Somogyi Hírlap, 2005. április (16. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-20 / 91. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. ÁPRILIS 20., SZERDA Egyre kopik a kocsma fala falufejlesztés Rendőrre, tanárra és csodára várnak Az általános iskolában továbbtanulásról, jó munkáról és békés faluról álmodoznak a gyerekek Istvándit nem szereti a Jóisten - mondogatják egyre gyak­rabban a falu lakói. Az őslako­sok azért, mert a hajdan jómó­dú, virágzó település mára szegény, zömmel cigánylakta faluvá változott. Az itt élő ro­mák pedig azért gondolhatják ezt joggal, mert az évek múlá­sát jóformán csak az jelzi szá­mukra, hogy egyre kopottabb a kocsma fala, aminek a hátu­kat támasztják. Évek, évtize­dek telnek el, de a soruk nem fordult jobbra. Gyerekeik jö­vője ma majdnem olyan kilá­tástalan, mint szüleiké. Bencsik János polgármes­tert a szolgálati lakásoknál le­het megtalálni: 3,7 millió fo­rintért rendbe teszik ezeket.- Hamarosan szükség lesz a lakásokra - mondja. - Peda­gógusoknak szánjuk. Ha az is­kola jelenlegi tanítói belefá­radnak a munkába és átadják a stafétabotot, lakással sem könnyen találunk majd ide fi­atal pedagógust. Ha pedig a bezárás lesz az iskola sorsa, akkor a rendőröknek adjuk a lakást. Ma ugyanis nincs a fa­luban rendőr, pedig igencsak szükség lenne rá. Mindent lopnak, ami mozgatható. A polgármester félmondata is elárulja: kétségeik vannak az alsó tagozatos iskola létét illetően. Jelenleg 37 zömmel cigány gyerek jár ide, s a szü­letéseket nézve - 18 évesnél fiatalabbak már 250-en van­nak a faluban - biztos: a jövő­ben sem lesznek létszám­gondjaik. - Ha a fenntartás költségeit nézzük, mégis jobb lenne bezárni, ha érzelmi ala­pokon közelítjük meg a kér­dést, akkor a megtartásához nem fér kétség - mondja a polgármester. - Hiszen addig él egy falu, amíg léteznek az intézményei. Kozmáné Király Zsuzsanna igazgató szerint egy biztos: az­zal ártanának a legtöbbet ezek­nek a gyerekeknek, ha elvin­nék őket egy körzeti iskolába.- Hátrányos helyzetű gye­rek valamennyi, akikkel lé­nyegesen lassabban lehet ha­ladni, mint ami egy nagy isko­lában megengedhető. Itt még valamennyi esélyük van a fel­zárkózásra. Másutt ezt az e- sélyt elveszítik - mondja. Le­het adni a véleményére, hi­szen több mint negyven évet töltött el a cigányiskolában. MÚLT ÉS JÖVŐ Elfogytak az őslakosok Honvédnóta furulyán Jól emlékszem arra az időre, amikor még jó volt itt lakni, bol­dog falu volt Istvándi - sóhajt a 88 éves Sebestyén János, a falu legidősebb embere. - János- házán születtem 1916-ban. A szüleim cselédnek kerültek le erre a vidékre. Drávaerdőről 1929-ben költöztünk Istvándiba. Akkor még módos falu volt, jól érezte itt magát mindenki. Aztán betelepítették a cigányságot, ma már a régiekből csak mutatóba találni - mutat körbe. A férfi jó­formán itt élte le az életét. - Ez alól egy év volt kivétel, amit a második világháborúban a Szov­jetunióban töltöttem - bólogat- Hadifogságba került, ideha­za azt sem tudtuk, hogy a föld alatt van, vagy fölötte - teszi hoz­zá a felesége. - A hazatérte után aztán a helyi téeszben dolgozott a nyugdíjazásáig. Egy fiú és négy leány született a házasságukból, ma már déd­unokáik is vannak. Egyik lá­nyukkal laknak, ő viseli gond­jukat.- Jó időben kint ülünk, rossz időben bent vagyunk a meleg­ben - mondja a férfi. - Én az egyik felemre megnyomorod- tam, az asszony is bottal jár. Dolgozni már nemigen tud egyikünk sem. Március 15-én a falusiak is hall­hatták, milyen szépen fújják fu­rulyáikat a kisiskolások. A leg­szebben két kislányé - Orsós Zsuzsannáé és Ignácz Anitáé - szólt. - Második osztályos ko­runktól tanulunk muzsikálni - mondják. - Ma már nehéz lenne összeszámolni, hogy mennyi dalt tudunk elfújni. Anita hozzáteszi: az egyik ked­vence - a Bécs várában sír a né­met című - elhangzott a faluün­nepen is. - Népdalokat és gye­rekdalokat tanulunk; nagyon szeretjük, és szívesen megpró­bálkoznánk más - komolyabb - hangszerrel is, például zongorá­val. Az ünnepségen anya és apa is meghallgatta a játékunkat és nagyon büszkék voltak ránk. Két éve jár ide Barcsról zene­tanár - Nemes Natália - és több kisgyerek tanul vele muzsikálni. Amikor arról kérdezem a gye­rekeket, hogy felnőttként milyen pályát képzelnek el maguknak, mindkét kislány tízévestől meg­lepő határozottsággal vágja rá: rendőr szeretne lenni. - Azért, hogy amikor verekedés van, le tudjuk állítani - indokolják. - Sajnos itt gyakran van vere­kedés, lopás. Nemrég a kocsmá­ba törtek be, korán reggel arra ébredtünk, hogy szólt a riasztó. EZ A HÍR ISTVÁNDIBAN Érmes erőemelők Három istvándi lány is siker­rel szerepelt a Jánoshalmán rendezett diákolimpián: erő­emelésben a nyolcadikos Ká­rolyi Adrienn ezüstérmet szer­zett, Orsós Andrea bronzérem­mel térhetett haza, Orsós Me­linda pedig negyedik helyen végzett a súlycsoportjában. Lámpacserék az utcákban Nemrég a lámpatesteket cse­rélték korszerűbbre, most a Zrínyi és a Petőfi utcákban a villanyoszlopokat is lecserélik, ezzel lesz teljes a közvilágítás korszerűsítése. A lámpacsere költségeit megelőlegezte a szol­gáltató, azt a villanyszámlák­kal törleszti az önkormányzat Sokba került a vandalizmus Néhány helybeli elcsúfította a Hősök emlékművét Az elkö­vetők megkerültek, ennek el­lenére az önkormányzat költ­ségén kellett helyreállítani a kárt. Az emlékmű rendbe­tétele 200 ezer forintba került Fürtökben az interneten Fürtökben lógnak a számító­gépeken a fiatalok; egy-egy alkalommal 25-30 látogatója van a művelődési ház számí­tógépes klubjának. Népszerű­sége most nőtt az egekig, mi­vel rövid ideje már az inter­net is elérhető. Két éve a Szé­chenyi Terv pályázatán nyer­ték a nyolc számítógépet, lé­zernyomtatót és internetelőfi­zetést 4,7 millió forint érték­ben. Azóta több alkalommal tartottak felnőttképzést, s a látogatók harminc százaléka ma is felnőtt. Képünkön: Sze­keres Ivett Kifelé a zsákutcából Kilátástalanság - ez a legjobb szó, ami Istvándira is jellemző. A helyiek segélyekből és alkalmi munkákból építettek cémaszá- lon függő szegényes egzisztenci­át. A többség többre akkor sem lenne képes, ha lehetőséget kap­na rá. Itt már csak az a kérdés megválaszolatlan: a felnövekvő generációkra milyen sors vár? Szerencsére többen is igyekez­nek tenni azért, hogy a fiatalok élete jobb lehessen, mint szülei­ké. A gyerekklub és a számítás­technika-foglalkozások kimon­datlanul azért is vannak, hogy a fiataljok ne az utcán, ne a kocs­mában töltsék el a szabadide­jüket Mert vannak, akik tudják: onnan már nem vezet tovább út. EZT FŐZIK ISTVANDIBAN Hájas lekváros kifli A finom süteményhez 50 dkg háj, 70 dkg liszt, 2 dkg élesztő, 1 dl tejföl, 2 tojássárgája, 2 dl tej, só, cukor, 1 evőkanál zsír, tölteléknek lekvár és dió kell. A hájat megtisztítják és elka­parják, 10 dkg liszttel eldör­zsölik, hogy olyan legyen, mint a morzsa. Az élesztőt cukros tejbe áztatják és összegyúrják a többi hozzávalóval úgy, hogy a tészta gyenge legyen. Ki­nyújtják, belekenik a hájat és összehajtják. Hat óra hosszat a hűtőben pihentetik, hogy a tészta kifagyjon. Majd 3-4-szer hajtogatják és közben pihentetik. Végül ki­nyújtják, kifliket for­málnak be­lőle, lekvárral megtöltik és to­jásfehérjébe mártott goromba dióval megkenik. Meleg sütőbe teszik, ha megsült, a tetejét meghintik porcukorral. A CIKKEKET ÍRTA ÉS FOTÓZTA: NAGY LÁSZLÓ AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA ISTVÁNDIMAGÁNÜGYEK Minden napra egy liter Bencsik János polgármesternek nem sok ideje marad a borá- j szatra. Hiába nyugdíjas, a hi­vatal sok elfog­laltságot ad. - Ha mégis van egy kis időm, akkor termé­szetesen irány a szőlő. Meg­nyugtat a munka, a terméssel pedig elégedett vagyok, a zama- ta tökéletes - mondja. Nemrég felére csökkentette a területet, ma már csak három 50 méte­res sort kell végigkapálnia. - így is 300 liter borom lett; ha akarnám, az év minden napjára jutna egy liter. Ennyit már csak a magas vérnyomásom miatt sem ihatok. Maradok a napi 3 decinél, a többit pedig félreteszem a vendégeknek. Ötvenévesen kezdte Amikor megbízták a számí­tástechnika-klub vezetésével, a lehető leg­jobb helyre ke­rült Károlyi Já­nos. Ötven­évesen fedezte föl magának a számítástech­nikát, s állítja: nem tud betel­ni vele. - 1997-ben ültem elő­ször gép elé, s nem szégyel­lem bevallani: vén fejjel any- nyira beleszerettem, hogy gyakran éjszakákat is képes vagyok eltölteni a monitor mel­lett. Leegyszerűsíti az életün­ket, minden gyorsabbá válik, a lehetőségei korlátlanok. Auto­didakta módon tanultam eddig is, ezután is. A programozás is érdekelne, de tanfolyamra jár­ni sajnos nincs időm. Falon a tányérok Kerámiákat gyűjt Kozmáné Ki­rály Zsuzsanna iskolaigazgató; i közel negyven éve tart ez a I hobbi, s ezer I tányér és kan­csó alkotja ma ! máragyűjte­I .......................1 ménvét. ­Am erre jártam, mindenhonnét hoztam néhányat emlékül - mondja -, s most már a roko­nok, barátok is gyarapítják ezt a gyűjteményt Tudják: azzal szerzik a legnagyobb örömet, ha olyan tányérral lepnek meg, amilyen még nem szerepel a kollekcióban. Bár lassan már gondot jelent az elhelyezésük: az iskolában is rengeteg kerá­mia fogadja a látogatót, odahaza pedig szinte nincs is már sza­bad hely a falakon. Fiatal nagypapa Orsós János, a cigányönkor­mányzat elnöke nemrég töltöt- I te be negyven- I egyedikévét, 1 de már ötéves S unokája van. I - Valóban na- I gyón fiatalon, alig 36 évesen lettem nagypapa - mondja. - Ezért persze elsősorban maga­mat hibáztathatnám, hiszen alig múltam tizenhat éves, amikor megházasodtam, és 17 voltam, amikor az első gyer­mekem megszületett. Azaz még jóformán gyerek voltam én magam is. A fiam már hoz­zám képest jóval később - húszévesen - nősült. Most Szulokban lakik a családjával, de amikor csak tehetem, me­gyek át hozzájuk unokázni. Múltkutató lelkipásztor Bár nem itt született, Máthé Csaba református lelkész mégis | többet tud a fa­lu múltjáról, mint sok tős­gyökeres hely­beli. Erdélyből települt át csa- I __________ - ládjával Ma­gy arországra. Az életének több mint a felét Istvánéiban töltötte el, s csak nemrég hagyta el a falut gyerekei kedvéért. Fiatal­ként lelkesen kutatta hagyomá­nyait, hiedelemvilágát, gyűjtötte a helyi ragadványneveket. Ta­lált sok ezer éves őrlőkövet, csontokat, szerszámokat, háló­nehezéket a határban. Vaddisz­nóagyarból faragott hold forma is került elő, amiből azt feltéte­lezi, hogy Kis-Ázsiából húzód­tak le ide az első lakók. Mestere a billentyűknek Ignácz Sándor még csak 12 éves, de már az egyik elismert szaktekintélye a számítógé­pes klubnak. A kis roma fiú azt mondja: nem kizárt, hogy szakmá­nak is a számítástechnikát vá­lasztja majd. - Mindenképpen szeretnék tovább tanulni. A da­rányi iskolába járok, és többnyi­re összejön a 4-es átlag a bizo­nyítványban. Mumustárgyam a matematika, kedvencem az iro­dalom, és persze a számítás- technika. A klubba rendszerint az elsők között érkezik. Csak itt és az iskolában fér a billentyűk közelébe, mivel odahaza neki sincs számítógépe a falu leg­több fiataljához hasonlóan. ALMANACH - 079 - ISTVÁNDI

Next

/
Oldalképek
Tartalom