Somogyi Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-14 / 137. szám

ALMANACH 233 - VISNYE SOMOGYI HÍRLAP - 2005. JÚNIUS 14., KEDD Somogy kis ékszerdoboza pénzhiány Álom marad a közösségi ház és a fejlesztés A tavaszi napsütésben a szorongató gondok sem látszanak olyan sötétnek Az utazó nem is gondolja, hogy Hencsénél letérve a főútról né­hány kilométer megtétele után egy valódi ékszerdobozra buk­kan. Bár az erdőben kanyargó út már sejtet valamit. A Visnyét körülvevő dombok mint védő kar ölelik a kis települést. A táj szépsége, a csend, a nyugalom az egyetlen és legféltettebb kin­csük. Az élet nehéz, kevesen tudnak a zsákból kitörni. A busz is ritkán jár, már reggel hatkor el kell indulnia annak, aki nyolcra jár dolgozni, s este fél hét, mire hazaér.- Egyre nehezebben élünk - mondta Bordáné Rocskár Zsu­zsanna polgármester - Nem is a munkanélküliség a legnagyobb gond, hanem a kilátástalanság. Hiába szeretnénk valamit meg­valósítani, egyre elérhetet­lenebb. Gondolom, nemcsak ne­künk, hanem minden ilyen apró zsáktelepülésnek az a gondja. Faluházat akartunk építeni, ta­karékoskodtunk, tavaly sikerült félre tennünk hárommillió fo­rintot Az idén ez a pénz is el­úszott, ráadásul mínuszos a költ­ségvetésünk, működési hiány­nyal küszködünk. Ez elkeserítő. A polgármester fejében még a hitelfelvétel is megfordult, de ez amolyan „nemszeretem” megol­dás lenne, mert a kölcsönt tör­leszteni kell, s az újabb terheket jelent az önkormányzatnak.- Megint húzni kell egyet a nadrágszíjon, hogy életben tud­junk maradni, de fejlődésre, fej­lesztésre már nem jut pénz - tette hozzá. - Az egyik lehetősé­günk, hogy minden évben ki­ürítjük a kasszát és várjuk a csodát, a másik, hogy takaré­koskodunk. Az előző megoldás esetén azonban nem lehet ter­vezni. Talán valamit segítene a helyzetünkön, ha nem lennénk zsáktelepülés. Visnye csendes napközben. Egy szénával megrakott lovas kocsi kocog az úton, majd egy traktor pöfög át a falun. A ka­kasok kukorékolására csak egy-két kutya felel. A rendezett faluban sétálva a polgármester büszkén mutat egy nemré­giben elkészült házat. Hosszú évek után az elsőt. Embert szinte nem látni a faluban. A gyerekek Hedrehelyre, Kadar- kútra járnak óvodába, iskolába. A falu büszke, hogy idén már egyetemi hallgatójuk is lesz, de tartanak attól, hogy nem ma­rad a településen. MÚLT ÉS JÖVŐ Tanulni kellett a munkát Több mint nyolcvan évvel ez­előtt Visnyén látta meg a napvi­lágot Jstvánfi József. Nála jobban talán senki sem ismeri a falut.- lobban éltek az emberek, elégedettebbek voltak - mond­ta. - Gyerekkoromban szinte mindenkinek volt egy kis földje, vagyona, s volt munka is. Lét- biztonságban, lelkileg nyugod- tabban éltek. Akinek volt 10-12 hold földje, meg tudta művelni. Együtt lakott három-négy gene­ráció, a család összetartott, segí­tették egymást. Apámnak 12 hold földje volt, s amikor már fel tudtam tenni az ekét a kocsira, szántani küldött. Meg kellett ta­nulni a munkát. Istvánfi József a családi gaz­daság után a hedrehelyi téeszbe ment dolgozni, majd a ladi gép­állomásra. Néhány éve még ha­szontalan időszaknak mondta a telet, mert akkor az ember csak fáért megy ki. Ma már a beteg­sége miatt nem tud a szőlőben, kertben dolgozgatni.- Már annyira fulladok, hogy nehezen megy a munka - mondta. - Mindig kísérletező ember voltam, valamikor még egy detektoros rádiót is össze­bütyköltem. Csodájára járt a fa­lu. Tavaly még a tetőre is fel­másztam, de ez már nem megy. Isten ránéz a legkisebbre- Csendes, nyugodt falu ez - mondta Fehérvári Istvánná, aki tizennégy évvel ezelőtt tért visz- sza a településre. - Szórakozási lehetőség ugyan nincs, de én nem is igénylem, hiszen három hónappal ezelőtt megszületett a lányunk, Dzsesszika, így nem a bulizás a legfontosabb számom­ra. Az első babának különleges nevet szántunk, az ötlet a fér­jemtől származott, bár nem is­mertük a jelentését. Ez nemré­giben derült csak ki, hogy ez nem más, mint „Isten ránéz”. Dzsesszika nemcsak a család legkisebb tagja, hanem a falu­nak is. Ugyanis az elmúlt évben egyetlen kisgyermek sem szü­letett. Fehérvári István egyelőre az önkormányzatnál dolgozik köz­hasznú munkásként, a család otthon állattartással foglalkozik. Két tehenük van, s a napokban várják a második kisborjút.- Annyi állatot akarunk tar­tani, amennyivel bírunk. A ta­karmányra elő kell teremteni a forintokat. Nagy a kertünk, s emellett a szomszédét is mi műveljük, sőt a nagymamáé- két is, ezeken felül pedig ka­szálónk is van. Sokat kell dol­gozni, de aki akar, az Visnyén is tud érvényesülni. EZ A HÍR VISNYÉN Elkezdik a ravatalozó felújítását A napokban elkezdődik a ra­vatalozó felújítása. Az épület­ben még egy közfalat is ar­rébb kell rakni, hogy a pályá­zaton nyert hűtőkamrát el tudják helyezni. A mintegy nyolcszázezer forintos költség- tervezet egy fedett előtér meg­építését is lehetővé teszi. Földutat, hidat javítanak pályázatból Egymillió forintos pályázati támogatást kapott a település a tekitől, s ehhez még négy- százezret tesznek hozzá. Eb­ből a pénzből a Visnyeszéplak felé menő fóldutat javítják ki. Az elhíresült újhegyi hidat a napokban megjavították, épí­tési törmelékkel töltötték fel, így esős időben is járható lesz. Ingyeninternet a hivatalban Tavaly két számítógépet nyert pályázaton az önkormányzat. A gépeket a hivatalban szerel­ték fel, s a fiatalok körében hamar népszerűvé váltak. A forgalom az idei évben meg­növekedett, mert már ingye­nes internethasználati lehető­ség is van. Már télire gyűjtik a szénát A települést övező földek na­gyobb részét felvásárolta egy magángazda. A helyiek főként szántóföldi növényeket ter­melnek. Mivel egyre kevesebb a lábasjószág a településen, így egyre kevesebb szálas ta­karmányra van szükség. Azon a néhány portán, ahol még tartanak szarvasmarhát, meg­termelik a takarmányt. Törődnek az idősekkel A településen egyre több az idős ember. A háromszáz lakos több mint fele hatvan év feletti. Már hagyománynak számít évente a kirándulás. Az idén a szépkorú- akkal a Balaton-felvidéket ismer­tetik meg. A programból termé­szetesen a badacsonyi borkósto­ló sem hiányozhat. Bármilyen nehéz is az önkormányzat anya­gi helyzete, a költségeket átvál­lalják az utazni vágyóktól. A fia­talok évenkénti kirándulását nem tudja kifizetni az önkor­mányzat, de a szervezésben se­gít Az ifjak a nagyatádi strandot látogatják meg egy önfeledt für­dőzésre. Egyhangúan állítják, az együttlét, egymás gondjainak, bajainak, örömeinek a megis­merése a fontos, s arra egy ilyen túra kiválóan alkalmas. EZT FŐZIK VISNYÉN Nagyon jó mákos pite Kis-Tóth Lászlóné a mákos pité- felvert habjával, reszelt citrom- hez 40 deka lisztet, 16 deka héjjal, 15 deka darált mákkal, zsírt, 20 deka porcukrot, 2 . 20 deka rétesliszttel, 1 deci tojássárgáját, egy cső- , JgÉÉltejjel és fél zacskó sütő­mag sütőport és any- porral. A tésztát ki­nyi tejet használ, nyújtja, az egyiket hogy jól gyúrható megkeni lekvárral legyen a tészta. Két és egyenletesen rá­részre osztva egy kicsit halmozza a tölteléket, pihenteti. A töltelékhez 3 tojás- majd ráteszi a másik lapot. A sárgáját, 25 deka porcukrot, 10 tetejét villával megszurkálja. deka vajat kever össze öt tojás Ha megsült, porcukrozza. A CIKKEKET F. SZARKA ÁGNES ÍRTA. FOTÓK: LÁNG RÓBERT AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Nem remeghet az ács lába Sípos Józsefet közcélú munkás­ként az önkormányzat foglal­koztatja, munka mellett kita­nulta az ács­mesterséget. Két munka- ajánlatot ka­pott, az egyiket Szigetvárra, a másikat Ka­posvárra. A vállalkozó még a szállításáról is gondoskodna. Ezt a szakmát azért választot­ta, mert szereti a szabad mun­kahelyet, s mint mondta, ez a munka látványos. A magasban nem fél, szerinte csak szokás kérdése, hogy az ember a föl­dön vagy öt méter magasság­ban dolgozik. Szabad idejében a helyi labdarúgócsapatban csatárként rúgja a bőrt. VISNYEI MAGÁNÜGYEK Pihentető olvasás Bordáné Rocskár Zsuzsanna polgármester házát két hatal­mas német dog felváltva védi. Barátságtala­nul ugatnak minden ide­genre. Egyszer­re csak egyi­kük lehet az udvaron, mert apa és fia képes összevereked­ni, s ilyenkor nehéz a két öt- venkilós állatot szétválaszta­ni. A fajta szeretetét a férje még gyermekkorából hozta magával. Tenyésztésen nem gondolkodnak, mert az túl sok időt és pénzt venne igénybe. Szabadidejében szívesen olvas vagy kirándul. Kedveli a doku­mentum- és történelmi köny­veket és a krimiket. Gyógyír a boltban Tarr Béláné több mint huszon­öt évig állt a pult túlsó olda­lán. 1983-ban a visnyei bolt­neki. Szerette az embereket, a munkáját. Még ma is visszatér egy kis beszélgetésre. Nagy bánatában ez hoz némi enyhü­lést. Néhány hónappal ezelőtt a 42 esztendős fia hirtelen meghalt. Ha nagyon fáj a szí­ve, s szorítja a magány, elbal­lag a boltba jó szóért, viga­szért. Otthon azonban minden a fiára emlékezteti, szinte be­lebetegedett a fájdalomba. Családtag lett a gondozó Majomé Horváth Mária köz­hasznú munkásra egy idős hárserdei házaspár gondozá­sát bízta az ön­Egydőrp egy kezdeti bizal- ■1111 vl matlanság után az idős pár hamar elfo­gadta, megszerette. Még csak két hónapja végzi ezt a mun­kát, de már családtagként szá­mítanak rá. Otthon két gyer­mek és a férje várja. A háztar­tás ellátása mellett férjének is segít kint az erdőn. A zene- hallgatás nemcsak a pihenést, hanem az olykor monoton háztartási munka könnyebbé tételét is szolgálja. Hat gyermekkel költöztek Ács-Gergely Erika és családja egy hónappal ezelőtt költözött Visnyére, a keresztanyja csa­ládi házát vá­sárolták meg. Előtte éltek Bé­kés megyében, onnan a jobb munkalehető­ség reményé­ben költöztek Kaposvárra, míg végül Visnyén kötöttek ki. A hat gyermekből a legki­sebb ötéves, a legidősebb 23, ő a kórházban nővér. Ács-Ger- gely Erika szociális segélyt kap, a férje nyakába vette a világot, s meg sem állt Német­országig, ott próbál munkát találni. A házaspár mindig sok gyermeket akart, náluk soha sem volt egykekérdés. Katonás rend a kamrában Kis-Tóth Lászlóné éléskamráját bármelyik háziasszony meg­irigyelné. Katonás rendben so­rakoznak a polcokon a lek­várok, befőt­tek, savanyú­ságok. Min­dent eltesz, ami megterem a kertben. Nem szereti a zöld­ségesautót lesni. A befőzés egyben a hobbija is. Szükség is van a finomságokra, hiszen nagy a család. A 12 unoka és hat dédunoka mindig talál va­lami finomságot a kamrában. Kis-Tóth Lászlóné mindig az állattenyésztésben dolgozott, ma már csak baromfit tarta­nak. A pihenést számára a ké- zimunkázás jelenti s a virágai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom