Somogyi Hírlap, 2005. július (16. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-10 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 28. szám

2005. július 10., vasárnap 1“^ 1 | ■ ■ M W Riport, interjú 7 WmmmWmmHmmmmMmmmmmmmBm „Meg kell oldanom az életemet” nak. És például Bánsági Ildikó új szerepre készül az Óbudai Társaskörben. Molnár Ferenc Delila című darabjának címszerepét alakítja július 20-tól. Furcsa, messziről jött, belső érzések törnek fel belőle a viszonylag ritkán játszott mü hatására. Azt mondja, tele vagyunk titkokkal, amelyek egy-egy szóra, mondatra, szituációra előbukkannak. N agyon rafinált nő De­lila, akinek a szerepét most próbálja. A da­rabban női rafinériák­kal sok mindent el tud érni, ami az életben nem biztos, hogy sike- rüL Ahogy én ismerem, ön nem különösebben praktikás nő.- Ha én lennék Delila helyé­ben, biztosan elrontanám a dol­got. Molnár Ferenc darabja sze­rint nagyon szereti egymást Delila és a férje, csak a férfira rá­jön a kapuzárási pánik. Totáli­san belezúg egy fiatal csajba.- Ez mostanában nagy divat. - Szerintem ez mindig is így volt, csak voltak olyan korsza­kok, amikor erről nyíltan nem beszéltek. Delila tudja, hogy e nélkül a férfi nélkül nem tud él­ni, ezért borzasztó okosan keve­ri a lapokat.- Ön mit szúrna el?- Én biztosan kiborulnék egy adott ponton, és kiadnám az ösz- szes kártyámat. Ez a nő látszólag megold mindent, de azért én úgy szeretném eljátszani, hogy ez ne legyen egyértelmű- Mi van, hogy ha minden marad a régiben? Hi­szen mikor lehetünk biztosak? Mindenki életében lehet egy ilyen nagy dráma.-Azon életében is volt ilyen a közelmúltban. Ezt felhasználja, amikor próbál?- Az én életemben nem volt ilyen dráma, nem voltam ilyen esemény szemtanúja. Nem konkrét történés volt annak az oka, hogy eljöttem. Éppen az a nehézség benne, hogy lehet el­jönnie egy ilyen anyányi nőnek, mint én. Ezt azért nem nagyon szokták megtenni a nők.- Ez nyilván azt is jelenti, bí­zik magában, hogy akár egyedül is boldogul.- Bízom magamban. Hiszek benne, hogyha az ember nem érzi jól magát a bőrében, akkor változtatni kell, akárhány éves is. Ez nem azt jelenti, hogy el kell tolni a múltat. Persze, nehéz, mert lírai, szentimentális alkat vagyok, akinek szent a család.- Mi jön mitidebből vissza a színészetében?- Sok féltés van az emberben, sokat látok a koromnál fogva. Látom, mi éri meg, mi nem. Elő­fordul, hogy autóvezetés közben mellettem vagy előttem van a da­rab példánya, amit éppen próbá­lok, és rájövök azonosságokra köztem és a szerep között.- Nem először hallom, hogy egy színész vezetés közben olvas­sa a szerepét. Nem fél hogy vala­minek nekimegy?- Nem. Két kézzel vezetek így is, de az ujjaimmal tudom fogni a példányt. A rosszabbik eset, ha az ülésen van a szöveg.- És le-lenéz, miközben vezet?- Igen, de olyankor vagy piros van, vagy ki tudom nagyon szá­mítani, mikor nézek le, most már itt tartok. És miközben ezt teszem, egy-egy mondat úgy nyitja ki magát, hogy az hihetet­len. Olyan furcsa, messziről jött, belső érzések törnek föl ben­nem, hogy magam is alig hi­szem. Tele vagyunk titkokkal, amelyek egy-egy szóra, mondatra, szi­tuációra előbukkan­nak. És akkor rájön például az ember, hogy milyen a gyanú természete.- Minden szerepé­be ennyire beleéli magát?- Az a szerep, amit tanulok, egész nap mozog bennem. De gondolom, ami­kor mosogatok vagy húst vásárolok, ebé­det készítek, akkor nincs velem. De utána szeretek töprengeni a szerepemen. Az a fajta nőiesség érdekel, amit most tudok megfo­galmazni.- Arról szokott beszélni, hogy az idősödő ember is nő.- Mindenki idősödik, és mind több hordalék van mögötte, amit fel tud dolgozni. Nyilván mást gondolok egy csomó dologról, mint tíz évvel ezelőtt. Más fontos nekem egy férfiban. Az életem elején volt a meglátni és megsze­retni-korszak, nagy lángolások­kal, nagy szakításokkal. Aztán volt olyan is, hogy pár hét múlva jöttem rá, szerelmes vagyok. Az ember hagyta magát, hogy vala­ki tetsszen neki, ha mondjuk jól nézett ki, vagy jó volt a szemébe nézni, hozzá bújni. És akkor egy hét alatt, egy hónap alatt vagy akár húsz év alatt a lényeget nem ismertem meg eléggé mélyen. Vagy, ha bizonyos dolgokat ész­re is vettem, akkor annyi tenni­valóm volt, hogy mint a strucc, homokba dugtam a fejemet. És most azt gondolom, hogy mind­ezeken túl van egy fontossági sorrend. Szeretném megtalálni, aki azt gondolja, amit én, meg­hallgat az összes hülyeségem­mel együtt, és én is ugyanígy hallgatom őt. Ez olyan csodála­tos lenne, bár nem tudom, mi­lyen ez. Molnár darabjában is el­hangzik, hogy „te nem csak az én jó férjem vagy, hanem az én rossz kisfiam is”.- Megfejti, elemzi, eljátssza a szerepet. Előfordul hogy a szerep is átjátszik a magánéletébe?- Azért inkább úgy van az, hogy rájöttem, hol tartok most, és adódik ehhez egy olyan sze­rep, amibe mindent bele tudok tenni. Megnéztem például a Min­den végzet nehéz című filmet. Diane Keaton és Jack Nicholson remekül játszik benne egy hat­vanon felüli párt. Összekeverik a szemüvegüket. Vérnyomást kell mérniük szeretkezés előtt, mert most volt infarktusa a férfinak. Hihetetlen, hogy az összes ba­romságukon hogyan lesznek úr­rá, a gátlásaikat hogyan oldják fel. Ez más, mint a huszonéve­sek világa, de ez is mély, sokszí­BANSAGI ILDIKÓ Pályafutás: Játszott, többek között, a József Attila Színházban, a Víg­ben, a Nemzetiben, a Művész Színházban, 1998-tól az Új Színház tagja. Fontosabb színházi szerepei: Beatrice (Sok hűhó semmiért), Zsuzsa (Jó estét nyár, jó estét szerelem), Zilia (A néma levente), Ilma (Csongor és Tünde), Grófné ( Fi­garo házassága), Übü mama (Übü király) Fontosabb filmjei: Budapesti mesék, Biza­lom, Mephisto, Napló gyermekeimnek, Csók, anyu, Napló apámnak, anyámnak, Szenvedély. született, de már nincsenek a háznál, három kutyáról kell gon­doskodnom. Október közepén lesz Zalaegerszegen a premier, és utána az Új Színházban kez­dek próbálni, a Színésznők című darabban.- Egy időben sokat szerepelt Szabó István filmjeiben. Mit érez, amikor azt olvassa, hogy Szabó új magyar filmet forgat? Amikor beszélgettem vele arról hogy most sok színésznek meg­adhatja a szerepadósságát, azt mondta, csak részben, mert pél­dául nagyon szívesen együtt dol­gozna újra Bánsági Ildikóval de a Rokonok című filmben nincs neki megfelelő karakter.- Úgy gondolom, hogyha va­A lányom tizennyolc éves lesz, állandóan szekál - a fiammal együtt -, hogy miért nem megyek bulizni. Amikor volt valakim, teljesen boldog volt, elküldött minket táncolni. Nagyon-nagyon drukkol nekem. nű és őrületesen izgalmas. Hi­szen az én korosztályom is ugyanúgy él a világban, mint a lányomé.- A lányával megbeszéli az ilyen kérdéseket ?