Somogyi Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-10 / 134. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. JÚNIUS 10., PÉNTEK ALMANACH- 232 - VÉSE EZ A HÍR VESÉN Elkelt az egykori Hentz-kastély Új tulajdonosa van a telepü­lés központjába álló Hentz- kúriának. Az épületben eddig a polgármesteri hivatal műkö­dött. A település azonban már régóta szeretett volna megvál­ni az ingatlantól. A hivatali funkciónak ugyanis túl nagy volt és a felújítására sem volt pénze az önkormányzatnak. Az épületet egy vállalkozó vá­sárolta meg tavaly ősszel és már el is készült a külső-bel­ső helyreállítással. Könyvtár Bertók László szülőházából Megvásárolta a Kossuth-díjas költő, Bertók László szülőhá­zát a vései önkormányzat Az épületben stílszerűen a könyv­tár kap helyet az ősztől. A téka eddig az iskolában működött, onnan a nyáron költözik az új helyre. Korábbi helyén ugyan­is egy informatika termet ala­kítanak ki. A Bertók-házban két szobába telepítik a falu könyvgyűjteményét, a harma­dikat pedig a költő tiszteletére rendezik majd be. Tűz- és vasemberek Vésén A korábbi századfordulón csak Vésén öt kovács dolgozott, ma pedig az egész országban alig százan értenek ehhez a mester­séghez. Akik azonban értik, azok Vésén lesznek az idén is. lúlius 30-án rendezik meg az immár hagyományos kovácsta­lálkozót a faluban. A vései kovácstalálkozó úgy kezdődött, hogy a faluban ere­deti eszközökkel berendeztek egy kovácsműhelyt, ahol nem csak megcsodálni lehet az ipar- történeti érdekességeket, ha­nem ki is lehet próbálni az üllőt és a kalapácsot. Innen pedig jött az ötlet is: próbáljon meg Vése is bekapcsolódni valamivel a kistérség hagyományőrző prog­ramjainak sorába. Ez olyan jól sikerült, hogy azóta már or­szágszerte tudnak Vése tűz- és vasembereiről. Idén, a kovácsokon és az ösz- szekovácsolásra váró szerel­mespárokon kívül, az Edda és a Rajkó zenekar lesz a főszereplő. A vasparipák viadalát először rendezik meg. Ide olyan saját készítésű vasszerkezetekkel le­het nevezni, ami kizárólag kézi erővel és vasból készül és em­beri erővel lehet hajtani. EZT FŐZIK VESÉN Bocskorosvargánya-leves Hozzávalók: 5-6 burgonya, 1 vágjuk és megpirítjuk, majd rá- nagy fej vöröshagyma, 3 evőka- tesszük a tiszta vargányát Zsír­nál zsír, 4-5 friss vargánya, 1 jára sütjük és hozzáadjuk a fü- kiskanál pirospaprika, késhegy- szereket, borsot, sót, paprikát és nyi őrölt bors, 2 kanál liszt, a petrezselyemzöldet apróra 1 bögre tejföl, 1 evőka- vágva. Felengedjük vízzel nál ecet, 1 csomó pet- és a burgonyához önt­rezselyemzöld, kevés | jük. Tejföllel behabar­só. A burgonyát meg- 2 juk, azzal is felforraljuk tisztítjuk, apró kocká- és amikor elkészült, ra vágjuk és annyi vízbe meghintjük a maradék pet­tesszük főni, amennyi éppen el- rezselyemzölddel. Aki savany- lepi. A vargányát megtisztítjuk, kásán szereti, tehet hozzá egy A vöröshagymát apró kockákra kanál gyümölcsecetet is. A CIKKEKET FÁBOS ERIKA ÍRTA. FOTÓK: LÁNG RÓBERT AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Ahol a sikereket kovácsolják falu imázs Messze földön híres a nyári országos kovácstalálkozó Szakad az eső és késő őszi a han­gulat a korai nyárban. Amikor ki­csit alábbhagy az égi áldás, rög­tön szorgalmas emberek bújnak elő a menedékből és munkához látnak. Szépülnek a közterüle­tek, sőt az egykori középület is. Tavaly óta szabályosan megújult az egykori Hentz családi kúria, amiben egészen a múlt őszig a hivatal kapott helyet. Most egy megüresedett szolgálati lakásba költöztek. Átmenetileg kicsivel szorosabban vannak, mint ideá­lis, de új hivatalt csak akkor ala­kítanak ki, ha lesz hozzá pályá­zati támogatás. A rövid folyosó végén az egyik irodában Bertók László, Vése polgármestere ép­pen képeket válogat egy kiad­ványba. Vése ugyanis az egyike annak a kilenc településnek, aki­ket meghívtak az OMÉK-ra be­mutatkozni.- Valószínűleg azért választot­tak bennünket, mert néhány év­vel ezelőtt vidékfejlesztési pénzt nyertünk a faluközpont felújítá­sára - mondta Bertók László. - Meg persze a kovácstalálkozó­nak is lehet ebben némi szerepe. Tapasztaljuk, hogy egyre többen tudnak erről a rendezvényről az országban. Örülünk annak, hogy egy valóban helyi értékből, ha­gyományból tudtunk imázst ko­vácsolni a falunak. Most még a vései iskolások nézegetik a kovácsműhelyt. Júliusban az ország legjobb kovácsai használják A siker pedig kötelez is. Min­den évben kicsivel túl kell teljesí­teni a programot Erre készülnek idén, július 30-án is. A falut azon­ban nem csak a kovácsok talál­kozójával, hanem a menekülttá­borral is sokan azonosítják még ma is. A háborús idő már csak emlék. A valóság pedig, hogy február óta megint segítségre szorulók laknak az azóta teljesen megújult épületek falai között.- Több mint negyvenfős az ott­honunk és jelenleg 26 idős em­berről gondoskodunk - mondta Kálmán Ferenc, az Esthajnal Idő­sek Gondozásáért Alapítvány kuratóriumi elnöke. - Vannak la­kóink a környékből, de Zalából és még Dunaújvárosból is. Van, aki egyedül, van, aki pedig a há­zastársával közösen költözött be hozzánk. Nyugodtan mondha­tom, hogy családias és szeretet­teljes a légkör, házias a koszt és gyönyörű a környezet. Az ápoló­ink valódi gondoskodással for­dulnak az öregek felé és orvosi ellátást is biztosítunk az itt élők­nek. A terveink között szerepel az otthon bővítése, de legfeljebb kétszer ennyi férőhelyet szeret­nénk, meg akarjuk őrizni ugyan­is azt a fajta családias légkört, ami szerintünk az idősek számá­ra a legnagyobb érték. MÜLT ÉS JÖVŐ 30 év a gyerekek között A jövőjét is úgy faragja Leposa Béláné több mint har­minc évet töltött a gyerekek kö­zött, abból 28-at Vésén.- Az első munkahelyem Somogysámsonban volt - mond­ta Leposa Béláné. - Annyira sze­rettem ott lenni, hogy fájó szív­vel hagytam ott az óvodát. Aztán gyorsan megszoktam Vesén is. A lóisten vagy a sors kegyelmé­ből, de mindig nagyon jó kolle­gák közé sodort az élet Margit óvónéni, így hívták a gyerekek, csoportjába több mint harminc gyerek is járt. így gyor­san ki lehet számolni, hogy a kö­zel harminc év alatt milyen sok véseit látott felnőni.- Engem ez köt ilyen szorosan a településhez. Alig van olyan család, ahonnan ne lett volna óvodásom valamelyik generá­ció. Az elmúlt időben az énekkar a legnagyobb élmény számom­ra. Szombatonként találkozunk és szinte minden tagja óvodá­som volt. Szinte megfiatalítanak a hétvégi próbák. Leposa Béláné öt évvel ezelőtt ment nyugdíjba. Eleinte nagyon hiányzott neki a gyermekzsivaly és ha arra visz az útja, ma sem tud elmenni pár jó szó nélkül az óvoda mellett. Kirándulásokra és ünnepségekre pedig mindig meghívják. Örül, ha mehet. Leposa József nevét szinte min­denki ismeri Vésén és a falu ha­tárain túl is. Az ügyes kezű fa­ragó sok remekbe szabott mun­kával örvendeztette már meg a falut. Leposa lózsef unokája, Róbert is örökölte az alkotás örömét és a fa szeretetét is. így lett asztalos.- Azért volt egy kis kitérő - mondta Leposa Róbert. - Ere­detileg gépésznek tanultam. Aztán gyorsan rájöttem, hogy nem nekem való az az ola­josszakma. Gondolkodtam, mi­hez kezdhetnék és. mivel min­dig is szerettem fával dolgozni, kitaláltam, hogy megpróbálko­zom az asztalosmunkával. Csi­náltam egy kis műhelyt, amit mára a legkorszerűbb gépekkel szereltem fel. Leposa Róbert átgondolta: nem lenne-e könnyebb egy na­gyobb településen, városban boldogulni. Végül úgy döntött, marad. Azt mondja, a távolság ma már az autók és az internet korában nem számít, az azon­ban igen, müyen közösségben tölti mindennapjait az ember. Szereti a faluját és a falubelieket. Ezért döntött úgy, hogy Vésén próbál jövőt építeni. Vagyis a családi hagyomány szerint in­kább faragni magának. IfeHHWWHMÜl Mindene a falu énekkara Pappné Kovács Andrea öt év­vel ezelőtt egy maréknyi lel­kes asszonnyal úgy döntött, énekkart alapí­tanak. így is lett. Az iskola énektanára kezdetben nép­dalokat tanítgatott az amatőr kórussal, mígnem az évek so­rán könyedebb melódiákkal és népszerű slágerekkel is bővült a repertoár és a létszám. Most már több mint harmincán énekelnek a falu szinte min­den rendezvényén. A kórus szombatonként próbál és újab­ban egy férfi tagja is van. Zsol­dos Imrére büszék az énekkar tagjai, aki nem csak dalra fa­kad velük, de tangóharmoni­kán kíséri is a kórust. Nyaralni jöttek, maradtak Heinz Schaffer és felesége nyolc évvel ezelőtt nyaralni ér­kezett Vésére. Két hetet töl­töttek a falu­ban egy olyan utazási iroda szervezésében, amelyik falusi vendéglátást szervezett külföl­dieknek. A német házaspár­nak aztán ezalatt az idő alatt annyira megtetszett a véseiek vendégszeretete és a somogyi kis falu nyugalma, hogy úgy döntöttek, tovább maradnak. Örökre. Megvásárolták hát a házat, amiben a szabadságu­kat töltötték és azóta szinte el sem mozdulnak Veséről. Heinz Schaffer azt mondja: be­teg szívére legjobb gyógyír a tiszta vései levegő. Mindig a jó focinak szurkol Nagy István 1990 óta mindent megtesz a helyi sportért. Ak­kor vette át Sülé Zoltántól, a vései sport­élet legendás szervezőjétől a stafétabotot. A sportegyesület elnöke ugyanis szereti a focit. A magyar bajnokságban a Va­sasnak szurkol, a nemzetközi csapatok közül pedig a Chel- seei meccseit nézi szívesen. A legtöbbre azonban mégis a vései focistákat tartja. A falu csapata idén a kispályás baj­nokságban, a szomszédos Nagykanizsán szerepel. Idei mérlegükkel, négy győzelem­mel és négy vereséggel elége­dettek lehetnek. A mezőny ugyanis igen erős volt az idén. Minden élményt megörökít Bertók László, Vése polgármes­tere szenvedélyes fotós. Aho­va csak teheti, magával viszi a fényképező­gépet. Családi eseményeken éppúgy szíve­sen lencsevég­re kapja a legjobb pillanato­kat, mint a falu rendezvénye­in. Szenvedélyes fotózásának köszönhetően szabályos ké­pes krónika van a falu elmúlt éveinek eseményeiről. A fotó­kat közre is adja a polgár- mester. Egy részüket albu­mokban őrzik, másik részü­ket pedig bárki láthatja a falu honlapján. Amikor csak le­het, a www.vese.hu oldalra minden eseményről friss ké­pek kerülnek. Állatszeretetet örökölt Varga Béla sosem pihen. Nem engedik az állatai. Minden­nap van velük f teendő reggel­től estig. Mar­hákat nevel és lovakat tart, így alig van szabadideje. Varga Béla ezt nem bánja. Mint mondta: nagyapjától örö­költe az állatszeretetet és már fiatalkorában megszokta, hogy a jószágokkal foglalkozni kell. A bikák és a lovak mellett ar­ra is van energiája, hogy 10 hektár földjén gazdálkodjon. A munka közben pedig ami­kor ideje jut rá, szenvedélyé­nek is szívesen hódol. Szeret ugyanis lovagolni, s így ami­kor csak teheti, lóháton járja be szántóinak környékét. Két nap alatt egy kerék Szobi Imre 1956-ban kapott mesterlevelet. Csákányban ta­nulta ki a bognármestersé­get. Mégsem dolgozott sokat a szakmájában. Persze azért készített hintót és kocsit is megrendelésre, de az igény szép lassan kisebb lett a kocsik iránt. Németor­szágba és mesz- szebbre is, leg­utóbb pedig Cserszegtomajra ;•| került a kétke­rekű fogat, amit póni- lovakhoz csinál­tattak a vései mester­emberrel. t­i i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom