Somogyi Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-19 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 25. szám
2005. június 19., vasárnap _________Riport, interjú 7 Ba jnok lett a földrajztanár csapata Él egy futballedző Nógrád megyében, aki délelőtt általános iskolában tanít, délután pedig öt órát autózik, hogy Tatabányán edzéseket tartson. Vezetésével a Csőszer FC idén BAJNOKKÉNT JUTOTT FEL a profi ligába, Sisa Tibor mégsem akar változtatni kétlaki életén. Néha ábrándozik, hogy falujának saját focicsapata legyen.- Azt mondta, ne azzal kezdjük, hogy ön délelőttönként testnevelés- és földrajztanár. Kellemetlen, ha a másik élete kerül szóba?- Á, dehogy, büszkén vállalom, hogy pedagógus vagyok. Csak épp annyi újságíró jött már ezzel, hogy lett a szónak egy kellemetlen mellékzöngéje. Sokan úgy ejtik ki azt, hogy „földrajztanár”, mintha idegen bolygóról csöppentem volna a futballtréne- rek közé. Pedig már 18 éve vagyok szakedző, a Testnevelési Főiskolát kitüntetéssel végeztem, négy nyelven beszélek... Nem vagyok csodabogár, csak több lábon állok a földön.- Arra céloz, hogy nálunk nem egy életbiztosítás főállású edzőnek lenni?- Igen, valószínűleg ez is benne van a pakliban. Soha nem voltam nagy játékos, edzőként sem ismerik sokan a nevem, ezért megpróbálok fenntartani egy „hátországot”. Ha főállású edző lennék, talán olyasmire is rákényszerülnék, amihez nem igazán lenne kedvem. így viszont nem kell görcsösen kapaszkodnom a kis- padba. Ez higgadtabb munkakörülményeket és átgondoltabb döntéseket jelent. Ugyanakkor a pedagóguspálya elkötelezettséget is jelent, húsz éve csinálom, az ember ennyi idő után már nem dobja csak úgy el a hivatását. A Tatabánya üdítően kiemelkedik a mezőnyből. Itt mindig pontosan fizetnek és a szakmai munkához is minden feltétel adott. Az tény, ' hogy eddig hat csapatot juttattam felsőbb osztályba. A tipikus edzősors nálam fordítva működik. Nem attól kell félnem, hogy kirúgnak, hanem hogy nem akarnak elengedni...- Csapatánál az a szabály, hogy hetente kétszer edzésen kívül is ösz- szejönnek. Miért fontos ez?- Problémák bárhol, bármikor adódhatnak. Ez még nem baj, de az már igen, ha a gondokat nem beszéljük meg. Az esetleges nézeteltéréseket csak úgy lehet megoldani, ha az érintettek leülnek és kitárgyalják, hogy a meccsen kinek, hová is kellett volna passzolni. Ha pedig közben mindenkinek a kezében egy-egy rántott csirkecomb van, még egyszerűbb a helyzet...- Ön mindennap öt órát autózik oda-vissza a Nógrád megyei Ludányhalászi és Tatabánya között. Nem fárasztó?- Nem, mert megszoktam. Akkor is naponta ingáztam, amikor Szlovákiában dolgoztam. Igaz, az közelebb volt... Nagy szerencsém, hogy a feleségem ugyanott dolgozik, ahol én, sőt, a fiunk is odajár iskolába, így azért csak találkozunk...- Miért nem költözik Tatabányára?- Kényelemből. Megszokásból. Nem tudom. Talán, mert ha a csapat közelébe költöznék, akaratlanul is megváltoznék. Gondoljon csak bele: az emberek nap mint nap látnának, elhalmoznának tanácsokkal, veregetnék a vállamat, tán még a feladatokról is elvonná a figyelmem a nagy ajnározás. így viszont, hogy csak „vendégmunkás” vagyok, tisztább a helyzet. Idejövök, két és fél órát töltök azokkal, akikkel szeretek együtt lenni, dolgozunk, megbeszéljük a tennivalókat, aztán este hétkor csipog a telefonom, figyelmeztetve, hogy ha még ébren akarom találni a fiamat, akkor el kell indulnom. Előfordult, hogy az autóban tanultam. Betettem egy kazettát a magnóba, és hallgattam a leckéket. így készültem fel a nyelvvizsgámra.- A lakóhelyén tudják, hogy van egy élete Tatabányán is?- Nem igazán. Én ott csak egy tanár vagyok.- Feljutottak a profi ligába, változik valami ön körül?- Nem hinném. Dolgozunk tovább és próbálunk ott maradni a legjobbak között. Azok a fiúk, akik most a csapatban vannak, nem sztárok, nem Audival járMÁRKUS TIBOR, a csapat és a bajnokság idei gólkirálya szerint Sisa Tibor óriási előnye, hogy tanárember, mivel így jobban törődik a játékosok leikével.- Minden héten pedánsan felkészült a következő ellenfelünkből. Emiatt céltudatosabbá vált a játékrendünk, s fejben is jobban „ott voltunk” a pályán. Emellett Tibor végtelenül jószívű, jólelkű ember, akivel öröm együtt dolgozni. BENCSIK JÁNOS, Tatabánya polgármestere is amondó, hogy Sisa Tibor nélkül a jelenlegi stabil anyagi háttér ellenére sem sikerült volna a feljutás a profi ligába.- Derék palóc barátunk remek pedagógiai érzékkel kiváló csapatot alakított ki nálunk. Eszünk ágában sincs Tibort kiszakítani a falujából, hisz tudjuk, hogy ő ingázóként is a legerősebb érzelmi szálakkal kötődik a városunkhoz. SISA TIBOR Született: 1960. december 1. Családi állapota: nős, egy fiúgyermek (14) apja. Iskolái: Testnevelési Egyetem, Tanárképző Főiskola (Szeged) földrajz-testnevelés szak Pályája: Salgótarján utánpót- lásedzöje (1987-1992), magyar ifjúsági válogatott (1989- 1994), Szécsény NBII. csapat (1993-1994), a Kuvait Alsahal edzője (1994-1997), a szlovák Filakovo TC trénere (1997- 2000), Balassagyarmat (2000-2001), Vác (2001- 2002), Szlovákia, Nahronom (2002-2003), Budapesti Honvéd pályaedzője (2003-2004), Tatabánya Csőszer FC (2004-) nak, megdolgoznak minden fillérért. Látom, hogy mire képesek és tudom, hogy még sok szép eredmény van a lábukban.- Gondolt már arra, hogy egy nagycsapat esetleg felfigyelhet önre? Egyáltalán: elcsábíthatják?- Nem vagyok én olyan nagy edző. NB I-es tréner sem akartam lenni. Annak idején, amikor Kuvaitban dolgoztam, Temesvári Miklós mondta is nekem: nem igaz, Tibor, hogy te megelégszel ennyivel és nem akarsz a Barcelona edzője lenni. Azt feleltem neki, dehogy akarok... Ha van is nagyratörő vágyam, legfeljebb az, hogy Ludányhalá- szinak is legyen egy focicsapata. Most ugyanis nevelem a gyerekeket, aztán ha felnőnek, sajgó szívvel integetek utánuk. Ezen jó lenne változtatni. Talán majd egyszer... D. T. „Anyaként is nőnek kell maradni” Amíg az első gyermekével volt várandós, RENGETEGET TÁMADTÁK. Szinte naponta kapta a kritikákat, hogy kismamaként miért tornázik, miért diétázik, így biztos sérült lesz a gyermeke. Lara szerencsére egészséges.- Sikerült a vizsgája?- Igen, a nehezén már túl vagyok. Most már csak a nyelvvizsga van hátra. Ha azt is megszerzőn, diplomás gyógypedagógus leszek. Siket szakon terapeuta, a vakoknál tanár.- Hasznát fogja venni valaha is ennek a tudásának?- Hát persze! Régi vágyam, hogy egyszer sérült gyerekeknek is tarthassak órákat. Az ő esetükben egyébként is óriási a mozgás szerepe. A hallássérülteknél a ritmust fejleszti, a lát- tássérülteknél a térbeli koordinációt... Egyébként van is egy halRUBINT RÉKA Született: Kazincbarcika, 1978. június 28. Iskolája: ELTE Bárczy Gusztáv Gógypedagógiai Főiskola Hobbija: a családja lássérült barátnőm, az egyetemi felvételije előtt neki is segítettem a felkészülésben. Marietta ma már második éve az ELTE-re jár, és elismert, sikeres aerobikedző- ként egészséges, halló embereknek tart órákat.- Azért az sem voü hétköznapi, amit ön az első terhessége alatt végigcsinált. Miért támadták a legjobban?- Szinte mindenért. Hogy milyen felelőtlenség terhesen sportolni, meg miért diétázom, amikor ez kismamaként nem egészséges... Holott én tudtam, hogy amit csinálok, az jó. Fehér lisztet és cukrot korábban sem ettem, a mozgásnál pedig vigyáztam magamra. Az egészségügyi vizsgálatok azt igazolták vissza, hogy minden rendben, mégis sokak szemét csípte, hogy nem híztam annyit, mint az nálunk ilyenkor „szokás”. Emiatt aztán szinte naponta értek a szurkálódó megjegyzések. A konditeremben például odajött hozzám egy nő, és azt mondta, hogy ő nem akar engem bántani, de van egy barátnője, aki a terhessége alatt nem evett cukrot, s most nagyon rossz látni, amint a sérült gyermekét terelgeti. Erre azt feleltem, én meg olyan nőt ismerek, akinek a mértéktelen cukorfogyasztástól lett beteg a gyermeke...- Mit gondol, miért keltett ekkora felzúdulást az ön egyénileg viselt terhessége?- Mert a nők többsége nehezen szembesül azzal, hogy bizonyos tabuk ledönthetők. Kismamának lenni manapság nálunk mindenre felmentést ad. A többség ilyenkor szed magára 25-30 kilót, azzal a felkiáltással, hogy „majd úgyis visszafogyok”, ám többnyire ez nem sikerül. Ráadásul a társadalom is táplálja azt a tévhitet, hogy a terhesség egyfajta rendkívüli állapot. „Kettő helyett kell enned” - mondják, s a legtöbb nő örömmel takarózik ezekkel a mindenki által elfogadott kifogásokkal. Pedig a terhesség idején kellene a legjobban ügyelni a helyes életmódra. A 25-30 kilós súlytöbblettel járó terhességi cukorbetegség egyáltalán nem természetes velejárója a kismamaságnak! Arról már nem is szólva, hogy egy nő anyaként is maradjon nő. Na, ez a másik tabu. Lehet, hogy a legtöbb férj azt mondja a szülés után is telt alakú nejének: „nem baj, drágám, én így is szeretlek”, de azért a lelkűk mélyén ott motoszkál, hogy annak idején ők másmilyen nőt vettek feleségül. Ha ez a téma manapság szóba kerül, az asszonyok többsége megsértődik, és a férjét okolja, ha anyaként már nem tartja any- nyira vonzónak. Van, aki eleve félve esik teherbe. Szerintem nem lenne annyi kisiklott házasság, ha a kismamák jobban odafigyelnének magukra. Ez persze a párok közös felelőssége.- A kívánás hangulat is csak egy ürügy?- Nem, hiszen a szervezet mindig tudja, mire van épp szüksége. De itt is van egy bizonyos határ. Két doboz csokis keksz elfogyasztását már nem le- hét természetes szükségletként kezelni. Ez szimpla akaratgyengeség. Ha valaki megkíván valamit, az még nem ad felmentést az egészséges életmód alól.- Ön hány kilót hízott, amikor Tarával volt terhes?- Szülés előtt hat kilóval voltam több a normális súlyomnál.- Tudja, hogyan reagál erre a nők többsége? Szerencsés alkat.- Persze, ezt a legkönnyebb mondani. De ez is csak egy önfelmentő kifogás. Én tinédzserként kövér vidéki kislány voltam. Zsíros kenyéren, házi réteseken, töltött káposztán nőttem fel, legalább 15 kilónyi súlyfelesleg volt rajtam. Na most tudni kell, hogy az elhízásért felelős zsírsejtek gyermekkorban alakulnak ki. Ez az oka annak, hogy ha valaki serdülőként duci, annak élete végéig ott kísért a kövérség veszélye. Nekem sem könnyebb semmivel, mint másoknak. Abban, ahogy most kinézek, rengeteg önuralom és odafigyelés van. Erről egyébként írok is egy könyvet.- Ez most nagy divat...- Nem ezért szántam rá magam. Naponta 80-100 e-mailt kapok, rengeteg kérdést tesznek fel nekem a nők, s mivel a legtöbbjük hasonló problémákkal küzd, úgy gondoltam, talán érdemes lenne ezeket egy csokorba gyűjtve megválaszolni. Meg talán az is kiderül, hogy nekem sem az aranyhal adta mindazt, amit elértem, s hogy a lehetőség mindenki számára adott.- Most újra terhes, szeptemberben jön a kis Norbi. Ismét gonoszkodnak?- Nem, ezúttal ez elmaradt. Úgy látszik, az a tény, hogy Lara teljesen egészséges, elcsitította a kétkedőket. Meg talán az is oka lehet a hallgatásuknak, hogy az első gyereknél még könnyen oktatott ki engem bárki, de most, anyaként már van tapasztalatom. A legnagyobb örömöm azonban az, hogy egyre több csinos, fitt kismamát látok. Remélem, ebben az én példám is benne van egy kicsit. D.T.
