Somogyi Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-26 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 26. szám
2005. június 26„ vasárnap Riport, interjú 7 „A mostani rendszer gátlástalanabb” "W" egutóbb, amikor össze- | futottunk, arról beszélt, || hogy régebben nem tör- M^tmdténhetett volna meg az, ami a közelmúltban, hogy Udvaros Dorottyával otrombán bántak a rendőrök. Valaha az Udvaroshoz hasonló színésznőket ismerte, sőt szerette a rendőr. Hogy ma ez nem így van, az jelentős változást mutat...- A politikától kezdve a reklámokig sok minden háttérbe szorítja a színészeket. Erről a színház nem tehet. De arról igen, hogy a szerencsétlen színészek kevesebb szeretetre méltó szerepet játszanak. Rengeteg olyan szerepet kapnak, amiben undoknak, kegyetlennek, koszosnak, gusztustalannak kell lenniük. Ezt nem kedveli a néző, erre a hentesnél nem adnak zsír és csont nélküli húst. SZINETAR MIKLÓS 1932-ben született Budapesten. Színházi, opera-, tv- és filmrendező. Dolgozott az Operettszínház főrendezőjeként, a Petőfi Színház művészeti vezetőjeként, a Magyar Televízió főrendezőjeként, művészeti vezetőjeként, művészeti igazgatójaként, elnökhelyetteseként, az Operaház főigazgatójaként. Néhány fontos színházi rendezése: Koldusopera, Egy szerelem három éjszakája, A nép ellensége, Kabaré, A víg özvegy Tv-filmek: Aranyborjú, Rózsa Sándor, Az ember tragédiája, Bánk bán Mozifilmek: Háry János, Csárdáskirálynő, Az erőd- A televízióról pedig azt mondta, hogy lenyúlta a politika.- Vannak olyan politikusok, akikkel nincs az a kabaré, amely versenyezni tud. Ha visszagondolunk például a szörnyű elnökválasztási komédiára, akkor ezzel nehezen tud versenyre kelni Mikszáth vagy Móricz.- Még mindig úgy fésülik az emberek a hajukat, úgy öltözködnek, ahogy a színészektől látják?- Ez így volt és így is lesz, mert a színház, a film, a tévé feladata az, hogy az emberek pótcselekvésként a segítségével éljék át, amit napközben nem tudnak megélni. Ha nem tudnak azonosulni, akkor nem érdeklik őket a színészek. Ez egy azonosulási játék. A nézőknek azt kell érezniük, hogy amit láttak, velük is megtörtént, vagy megtörténhetett volna, ők is olyanok, mint a szereplők.- A rendszerváltás előtt a politika verte a mellét, és büszke volt arra, hogy nálunk mi minden lehetséges a kultúrában. Ma már miért nem fontos ez a politikának, a rendszerváltás óta miért gyenge egyfolytában a kulturális lobbi? Olyan politikusok kerülnek erre a területre, akiknek nincs akkora szavuk, hogy komoly pénzösszegeket harcoljanak ki.- Az elmúlt rendszernek őrült legitimációs hiánya volt. Megpróbálta legitimálni magát azzal, hogy támogatta a kultúrát, a művészetet, igyekezett megteremteni a saját jogosultságát a világban. A mostani rendszer nem akarja, a mostani gátlástalanabb. A régi törvénytelen volt, szovjet szuronyokon nyugodott. Nem volt legitim, ezért kicsit mindenki szorongott. Emiatt a hatalom emberei viselkedtek. A mostaniak legitimek, ettől gátlástalanok és pofátlanok. Ha valaki fölszáll a villamosra, és nincs a zsebében jegy, akkor szorong, átadja a helyét másoknak, arrébb húzódik, nem hangoskodik. Az, akinek zsebében van a jegy, törvényesen szállt föl, ezért ordít, a lábára lép a másiknak. A mostani politikusoknak nincs szükségük arra, hogy a kultúrával igazolják magukat.- Ebből származnak a már szinte mindennapossá váló tilitolik, hogy azt mondják, ennyi és ennyi pénz lesz valamire, majd lecsípnek belőle, aztán újból levesznek apránként, alattomosan nyirbálják meg a kulturális intézmények támogatását.- Ez régebben is így volt. Csúnya kifejezés, de azt kell mondanom, zsigeri proliság, hogy a kultúra mindig hátul van, maradékelv alapján jut neki valami. Másrészt a liberális polgárság mindent utál, ami nagy, legyen az opera vagy nemzeti televízió. Csak azt támogatná, ami padlásszínház, pincetárlat, ami avantgárd. Az ezt megelőző kormányzat akkor szeretett támogatni, ha napóleoni kegyként ajándékozhatott, osztogathatott. Most sem a kegydíjosztogatás, sem a zsigeri maradékelv, sem az utálata mindannak, ami kicsit is reprezentatív és nagy, nem kedvez a kultúrának.- Amilyen televíziót az ön idejében csináltak, sok kultúrával, rendszeres komolyzenei koncertekkel, operafilmekkel, az szocialista csökevény volt? Vagy ilyesmire most is lenne igény, netán éppen ellenkezőleg, a kulturális értékeket a kutya nem nézné a piff-puff filmek tengerében?- Már csak azért sem volt szocialista csökevény, mert az ilyen kulturális dömping ismeretlen volt Romániában, az NDK-ban, és Lengyelországban is, ez magyar specialitás volt. A kulturális értékek közvetítése- Hogy annyi kultúra volt valaha a tévében, mennyire múlott önön? Többen az elmúlt rendszer emberének tekintik, míg mások azt mondják, hogy az volt a televízió aranykora.- Mindkettő igaz. Tényleg az elmúlt éra embere voltam, csak annak a jobbik arcát képviseltem, és ezen a területen tényleg az volt az aranykor.- Miért éppen ön képviselhette a kultúrát a televíziózásban? Mert jó kapcsolatai voltak fölfelé is?- Jó pillanatban érkeztem. Az Operának soha annyi nézője nem volt, mint most, a külföldi sajtó elragadtatva ír a produkciókról. Nem vagyok hajlandó összerombolni azt, amit felépítettem. még mindig kiemelten fontos lenne. Abból kellene kiindulni, hogy a tízmillió emberből csak pár százezer jut hozzá rendszeresen kulturális értékekhez.- Ha mondjuk menne egy Móricz-novella tévéváltozata, akkor nem a valóság show-t néznék a másik csatornán azok, akik eddig is azt részesítették előnyben?- Nem biztos. Ha például ez a Móricz-mű érettségi tétel is lenne, ha felnevelődnének újabb sztárok, akiknek a személye miatt néznék a tévéfilmeket, amelyek még reklámot is kapnának, akkor nem lenne reménytelen a helyzet. Azt nem mondom, hogy a kultúrát közvetítő tévé vezetné a nézettségi listát, de hogy lenne helye a nap alatt, az biztos.- Hárítania is kellett?- Rengeteget. Rendkívül primitív közegben voltam, hiszen a politikai részlegen szörnyű primitív világ volt. Ment például valami Toldi-műsor, ami nálam készült. Elnökségi ülésen komolyan nekem jöttek, hogy most harcol a cseh vitéz magyar vitézzel, amikor Husak elvtárs a héten látogat Budapestre? Azért pedig, hogy a fiatal művészek stúdiója csinált érdekes, modern filmeket, följelentettek a pártbizottságon. A veszprémi tévétalálkozó miatt is feljelentettek, disszidensek találkozójának titulálták.- Egy ilyen feljelentés után mi történt?- Kaptam fegyelmit is, prémiumelvonást is. A magyar televízió valamennyi vezetője, azpk is, akik azóta jobboldali vitézek, megkapták a Szocialista Televízióért kitüntetést, egyedül én nem.- Az ön helyébe miért nem tettek egy pártkatonát?- Engem folyton kirúgtak, legelőször 1965-ben. Amikor az elnökhelyettesi pozícióból rúgtak ki 1986-ban, nem titkolták el, hogy valódi elnökhelyettes kell, aki cenzúráz. És helyembe tették a VI. kerületi párttitkárt.- Az tényleg igaz, hogy csak utólag, adásban nézett meg szinte mindent?- Ebből elvet csináltam. Nálam mindenki viselte a saját felelősségét.- Nem érték nagy meglepetések?- Nem, mert megbeszéltük, hogy miről van szó. Arra nagyon büszke vagyok, hogy miután elmentem a televíziótól, úgynevezett dobozban maradt mű csak egy volt.- Mi volt az a pont, amikor mennie kellett?