Somogyi Hírlap, 2005. május (16. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-29 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 22. szám

2005. május 29., vasárnap Riport, interjú 7 Még nem vagyunk normális ország Sas József szerint a parlamentben elhangzó durva poénokkal nem lehet versenyezni. A durvább világ miatt A POLGÁRI KABARÉ TÁR KISSÉ EL IS AVULT, de szerencsére a fiatal generáció tagjai közül többen megtalálják a korszerű hangot a kabaréban. A zt szokta mondani, hogy a hülyeség pártsemleges. Most ilyen pártsemleges, de pártok által csinált hülyeségből jócs­kán kijut nekünk. Ez tulajdonképpen nagyon kedvezhet a kabarénak.- Hogyne. Ha valamikor igaz volt, hogy a téma az utcán hever, most any- nyira igaz, hogy le se kell hajolni érte. Folyamatosan szembejönnek a jobbnál jobb témák, az érettségi, a Tokaj szőlő­vesszeje. Folyamatosak a torzítások. Egyik nap azt hallom, hogy most megy tönkre az ország, másnap, hogy a nem­zeti jövedelem folyamatosan növek­szik. A következő nap azt állítják, hogy az infláció egy hónap múlva szörnyű­séges lesz, majd ugyanaz az ember azt mondja, hogy csökkent az infláció. Képzelje el azt, akire csak rázúdul mindez, nem néz, nem olvas utána. Hát pontosan ráépül minden. Ugyanis a választáson csak az a lényeg, hogy ebből az információdömpingből mi marad a fejében. Hogy ha folyamato­san, papagájszerűen nyomják a szöve­get, tíz közlés közül egy megragad. És a szegény ember egyszer csak azt hi­szi, hogy az az igaz.- Miért mondják akkor, hogy a ka­baré válságban van? A Vidám Színpa­don már elbúcsúztak ettől a műfajtól azzal hogy kifulladt, elavult.- Úgy gondolom, hogy ebben van igazság. Ezt először hallja tőlem. Az a fajta polgári kabaré, aminek alapján mi még a Mikroszkópon működünk, ke­vésbé aktuális. Ez ugyanis sokkal több szellemességet, elmélyültebb gondol­kodást, szakszerű írók munkáját igé­nyelte. Nézze meg a harmincas évek­ben gyártott filmek dalszövegeit, hall­gassa meg, hogyan írtak Nóti Káro­SAS JÓZSEF 1939-ben született, Békéscsabán. Különböző vidéki színházakban játszott, 1973 óta a Mikroszkóp Színpad tagja, 1985 óta vezetője. Kabaréjeleneteket ir és rendez. Rendszeresen szerepel a képernyőn. Több platina- és aranylemeze van. lyék, hogy beszélt akkor Kellér Dezső. Ez a fajta kabaré mintha itt-ott immár kicsit avítt is lenne.- De éppen ön revüsítette el, tette könnyedebbé, lazábbá a Mikroszkópon a kabarét.- Hát, muszáj volt. Szándékosan kellett ilyenné tenni. Fölgyorsultak a dolgok, eldurvult a világ. Amikor Kel­lér, Komlós a maga szellemességével beszélt, még nem anyáztak a Parla­mentben. Nem gyűlölködtek ökölbe szorított kézzel az emberek. Akkori­ban egy szellemes gondolat is hatást tudott elérni. Ma föláll a Parlamentben valaki, és olyan durva poénokat mond, hogy ezekkel nem lehet versenyezni.- A kabaré a durvaságra durvaság­gal válaszol?- Itt a gond. Szegény Peterdi Pali a halála előtt azt mondta nekem, hogy „édesapám, most tehetségesebbnek, szellemesebbnek kell lenni”. És igaza volt.- De a szellemesség nem eldurvulás.- Nem bizony. Jön föl egy fiatal generáció, melynek tagjai már ér­tik, hogy kell ma kaba­rét csinálni. Közülük többeket ide is vettem a Mikroszkópra. Most volt az őszi kabarénk­kal kapcsolatban az öt­letbörze, ezen már ki­lenc fiatal itt ült. Ők más szemszögből né­zik a világot, mint mi, öregek. Számítógépes jelenetet írnak például.- Nem lehet, hogy a fiatalokat kevésbé ér­dekli a politika, a leg­többen közülük tesznek rá, de a min­dennapi élet dolgaiban jobban otthon vannak?- Ebben van igazság, de hiába akar­ják, nem tudják kikerülni a politikát.- Az egyik fiatal színésznő, Kokas Piroska egyenesen azt énekeli a politi­kai kabaréban, hogy nem érdekli a po­litika.- Ezt a számot azért írtuk neki Selmeczi Tibivel, mert tényleg nem ér­dekli. De az embereket érdekli.- Egy normális országban a politika unalmas.- Egy normális országban ez való­ban így van. Ezek szerint mi még nem vagyunk normális ország. Amikor elő­ször jártam Ausztráliában, és kezdtem a műsoromat előadni, akkor annak nem volt a megszokott sikere, kényte­len voltam vicceket mesélni. Másnap a menedzser azt mondta, „Józsi, a politi­kai humort kerüld, ez itt nem fontos”. Kérdeztem, hogy miért nem. Azt felel­te, abban az országban, ahol két hete a vezércikk arról szól, hogy egy ügyvéd kutyája megharapta a szomszédját, az pedig belerúgott, ez jelenti a közéletet, ott azt sem tudják ki a külügyminisz­ter. Akkor tudják, ha a határon sza­bálytalanul behozott egy videót, és ezért hatalmas összegre megbüntették, amit ki is fizetett. Nálunk minden baj­nak az alapja a kettéosztott ország, amivel én nem tudok kibékülni. Hat­vanhét éves leszek, öreg vagyok már ahhoz, hogy ezzel megbéküljek. En­gem ez bánt és felháborít, amennyire tudom, bele is teszem a kabaréba. Mi­vel választási időszak következik, ezért érdekes címet találtunk a követ­kező évad összesítésére, azt, hogy Vá- laszt-hat. Ez annyit jelent, hogy hat be­mutatónk lesz. Ennyi soha nem volt. Kettőre vagyunk kötelezve, a támogatásunkból kö­rülbelül másfélre fut­ja. Hogy ki ad még pénzt, az mindig a csodával határos.- Ezt‘ ön mondja, akinek az igazgatói aj­taján az olvasható, „Kérjük tisztelt szpon­zorainkat, hogy a tu­multus elkerülése vé­gett sorszámot kérje­nek a titkárságon. ”- A legkülső ajtóra azt is kiírtuk, hogy „Szeretetház”. Érde­mes ezt is megjegyez­ni. Meg persze a mű­sortervünket is. Bagi-Nacsa október elején csinál itt egy nagyon szórakozta­tó, mulatságos kabarét. Ez a két fiú a Mikroszkópon kezdte a pályát, bevál­tak, sztárok lettek. Gálvölgyi Janival még nem állapodtunk meg, de most fű­zöm, hogy egy részt vállaljon a Széllel szembe című előadásunkban, ami még kevésszer ment. Bodrogi Gyuszival már megállapodtunk, ő zenés kabarét csinál október végén. Lesz egy új Sas­kabaré is decemberben. Márciusban Verebes-Kern-műsor lesz, az első rész­ben egy színdarabot, a másodikban ka­barét játszanak. Jövőre lesz húsz éve, hogy a Mikroszkópot vezetem, ezért arra gondoltunk, hogy áprilisra olyan összeállítást készítünk, ami arról szól, hogy min röhögtünk az elmúlt húsz évben. Bóta GAbor Sas József szerint muszáj volt köny- nyedebbé tenni a kabarét, mert ma már a Parlament­ben is anyáznak. A direktor szerint már Kellér Dezső szövege sem élne meg, finomkodás­nak tűnne. „Mire feleszméltem, a Mikroszkópon találtam magam” Kokas Piroskát Straub Dezső beajánlotta a Mikroszkóp Színpadra, és Sas József egyszeri meghallgatás alapján azon nyomban szerződtette. SZÜKSÉG VOLT EGY TENYERES-TALPAS, NAGYPOFÁJÚ, BELEVALÓ CSAJRA R itkaság, hogy valaki ilyen fiatalon kabaré­színész. Ön hogy csöppent ebbe bele?- Magam sem értem. Mire feleszméltem, a Mikroszkó­pon találtam magam. Világ­életemben dalos pacsirta vol­tam. Földessy Margit kreativi­tás- és drámastúdiójába jár­tam. Ott hamar kiderült, hogy egész jól énekelek, és egyfoly­tában énekeltem. Tizennégy évesen a Koldusopera Pollyját osztották rám. Nagy merész­ség volt. Éretlen voltam a fel­adatra. De elénekeltem, elját­szottam. Majd kisvártatva megkaptam a Kabaré című musicalből Sally szerepét. Ezek természetesen amatőr szárnypróbálgatások voltak.- Milyen volt ezekben a sze­repekben?- Akkori önmagamhoz ké­pest jó. Marha nagy sikerem volt. Éretlen voltam, de akkor is azt csináltam, ami jött belő­lem. Mindig nagyok sok vol­tam a színpadon. Kétszázzal égtem. Tömény voltam. Amint beléptem, ezerrel kezd­tem beszélni, artikulálni, mu­togatni.- Vagyis jól kilógott minden előadásból?- Igen, igen, igen.- Kellően utálták a társai?- Igen. Bár nem is utáltak, csak én úgy külön voltam. Túl sok szó esett rólam, hogy a Pi­roska így, a Piroska úgy, azt már nem szerették, hogy min­denki ennyit beszél rólam.- A társai rossz ripacsnak tartották?- Nem tudom, hogy mit mondtak a hátam mögött. Szerintem alapvetően szeret­tek. Miközben tudom, hogy akkor is nagyon sok voltam, amikor a Mikroszkóphoz ke­rültem. Azóta már sokat csi­szolódtam.- De egyáltalán, hogy ke­rült a Mikroszkóphoz?- Straub Dezsővel dolgoz­tam együtt, van egy kis kaba­réműsorunk. A Szeszélyes év­szakok című műsorban talál­koztam vele, meg Peti fiával együtt jártam a színi tanodá­ba. *-És a Szeszélyes évszakok­ba ki hívta?- Telefonáltak, hogy van egy válogatás.- Valaki látta valamelyik szerepében?- Nem. Szinkronizálok is, onnan ajánlott valaki, de nem mondták meg, hogy ki. A mai napig nem tudom, ki volt az, pedig nagyon megköszönném neki. A válogatáson föl kellett olvasnom egy szöveget, és en­nek alapján hívtak a Dili buli című műsorba, majd a Sze­szélyes évszakokba, kis kaba­réjelenetekbe. Aztán bekerül­tem a Maksa-híradóba. A tévé­ben is együtt dolgoztam Staub Dezsővel különböző jelene­tekben, s beajánlott engem a Mikroszkópba..- Fölhívta Sas Józsefet, és azt mondta, hogy itt van egy tuti tehetség?- Azt hiszem, hogy ponto­san így történt. Dezső mond­ta, hogy telefonáljak a titkár­ságra, és kérjek egy időpontot a direktor úrtól. Kaptam egy időpontot. Amikor bejöttem, itt ült Sas József és Selmeczi Tibor. Énekelni kezdtem, az­tán elmondtam egy verset. Ki­küldtek három percre, majd a direktor úr összeolvasott ve­lem egy jelenetet, majd azt mondta, hogy „jó”, és kivágta az ajtót. Közölte Tuza Éva művészeti titkárral, hogy „Évikém, szerződünk”. En meg csak ott álltam, rettenete­sen boldogan, és iszonyúan meg voltam illetődve. Soha nem gondoltam, hogy én egy­szer ide kerülök. Olyan volt, mint a mesében. Ez ősszel, egy szerdai napon történt, és hétfőn már kezdődött is az ol­vasópróba, amire írtak nekem egy magánszámot.- Valószínűleg szükség volt egy tenyeres-talpas, nagypofá- jú, kövér, belevaló csajra. Nem erről volt szó?- Dehogynem.- Egy ilyen kabaréfigura nagyjából állandó. Akár élete végéig szívesen csinálja?- így van.- Soha nem fogja meg­kívánni mondjuk Júlia sze­repét?- Júliát nem szeretnék ját­szani, a dajkát azt esetleg. Szí­vesen lennék egy életen ke­resztül kabarészínész, de ha úgy adódik, mást is kipróbál­nék. B. G. KOKAS PIROSKA 1980-ban született, Budapesten. Földessy Margit Színjátékország című stú­diójában tanult. Eljátszotta például Pollyt a Koldusoperában, Sallyta Kabaréban. A Dili buli, a Szeszélyes évszakok, a Mak- sa-híradó című tévéműsorokban szere­pelt. Ősztől a Mikroszkóp Színpad tagja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom