Somogyi Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-18 / 141. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2005. JÚNIUS 18., SZOMBAT 11 HÉTVÉGE Sok a lyuk a hajón, de még úszik .taszár Egy évvel a laktanya bezárása előtt távozik a parancsnok, Kisbenedek Sándor alezredes Vas András A salgótarjáni fiatalember 1982- ben lépett be először a taszári laktanya kapuján, s talán maga sem hitte, hogy a következő csaknem negyedszázad során ehhez a kis somogyi falucskához kötődik majd élete, munkája. Az idő múlásával szépen haladt előre a ranglétrán, előbb csoportparancsnokká, aztán harcálláspont-parancsnokká, majd törzsfőnökké avanzsált. A Gagarin- szobor árnyékában élte át a rendszerváltást, a Varsói Szerződés felbomlását, az amerikaiak be-, majd kivonulását, a NATO- csatlakozást. Öt esztendővel ezelőtt nevezték ki a Kapós Bázisrepülőtér parancsnokává, ám az örömbe nem sokkal később már üröm is vegyült, hiszen vele közölték elsőként a laktanya előbb tervezett, majd egyre inkább valóságossá váló bezárását. Ebből a szempontból talán szerencsés embernek is vallhatja magát, hiszen míg a taszári vég egy esztendővel, jövő nyárig kitolódott, addig ő a jövő héten átadja a parancsnokságot, s új, NATO-meg- bízatása kapcsán Olaszországba teszi át székhelyét, azaz nem kell átélnie a csapatzászló végső levonását.- Nehéz szívvel csomagol?- Mivel kisebb megszakításokkal 23 esztendőt töltöttem el Taszáron, természetesen meglehetősen erős kapocs köt mindenhez - válaszolta Kisbenedek Sándor alezredes, a taszári Kapós Bázisrepülőtér jövő héten leköszönő parancsnoka. - Már csak azért is, mert a katonai pályafutásom nagy része itt zajlott. Ha nem hangzana túlzottan teátrálisan, azt mondanám, életem legszebb 23 éve volt.- Utólag könnyű ezt kijelenteni. Hasonlóan vélekedett, amikor Idevezényelték?- Bevallom, már csak a családi kötelék miatt is Kecskemétre szerettem volna kerülni. Ám csak három választási lehetőségem volt: Taszár, Taszár és Taszár.- A hadseregben rendnek kell lennie, így gondolom, utóbbit választotta.- Méghozzá azzal a feltett szándékkal, amint lehet, to- vábbállok. Illetve állunk, hiszen a feleségemmel együtt költöztünk ide.- Vélhetően ő sem volt boldogabb.- Három évig ki sem akart csomagolni a bőröndökből.- Gondolom, azóta már megtette.- A kritikus időszak után egyre inkább megtetszett a hely, barátokra leltünk, s egyre inkább otthon éreztük magunkat.- Ez legalább megmagyarázza, hogy Ilyen sokáig maradtak egy helyben. Ka- tonáéknál ez nem túl szokványos.- Sohasem gondoltam úgy, hogy a pályafutásomért, az előmenetelemért mindent fel kell áldoznom. Főként nem a magánéletemet. Elképzelhető, ha elmegyek valahová, ráment volna a családom.- Becsülendő gondolkodás egy olyan pályán, ahol szinte minden az előmeneteltől függ. -'^r- Azért félre ne értse, nem csak nekem kel- 1 e t t kompi v misszu- mókát kötnöm, ez az élet legalább annyi lemondással járt a családom számára is. Amikor itt voltak az amerikaiak, sokszor napokig nem láttak otthon.- Pedig ehhez már hozzáedződhettek, hiszen másfél évig külhonban is szolgált- Boszniában egyedül voltam magyar, s hat különböző náció szolgált együtt. FOTO: LÁNG RÓBERT Az egyetlen kapocs az angol nyelv volt köztünk. Igaz, ez volt a nagy elválasztó is. Minden kiderült az egyes népekről, ahogyan a gondolkodásukat átültették angolra.- Egyedül, család nélkül idegenben. Hogy bírta?- Élveztem. Kipróbálhattam magam éles körülmények között, lemérhettem, meddig jutottam el, mennyit érek a más nemzetek katonái között.- A magyarok felkészültségéről általában elismerően beszéltek.- Hasonlókat tapasztaltam én is. Azt hiszem, nem voltak számunkra leküzdhetetlen akadályok.- Egy azért biztosan akadt a honvágy.- Ebből a szempontból tényleg nehéz volt, ám azzal erősítettem magam, hogy otthon a feleségemnek még nehezebb. Hiszen rá hárultak a család- fenntartói teendők, neki kellett megküzdenie a napi problémákkal.- Most mégis három évre Ismét külföldre készül.- De családostól! Mentálisan, érzelmileg teljesen más ez a szituáció. Ráadásul ez a gyerekeknek is egy hatalmas lehetőség, hiszen nyelvet tanulhatnak, megismerkedhetnek egy más kultúrával.- Ahogyan az édesapjuk tette, amikor megjelentek Taszáron az amerikaiak. Kisbenedek Sándor alezredes 1959-ben született Salgótarjában. 1982-ben vadászirányító-megfigyelő szakon végzett a szolnoki repülő Műszaki Főiskolán, majd Taszárra került. 1990-ben diplomázott a nemzetvédelmi egyetemen. 1995-97 között azMHIFOR összekötő tisztje. 1997-től a Kapós Bázisrepülőtér törzsf önöké. 1997-99 között Boszniában teljesített szolgálatot. 1999- 2000 között a Kapós Bázisrepülőtér SFOR összekötő tisztje. 2000- től a Kapós Bázisrepülőtér parancsnoka. 2002-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki. Nős, két gyermek apja; oroszul fels&, angolul szakmai középfokon beszél.- Eleinte tartottunk a találkozástól, hiszen a világ legjobban felszerelt, legprofibb hadserege érkezett meg hozzánk, s nem tudtuk, mennyire tudunk majd megfelelni a közös együttműködés során.- Nem maradtak szégyenben.- Mi is így éreztük, de ami fontosabb, az amerikaiak is hasonlóan gondolkodtak. Rengeteget tanultunk tőlük, főként a NATO-normák szerinti feladatvégrehajtást. Ők jobban felszereltek voltak, mi egyénileg képzettebbek, kreatívabbak. Remekül kiegészítettük egymást.- Ezért Is vállalta el ezt a NATO-meg- bízatást az olaszországi Pogglorena- tlcőban?- Mérlegelnem kellett, osztot- tam-szoroztam. Ez egy hatalmas lehetőség, melyet nem szabad kihagyni.- Főként annak az Ismeretében, hogy a taszári bázis halálra van ítélve.- Ezen is sokat gondolkodtam. Vegyes érzelmekkel távozom, ugyanis úgy tűnhet, a kapitány hagyja el elsőként a süllyedő hajót. Pedig nem így van: sok lyuk van ezen a hajón, de még úszik...- Viszont mire három év múlva lejár a megbízatása, már csak emlék lesz az egykori laktanya. Merre fog elindulni?- Hazajövünk. Ide, a szomszédba. Hiszen mondtam, minden ideköt minket: a barátok, az ismerősök. Ez az otthonunk. Mi már kaposváriak vagyunk... Összetört cserép az ember élete Jambrich Liza keramikus munkáit alig tíz évvel ezelőtt nemcsak Somogy, hanem az ország határain túl is rengetegen ismerték. Ma Jambrich Lizáról csak néhányan tudják, hogy még létezik. Pedig ugyanúgy dolgozni, élni akar, egyenes, kemény gerinccel, mint az összeomlása s egy szörnyű baleset előtt. F. Szarka Ágnes- Az utolsó kiállítása meghívójából Idéz: „Megszelídült világ Jambrich Liza agyagba álmodott planétája. Olyan tükör, amelyet mintha csupa nyűt, hiszékeny gyerek tartana az orrunk elé. Arról az Időszakról, amely olyan hamar szinte végleg feledésbe merül a felnőttek jőzanító világában.” Megjegyzem: ez a jőzanító világ nagyon hamar bekövetkezett az ön életében.- A pécsi Zsolnay gyárban dolgoztam, majd vállalkozó lettem. Mindenem megvolt: család, szerető férj, két gyerek, siker, pénz, kiállítás, elismerés. A rendszerváltás idején azután minden szétesett. A férjem elhagyott, a privatizáció után az új tulajdonos már nem tartott igényt a kerámiáimra. A vállalkozással járó költségeket pedig nem tudtam fizetni. Jött a végrehajtó... a mai napig munka- nélküli vagyok. Vállalkozói igazolvány hiányában nem tudtam eladni a kerámiát. A piacaim beszűkültek. Ha készítettem egy-egy darabot, bementem egy boltba, ahol ismertem a vezetőt, Jambrich Liza: agyagba álmodom a valóságos emberi, olykor keserű mesét s a kapott pénzből bevásároltam. Egy csigolyasérvműtét miatt leszázalékoltak, 67 százalékos rokkantnak nyilvánítottak: 23 ezer forintos nyugdíjat kaptam. Egy évre rá 50 százalékos rokkantra nyilvánítottak. Mivel az utolsó munkahelyem a vállalkozás volt, ezért az 50 százalékra egyetlen fillért sem kapok. Amíg tudtam, fizettem a tb-t. Elhelyezkedni nem tudok.- Két éve volt egy komoly autóbalesete Is.- Balra akartam kanyarodni, elütött egy autó. Szinte nem maradt ép csontom. Eltörött a csigolyám, a lábam, a koponyám, a bordáim, a frontfogaim. Több hónapig voltam élethalál között. Most szociális segélyként valamivel több, mint tizenhétezer forintot kapok. Ebből élek. A szegénység rettentőFOTÓ: TÖRÖK ANETT en kreatívvá teszi az embert. Felmegyek a Kapós-partra, tudom, melyik sóska, fűféle ehető, és a zsíros kenyér táplálja az embert. Túlélésre rendezkedtem be, hogy túléljem ezt az átkozott világot, amikor mindenki csak magának lapátol. Ha újra tudok dolgozni, kizárólag azoknak az embereknek fogok kerámiát készíteni, akik ilyen és hasonló helyzetben vannak, mint most én. Harcolok maga- mért és az utánam jövőkért. Nem hajtom le a fejemet, s nem törődöm bele a sorsomba.- Fűteni, világítani kelL Ezt miből, hogyan oldja meg?- Segítenek a barátaim. A múlt télen édesanyám küldött fát, az idén márciustól a szociális osztály a gázhoz 1500 forintot adott, a villanyhoz 4500 forintot.- önmarcangoló típus. Önmagát Is okolja a történtekért? Miért?- Nem voltam elég erőszakos. Mindig úgy akartam élni, hogy bele tudjak nézni a tükör- . be. Á jósággal azonban csak ba-1 lekká vagy védtelenné válik az • ember. A szeretet és a jóság a mai világban nem erényes tulajdonság. A szegénység nem látványos, amíg lehet, az ember eltitkolja. De nem az a megoldás, hogy egy rendelettel kitiltjuk őket a városközpontból, mert zavarja a jóízlésű polgárokat. Ezek az emberek is vannak, léteznek. Én Is urba- nizált koldus vagyok, még akkor is, ha nem kell kéreget- nem a belvárosban. Sok mindent kapok a barátaimtól, de egy részét továbbadom azoknak, akiknek még nagyobb szükségük van rá. Koldus 1999- Hogyan lehet Innen kikapaszkodni?- Magamban kell először bíznom. Jelenleg egyrészt fizikailag nem tudok dolgozni, másrészt a költségekrevalót is elő kell teremteni. Ismerem magamat, erős az akaratom. El kell jutnom oda, hogy megemeljem az agyagot, és akkor újra pörögni fog a korong és égetni a kemence. A gerincemnek kell helyre jönni, a szellememmel nincs baj. Már fogalmazódnak bennem a kerámiák. Lenne lehetőségem kiállításra, de ez nem olyan munka, amit lehet gerinc nélkül csinálni. Ám a jövőben sem adom el magam, nem fogok fütyülős madarakat csinálni. Eddig sem voltam képes erre, ezután sem leszek az. A Pécsi utcában megélt dolgokat fogom a kerámia nyelvén elmondani, ami minden lesz, csak nem megnyugtató.- Ahogy a mostani helyzete sem \ az.- Még nem tudom felhozni a pincéből az agyagot, még nem tudom meggyúrni. De ez csak idő kérdése. ! Fogok még I tótágast állni, mert nem ha- | gyom, hogy ' az emberek és a körülmények leterítsenek.