- A Kósa-Sári-Csoóri-féle Don-kanyar-sorozat sugárzása. A korabeli híradókból adott részletek, melyekben ott volt a csonka Magyarország térképe, majd berajzolták az egykori Magyarországot, hozzátartozott a filmhez. De ezt propagandának vették, egy frászt volt az.- Ilyenkor hogy borult ki a bili, fentrőljött egy telefon?- A Magyar Televízió pártbizottsága állandóan ülésezett, feljelentést tett. Ezért röhögtem, amikor a ’90-es években a jobboldal komoly része a Magyar Televízió pártbizottságából tevődött ki.- Viszonylag higgadtan beszél minderről, mindig ilyen nyugodt, vagy azért szokta tépni a haját?- Előfordul. Több mint negyven évig voltam különböző vezető állásokban, miközben tizenháromszor rúgtak ki. Azt hiszem, az volt az egyik titkom, hogy önmagámnak sosem tulajdonítottam túlzott jelentőséget. Bizonyos pitiáner pasasok, igazgatók, főigazgatók elhiszik, hogy mozdíthatat- lanok.- Miért volt egyáltalán önnek fontos, hogy vezető legyen?- Nem volt fontos, így alakult. Elfogadtam, de úgy, hogy bármikor kész voltam felállni. Csupán azért kell igazgatónak lenni, hogy ne legyen más, aki nem hagy dolgozni, rendezni.- Ez végül is filmes területen, televízióban bekövetkezett, ha pályázik, nem kap pénzt, nem hagyják dolgozni.- Büszkén mondom, hogy az összes filmem a mai napig nézhető. Miközben azoknak a filmeknek a jó része, amelyek egykor nagyon trendik voltak, ma nézhetetlenek. Amit én csináltam, sose volt trendi. De azért is haragszanak rám a filmesek, mert én nem engedtem, hogy a filmesek megszállják a televíziót.- Egy ideig úgy tűnt, a neve elég ahhoz, hogy az Operának megszerezze a szükséges pénzt. Akár még zsarolásnak is tekinthető, hogy azt mondta, ha nem lesz meg a szükséges összeg, feláll az intézmény éléről- Én soha nem mondtam, hogy ez zsarolás. Ez egyszerűen tény.- De ezt olyankor mondja az ember, amikor megijedhetnek attól hogy feláll- Egy pillanatig sem gondoltam. Az Operának soha annyi nézője nem volt, mint most, a külföldi sajtó elragadtatva ír a produkciókról. Azt gondoltam, ha biztosítják az ahhoz szükséges összeget, hogy tovább vigyem, amit elkezdtem, maradok, ha nem, akkor nem. Nem vagyok hajlandó összerombolni azt, amit felépítettem. Az utódomtól azt várom el, hogy teljesen mást csináljon, mint én, mert ha nem, akkor minek jön, viszont becsülje meg, amit én csináltam. Ez így ritkán szokott sikerülni Magyarországon.- Ön pedig ezentúl rendez itt-ott?- Rendezek itt-ott, gondolom, lesz még dolgom a világban. Bóta GAbor Szinetár Miklós rendező szerint a baloldali új undokok 1990 után villámgyorsan lettek jobboldaliak. Szinetár - aki a közelmúltban közös megegyezéssel távozott az Operaház főigazgatói posztjáról - úgy gondolja, vannak politikusok, akikkel nincs az a kabaré, amely versenyezni tud. L |'W': f ■ ’ ■' :x:' ' : ? f ' ' W ’vf1 ; ' ^' ] jhtfdÉL°ránLenke |Ív .4 GregorJózsef jjÉAdrienn/ színésznő llk operaénekes operaénekes Életem egyik legdrágább igazgatója volt | Több operafilmet csináltunk közösen. I Egészen ideális vezető, nagyvonalú, a Petőfi Színházban. Amikor szerződte- 1 Emberi nagyságát mutatja, hogy miután | okos, művelt, imádja az operát és abtett, megkérdezte, mit kérek. Azt felel- 1 én kiálltam az Operaház korábbi fő-ze- ) szolút ért hozzá. Rengeteg operát tem, hogy egy öltözőt, rózsás függöny- | neigazgatója, Győriványi Ráth György | rendezett, és remélem, hogy még fog nyel és rózsás takaróval lefedett ágy- 1 mellett, miután ő lett a főigazgató, gyö- j is, nagyon ránk fér. gyal. És épp ilyen egyszemélyes öltözőt 1 nyörű levelet kaptam tőle, hogy tovább- | kaptam. Kell ennél, jobb igazgató? 1 ra is számít a munkámra.
