Somogyi Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-03 / 128. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. JÚNIUS 3., PÉNTEK ALMANACH 102 KETHELY EZ A HÍR KÉTHELYEN EZT FŐZIK KETHELYEN Gombás töltött karaj Meddőhányóból parkerdő Az egykori téglagyári meddő­hányóból ligeterdő lett. A más­fél hektáros terület rehabilitá­ciója során a gödröket feltöltöt- ték és parkosították. A rendbe­tételt a környezetvédelmi mi­nisztérium száz százalékban támogatta, 12 és fél millió fo­rintot adott a településnek. Világosabb tantermek Korszerűsítették a világítást két oktatási intézményben. Az óvodában két csoportszobába kerültek energiatakarékos égők. A Széchenyi István Álta­lános Iskolában pedig 8 tante­remben cserélték ki a világító- testeket A beruházás össze­sen 4 millió forintba került. Nem fogynak a kéthelyiek Évek óta 2500 körül van Kéthely lakóinak a száma. Az elmúlt évben tizennyolc kisbaba született és har­mincöt haláleset történt. Vi­szont húszán választották lakhelyül a községet. Jönnek a vállalkozók Az elmúlt években szembetű­nően több lett a vállalkozások száma Kéthelyen. A befektető­ket vonzza a település jó infra­struktúrája és megközelíthető- sége. Az önkormányzat pedig 2 évig nem kér iparűzési adót az új vállalkozóktól. Összesen 130 egyéni és társas vállalkozás van. Jelenleg 3 komoly tárgya­lást folytatnak faipari, borásza­ti, aszfalt- és betonkeverő üzem létesítéséről. Kéthelyen 8 száza­lékos a munkanélküliség ará­nya. Legtöbbször azok marad­nak állás nélkül, akik más tele­pülésekre járnak dolgozni, mert előbb küldik el a vidékie­ket. Az új vállalkozások segít­hetnek a helyzetükön. A CIKKEKET VIGMOND ERIKA ÍRTA. FOTÓK: TÖRÖK ANETT AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA fejlesztés Az önkormányzati pályázatok hetven százaléka nyert Beköltöztek az első fecskék Több mint 64 millió forintból szociális bérlakásokat építte­tett az önkormányzat. A beru­házás 80 százalékát a Széche­nyi terv támogatta. Az ösz- szegből két épületben alakí­tottak ki lakásokat. Az egyik­ben hat 42 négyzetméteres garzont, a másikban pedig négy 74 négyzetméteres ott­hont. Mindkét egyszintes tár­sasház lakásaiba már beköl­töztek a családok. Négy zsemlét tejben beáztat­nak. Közben 1 kilogramm csont nélküli karajt felszele­telnek és kiklopfolnak. A zsemléket kinyomkodják, hozzáadnak 2 nyers tojást, 2 keményre főzött, apróra vag­dalt főtt tojást és 20 deka pirí­tott gombát. Ízesítésként kell még hozzá egy fej kockára szelt vöröshagyma, só és bors. ínyencek tehetnek bele még zöldségzöldjét, zúzott fokhagymát és csemegekuko­ricát is. A töl­teléket jól el­dolgozva a só­zott hússzele­tekre rakják. A tepsibe nem fektetik, ha­nem élére állítva teszik bele egymás után. Fóliával leta­karják és puhára sütik. Németh Lajos polgármester iro­dájában tengernyi irathalmaz fogad bennünket. - Éjjel-nappal pályázatokat írunk. Ez, amit be­nyújtottunk, ez meg amit készü­lünk beadni - mutat egyik map­páról a másikra. - Ha mindegyi­ket megnyernénk, akkor leg­alább ötvenmilliós fejlesztés va­lósulna meg a településen. A falu első embere méltán bí­zik a pályázatok sikerében. Büszke arra, hogy támogatási kérelmeik hetven százaléka si­keres. Jól kidolgozottak és ala­posak a pályamunkák, legfel­jebb forráshiány miatt utasítják el. - Nagy hangsúlyt helyezünk az útjaink állapotára - mondta. - Minden lehetőséget megraga­dunk, hogy karbantartsuk. Most is 17 millió forintból há­rom utcát szélesítünk és aszfal­tozzuk újra. Kellemetlenül érin­tett bennünket, hogy elmarad a 68-as út felújítása, ezzel együtt Kéthely és Marcali között a ke­rékpárút építése. Ezen a szaka­szon nagy a bicikliforgalom, az autópálya építése után pedig több lesz a gépkocsi is. Jó lenne az is, ha több forrás jutna más épületek felújítására is, nem csak az oktatási intézményekre. Természetesen minden forintot megragadunk, amit az iskolára Molnár Tibor technikatanár a nyolcadikos gyerekekkel kopjafát farag az általános iskolában költhetünk. Az elmúlt tíz évben több mint 30 millió forintot for­dítottunk rá. A Széchenyi István Általános Iskolában még a művészeti cso­portok bemutatkozásának han­gulata fogad bennünket A raj­zosok kiállításánál a gyerekek is boldogan csacsognak élmé­nyeikről. - Az idei tanévben in­dult be az alapfokú művészeti képzés - mondta Kern Zoltán igazgató. - Most volt az első sze­replésük, van mit megbeszélni. Mándli Márió és Marietta szintetizátoron tanul, a kislány néptáncol is. Édesanyjuk, Mánd­li Sándomé örömmel mondta, milyen jó hatással van a művé­szeti képzés gyermekeire. Segíti önállóságukat, kreativitásukat és szereplési lehetőséget is ad. Nagyon szeretik és nem hagyná­nak ki egy órát sem.- A diákok választhatnak a zenei, a képző- és táncművé­szeti oktatás közül - vette át a szót az igazgató. - A legtöbben a zene mellett döntöttek, a szintetizátor a legkelendőbb. A kétszázhárom tanulónkból száztizenheten járnak valame­lyik művészeti képzésre. A 80 éves Káplár Lajos állator­vos lendülete és csontropogtató kézfogása fiatalos energiát tük­röz. -1985-ben mentem nyug­díjba - mondta. - Még két évig dolgoztam állatorvosként Bala- tonfenyvesen, majd a kisker­tembe vonultam vissza. Hosszú évek kemény munkája áll mö­göttem, van mit kipihenni. Legszívesebben arra emlék­szik, mikor Apátiban angol teli­vér ménes volt a keze alatt.- Az állatok példát mutattak összetartásból és szeretetből. Volt ott egy vak kanca, amit so­ha nem hagytak magára a töb­biek. Mikor a legelőre vitték őket, egy másik állat vakvezető­ként elkísérte és este vissza is vezette az istállóba - em­lékezett. Aki állatokkal foglal­kozik, annak nincs megszabott munkaideje. Volt úgy, hogy reg­gel 6 órakor elindult és este ké­sőn ért haza. Az oltási időszak­ban több ezer állatot látott el Kéthely és környékén. - Bizony nagy munka és nagy felelősség állatorvosnak lenni. Négy gyer­mekem van, szerencsére egyik sem ezt választotta - mosolyo- dott el. - Hat unokám közül Krisztinát viszont nem sikerült lebeszélnem, már lassan végez az állatorvosi egyetemen. A kis cukrászdában a fagylal­tok mellett habos sütemények kelletik magukat az üveg mö­gött. Fiatalember sürgölődik, méri a rekkenő hőségben a fagylaltot. Kottán László Tabról költözött Kéthelyre 1999-ben. Szülei után jött, akik korábban a településen vettek telket és építkeztek.- Ők mesélték, milyen szép ez a falu és nem fogom megbán­ni, ha ide költözöm - emlék­szik. - így engedtem a csábítás­nak. Meg egy másiknak is 2002-ben, amikor feleségül vet­tem Krisztinát. Kottán László azonban nem csak lakni jött Kéthelyre. Vállal­kozásában is jövőt látott a tele­pülésen. Saját erőből és családi összefogásból januárban sike­rült megnyitni a cukrászdát.- Ez a szakmám, cukrász va­gyok. Már annak idején is azért választottam, mert tetszett ez a mesterség. Bár sokat kell dol­gozni, szeretek cukrászkodni. Reggel hatkor kelek és legtöbb­ször este nyolckor veszem le a kötényt. Pihenésképpen, ami­kor nincs vendég, én is leülök egy asztal mellé és megkósto­lom a kedvenc süteményeimet. Elárultam, hogy a könnyű tej­színeseket szereti. MÚLT ÉS JÖVŐ Kertje nyújtja a pihenést Édes-habos elképzelések Múzsák költöztek az iskolába HÉTHELYI MAGÁNÜGYEK Könyvtárszobáról álmodik Németh Lajos polgármester elmondta, hogy azóta a köny­vek rabja, amióta megtanult olvasni. Kö­zépiskolai tör­ténelemtaná­rának köszön­hetően első­sorban a törté­nelmi témájú könyvek a kedvencei. Azt is elárulta, hogy a hadtörténet érdekli a legjobban. Mintegy három­ezer kötete van otthon, termé­szetesen más műfajokból is válogatott. Ha teheti naponta három-négy órát is olvasással tölt. A polgármester nagy ál­ma, hogy egy könyvtárszobát rendezzen be, ahol a padlótól a plafonig rendszerezve sora­koznak majd a könyvei. Aranyesőt hoztak a dalaik Húrja Lajos pedagógus beval­lása szerint azon kevesek kö­zé tartozik, akiknek a hobbija a szakmája. A zene iránti vonzódása leg­inkább a hangszerek fe­lé hajlik. Hét­éves korában szólaltatta meg első hegedűjét. Majd a középiskolában fúvós és bil­lentyűs hangszereken is meg­tanult játszani. Kórusvezető­ként azonban a dalos kedvű kéthelyiek sikereire a leg­büszkébb. Az asszony- és a középiskolások kórusa szám­talan arany oklevelet és minő­sítést tudhat a magáénak. Idén szeretnének kiadni egy CD-t is, Kéthely dalai címmel. Életeket és értékeket ment Kovács József szabadidejében életeket ment. A harmincegy éves fiatalember három éve tagja a kapos­vári speciális mentőcsapat­nak, a Kötél Egyesületnek. Legutóbb Ro­mániába hív­ták egy eltűnt ember keresésére. A helyi önkéntes tűzoltóság köteléke­ibe pedig már tizenhárom éve lépett be. Szerencsére rit­kán van tűzeset a települé­sen. Egy évvel ezelőtt volt utoljára a kastélynál. A kéthe- lyi lánglovagok azonban jól felkészültek. Ékes bizonyíté­ka ennek, hogy már évek óta ők hozzák el az önkéntes tűz­oltóversenyek kupáját. Futással kezd mindennap Kerékpározik, hegyet mászik és kilométereket fut. Gonda Péter háziorvosnak ez a há­rom sport a hobbija. Nem hagy ki egy napot sem mozgás nél­kül. A reggele­ket úgy kezdi, hogy hat-hét kilométert lefut a faluban. Hétvégeken a közeli hegyeket keresi fel, hosszabb szabad­sága alatt pedig messzebbre utazik. Megmászta már a Tát­rát, az ausztriai és a szlovén hegyeket. Ha pedig kerékpár­ra pattan, hatvan-nyolcvan kilométert is lepedálozik. 12 éves Bálint fia örökölte édes­apja mozgásszeretetét, a leg­több útjára el is kíséri. Fehéret fehérrel hímez Nagy Kálmánné okleveles hím­ző. Legalább is a legszebb munkáért járó oklevelet vehet­te át a legutób­bi népművé­szeti kiállítá­son Marcali­ban. A 77 éves idős asszony már iskolás korában is ügyesen bánt a tűvel. Az eltelt évek alatt mesterfokra fejlesz­tette tudását. Bevallotta: mindig is rossz alvó volt, így csak varrogatott éjjelente. Volt úgy, hogy felébredt hajnalban és felkelt hímezni. Mostaná­ban somogyi motívumokat varr, méghozzá fehéret fehér­rel. Több mint száz kézimun­kája van otthon, de legalább háromszor ennyit elosztogatott. Lovak között éli napjait Költséges hobbinak hódol Posza Zoltán. 18 éves volt, mi­kor szert tett első lovára. Az el­telt 35 év alatt pedig csak to­vább mélyült az állatszerete- te. Ma már sa­ját tenyésztésű lovakkal veszi körül magát. Bár most csak három van - Fecske, Lucy és Rodeó -, volt úgy, hogy tizenöt ló nyerítésé­től volt hangos a karám. Leg­szívesebben holsteinek te­nyésztésével foglalkozik. Azért szereti őket, mert szépek, oko­sak és nyugodt természetűek. Zoltán fogathajtóként is me­gállja a helyét, két éve pedig vállalta a kéthelyi kettesfogat1 hajtó verseny szervezését is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom