Somogyi Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-26 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 26. szám
4 Közélet, gazdaság, politika 2005. június 26., vasárnap Nyakunkba szakadt a siker ■ Húsz éve ki sem mozdultunk Tapolcáról ■ A lányaim lelke fontosabb, mint a butik Megasztáros Tóthék: Nem dobozolunk Feladták munkahelyüket, hetente több napot töltenek a fővárosban, hogy segítsék lányaik popkarrierjét. Tóth Vera és Tóth Gabi szülei egy ideje nem adnak zsebpénzt lányaiknak, sőt ma már a két Megasztár járul hozzá a családi költségvetéshez. K ét éve folyamatosan volt, mint a gyerekeinknek. Az pörgünk - jellemzi csa- átlagemberek átlagéletét éltük, ládjuk helyzetét a me- húsz éve ki sem mozdultunk gasztáros Tóth lányok Tapolcáról, most pedig ott va- édesanyja, aki férjével együtt he- gyünk az élet és a showbusitente két-három napot Vera és Gabi budai bérelt lakásában tölt. A szülők olyany- nyira mindent egy lapra tettek fel gyermekeik karrierje érdekében, hogy feladták tapolcai munkahelyüket. Tóth István, aki korábban éjszakai portásként dolgozott szórakozóhelyeken, később számítógépekkel foglalkozott, utoljára a Megasztár idején a helyi kenyérgyárban volt sofőr, fizetés nélküli szabadságra ment. Felesége viszont felmondott az egyik fehérneműs butikban, ahol eladóként növelte a forgalmat, hiszen sokan látni akarták a híressé lett tapolcai lányok anyukáját.- Nyakunkba szakadt a siker - mondja Tóth Istvánné. - Feldolgozása ugyanolyan teher Ilyen fővárosi lakásárak mellett nem is gondolhatunk a Budapesten maradásra, de hát ez a város egyébként is csak szedi ki a pénzt az emberből ápolom ness sűrűjében. Képtelenség lenne egyszerre dolgozni és gondoskodni a lányokról, akik ráadásul számítanak is a segítségünkre. Döntenem kellett, hogy a butik a fontosabb vagy a lányaim lelke. Ráadásul mosok, vasalok, takarítok náluk, napokra telepakolom a hűtőjüket és lelkűket is. Én már csak a gyerekeknek élek. Megjegyzi, hogy különösen Gabi sikere után szóba került a végleges Budapestre költözés, de úgy határoztak, megtartják a tapolcai panellakást, annál inkább, mert az ott élő nagyszülők miatt még ragaszkodnak a városhoz. Másrészt nem szeretnének gyermekeikre telepedni azzal, hogy egy nagy közös házban tervezzék további közös életüket.- Ilyen fővárosi lakásárak mellett nem is gondolhatunk a Budapesten maradásra, de hát ez a város egyébként is csak szedi ki a pénzt az emberből - teszi hozzá a családfő, aki a bérelt lakásban egy kisebb irodát is berendezett magának, ahonnan Vera fellépéseit szervezi. Ezzel is jelezve, kezd belejönni a show- businessbe, és már nem csupán sejti, hogy a műfaj a sztárcsiná- lás mellett a pénzről is szól.- Megállapodtunk Vera menedzserével, hogy fellépéseinek ötven százalékát én intézem, melyre létrehoztunk egy bétét. Nem idegen tőlem ez a fajta menedzselés, hiszen már a Megasztár-győzelme előtt is szerveztem Verának fellépéseket. Meséli, hogy miután bizonyossá vált Vera tehetsége, lánya veszprémi énektanárnője például megköszönte neki, amiért ezt a fantasztikus hangot éppen hozzá vitte, megtudakolta, hol rendeznek a környéken falunapokat. Megkereste a szervezőket és kiajánlotta nekik Vera önálló műsorát. Öt-tízezret kért fellépésenként benzinre és a „művésznőnek” zsebpénzre. Akkoriban még arról álmodott, hogy kislánya legalább „megyei szinten” híres lesz. Manapság persze Tóth Vera és Tóth Gabi nem falunapokon énekel és főleg nem öttízezerért. A kérdésre, hol „tanulta” meg a magyar popszakmát, hogy sikerrel menedzsel- Nem vártam el tőlük, hogy ilyen mértékben segítsenek. Sokáig bele sem szóltak a dolgaimba, de a rossz tapasztalatok miatt kellett, hogy összedolgozzunk. Bennük megbízom. Azt mondtam, dolgozzunk együtt, mindenki vegye ki a részét a munkából. Nem vagyok a munkaadójuk, de ebből jobban meg tudunk élni. Vannak vitáink, meg kell szokniuk ezt a tempót, de örülök, hogy segítenek, ápolják a telkemet, és ezt nagyon köszönöm nekik. hesse sztárlányait, Tóth István azt mondja, egy fellépés szerződéstervezetét megmutatta jogászismerősének, aki tanácsokkal látta el, hogyan és mivel lehet még kiegészíteni.- Vera menedzsere, producere is ellátott tanácsokkal - mondja Tóth István. - Kilencven százalékban nem látom át, miként működik ez a popvilág, de biztos vagyok abban, hogy sikerrel menedzselhetem Verát. A lemezszerződések pedig elfogadott formanyomtatványok, melyekhez nincs mit hozzátenni. A Tóth házaspár egy tizenegy éves Audival ingázik Tapolca és Budapest között, de ha szükséges, ők viszik Verát és Gabit fellépésre. Vera már a negyedik szponzori autóját nyűvi, ha kéri, édesapja vezet, mert ő is szereti, ha a szülők legalább a legnagyobb fellépéseken ott vannak. Tóthék szívesen járnak sajtóbemutatókra, fogadásokra, díjkiosztókra, megszokták már, hogy fel- Hálás vagyok, hogy feláldozzák magukat miattunk. Nem gondolom, hogy ránk telepedtek volna, ha egyedül szeretnék lenni, megtehetem. Jó, hogy velünk vannak, az összes gondot megbeszélhetjük. Nem kívántam lebeszélni őket arról, hogy otthagyják a munkahelyüket, felnőtt emberek, tudják, mit és miért tesznek. Most ott tartunk, hogy én is támogathatom őket és valamit „visszafizethetek” mindabból, amit eddigi életemben tőlük kaptam. ismerik őket, a Megasztár-időkben autogramot is kértek tőlük.- Csak annyit engedünk meg magunknak, mint eddig, de a ruhatárunkat kicsit felfrissítettük - meséli Tóth Istvánné. - Verát mindig megkérdezzük, hová, mit vegyünk fel, mert ő már nagyon érti az ilyesmit. Szó sincs drága holmikról, csupán arra figyelünk, hogy ne nagyon lógjunk ki a sorból. Nagyon jó, hogy már nem kell nekik zsebpénzt adnunk, jól elvannak a gázsikból. A két lány szépen keres, de ennek az az ára, hogy állandó feszültségben élnek, szinte naponta van fellépésük, pihenésre alig jut idejük. Persze, az elején ez sem volt így. Tóthné meséli, hogy akkoriban Vera egyszer telefonált nekik Tapolcára, hogy ebédet vegyen vagy ' vonatjegyet hazafelé. A szülők azt mondják, szó sincs arról, hogy őket a lányok tartanák el, miután felszámolták munkahelyüket, de ma már megtehetik, hogy bepótolnak a szülők költségeibe. Csontos Tibor Kik kerülhetnek a feketelistára? Itt a nyár, és mint évek óta mindig, úgy most is megszaporodtak a feketelisták. Egyet már az amerikai követség is publikált. A Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal úgyszintén közölte a „hivatalból törölt” utazási irodák nevét, címét. Persze, nagy kérdés, mennyit érnek és hitelesnek tekinthetőek-e egyáltalán a visszaélésekről, túlfizetésekről és más „ínyencségekről”, a fogyasztót megkárosító ügyeskedésekről regélő lajstromok, internetes beszámolók. Niklai Ákos turisztikai szakértő étteremtulajdonosi minőségében is arra jut: a feketelisták nem alkalmasak a vendégelégedettség mérésére. - A felsorolások eleve törvényellenesek - figyelmeztet, majd hozzáteszi: az úgynevezett inkognitós ellenőrzések és cikkek, mint amilyeneket például a gasztronómiai szaklapok jegyeznek, hitelesebbek. Azt azért Niklai is elismeri, hogy Magyarországon kevés a színvonalas éjszakai mulatóhely. És az a gyakorlat sem szerencsés, hogy nálunk bárki nyithat éttermet, szemben Ausztriával, ahol a szakember szerint több éve jól működik a helyi, a „pályázókat” keményen rostáló koncepciós törvény. Amúgy feketelista és feketelista között is nagy a különbség. Az utazási irodákat könnyebb számon tartani, a vendéglátóipari egységeket, a büféket, a kocsmákat, az éjszakai - nem ritkán - piros lámpás bárokat és a szállodákat már nehézkesebb ellenőrizni, netán büntetni. Ugyanakkor az interneten százszámra olvashatóak ilyen-olyan kifogások, észrevételek, ezekre a füstölgésekre viszont nemigen alapozhatnak a szakmai szervezetek.- Nem teljes az adatbázisom - ismerte el Dr. Andor Györgyné, a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal belkereskedelmi és idegenforgalmi főosztályának vezetője. Ez a megállapítás azonban a vendéglátó-ipari egységekre vonatkozik. A terület jóval nehezebben „közelíthető” meg, mint az utazási szféra. - Az éttermeket üzemeltető vállalkozóknak csupán bejelentési kötelezettségük van. S a jogszabály felhatalmazása olyan, hogy nem is lehet tiszta képünk - rögzíti a szakember. Megoldhatóbb az utazási irodák felügyelete. Náluk ugyanis minden apró változásról be kell számolni. - És a szankcióktól tartanak a társaságok. Emellett a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal is igen szigorú. Ha október 31-ig nem jelentik be a társaságok, menynyi a kaucióköteles forgalmuk az adott évben, komoly szankciókkal számolhatnak. Egyébként 50-100 könyv- vizsgálói ellenőrzést is elvégzünk az utazási irodáknál - jegyzi meg a főosztályvezető. A helyzet mégsem idilli, hiszen illegálisan működő utaztatói csoportok még mindig léteznek. Tudunk olyan listáról is, amit nem a szolgáltatásért fizető, megkárosított honpolgárok, hanem a bankok és pénzintézetek hoztak létre, számítógépes rendszerbe szervezve a legrosz- szabb adósokat. Az ombudsman ugyan nem lelkesedett az ötletért, s a becsületes, de átmenetileg anyagi zavarba került ügyfeleket is sérti a róluk vezetett „adóskönyv”, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete védi a mundért. Binder István, a PSZÁF szóvivője úgy tájékoztatott, ez abszolút szükségszerű lépés volt. Hivatalosan „Bankközi Adós- és Hitelinformációs Rendszernek” nevezik a bűnlajstromot, rövidítése könnyen megjegyezhető, az eltiltott Forma-1-es csapat nevével egyezik, ennyi: „BAR”. S hogy kik szerepelnek a felsorolásban? A kommunikációs szakember megfogalmazása alapján: „azok a fizetési késedelembe esett lakossági ügyfelek, akik a mindenkori minimálbér összegével minimum 90 napon át tartoztak”. Úgy fest, nem ez a lista az utolsó. A PSZÁF ugyanis szorgalmazza a Bank- szövetség és a Giro Rt. által már korábban felvetett pozitív adóslista bevezetését is. Erre minden olyan magánszemély felkerülne, akinek valamilyen hitel- szerződése van és az ezzel kapcsolatos kötelezettségeinek eleget is tesz. Az ombudsman ez ügyben is vitára kész, az átlagember meg az interneten sza- pulja a bankokat. Sz. Z. A. A hálón számos bk>g, fórum és weblap számol be részletesen a szolgáltatói stik- likről. A pénzintézetek visszaéléseiről is vezetnek listát, miként a szórakozóhelyekről is. I í 4
