyét és egy kevés vízzel a sütőben pu­hára párol­ják. Tálalás előtt ropogós pirosra sütik és felszeletel­ve tejfölös, ecetes párolt ká­posztával adják az asztalra. A CIKKEKET GAMOS ADRIENN ÉS NAGY LÁSZLÓ ÍRTA. FOTÓK: NAGY LÁSZLÓ AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA LAKÓCSAI MAGÁNÜGYEK Horgászpartik a határban Blum Lászlóné lelkes horgász gyermekkora óta. A fiatal nő az Alföldről ke­rült ide, s ma már a lányával és a barátaival jár ki a közeli halastavakhoz. Legnagyobb fo­gása egy 2,5 kilós ponty volt.- Mindezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy csönd­ben bámulom a vizet, hanem kipakolunk, eszünk-iszunk, jól érezzük magunkat - mondta.- Szóval én kicsit másképp horgászom, mint a férfiak szoktak. A fiatalasszony nem csak pecázni, hanem énekelni is szeret: a tótújfalusi horvát énekkarral legutóbb Ecseny- ben lépett föl dudakísérettel és nagy sikerrel. Harminc év az erdőn Erdőn és focipályán egyaránt |----------------------- jól céloz Ma­ty ók József pol­gármester. 1975 óta vadá- | szik, s legutóbb | februárban fo- 1_______________I gott puskavég­re egy nagy - 19 centis agyarú - vadkant Két szarvasára is büszke, a nagyobb trófea súlya meghaladta a 7,5 kilót. A sors tréfája, hogy sem a vadász, sem a családja nem rajong a vadhúsért - Megesszük per­sze, de nem tartozik a kedvenc ételeink közé a vadétel - mond­ta a polgármester, aki koráb­ban a focikapura is szívesen célzott: középpályán és hátvéd­ként erősítette a lakócsai csa­patot, mikor az még megyei bajnokságban játszott Elfújta a szél Sulin Norbertné Lakócsa és a szomszédos három község családjaira ügyel. A gyer­mekjóléti szol­gálat munka­társaként látja: egyre több a széteső, gondok­kal küszködő család. 26 csalá­dot látogat rendszeresen, s minden másodiknál védelem alá kellett vonni a gyermeket. Neki két gyermeke van - négy- és hétévesek -, így szabadide­je nem sok: amikor mégis akad egy kevés, akkor legszí­vesebben kertészkedik és ol­vas. Gyűjti a szobanövénye­ket, könyvben pedig főképp a klasszikus bestsellereket kedveli: az első számú ked­venc az Elfújta a szél. Igazgató tamburával Bunyevácz József a lakócsai is- ; i kóla igazgatója I fontosnak tart- I ja a nemzetisé- 1 gi nevelést, a I horvátságha- I gyományainak 1 ápolását. Ha­gyományőrző szakkört vezet s horvát zenekart állított össze a gyerekekből, akik minden évben lelkesen tanulnak tam- burázni. A horvát táncok és zene tanulásának is hagyomá­nya van már az iskolában, s a legtöbb gyerek részt vesz ezekben. Vallják: ez is fontos eleme a nemzetiségi nevelés­nek. A horvát iskolában a nyelvtanulásra kerül a másik hangsúly: a gyerekek elsőtől emelt óraszámban tanulják a horvát nyelvet. Megette a kenyere javát Kenyérillatú évtizedekre em­lékezik a nyolc­vanhét esz­tendős Hor­váth Józsefné. Sok éven át együtt fonta a kalácsot, sütöt­te a kenyeret a pék férjével, aki négy falut látott el állan­dóan friss kenyérrel, péksüte­ménnyel. Éjszakákon át dol­goztak sokszor, ma azonban nem fűti már be a kemencét a pékné. Annak idején a péksü­temények hozták össze a fér­jével. Lakócsaiak vendégsze­repeitek Potonyban, s itt fi­gyelt fel a leány arra a fiatal­emberre, aki a süteményeit kínálta. Nem sokkal később már összeházasodtak, és kö­vette a férjét Lakócsára. Gyógynövényt gyűjt Bödőné Keresztes Mária első és egyetlen mun­kahelyén, a lakócsai iskolá­ban 33 évig ok­tatta a diáko­kat. Emellett feldolgozta a te­lepülés történetét, néprajzi gyűjtést végzett, kéziratait ma is őrzi. Nagy kedvvel irányítot­ta a község kulturális életét; a horvát hagyományőrző együt­tes évtizedekig járta az orszá­got. Eljutottak Zágrábba is, ahol a Lisinszki-teremben kon­certeztek. A nyugdíjas tanárnő most hódolhat kedvtelésének, a természetjárásnak, nem tud betelni a drávai táj szépségé­vel. Imádja a virágos rétet, a fe­nyőerdőket, de szívesen gyűjti a gyógynövényeket is. ALMANACH - 115 - LAKÓCSA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom