Somogyi Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-21 / 143. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. JÚNIUS 21., KEDD 3 AKTUÁLIS losonczi-kincsek Mozgalmi bazárnak minősítették az értékes kordokumentumokat, amelyeket a közmegbecsülés sem tudott megóvni a hecckampánytól, s ezért kerültek raktárba Raktárban porosodik az Azték Sas A nemrégiben, 86 éves korában elhunyt Losonczi Pál 1967-től két évtizeden át volt a kollektív államfői testület, az Elnöki Tanács elnöke, azaz államfő. E minőségében hi­vatalos utazásai során a világ több mint félszáz országá­ban képviselte a legmagasabb szinten hazánkat. Mások mellett Idi Amin, Szukarno, Reza Pahlavi sah és Bokassa császár látták vendégül és tüntették ki, ajándékozták meg. Az ezekből a tárgyakból összeállt páratlan értékű gyűjteményt 1987-es nyugdíjazását követően Somogynak, végül is a megyei múzeumnak ajándékozta. Az anyag azonban 1991-ben raktárba került, s ma sem látszik esély arra, hogy belátható időn belül újra kiállítják. Bíró Ferenc A Losonczi Pál által adományo­zott 182 tárgyat a megyei múze­um még 1989-ben bemutatta. Winkler Ferenc, a jelenlegi mú­zeumigazgató szerint rendkívül hangulatos, s egyik legjobban rendezett, nagy közönségsikert aratott kiállításuk volt ez. A po­litikai elit élete és tényleges te­vékenysége mindaddig tabu volt a nyilvánosság előtt. Érdekelte hát az embereket minden, ami túlmutat a hivatalos közlemé­nyek szürkeségén. Azután 1991-ben jött Jungbert Béla múzeumigazgató, aki mind­össze két hónapot töltött el ebben a beosztásban, s akinek „mun­kássága" egyetlen tettből állt: bolsevista nosztalgiázásnak, mozgalmi bazárnak minősítette a kiállítást és lebontatta. Emlékezhetünk: a túlzásokat sem nélkülöző rendszerváltó he­vület, a válogatás nélküli zöldbá- rózás és kommunistázás korsza­ka volt ez. Az antikommunista re­torika még a Losonczi-anyagról készített „szakvéleménybe” is be- lopakodott. Az Iparművészeti Mú­zeum akkori megítélése szerint: a gyűjtemény nem képvisel mű­vészi értéket, kivéve Kisfaludy Stróbl Hengerészét Egy ötvös­mester 1987-es áron 3,5 millió fo­rintra értékelte a gyűjteményt, ami pusztán a tárgyakban lévő nemesfémek értéke alapján is ko­molytalanul kevésnek látszott. A mai múzeulógusok már egyedi művelődéstörténeti em­léknek ítélik a Losonczi-hagyaték tárgyait, amelyek forintális érté­ke jószerivel felbecsülhetetlen. Ők már vallják: a magyar történe­lemnek elidegeníthetetlen része az a korszak is, amikor Losonczi Pál az Elnöki Tanács Elnöke volt. Persze másfél évtizede is vol­tak, akik ezt így gondolták. A ka­posvári emlékszoba bezárása után többen országjáró vándorki­állítás keretében kívánták közön­ség elé tárni az anyagot Ehhez azonban tisztázni kellett volna az eredetileg csak egy kézfogással adományozott tárgyak rendelke­zési és tulajdoni jogait. Ez csak később történhetett meg... 1991-ben kormányrendelettel a felére csökkentették Losonczi Pál nyugdíját. Ezt követően egy egyösszegű megváltásról és egy szerény életjáradékról szóló elő­terjesztés készült a megyei köz­gyűlés ülésére. Gyenesei István nem volt köny- nyű helyzetben. 1987-ben még a megyei tanács elnökeként ő vette át jelképesen a Somogynak adott ajándékot Losonczi Páltól. Négy évvel később pedig neki kellett volna elnökölnie azon a közgyű­lésen, amelyik a legnagyobb ta­pintat mellett is megalázó lehe­tett a volt államfő számára. A de­cemberi döntés végül is elma­radt, mert addigra Losonczi Pál visszavette kincseit: elviselhetet­lenné vált számára az ügyet kísé­rő hecckampány. Úgy gondolta: ha a rendszerváltó magyar állam személyét és a korszakot, amely­ben dolgozott, nem kívánatosnak minősíti, akkor az ezekhez kötő­dő tárgyakra se tartson igényt A kollekció visszakerült hát Barcsra, ahol a Dráva Múzeum­nak sikerült megszereznie né­hány, az exállamfő barcsi kötődé­sét tükröző tárgyat és dokumen­tumot, míg más emlékek a roko­nokhoz, barátokhoz kerültek. A gyűjteményt végül is a megyei önkormányzat vásárolta meg a megyei múzeum számára. Kaposvárra két éve került visz- sza az anyag, s a múzeulógusok többször is próbáltak személyes találkozót kérni az akkor már sú­lyos beteg Losonczi Páltól, hogy visszaemlékezéseivel segítsen az anyag elrendezésében, eredetük pontosításában. Erre a találkozó­ra azonban már nem kerülhetett sor... A relikviákat azóta is raktár­ban őrzik. Winkler Ferenc múze­umigazgató belátható időn belül nem lát esélyt arra, hogy újra a nagyközönség elé kerüljön.- A megyei múzeum jelenlegi épülete semmiféle múzeumi fel­A Perui Naprend A Finn Fehér Rózsa Nagykeresztje Láncokkal Az Osztrák Becsületrend Nagy Csillaga adat szakszerű és korszerű vég­rehajtására nem alkalmas - mondta. - Ezeket a kincseket vagy a rangjukat megillető kör­nyezetben és színvonalon állítjuk ki, vagy nem állítjuk ki. Gyenesei István, a megyei köz­gyűlés elnöke ezzel szemben nem látja akadályát, hogy a Lo- sonczi-gyűjtemény újra a nagy- közönség elé kerüljön.- Lehet azon vitatkozni, hogy a múzeum feltételei lehetnének-e ideálisabbak, a jelenlegi épület is alkalmas azonban a kiállításra - mondta Gyenesei István. - En­nek most már a politikai közhan­gulattal összefüggő gátját sem lá­tom, sőt föltételezem, komoly tár­sadalmi érdeklődés övezné a tár­latot. Még könnyebb lehet a meg­oldás, ha pályázatunk nyomán sikerül megoldanunk a levéltár elhelyezését. Ott sok hely szaba­dulna fel, maga a kiállítás meg­rendezése pedig nem lehet pénz­kérdés. Mindez nem jelenti azt, hogy valaha is bele kívánnék szólni a múzeum szakmai mun­kájába. Nem tettem ezt 1991-ben sem, amikor pedig nagyon is vi­tatható volt az akkori múzeum­igazgató lépése. A kézfogás mellé leggyakrabban a kitüntetés is járt a külföldi utakon FOTÓ: ARCHÍV Nemet mondott Kádárnak Ritkaságok a raktárban Az utolsó korty vörösbor LEGENDÁK TERJEDTEK Losonczi Pál­nak a barcsi Vörös Csillag Tsz el­nökeként végzett munkájáról. Köz­ismert volt mély ragaszkodása szü­lőföldjéhez, puritánsága és emberi egyenessége is. Azt már csak keve­sen tudták, hogy ő volt az egyet­len, aki ellent mert mondani Ká­dár Jánosnak, s hogy voltaképpen nyugdíjazásához is az vezetett, hogy nem rejtette véka alá mar­káns különvéleményét a politika döntéseiről, folyamatairól A losonczi-hagyaték ritkaságai között található azték kőnap­tár, nigériai elefántcsont farag- vány, hajszálvékony ezüstdrót­ból alkotott vitorláshajó Kuvait- ból, s egy nyírfakéregre festett finn menükártya is. A neki adományozott kitüntetések so­rában ott van az osztrák Becsü­letrend, a finn Fehér Rózsa Rend, az Azték Sas Szalagrend, valamint a kuvaiti Nagy Bubarak-lánc is. GYENESEI ISTVÁN utolsó éveiben többször is meglátogatta Barcson Losonczi Pált. Ugyancsak többször járt nála, ami­kor már kórházban feküdt. Az utolsó is ő volt, aki pár órá­val halála előtt még beszélt vele.- Szívszorító volt látni, mennyire magányossá válik az ember az elmúlásában - emlékezett. - A halál nem válogat asze­rint, hogy valaki király volt vagy paraszt, jó volt vagy hitvány. Az utolsó percekben már csak egyetlen hatalom létezik... Dél­után még vörösbort kívánt. Töltöttem neki, s ő szívószálon át ivott egy kortyot, majd kért, hogy tegyek egy falatot a szájába a rétesből, amit a feleségem sütött. Egy kicsit még beszélget­tünk, mint előtte annyiszor. Soha nem említette sérelmét, ami a rendszerváltás után érte. Konditermet építettek 365 munkaórából Főiskolások költöznek a kanizsai úttörőházba Csillagpontos kábeltévére várnak Drávaszentesen Márkus Kata Két és fél hónap alatt elkészült Kaposhomokon az edzőterem. Az önkormányzat félmillió fo­rinttal támogatta a beruházást, a munkát a Kaposhomokért So- mogyért Egyesület szervezte. A hétvégén ünnepélyes keretek közt avatták föl a berendezett létesítményt. Harminc helybeli összesen 365 órát dolgozott az egykori tároló átalakításán - tudtuk meg Kóbor Tibométól, az egyesület elnökétől. - A társa­dalmi munkát mi szerveztük, ám nem csak egyesületi tagok tevékenykedtek az építkezésen. A nemrégiben alakult mazso- rettcsoport tagjai is kivették a részüket a munkából. Kóbor Tiborné szerint a he­lyiek összefogásának köszön­hetően kondigépekre, bordás­falra is jutott az önkormányza­ti támogatásból és öltözőszek­rényeket is elhelyeztek a kon­diteremben. Varga Andrea Főiskola lesz a régi úttörőházból Nagykanizsán. A somogyi diáko­kat is nagy számban fogadó Veszprémi Egyetem kihelyezett képzési helye kinőtte eredeti épületét, egy ideje már társbér­lői voltak a régi úttörőháznak. Ezentúl azonban teljesen az övék lesz az épület, amelynek át­alakításához és felújításához 100 millió forint állami támoga­tást nyertek. A rekonstrukció há­rom ütemben valósult meg. Elő­ször a fűtési rendszert korszerű­sítették, majd kicserélték az épület valamennyi nyílászáróját. Utoljára a nagy előadótermet alakították ki. A munkálatok már a szorgalmi időszakban el­kezdődtek - ám ez nem okozott gondot a tanításban -, és hama­rosan be is fejeződnek. Szeptem­berben száz-százhúsz elsős kez­di meg tanulmányait a főiskolán, velük együtt már ötszáz felett lesz a hallgatói létszám. Nagy László Nézhetetlen a kábeltévé a Barcs­hoz tartozó Drávaszentesen. Gyakori a meghibásodás, sok­szor élvezhetetlen a kép. Molnár Attila, a településrész képviselő­je azt mondta: a szolgáltató 2001 óta ígérgeti a csillagpontos fej­lesztést. A korszerűsítés a mai napig nem történt meg, jóllehet erre törvény kötelezné a céget - ígérgetéssel már tele a pad­lás. Legutóbb 2004-re vállalta a vezérigazgató a beruházás el­kezdését - mondta a képviselő. A FiberNet Rt.-nél a legújabb határidő 2006. Ekkor szándé­koznak hozzákezdeni a drá- vaszentesi és a somogytarnócai 300 Mhz-es hálózat átépítésé­hez és ezt követően kapcsolnák a barcsi központhoz. Ezt hallva Drávaszentesen azt mondják: ideje elgondolkodniuk azon, ho­gyan tudnának ezentúl a FiberNet közreműködése nélkül tévét nézni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom