Somogyi Hírlap, 2005. május (16. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-02 / 101 szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. MÁJUS 2., HÉTFŐ ALMANACH 064 GYŰ GY EZ A HÍR GYUGYON Egyedi szobrászmunka az új urnafal Huszonhat méter hosszú, ti­zenhat helyes urnafalat épí­tettek a temetőben. A Grátz Antal tervei alapján készült építmény kereteit egyedi megoldásokkal díszítették. Az omladozó falú pincesort il­lusztráló temetkezési hely egyedülálló az országban, megépítése óta több megyé­ből érkeztek megnézni a szobrászmunkát. A 2,5 millió forintos beruházáshoz az ön- kormányzat területfejlesztési támogatást vett igénybe. Harangot kap a műemlék templom Újra lesz harangja a kilenc- száz éves templomnak, ame­lyet az elmúlt években tártak fel a régészek és ezt követte a teljes felújítás. A 'templom tor­nya ugyanis az első világhá­ború óta áll üresen. Az új ha­rangot a hétvégi búcsún szen­telhetik fel. A százötven kilós harangot Bereck Imre kapos­vári vállalkozó ajándékozta a kis községnek. Cég ajándékozott díszkivilágítást a falunak Ingyenesen készíti el az Ár­pád-kori templom külső vilá­gítását egy energiatakarékos izzókat forgalmazó vállalko­zás. A beruházást a cég azért vállalta térítésmentesen, mi­vel a korábbi világítás-korsze­rűsítés alkalmával Gyugy ut­cáira került az általuk kihelye­zett százezredik lámpa. A ta­posólámpák és az oszlopokon elhelyezett világítótestek érté­ke mintegy háromszázezer forint. Ez az ajándék a cég számára valószínűleg csekély, a falunak annál jeletősebb. Faluszépítő civilek Hat éve tevékenykednek a falu­jukért a Legyen szebb a mi fa­lunk Egyesület tagjai. A több mint száz főt tömörítő civil szer­vezetből közel ötvenen dolgoz­nak rendszeresen társadalmi munkában az utcák virágosítá- sán, a falu közösségi életének szervezésén. A tagok fontos sze­repet vállalnak a nemzeti ünne­pekkor tartott megemlékezések rendezésében. A hagyományok őrzését szívügyüknek érző he­lyiek részt vesznek a több száz éves múltra visszatekintő búcsú előkészületeiben is. EZT FŐZIK GYUGYON Búcsúi töltött gomba Tóth Lászlóné konyhájában á búcsúi ebéd elmaradhatatlan fogása a töltött gomba. A gyu- gyi asszony forró sós vízben fő­zi ki a fél kiló szép nagy gom­bafejet. Tölteléknek 20 dkg pá­rizsit vagy levesben főtt húst darál, ehhez egy áztatott zsem­lét, borsot, ételízesítőt és egy tojást kever, ezzel megtölti a gombafejeket. Két dl tejből, egy mogyorónyi vajból és egy pú­pos evőkanál lisztből besamel­mártást készít, amihez egy te­áskanál tejfölt ad, amikor az fé­lig kihűlt. A mártással leönti a töl­telékkel pú­pozott gom­bafejeket, a tetejükre re­szelt sajtot szór, majd kiolajozott tepsiben süti készre az ételt. A töltött gombát tartármártással tálalja. A CIKKEKET BERTALAN BERNADETT ÉS FÜLEKI TÍMEA ÍRTA. FOTÓK: MÁRTON LÁSZLÓ AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Május első napjaiban meglepe­tés éri a Gyugyra látogató vendé­get A búcsú előtti héten a csen­des kis falu utcáin lázas készülő­dés zajlik. A faluszépítő egyesü­let tagjai szervezik a híres ese­ményt, a millenniumi parkban közhasznú és közcélú munká­sok ültetik a facsemetéket és egyengetik a sétányt. Az ünnepi körmenet itt halad majd május 8-án. Az elbeszélések szerint ab­ban az évben, amikor a török el­hagyta az országot, az esővíz egy elásott harangot mosott ki a föld­ből, ezért lett a falu a Dunántúl egyik nagy búcsújáró helye. An­nak ellenére, hogy a hagyomány több száz éves múltra tekint visz- sza, a falu jelenlegi lakóinak az idei lesz a negyedik búcsújuk. Hosszú évtizedeken keresztül nem tartották meg az ünnepi eseményt A harangból ugyanis az első világháború idején ágyú­hüvely lett, azóta üresen állt a to­rony. Az idei búcsún azonban egy kaposvári adományozó jó­voltából új harang zúgása zen- dül majd a templomnál. A ka­posvári vállalkozó II. János Pál Vatikánban készült mellszobrát is elviszi az egyházi ünnepre.- Minden idegszálunkkal a vasárnapra készülünk - mondta Jelenka György polgármester. Kö­Nagy izgalommal készül a falu apraja-nagyja a búcsúra, amely a falu legnagyobb rendezvénye zel ötszáz vendéget várunk a bú­csúra, köztük több köztisztelet­ben álló személyiséget. Gyugyon a fejlesztéseket, fel­újításokat is az ünnephez igazít­ják. Az alkalomra készült el az urnafal, melynek több somogyi település elöljárói csodájára jár­nak. A temetőben további válto­zásokat terveznek. A messze föl­dön egyedülálló fal után urnasír­kertet építenek, pályázatukat már benyújtották a finanszírozá­sához. A tervek szerint félkör alakban harminc sírhelyet alakí­tanak ki az urnafallal szemben. Az önkormányzat eszközei is bővülnek, legutóbb fűnyíró trak­tort, és két damilos fűnyírót vá­sároltak pályázati támogatással. Gyugyon a mobüposta-szolgálta- tásnak is örülnek, mert eddig Szőlősgyörökön tudtak levelet feladni. Ma naponta érkezik ház­hoz a postásautó. Az iskolásokat is szinte háztól házig szállítja a kistérség iskolabusza Lengyeltó­tiba. A kétszázhetven lelket számláló faluban alig ötven gyermek él. Bizakodásra ad azonban okot, hogy a közelmúlt­ban több fiatal is költözött a híres búcsújáró helyre. Nem a víz hozza a harangot búcsú Évszázados hagyományokat élesztettek újra A falu önkormányzatának kép­viselője volt Vivert József. A leg­utóbbi választások óta visszavo­nult a közéletből, azóta jut több ideje hobbijára. A villanyszere­lő még ipari tanuló korában lett a régi rádiók szerelmese, gyűj­teménye ma közel negyven da­rabot számlál. A különleges műszaki cikkek, melyek között még régi csöves autórádió is ta­lálható, többnyire a villanysze­relő-mester garázsát díszítik. Felesége gyakran bosszanko­dik a régi rádiók miatt, melyek nagy helyet igényelnek, így a házon kívül rekedt az értékes gyűjtemény. A férfi egy háború előtti időből származó darabra a legbüszkébb, melyre lomtala­nításkor akadt. A limlom-akci­ók idején ugyanis nyitott szem­mel járja az utcákat. Megmenti a kidobott rádiókat, ha nem mű­ködnek, otthon akár egy hétig is szereli azokat. Viverték háztartásában a- zonban nem csak rádióból van az átlagosnál több. Té­len ugyanis vadat hajtani is jut ideje a ház urának, így aztán az agancsgyűjtemény is egyre gyarapszik. Ha hosz- szú telek lesznek, talán még meg is haladja a trófeák szá­ma a rádiókét.- Szívesen mennék a harcoló alakulatba vagy a felderítőkhöz- mondta Szabó Rita. A 23 éves lány gyerekkori álma, hogy a katonaságnál dolgozzon. Tetszik neki a katonák egyenruhája, a rangok, a fegyverek, a kihívás.- Most, hogy megszűnt a sor- katonaság, nehezebb elhelyez­kedni, de nem adom fel - tette hozzá. Rita két évvel ezelőtt je­lentkezett a megyei toborzáson, akkor várólistára tették. A tős­gyökeres gyugyi lánytól nem idegenek a fegyverek és a ke­mény, férfias munka. Édesapja évekig volt tartalékos katona, bátyja hivatásos vadász. Gye­rekkora óta fegyverek közelé­ben nőtt fel, szívesen fogott ma­ga is a kezébe. Otthon elvégez minden férfi­asnak mondható munkát, ha kell, tetőre mászik, fát hasogat. Édesanyja mindenben támogat­ja, édesapja nagyon félti, de be­lenyugodott lánya katonáskodá­sába. Rita Marcaliban tanulta ki a bőrdíszművesszakmát. Szí­vesen foglalkozott volna lószer­számkészítéssel, de a környé­ken nem talált arra képzést. Felhagyva korábbi szakmájá­val, ma egyet szeretne, igazi katona lenni, eleget tenni izgal­mas kihívásoknak. MÚLT ES JÓVO Öreg rádiók a szerelmei Katonásdit játszik a lány GYUGYI MAGÁNÜGYEK Lovakat tenyészt és verset ír Magyar sport félvér lovakat te­nyészt Jelenka György polgár- mester. Az ál­latok között nőtt fel, már ükapja is lóte­nyésztéssel foglalkozott. Szabadidejé­ben faluszéli tanyáján gondoz­za lovait. Fél éve verseket is ír, első költeményét egy révfülöpi bortúra alkalmával vetette pa­pírra. A borokat szervírozó fia­tal lány szemei láttán egy szal­véta szélére írta le Megigézett borászok című versét. A lírai hangvételű sorokat napról napra újabb alkotások követ­ték, a falu búcsújának történe­tét is rímbe szedte már. Kötött ruhákkal kedveskedik unokáinak Horváth Lajosné az egész csa­ládját ellátja szebbnél szebb kötött holmik­kal. Legszíve­sebben a négy unokájának és a dédunokájá­nak köti, hor­golja a kis ru- ___ hákat. Most nyugdíjasként több ideje van kedvenc időtöl­tésére, de a legnagyobb örö­möt természetesen az unokái okozzák. Mint elmondta, a kertben és a ház körül is keve­sebb munkája akad, mint ko­rábban. Régen teheneket, bir­kákat tartott a családjuk, mára néhány tyúk és csirke maradt, amiről Horváth Lajosnénak gondoskodnia kell. A falu szolgálatában áll közmunkásként Egyetlen megélhetését a kis falu önkormányzata biztosítja Istvándi Lajos­nak. A férfi három éve dol­gozik közmun­kásként. Most a templom kö­rüli területet szépítik meg, új fákat ültet­nek, készülnek a híres búcsú­jukra is. Szívesen tesz a falu­ért, örül, ha van munkája, és hozzájárulhat a község köz­területeink szépítéséhez is. Keresetéből feleségét is el kell tartania, aki csak a nyári sze­zonban tud dolgozni a Bala- ton-parton. Dolga végeztével legszívesebben otthon az álla­tokkal foglalkozik. Önképzéssel juthat előbbre Luka Zoltánná folyamatosan képzi magát, tanul, most egy számítógépes tanfolyamra jár a fonyódi szakközépisko­lába. A számí­tógéppel szíve­sen dolgozik, korábban raktárosi munka­körében is, nagy segítségére volt a komputer. Férjével egy ideig Budapesten laktak, bár jól tudta, hogy kevesebb mun­kalehetősége lesz, mégis a nyugodt kis falut, Gyugyot vá­lasztotta. Az önkormányzatnál dolgozik, takarít, mindenbe besegít. Nyáron egy konyhán segít be, az ehhez szükséges vizsgáit is mind letette. Jó termést remél az ifjú kertész Apáti Krisztiánnak mindene a motor és a traktor. A ked­venc gépeiről fotókat és új­ságokat gyűjt. Szereti a föl­det, és mint elmondta: megnyugtató számára, ha látja a munkája gyümölcsét. A 19 éves fiatal­ember a balatonboglári kerté­szeti iskolában végzett. Szülei gazdaságában dolgozik, trak­torral végzi a munkát. Csa­ládjuk 45 hektáron kukori­cát, búzát és napraforgót ter­meszt. Krisztiánnak már a nagyszülei is földművesek voltak. Nekik szőlejük és ba­rackosuk volt a környéken. Egyszer elköltözött, de a szíve visszahúzta Kaposi Istvánná családjával 20 éve él Gyugyon. Egyszer elköl­töztek Buda­pestre szeren­csét próbálni, a szívük azon­ban visszahúz­ta őket a csen­des, nyugodt kis faluba. Gizella otthon a ház körüli munkákat végzi, kedvenc hobbijára, a hímzés­re csak kevés ideje jut. Régeb­ben családjában ajándékozta el kézimunkáit. Délutánon­ként nagyon várja 12 éves kislányát, akivel iskola után együtt tanulnak. Büszke gyer­mekére, aki, mint mondja, ki­tűnő tanuló a lengyeltóti általános iskolában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom