Somogyi Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-27 / 148. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2005. JÚNIUS 27., HÉTFŐ RIPORT 11 Valga: két ország egy városa Észtország Fejedelmi rang, egy kis megye nagy lépései Valga különös város. Egy árok- nyi patak két partján terül el, de a patak hídja egyben határátkelő is. A jobb oldalon Lettország, a balon Észtország zászlaja leng. A hídon csak szabályos útlevél-ellenőrzés után lehet átlépni, és - hiszem, hogy nem érzéki csalódás - más minőségű az út, más az autók rendszáma, s talán másként viselkednek az emberek is. Egy biztos, hogy a pénzük sem azonos. Észtül Valgának hívják, lettül Valkának. Amúgy mindösz- sze huszonkétezer ember lakja, s ebből ló ezer az észt oldalon él. Van két városi közgyűlése, két polgármestere. De a város napját együtt ünnepük. Az idén például Valkán kerítettek erre sort, s elég volt néhány köszöntő szó és máris kínálták a görög licensz alapján készített lett konyakot, a gyümölcsöket és az északi konyha specialitásait. Amúgy ha jellemezni kellene a várost, azt mondanám, orosz. Legalábbis a szemlélő először ezt tapasztalja. A házak elhelyezése, a színezése és a környezete enged erre következtetni. Aztán megy beljebb, és csodálatosan szép, régi észt házakat talál. Fából épülteket és kőépületeket egyaránt. A város központjának hangulata van. Azt mondják, az igazi észt építészet remekművei. Aztán még egy meglepetés. Báthory István lengyel királynak áüítottak magyar és lengyel nyelvű emléktáblát Az ok: Báthory István adományozott Valgának városi jogokat. A történet 1584-re datálódik. Valga azóta város. A vámsorompót egyébként 1920-ban építették, és azóta mosolytalan határőrök fogadják itt az utazót. Függetlenül attól, hogy egy esztendeje mind a két ország tagja már az Európai Uniónak. A könnyebbség csupán annyi, hogy az uniós tagországok áüampolgáraitól úti okmányként elfogadják a személyi igazolványt is. Valga az utóbbi évekig katonaváros volt. A megyei közgyűlés jelenlegi épületében szolgált az orosz parancsnokság, s a város határában tízezer orosz katona teljesített szolgálatot. 1991 óta Észtország ismét független. Történelmében másodszor. Aki a kisváros, Valga utcáit járja, azt is tapasztalja, hogy öntudatos nép lakja a települést. Megpróbáltam oroszul megszólítani fiata-lokat. Néztek rám, nem értették. Találkoztam egy szőke lánnyal, Kristi Haavnak hívják. Rám nézett és szép magyarsággal válaszolt. Kérdőn néztem rá. Megmagyarázta:- A tartui egyetemen ma is van és mindig volt magyar nyelv oktatása. Ott tanultam. Szép a kiejtése, gazdag a szókincse.- Miért tanul egy észt lány magyarul?- Mert célja van vele. Tartu Észtország második legnagyobb városa. Egyeteme Észak-Európa-szerte híres. Fakultásai a minőséget jelenük.- S ml a célja egy huszonéves lánynak?- Nekem például az, hogy Magyarországra menjek, s ott éljek. Tudom, hogy csomagolt, aztán Toyotájával nekivágott a Ri- ga-Krakkó útvonalnak, és csomagtartóját jól megpakolva elindult Magyarországra. Az út 1700 kilométer és azt mondta, hogy barátjával megállás nélkül akarják levezetni. Kérdem a lánytól, miért nem tanulta meg az oroszt? Azt mondja, neki ezt már nem írták elő kötelező tárgyként. Találkoztam egy másik emberrel is, Kalmer Tramm síedzővel. Azt mondják a hozzáértők, hogy világhírű. Azt tapasztaltam, hogy tekintélye van ebben a megyében. A tekintélyt az eredményei és a hozzá hasonló emberek eredményei adják. Otepaá Észak-Európa- szerte híres sportközpont. Az asztalsimaságú Észtországban ezen a tájon emelkednek dombok. A sűrű erdőket - mert az ország területének körülbelül a fele erdő -„kerékpárutak” szabdalják szét. Fölvilágosítanak: ezek a kerékpárutak síutak. Télen - és itt korán érkezik a tél - sífutók gyakorolnak, helyiek és külföldiek egyaránt. Nyáron görkorcsolyán ugyanezt teszik a sportolók, róják a köröket, teljesítik a kilométereket. A síedző megmutatja a „boszorkány- konyhát is”, ahol a sportolókat edzik, gyúrják, s bevezet abba a szobába, ahol magaslati a levegő, így szoktatják a sportolókat az oxigénhiányos környezethez, s készítik föl biológiailag is a magaslati levegőn való versenyzésre. Az edző szűkszavú ember, helyette a tények beszélnek: világbajnokot és világbajnokjelölteket nevel. Erre és a sportcentrumra büszke a város fiatal polgármestere, Aivar Nigol is. Az irodájában a jövőről beszél és profi vendéglátóként mindennel elhalmozza látogatóit, ami a tájékozódáshoz, a teljesítmény megértéséhez szükséges. Azt mondja, Otepaá jövője abban a környezetben van, amelyik alakul és egyre szebb. Van itt lesikló- pálya, gyakorlóutak, van pihenésre alkalmas szállás és van kirándulásra alkalmas erdő, ha- jókázásra csábító tó egyaránt. És vannak lelkes emberek, ha kell, lelkesedik az egész város. Egy apró folyócska szeli át a települést. Ezen csónakversenyt szerveztek. Jött a város - szinte mindenki - versenyzőnek vagy szurkolónak. A rendőrök gumicsónakot hoztak, mások fából ácsolt bárkát. Volt, aki tűzoltónak öltözött, volt, aki meghagyta eredeti öltözékét, hatalmas mackónak öltözött jelmezes emberek sétáltak a nézők között, és mindenki jól érezte magát, pedig nem volt egyetlen büfé vagy büfésátor sem a helyszínen. Amikor lefutott a verseny, lassan elsétáltak a városlakók, és nem maradt utánuk szemét. Nemcsak Otepáára, hanem e- gész Észtországra jellemző az északi tisztaság. A polgármester erre a rendre legalább olyan büszke, mint a városára. Valgába eljutni kaland. Talün- ból késő este indultunk már, akkor, amikor itthon sötét borul a tájra. Ott kint csak nem nyugodott le a nap. Útközben megálltunk egy fatelep meüett. Kiderült, hogy nem büfé, hanem hangulatos étterem fogad bennünket, ahol szólt a nyugati ze-' ne, táncoltak a fiatalok, itták a jóízű észt sört, s éjfélkor egy cseppet sem lepődött meg a pincér, hogy meleg vacsorát szeretnénk enni. Az étel bőséges volt, friss és jóízű. Aztán továbbindultunk. A nap korongja lebukni látszott a látóhatár fölött, de a sötétség csak nem érkezett meg. Az északi fény kísérte az utat, s igazán sötét egyszer sem lett. Pedig délnek tartottunk, észak felől. Az erdők hangulata nyugalmat árasztott. És ezt a nyugalmat lehetett érezni Valga szinte valamennyi lakóján. A megye Észtország legkisebb megyéje. Mindössze negyvenezer ember él itt. Él és boldogul. Valga ettől az évtől Somogynak testvérmegyéje. Erről írta alá a megállapodást Gyenesei István, a megye közgyűlés elnöke. KERCZA IMRE Valgai ünneplők és az ünnepi városháza Szigorúbban őrzött vizek A Horgászsportért érdeméremmel ismerte el Fodor Györgynek, a Horgászegyesületek Somogy Megyei Szövetsége elnökének kiváló munkáját a Mohosz elnöksége. Több mint egy éve küszködik e posztján, hogy növelje a horgászok esélyeit. Kurucz Ferenc Harmincnyolc egyesületben nyolcezer horgász érdekeit képviseljük - mondta Fodor György, a somogyi szövetség elnöke. - Nyitottak vagyunk a jó kezdeményezésekre, mert szolgálat ez: a szövetség van az egyesületekért, s ez a munkában kemény követelményeket támaszt. Ezért is karolunk fel minden olyan törekvést, ami ésszerű, segíthet és előbbre visz.- Tizenhárom hónapja a horgászszövetség elnöke. Milyen feladatokkal szembesült, és mit sikerült megoldani?- Meghatározott feladatok alapján indult el az elnökség az úton, s éves munkarend szerint végzi a tennivalókat. Változtatásra sok helyütt szükség van, ezt az eredmény is tanúsítja. Meg- áüt a taglétszám apadása, s erősödnek az egyesületek: taglétszámuk az utóbbi évben 395-tel gyarapodott. Sikerült újabb horgászvizet is szerezni, szerződve a Dráva Kavics-Beton Kft.-vel, így lett az őrtilosi Sneci HE-nek tízhektáros tava. Meghatározó Elnök horgászbottal Ezer szál köti Fodor Györgyöt a Drávánál s Kisbókon tölti a szabadidejét. 1990 óta a Barcs És Vidéke HE elnöke. Tizenkét éve dolgozik a megyei horgászvezetőségben; 2004 áprilisától a szövetség elnöke. és eredményes a nagy létszámú egyesületek: a Deseda, a Kaposvári SHE, a barcsiak és a nagyatádiak munkája. Legutóbb a kiskorpádi Sportegyesület csatlakozott. S bár több akadállyal is küszködünk, a szövetség alapjaiban megfelel az igényeknek.- Viták középpontjában áll a balatoni horgászat- A tóparti három megye regi- onáüs szövetségének tagjaként tárgyaltunk a halászati rt.-vel, javaslatokat nyújtottunk be, kidolgoztuk a horgászrendet, döntéskor azonban mindezt lesöpörték az asztalról. Másutt viszont minden önkormányzattal, hatósággal, hivatallal és a társadalmi szervezetekkel szorosabbra fűztük kapcsolatainkat. Előreléptünk a Drávánál, a nemzeti park területén is. Jó példa a Deseda, ez az egyik legnagyobb víz, amit a szövetség kezel. A város vezetői jó partnerek: mindent egyeztetünk a környezetvédelemtől a halőrzésig. Ezt szinte mindenütt szigorítani kell. S évente négy hulladékgyűjtést rendezünk, ebben rengeteget segít az aszalói roma kisebbségi önkormányzat is. A Drávánál az orvhalászat a nagy gond: 600 hektárra vigyáz egy halőr.- Jut-e mindenre elég pénz?- Pénzt kell szerezni, és be keü osztani. Erre biztatjuk az egyesületeket is. Ha kell, segítünk nekik. Szigorúbbak a feltételek, és sok szempontból előbbre keü gondolkodni. Mindez rengeteg munkát, utánjárást kíván.- Elégedett?- Elégedett horgász nincs. Hiszen egy 3 kilós pontyot, utána már 5-6 kilósat kíván... Pályázataink tavaly 3,6 millió hoztak: 2,5 milüót a nemzeti civil alapprogram, s 1,1 milliót az FM- pályázatok. Ezért tudtunk jóval többet, 13 millió forintot költeni a Deseda halasítására is.- Ml a legközelebbi teendő?- A szövetség vagyonának gyarapítása: irodavásárlásról tárgyalunk. így később csökken a kiadás, s azzal a pénzzel is az egyesületeket segíthetjük. És minden erővel igyekszünk visz- szaszorítani az orvhalászatot. Szerelmet varázsoltak A Szelence ifjú néptáncosai a balatonboglári fellépés előtt fotó: mámon Füleki Tímea Sokak által elfeledett népi hiedelmeket és szokásokat idéztek meg Szent Iván-nap előestéjén Balatonbogláron. A Szentivánéji tűzugrás hagyományát hét éve ápolják a városban. Az év legrövidebb éjszakáján a város apraja-nagyja és számos nyaraló vendég ugrotta át a művelődési ház udvarán rakott tüzet; egészséget, szerelmet és termékenységet varázsolva ezzel életükbe. Akadtak szép számmal, akik párjukat kézenfogva ugrottak, ők a néphit szerint életük végéig együtt maradnak. A hiedelem úgy tartotta: ez a nap a legalkalmasabb a jövendőmondásra, így a jósok sem maradhattak el a bogiári rendezvényről. Népünk hagyományai és értékei zenében is megelevenedtek: erről a Pejkó banda és- a Szelence néptáncegyüttes műsora gondoskodott. A táncházban a tűz körül járta idős és fiatal, a vidék zamatos borához pedig lángállót fogyaszthatott, s rablóhúst süthetett, áki megéhezett.