- Sokat beszélgetünk. Tizen­nyolc éves lesz, állandóan szekál - a fiammal együtt -, hogy miért nem megyek bulizni. Amikor volt valaldm, teljesen boldog volt, elküldött minket táncolni. Nagyon-nagyon drukkol nekem. Mondtam neki, hogy ne zavar­jon el otthonról, mert jól érzem magam otthon, most éppen ez a korszakom van. Meg most új la­kást is kell találnom, mert elad­tuk a házat. És augusztus végén már próbálnom is kell Zalaeger­szegen, Bereményi Géza meghí­vott egy szerepre, Szabó Magda Az ajtó című művébe. Itt hagyok kutyákat, gyerekeket, és min­dent. Nemrégen tíz kiskutyám laki velem akar dolgozni, és ezt mindig tiszta szívvel nyilatkozza is, akkor olyan forgatókönyvet talál, amiben azoknak, akikről beszélni szokott, hogy jó lenne velük dolgozni, jut szerep.-Ez is hasonló, mint a válás?- A válás sem úgy történik, hogy elválik két ember és akkor kész. Még lehetnek jóban, tud­hatnak beszélgetni, később még rá is jöhet az egyik, hogy a másik jót akart, amikor azt hitte, hogy bántják. Nagyon sok fordulat jö­het közbe. De az biztos, hogy ke­letkeznek sebek, és a lelki sebek is varrásodnak. Én tervezem, hogy majd idős korunkban, nyolcvan felé, egyszer Pistával, egy csendes lakásban, olvasó­lámpa mellett, kellemes fényben, csontig megbeszéljük az egész életünket. Hogy mit jelentett a mi közös munkánk neki, nekem, mi az a húsz év, ami anélkül telt el, hogy együtt dolgoztunk volna. Azt mondta, hogy nem baj, ettől még szoros kötelék van köztünk. És, ha egyszer lesz mód rá, bizto­san együtt dolgozunk majd újra.- Szabó István és Kottái Lajos operatőr nyilatkozta, hogy tán soha nem volt két olyan boldog forgatási napjuk, mint amikor önnel és Andorai Péterrel a Biza­lom szerelmi jeleneteit filmezték.- Két napig oda tényleg szinte senki nem jöhetett be. Később mondta is Pista, hogy milyen jó lenne lemenni egy pincébe, és ott úgy igazán valamit megcsi­nálni, amire mi képesek va­gyunk. Hát engem ez borzasztó­an érdekelt volna.- Általában is fáj, hogy nem forgat?- Általában is, ér­dekelne az oka, hogy miért nem. Tavaly két tévéfilmben ját­szottam.- Zömében fiatal lányok a filmek fő­szereplői. Persze. De mindegyiknek van anyja, nagynénje. Most is jelen van a korosztályom a fil­mekben, csak sokkal karakteresebbek, mint amilyen én vagyok. Mond­juk nagyon el kellene engednem magam, kövérebbnek kéne len­nem, vagy talán lelakottabbnak.- Az a baj, hogy a korosztá­lyához képest túl nőies?- Ezt nem én mondtam, lehet. De azért annak idején például Schwajda György darabjában, a Csodában, Garas Dezső rendezé­sében, én játszottam a viceház- mesternét. Ki gondolta volna? Borzasztóan élveztem a karak­terszerepet. Sok minden van bennem. Ezért is örülök, hogy megyek Zalaegerszegre játszani, mert ez valami új az életemben.- Szóval akkor most nagy ta­pasztalatokkal, de tini életkedv­vel abban a szakaszban van, hogy bármit kipróbál?- Bármit, jöjjön, aminek jön­nie kell. De közben azért meg kell oldanom az életemet. Bóta Gábor Jó vele játszani, jó vele egy színpadon lenni Tornai Teri i vHH színésznő Mérhetetlen jó hatással van rám az a di- -napikuseág, avirulékony nőiesség, ami lldik^í^termlszetes>módon árad. Jó vele együtt játszani éi Új Színházban, jó tehetséges emberekké! együtt lenni. Osztálytársak voltunk a főiskolán. Elég vicces volt, hogy a másodikos féléves vizsgán ő volt Ophelia és én pedig Hamlet. Amikor második év végén en­gem kirúgtak, Ildikó sírt a legszebben. Ilin Jll "fi * jj Takács Katalin »9teÍÍiiHI színésznő Nagyon örülök, hogy egy színházban játszunk, jó vele színpadon lenni. Csodálom azt, ahogy mindennap nap­sugaras. És borzasztóan irigylem a kék szemei miatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom