Somogyi Hírlap, 2005. május (16. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-29 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 22. szám

2005. május 29., vasárnap Rejtvény, játék 15 Moldova Komlón Hajdan nagy könyvsiker volt Moldova Tisztelet Komlónak! című. kötete, amely a Magyarország felfedezése című sorozatban jelent meg. Moldovára viszont meghara­gudtak a komlóiak. Most megjelent önéletrajzi könyvében (Az utolsó töltény 4.) leírja, hogyan is íródott a kötet és hogyan látogatta meg őket évekkel később a rádiósokkal M ikor leszálltam a vonatról, a város még csak ébredezett, de a kocsmákat már meg­töltötték a korai vendégek. Egy részük az éjszakai műszak porát igyekezett leöblíteni a torkáról, a több­ség pedig egyszerűen inni akart. Palackos bort, „hosszúnyakút” rit­kán kértek, általában tömény italt fo­gyasztottak sörrel. Az adagok mérete­sebbek voltak az átlagosnál, sértés­számba ment, ha valakit csak egy félde­ci pálinkára vagy rumra hívtak meg, az illető felháborodva kérte ki magának:- Féldecit nekem?! Hát félember va­gyok én?! ' Bár a bányászok nyugdíjkorhatárát alacsonyabbra szabták a más szakmá­ban megállapított normáknál, kevés olyan ötven éven felüli vájárt vagy csil­lést ismertem, aki egészségesnek mondhatta volna magát. Komló foko­zottan szilikózis-veszélyes bányának számított. Az idők múlásával hiába for­dítottak mind több pénzt a „portüdő” elleni védekezésre, annál a bányásznál, aki huzamosabb ideig a föld alatt dolgo­zott, kialakult ez a betegség. A poharak koppanásba húzó lélegzetvételek, krá- kogások, köpködések zaja vegyült. Sokan tolókocsiban ültek a kocsma előtti járdán vesztegelve - szinte vala­mennyien a bányabeli balesetek sérült­jei. A metánrobbanások, a rosszul biz­tosított fejtésekben bekövetkezett omlá­sok folyamatosan szedték a maguk ál­dozatait. A balesetek életben maradt el­szenvedői is többnyire nyomorékká váltak. A lehulló kövek és széndarabok betakarták a bányászt, a társai azonnal segíteni akartak rajta, nem várták meg, amíg a mentők leereszkednek a mély­be, hanem a bajbajutottat megfogták a hóna alatt, megpróbálták kihúzni és az erőltetés nyomán elszakadt az áldozat gerince. Rehabilitációs foglalkoztatókat alig-alig alakítottak ki Komlón, ezek az emberek többé semmiféle munkát nem tudtak végezni, a családjuknak is csak a terhére voltak, a kocsmán kívül aligha találtak más vigaszt sorsuk elviselésére. A komlói piac az égész Dél-Dunán- túlon a legdrágábbak közé tartozott, árai messze felülmúlták még a pécsi színvonalat is. A városi tanács úgy pró­bált segíteni a helyzeten, hogy a kör­nyéken elterülő domboldalakat, melye­ket a helybeli Mecsekgyöngye termelő- szövetkezet képtelen volt megművelni, felparcellázták, jórészt a bányász igény­lők között. Itt alakult ki az ország egyik legnagyobb kertszövetsége. Az új telektulajdonosok kis földjei­ken a háztartáshoz szükséges zöldség­féléken kívül elsősorban szőlőt telepítet­tek. Mikor kiforrt a bor, műszak után kompániák gyűltek össze a pincékben és a kertekben, a kvaterkázás sokszor a lerészegedésig folytatódott és gyakran megismétlődött. A mulatságnak általá­ban az vetett véget, hogy a házigazda menteni akarván fogyó készletét, bever­te a dugót a hordóba. A tivornyázók ilyenkor sem kívánták abbahagyni a mulatozást, valamelyikük hazaugrott pénzért és bementek valamelyik városi kocsmába „Szent János áldomásra”, vagy ahogy Komlón mondták: „szét­csapni a szeszt”. Aki már látott bányászokat dolgozni ötszáz-ezer méterrel a föld színe alatt, betakarva a szállongó porfelhőktől és li­tereket izzadva a fojtogató hőségben, az nem próbál erkölcsnemesítő előadáso­kat tartani nekik. Azt már nehezebb megérteni, hogy az iszákosság Komlón miért terjedt ki sok olyan emberre is, akik életükben talán egyszer sem álltak be a „kasba” és soha nem szálltak le a mélybe. Az értelmiség jó része, főleg az „apparátcsikok” (mozgalmi tisztségvi­selők) is a kemény alkoholisták közé tartoztak. Nem számított kivételnek Szabó Béla (megmásított név, régen meghalt, senkinek sem ártott, nyugod­jék békében), az egykori komlói műve­lődési ház igazgatója sem, akit a koráb­bi író-olvasó találkozóim szervezője­ként ismertem meg és most kiinduló bázisembernek tekintettem. Ezen a napon Szabó már reggel ki­lenc órakor erősen spicces állapotban üldögélt az irodájában, szemüvege félig lecsúszott, csak az egyik szárával lógott a fülén, de eszébe sem jutott megigazí­tani. Tudott a látogatásomról, beléptem- kor feltápászkodott a székéből, ingado­zó léptekkel elébem jött, megölelt és megcsókolt:-Jószerencsét, Gyurikám! Mit iszol? Próbáltam elhárítani a kínálást, de az igazgató addig nem volt hajlandó tár­gyalni velem, amíg fel nem hajtottam egy pohár konyakot - aztán még egyet.- Nézd Béla - kezdtem - én könyvet szeretnék írni Komlóról, a városról és az emberekről. És persze a művelődési házakról is - tettem hozzá sietve.- Ez egy nagyszerű ötlet, erre inni kell Gyurikám! Időközben betántorgott az irodába Szabó ugyancsak kapatos állapotban le­ledző helyettese, Fegyverneki Jenő is - akit városszerte csak „Kipiániként” is­mertek. A Kipiáni nevet eredetileg a szovjet futballválogatott grúz szárma­zású csatára viselte, az igazgatóhelyet­tesre azért ragadt rá, mert munka köz­ben is gyakran járt „ki piáni” Komló kü­lönböző kocsmáiba. Szabó neki is töltött a konyakból, s folyamatosan ellenőrizte: mi ketten nem csak imitáljuk-e a fogyasztást, az­zal a titkos reménnyel, hogy ő majd ha­marabb kibukik és magára hagyhatjuk, a későbbiekben pedig froclizhatjuk, hogy mennyire nem bírja a szeszt. Beletellett egy kis időbe, amíg végre hozzájutottam, hogy részletesebben is kifejtsem, milyen szándék hozott le most Komlóra. Elmondtam, hogy a könyv a „Magyarország felfedezése” so­rozatban jelenne meg és ennek kap­csán Komló magára vonhatná a közfi­gyelmet, ami számos előnnyel járna a város számára, azt is megemlítettem, hogy havi 1.500 Ft-os költségtérítést ka­pok, ebből nem tudom fizetni a komlói ittlétemet, segítségre van szükségem. Szabó és „Kipiáni” összenézett, mindketten profi funkcionáriusok vol­tak, amikor anyagiak kerültek szóba, rögtön kiszállt a fejükből az ital gőze:- Konkrétan milyen segítségre gon­dolsz? - kérdezte az igazgató -, a mi művelődési otthonunk sajnos nincs ab­ban a helyzetben, hogy ösztöndíjat biz­tosítsunk neked.- Nem pénzről van szó, ezt el sem fogadnám tőletek, sem bárki mástól Komlón. Ez olyan elkötelezettséget je­lentene számomra, amelyet nem vállal­hatok. Ennek hallatán partnereim többé- kevésbé megnyugodtak:- Akkor miről?- Az elhelyezkedési és mozgási lehe­tőségekről. Először is kellene valami­lyen szállás, 1.500 forintból nem telne arra, hogy a „Béké”-ben (Komló egyet­len szállodájában) lakjak, legjobb volna egy szoba az új munkásszállóban. Szabó bólintott:- Ezt a Dezső elintézi. Mi kell még?- Napi háromszori koszt bent a szál­lóban - elhárítólag felemeltem a kezem -, ezt sem kérem ingyen, ugyanannyit fize­tek, amennyit a bennlakó bányászok.- A Dezső ezt is engedélyezheti. Még mit akarsz?- Egy hivatalos papírt, amellyel sza­badon mozoghatok a bányában.- Nem probléma. Dezsőnek ez csak egy szavába kerül. Kifakadtam:- Ne beszéljetek rébuszokban! Mondjátok meg végre, hogy milyen De­zsőre gondoltok!- Becker Dezsőre. Szabó egy új üveg konyakot bontott:- A könyv sikerére! Ez egy olyan té­ma, hogy biztos megkapod rá a Kos- suth-díjat. Elvárom, hogy nekem is kül­desz egy meghívót az átadásra. Még maradtam egy darabig, egész addig, amíg „Kipiáni”, aki valaha tiszt- helyettesként az Államvédelmi Ható­ságnál szolgált, el nem kezdett énekelni egy indulót:- „A kanyargós Dráva mentén ávó- sok portyáznak...” NAPKELTE V 2005. május 30-án, hétfőn reggel is Nap-kelte 5.50 és 9.00 óra között a Magyar Televízió egyes és kettes csatornáján, valamint délután 15.30 és 18.00 óra között ismétlés az m2-n. A Nap-kelte tervezett témái:- Dobogós helyen az unióban... A Cím "nap" storyban Baráth Etele uniós ügyekért felelős tárca nélküli miniszter. -Tény a gyűlölet ellen! Kinn, pádon Hende Csaba a polgári körök koordinátira- Kereszttűzben Kovács László uniós adóügyi biztos.- Szenzációs szívátültetés Szegeden... Vendégünk Bogáts Péter klinikai főor­vos és Szabolcs Zoltán docens.- Első fokon pert nyert... A stúdióban Molnár Lajos, a Szent István Kórház egykori főigazgatója.- Kinyílt az Ég? Vendégünk Popper Péter. Produceri Gyárfás Tamás Főszerkesztő: Lakat T. Károly Műsorvezető: Orosz József Telefonszámunk az adás idején: 251-0519 Előző számunk helyes megfejtése: 1. Az én Bélám egyre sűrűbben jár hétvégenként vadászatokra. DERMIPSOR SZÉPSÉGVARÁZS TABLETTÁT NYERT 3980 Ft értékben az In-Vitro Kft felajánlásával Köllő Attila (Budapest) Bánvölgyi Ottóné (Debrecen) Tóth Attila (Sajólád) Heti skandináv rejtvényünk megfejtését hétfő éjfélig kérjük a következő címre feladni: Vasárnap Reggel 1122 Budapest, Városmajor utca 12-14. MEGFEJTÉSÉT BEKÜLDHETI SMS-BEN SZERDA DÉLIG az alábbi telefonszámra.' 06-90-63-11-41 Kérjük, hogy először írja be a VR szót, majd a megfejtést. (Az sms dija 76 Ft + áfa) E heü skandináv rejtvényünk helyes megfejtésének beküldői közül három olvasónk Lakáskultúra-előfizetést nyer. „A személyes adatok kezeléséül az impresszum ad tjékoztatást." Fejtsen kedvére az ügyes, Terefere, KÓPÉ, KÁRÉ rejtvénylapokban is! IDŐJÁRÁS KEDDEN HIDEGFRONT ÉRKEZIK .siófok •Fonyód .Tab 30 ’C Í-20X Csurgó- 20 °C ^|svár Nagyatád M ,c „ , ,EMS Barcs ews Somogy megyében ma gyenge, változó irányú szél fúj. Szép napos, és meleg idő lesz, időnként „szépidő" felhőkkel. Dél­utánra már 31, hétfőn reggelre 20 fok köré várható a jellemző hőmérséklet. A legvalószínűbb folytatás: hétfőn napos, száraz, kellemetlen, meleg időre számíthatunk. Kedden viharos szél. - főként a Tiszántúlon - heves zivatarok, hidegfront várható. A Dunántúlon több mint 10 fokkal vissza­esik a hőmérséklet. Szerdán Kelet-Magyarországon is jelentősen csökken a meleg. Orvosmeteorológia: melegfronti hatás. Közlekedés-meteorológia: a meleg hatására egyre több a vi­rágpor a levegőben. És egyre több a szénanáthás gépjármű­vezető is. Az előrejelzés bizonytalansága: „keddig KICSI" További folyamatos, helyfüggő előrejelzés: a T-Mobile-WAP portálján ( http://t-zones.hu ). Vizhőmérséklet Duna 17-18 “C Tisza 18-20 X Balaton 21X Velencei-tó 25 X Fertő 22 X Tisza-ló 19 X Pollen Fűfélék magas Eperfa közepes Platán alacsony Bruce Springsteen visszatért S pringsteen mintha két em­ber lenne. Az egyik a nép­szerű, stadionokat megtöl­tő rocker, aki a „Born in the U.S.A.” és a „Born to run” ígére­tével emberek tömegét tudja rá­venni, arra, hogy azt kántálják; „Bruuuce!”. A másik, az elmé­lyült énekes-dalszerző, akit pél­dául a Nebraska című al­bumon hallhattunk, és akinek egy har­monikán, egy akusztikus gitá­ron és egy zsá­molyon kí­vül semmi másra nincs szüksége da­lai előadásá­hoz. A gyö- kerekhez visszatérő merengő hangulatú Devil & Dúst című albu­mát, ez az utóbbi Bruce Spring­steen készítette el. A keserű „Re- no”-ban vonós és fúvós hangsze­rek is megszólalnak, és egy férfi kapcsolatát írja le egy olyan részle- hogy úgy érzed, mintha egy szobában lennél velük. A kísérteties címadó dal saját bevallása szerint egy, az iraki háborúban harcoló amerikai katona vegyes érzelmeiről szól; „I got my finger on the trig- ger/But I don't know who to trust” (az ujjam a ravaszon/de nem tudom, kiben bíz­hatok). Amikor fel­hangzik a harmo­nikaszóló, már tudjuk: a Boss is­mét telibe talált.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom