Somogyi Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-22 / 144. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. JÚNIUS 22., SZERDA ALMANACH 242 ZSELICKISFALUD EZ A HÍR zselickisfaludon 36 millió a civil házra Pályázatot készített az önkor­mányzat a civil szervezetek házának felújítására. A mun­kákhoz 36 millió forintra len­ne szükség. Ennek nagyobb részét támogatásból szeretné elnyerni a község. A faluban tavaly minősítették át a civi­lek házává a polgármesteri hi­vatal épületét. Itt olyan helyi­ségeket alakítanának ki, ahol a fiatalok programokat ren­dezhetnének és a helyi civil szervezetek működhetnének. Erdélyi cserekapcsolat A napokban érkezett haza Er­délyből a település küldöttsé­ge. Felsőboldogfalván jártak. Ez a kis település Székely­udvarhely szomszédságában található, és évek óta testvér­települési kapcsolatot ápol ve­le a szennai körjegyzőség, köztük Zseliskisfalud is. Kaszálnak a közmunkások Négy közmunkás dolgozik a településen. A napokban a te­metőben takarítottak és a közterületek kaszálását vé­gezték el. Az önkormányzat minden évben legalább négy embernek igyekszik munkát biztosítani, mivel más foglal­koztató nincs helyben. A természet ereje Zselickisfaludon az utóbbi időben egyre-másra építkez­nek vagy felújítanak. Van egy egész utca a fölső soron, aho­va az elmúlt öt évben települ­tek be a városiak. Itt csak így hívják őket és örülnek nekik. Nem csak a falubeliek, de az önkormányzat is. Ők jelentik' ugyanis a jövőt. A századfor­dulón még több mint hatszáz lelket számlált a kis falu, most csak feleannyian van­nak, de legalább, a betelepü­lőknek köszönhetően, az el­múlt években nem fogytak to­vább. Az önkormányzat évek­kel ezelőtt szeretett volna kü- lönprogramot indítani azért, hogy olyan családokat támo­gasson, akik Kisfaludon sze­retnének letelepedni. Amire azonban a program beindult volna, a természet elvégezte ugyanezt a munkát az elöljá­rók helyett. A falu utcáiban mindenütt gyönyörű panorá­ma nyílik a lankás dombokra. Azt mondják, minden támo­gatásnál többet ér ez a hábo­rítatlan nyugalom és az, hogy a barátságos falu a Zselicség legszebb részén található. Igazuk lehet... EZT FŐZIK ZSELICKISFALUDON Édes krumplis rétes Hozzávalók: 2 csomag rétes- ízesítik. Belekeverik a felvert lap, 1 kg burgonya, 8 dkg vaj, tojáshabot is. A réteslapot bő- 10 dkg mandula, 10 dkg por- ven meghintik zsemlemorzsá- cukor, 6 tojás, 1 citrom, 3 X val, hogy a fölösleges ned- evőkanál zsemlemor- -^És, vességet beszívja, zsa, só. | - -A A burgonyás keve­A sós vízben y f^lirékkel megtöltik megfőzött burgo- | a rétest, felteke­nyát leszűrik, es jjÉHNíggp' rik, és vajjal szitán áttörik. megkenve sütik. Hozzáadják a vajat, a^’"*— ..... Porcukorral meghint­po rcukrot, a tojássárgákat, a ve tálalják. El lehet készíteni darált mandulát, reszelt cit- sósán is, úgy akár szaftos hú- romhéjat és szűrt citromlével sok körete is lehet. A CIKKEKET FÁBOS ERIKA ÍRTA. FOTÓK: TÖRÖK ANETT AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Szeretetet is hoz az égi áldás telt ház A nyugalom tölti be a zselickisfaludi református tábort Tikkasztó a hőség, de nem baj, errefelé inkább ezt, mint az esőt szeretik. Éppen egy éve, hogy teljesen eláztatta a települést egy erős nyári zápor, de az idei tavasszal sem kímélték az égiek a kisfaludiakat. A nyomok már eltűntek, de ennek érdekében több mint hárommillió forintot költöttek el. Azt, hogy nem feles­legesen-e, Zóka Tibor polgármes­ter útépítő szakemberekkel pró­bálja kideríteni a műszaki áta­dáson. El kell számolni a vis- maior-kerettel és az sem baj, ha megnézik, kibírja-e az idei nya­rat is az elvégzett felújítás. Az útszemlézőkön kívül csak kevesen járnak a faluban. A ká­nikula elől a legtöbben a hűs szobákba menekülnek. De olyan is akad, aki még a meleg napok­ban is a téli hidegre gondol. Dá­vid József és Rippl József Gábor az erdőre mennek. Egy tarvá­gást pucolnak le, nincs is jobb téli tüzelőnek. Mindössze any- nyit késnek, amíg szót váltanak a falu központjában néhány fia­talemberrel. A templom és a Ka- ti-bolt előtt mindig van ismerős. Ilyenkor, nyáron sok ismeretlen is. A templomkert ugyanis évek óta egy református tábornak is otthont ad, ahova tavasztól őszig csak úgy özönlenek a gyerekek. Megérkezett az első csoport a kisfalud! református táborba. 28 budapesti fiatal élvezi a település nyugalmát Most éppen egy fővárosi csoport vendégeskedig a Kolat-házban. Kólát Sándorról emlegetik ma is az épületet, aki bizonyára örül­ne, hogy nyaranta több tucat kis­gyerek boldog egykori otthoná­nak falai között.- „Isten igéje mindig hangzik, most is szól” - hallatszik az ut­cára. Éppen hittanos foglalko­zást tartanak a verandán. Zsu­zsa tanító néni a Bibliából mesél, a jó földbe vetett magról. Aztán a történet meg is elevenedik a hű­vösben. Igaz, a szereposztás ki­csit nehézkes, madárka minden­ki, tövis meg senki nem akar lenni. A végén aztán minden szerep elkel. Amikor pedig a pél­dázat végéhez ér a csoport, sza­naszét spriccel a társaság. Nagy az udvar, sok az élmény, a tábor pedig hiába hittanos, a gyerekek itt is csak gyerekek.- Három évvel ezelőtt voltunk itt először, azért jöttünk most is, mert itt nyugalom is van meg él­mények is, meg hagyomány és természet is - mondta Orbán Kálmán, a tábor vezetője. - Vol­tunk már itt családos táborban is. Ideális minden korosztály­nak. Szeretjük Zselickisfaludot. MÚLT ES JOVO A legöregebb hangyás Nem házszámok, emberek Kiss József vagy ahogy a kisfalu- diak nevezik, a hangyás a leg­idősebb Zseliskisfaludon: 93 éves. Ennek ellenére csak máso­dik próbálkozásunkra találtuk otthon. Éppen a kertben volt, cu­korborsót szedett.- Azt mondják, maga itt a leg­öregebb.- Ugyan, csak a legsüketebb vagyok - legyint nevetve.- Most is munkából jött Ami­kor mondták, mennyi idős, gon­doltam, csak a teraszon üldögél- Tüdők azt is, csak nem soká­ig. Kicsit ülök, aztán mennem kell tovább. Ilyen voltam mindig. Az igazi falusi így szokja meg, aztán nem tud szabadulni belőle.- Mindenki ismeri a faluban.- Hogyne ismernének. Átel- lenben születtem - mutat a szemközti házra. - A legtöbben onnan tudják, ki vagyok, hogy évtizedekig én voltam a hangyás a faluban. Tudja, a szövetkezet, aztán meg az Áfészt csináltam. Mindenki megfordult nálam, csak az a baj, hogy egyre keve­sebben vagyunk a régi kisfaludi- ak közül. En már csak tudom, én vagyok a legidősebb - kacsint egyet nevetősen, szusszan még egy kiqsit a fa alatt a cukorbor­sós vékával, aztán továbbindul megint a kert felé...- Aki egy faluban csak a házszá­mot tudja, az éhen hal - ezt De­zső Sándor mondta, aki két éve dolgozik postásként Zselickis­faludon, és a környező két tele­pülésen, Szilvásszentmártonban és Patcán. A három falut ötórás munkaidejében kell ellátni. Kel­lene. Ez gyakran még úgy sem sikerül, hogy bicikli helyett mo­torral közlekedik.- Vannak időszakok, amikor olyan sok a levél, a csekk, hogy esélyem sincs a hivatalos mun­kaidő alatt végezni - mondta. - De, nem bánkódom, szeretem ezt a munkát, még ha távol esik is a valódi érdeklődési körömtől. Az eredeti szakmám ugyanis ács, de abban sajnos az egészsé­gi állapotom miatt nem tudok dolgozni. Itt meg egész nap leve­gőn vagyok, emberekkel találko­zom. Mindegyik kedvemre van. Ők is, én is örülök, hogy dolgoz­hatok. Örülünk, hogy van pos­tánk és így kölcsönösen megbe­csüljük egymást. Szerencsém, hogy ebben a faluban élek, itt laknak a legtöbben és az sokat számít, hogy mindenkiről tu­dom, hol lakik, de még azt is, mi­kor van otthon. Az ácsmunkát azért sajnálom. Annyi maradt csak belőle, amit a szabadidőm­ben kedvtelésből bírok. ZSELICKISFALUDI MAGÁNÜGYEK Kétezer anya az udvaron Szalai László rekorder a méhé­szek között. Nincs ugyan túl sok méhcsalád a birtokában, méhanyából azonban bizto­san neki van a legtöbb So­mogybán. Szalai Lász­lónál ugyanis, bár méhész, a méz csak mel­léktermék. Méhanyákat nevel az udvarán, furcsa, picike kis kaptárakban. Azt mondja, ez egy sok türelemmel járó, de a többi méhész számára is na­gyon fontos munka. A méhpe- ték ugyanis nagyon sok törő­dést és többek között speciális táplálást igényelnek, amíg anya lesz belőlük. A kisfaludi ház udvarán évente 1500-2000 méhanyát nevelnek fel. A polgármester zenitje nyerő Zóka Tibor polgármesternek két hobbija van, az egyik a honfoglalás kori történelem ta­nulmányozása, a másik pedig a borkészítés. Utóbbit család­jából hozta ma­gával. Őseinek ugyanis szinte mindig volt szőlője. Zóka Tibor azt mondja, a szőlőművelést és a borral való törődést jobban szereti, mint a borivást, de ha vendég téved a pincéjéhez, ter­mészetesen éppen annyi po­hárkával fogyaszt, mint a beté­rő. Nem csak a vendégek, a hozzáértők is azt tartják: jó bort csinál a polgármester. Nyert már térségi borversenyt a zenit-borával, legutóbb pedig Szennán kapott különdíjat. Első díjas térítőkét készít A népművészet mindig is közel állt Horváth Tiborhoz, aki vég­zettségétől némileg távol eső foglalkozást űz: néptáncot ok­tat Mint mond­ja, bár manap­ság már in­kább női szak­maként tartják számon a szövést, eredendően igazi férfimunkának számított. Horváth Tibor amikor ideje van, szívesen szövőszékhez ül, de csak a saját örömére. Meg­rendeléseket nem vállal. Gyak­ran szerepelnek kiállításon a munkái és tavaly egy békés­csabai fesztiválon - mely a Te­rített asztal és környezete cí­met viselte - az általa készített terítő-szalvéta-függöny komp­ié első díjat is nyert. Az utolsó állattartó Azt mondják az idősek, haj­danában több mint ötven-hat- van szarvasmarha és ugyan­ennyi disznó is kijárt a kisfaludi le­gelőre. Szin­te minden háznál tartot­tak állatot. Nem úgy, mint ma. Steiner Imréék az utolsók, akiknél nem üres a ház mögötti istál­ló. Magdi és Reza, a két ló és négy tehén számít a gondos gazdára, Steiner Imre pedig gondos gazda. Azt vallja ugyan­is, az állatot nem csak szeret­ni kell, el is kell látni. Éppen ezért addig nem is ül le nyu­godtan reggel, amíg az álla­tok nem kaptak meg min­dent, amit érdemelnek. Kedvenc a nagykorú traktor Rippl József Gábor eredeti vég­zettsége szerint festő, de csak keveset dolgozik a szakmájá­ban. Azt mond­ja, nem akarják megfizetni az iparosokat. Ép­pen ezért in­kább ott teszi hasznossá ma­gát, ahol tudja. Ha kell, fát vág, ha kell, a földeken dolgozik. Utóbbi azért tartozik a kedvelt elfoglaltságai közé, mert olyan­kor traktorra ülhet. A 38 éves MTZ-50-es a kedvenc járgánya. Még gyerekkorában tanította meg kezelni az édesapja, és az­óta is örül, ha traktorba ülhet. Azt pedig, hogy ezt mikor teszi, mindenki tudja a faluban: han­gos zeneszó kíséri ugyanis a traktort, bármerre jár. Egész nyáron táboroztat Tamás Józsefné tavasztól őszig táborozik. Ő ugyanis a zselickisfaludi református tábor gondno­ka. Ez azt jelenti, hogy a táborozó gye­rekek kényel­méről és le­hetőség szerint igényeiről is gondoskodnia kell. Tamás Józsefné azt mondja: szívesen teszi a dol­gát a gyerekek körül. Egész életében emberek között dol­gozott. Korábban ő volt ugyan­is a postás a településen. Ta­valy májustól októberig mindössze három hét akadt, amikor nem volt gyermek- csoport a táborban, s az idei nyár is úgy tűnik, teljes telt házzal üzemel. A 1 4 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom