Somogyi Hírlap, 2005. március (16. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-05 / 54. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. MÁRCIUS 5., SZOMBAT ALMANACH 0 74 HOSSZÚVÍZ EZ A HÍR HOSSZÚVÍZEN Új helyen a könyvtár ték a könyvtárat. A kultúrház épületében találtak neki meg­felelő helyet. Az 1500 kötetes gyűjtemény mellé a falu tele- házát is szeretnék beköltöz­tetni. A számítógépek már megvannak, az internet-hoz­záféréshez pedig napokon be­lül hozzájut a település. Virágos lesz a falu Idén is részt vesz a Virágos Magyarországért versenyben Hosszúvíz. A jó eredmény ér­dekében az önkormányzat természetesen önerőből is szépíti a közterületeket: ápri­listól két közmunkás dolgozik a településen. Terv van, de pénz kevés Elfogadták a település idei évi költségvetését. A falu 10 mil­lió 600 ezer forintból gazdál­kodik majd. Fejlesztésre, fel­újításra mindössze egymillió forint jut. Amennyiben azon­ban sikerülne pályázaton pénz­hez jutni, utat építenének a temetőhöz, felújítanák a kultúrházat és a polgármes­teri hivatalt és kifestetnék a faluházat is. A munkákhoz a tervek már elkészültek, most pályázati lehetőség után kutatnak. Ritkaságokat őriz az erdő Hosszúvízen két kiemelten vé­dett környezetvédelmi terület is van, amely a kipusztulástól is veszélyeztetett állat- és növény­ritkaságok otthona. Az egyik az egykori homokbánya, ahová par­tifecskék és gyurgyalagok tele­pültek. Ezeknek a madaraknak egyik legnépesebb populációját itt lehet megfigyelni. A Gólyás- réten gyakran látni az Európa- szerte ritkaságnak számító feke­te gólyát A rét azért is érdekes, mert számos szigorúan védett növényritkaságnak is otthont ad. A tőzikétől egészen késő őszig nyílik valamilyen védett vadvirág. Nagy számban van­nak itt kosborok, tárnicsok és különféle nárciszok. Legtöbbet hóvirágból és tőzikéből találni. Kora tavasszal egész rétnyi terü­letek borulnak fehérbe, szinte szőnyegszerűen virágzik a ta­vasz első két vadvirága. A hábo­rúnak igazi faritkaságokat is kö­szönhet a falu. Hosszúvíz hatá­rában ugyanis egy erdőrészt tel­jesen elaknásítottak. A területen sokáig nem lehetett fát kivágni, s ezért több száz éves tölgyek és kőrisek maradtak az erdőben. EZT FŐZIK HOSSZÚVÍZEN Gazdag húsleves Hozzávalók: 20 deka marhahús, 1 szál sárgarépa, 1 szál fehérré­pa, 1 fej vöröshagyma, 2 burgo­nya, 1 zsemle, 1 tojás, 2 evőka­nál olaj, 1 teáskanál pirospap­rika, 1 marhahúsleves-kocka. Előkészítés: A húst a sárga­répával, a fehérrépával, a zsemlével és fél hagymával le­daráljuk, majd ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Hozzáad­juk a tojást és vizes kézzel dió- nyi gombócokat formálunk be­lőle. Elkészítés: Olajon megpi­rítjuk a hagymát, megszórjuk a pirospaprikával, felengedjük egy liter vízzel, majd hoz­záadjuk a húsleves- kockát. Felforraljuk, beletesszük a húsgombócokat, és lassú tűzön főzzük őket. Kb. 30 perc után hozzáadjuk a burgonyát, és addig főzzük, amíg meg nem puhul. A CIKKEKET FÁBOS ERIKA ÍRTA. FOTÓK: TÖRÖK ANETT AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Hóvirágfalu hóval, virág nélkül választás Polgármesterjelöltből túlkínálat van Hosszúvízen Máskor ilyenkor már hosszú ko­csisorok szoktak kígyózni az er­dőhöz vezető úton. Néhány nap és itt a nőnap, vagyis a legna­gyobb „hóvirágünnep’’. Márpe­dig Hosszúvíz határában renge­teg a hóvirág és a tőzike. így hát máskor ebben az időben itt egy­mást érik a virágszedők. Most hi­ába is jönnének, virág nincs, csak hó van. Hosszú az idei tél és ettől még a szokásosnál is népte- lenebb a rövid, hosszúvízi utca. Bogdán Lászlóné szalad csak egy zacskó szilvával a kezében. Szilvás gombóc lesz az ebéd, ab­ból a gyümölcsből, ami nyáron az anyósa udvarában termett. Vass Pista bácsi közeleg. Két bottal közlekedik.- Egy kis egészségügyi séta - mondja, miközben a lábait emel­geti. - Tovább, mint két hétig vol­tam kórházban a reumámmal. Nem csodálkozom, hogy fel­mondta a lábam a szolgálatot. Amennyit dolgoztam életemben, éppen itt volt az ideje. Hát most lassabban megyek. így is oda érek, ahova akarok, csak az a baj, hogy az orvos eltiltott a bor­tól. Na nem mintha sokat ittam volna, de azért egy-egy pohár el­fogyott naponta. Most már ez sincs, ahogy öregszik az ember, egyre kevesebb az öröme. Dudálva megérkezik a mobil postás. Ettől aztán rögtön kicsi­vel többen lesznek az utcán. A hosszúvíziek nem is panaszkod­nak az újfajta szolgáltatásra, csak a cserfekvésiek. Igaz ugyan, hogy korábban sem volt helyben posta, de a meszteg- nyői postás kijárt. Biciklijével Cserfekvésre is elkerekezett. Két keréken eljutott oda, ahova most a négy kerék nem megy. A mobil posta azonban már nem téma a faluban. Sokkal in­kább arról beszélnek, hogy ápri­lis 24-én időközi választás lesz. Urr Béla, a falu korábbi polgár- mestere hosszú betegeskedés után meghalt Azóta nincs pol­gármester. Jelölt azonban még a kevésből is sok akad. A hírek szerint eddig négyen jelentkez­tek és még legalább egy biztosan lesz. Ez azt jelenti, hogy a 74 hosszúvízire öt polgármesterje­lölt jut, vagyis 15 emberre egy- egy. Itt minden másból kevesebb van, mint kéne, ezért a hosszú­víziek azt mondják, elég lenne egy, ha másból meg több jutna... Amikor arról érdeklődtünk, Hosszúvízen kihez érdemes el­menni, aki sokat tud mesélni a falu történetéről, mindenki a fa­lu legidősebb férfiemberét aján­lotta. Nemecz Sándor a 91 eszten­dejéből 91-et töltött Hosszúvízen. Dolgozott a mezőgazdaságban, volt postás és hivatalsegéd is.- Amikor külterületi postás voltam, háromszázhetven em­ber lakott a két településen - mondta Nemecz Sándor. - Most a cserfekvésiekkel együtt vagyunk összesen 74-en. Ak­kor el tudják képzelni a kü­lönbséget. Akkoriban itt pezs­gő volt az élet. Nekem ajánlot­tak Mesztegnyőn telket, ami­kor építkezni akartam, de nem kellett. Szerettem mindig itt lakni. Akkoriban, amikor én voltam fiatal, itt iskola műkö­dött, kultúrház üzemelt, bol­tok. Minden más volt. Volt ne­künk színtársulatunk, meg ci­terazenekarunk is. Most már semmi ilyesmi nincs itt. Kevés a fiatal és az öreg is csak fogy. Most én vagyok a legidősebb a falu első lakói közül. Az én nagyszüleim voltak itt az első hosszúvíziek. Kilenc testvé­rem volt, én a legkisebb va­gyok és az utolsó, már csak én élek közülünk egyedül... Fújsz József alig több, mint két hónap óta falugondnok Hosszú­vízen, mégis mindenkit ismer. Nem volt túl nehéz dolga, alig hetven embert kellett megje­gyezni. A falu kicsi, mégis sok a dolga.- Szerintem minél kisebb egy település, annál nagyobb a falugondnok felelőssége - mondta Fújsz József. - Itt példá­ul nincsen se bolt, se orvos, se iskola, se óvoda. Mindenért menni kell. Hetente háromszor tehát bevásárolok, meg amit kell, azt elintézem. Amikor na­gyon járhatatlanok voltak ezek a rossz utak, mindenkit én szállítottam a faluból, munká­ba meg iskolába. Ha beteg van, én viszem, és az ebédet is én szállítom házhoz. Fújsz József nem januárban csöppent a csöppnyi falu életé­be. Korábban a kelevízi kör­jegyzőség munkatársaként volt már lehetősége megismerni az ittenieket. Éppen azért döntött úgy, hogy elvállalja a gondnok­ságot.- Mindig is tetszett nekem ez a kis falu, ezért örömmel vállal­tam, hogy mindennap idejárok. Kelevízről jövök és amíg szük­ség van rám, maradok szívesen. Olyan ez, mint egy nagy család. MÚLT ÉS JÖVŐ 91 év hűség a faluhoz Falugondnok sok munkával HOSSZÚVÍZ! MAGÁNÜGYEK Saját szanatórium a kert végében Az alpolgármester még gondolkodik Sorompót építene a lottóötösből Nemecz Sándor a legifjabb nyugdíjas A tavaszt várja a természet ismerője Zsuzsi az utolsó tehén Hosszúvízen Bíró László húsz évvel ezelőtt költözött Hosz- szúvízre. A fő­városból tele­pült ki az erdő közepére. Egy újsághirdetés­ben talált rá a kis cserfekvési házra. Amikor ideköltözött, fenyőfákat ülte­tett, hogy majd eladja. Néhány évig azonban nem kapott ér­tük annyi pénzt, hogy érde­mes lett volna kivágni a feny­vest. A fákból az eltelt húsz év alatt így erdő lett. Kedves kis liget, amiben Bíró László min­dennap sétál egy nagyot. Mint mondja, ez az egészségügyi séta, saját szanatóriumával tartja magát karban. Az alpolgármester, Katona Jánosné intézi ezekben a he­tekben a tele­pülés ügyeit. Szívesen fog­lalkozik a falu ügyes-bajos dolgaival. Most mégis gondol­kozik rajta, hogy elinduljon-e az időközi választáson polgár­mesterjelöltként. Mint mond­ja: beletanult már a hosszúvízi dolgokba és terve is lenne bőséggel, de a kevés pénz mi­att csak nehezen lehet előre­jutni. Katona Jánosné egyéb­ként őriz még egy hagyo­mányt. Már csak neki van egy pár libája otthon, az egykori libás faluban. Karle Piroska szereti a cser­fekvési nyu­galmat. Oly­annyira, hogy azt mondja, ha milliókat nyer­ne a lottón, még le is zá­ratná az erdőnek ezt a szegle­tét. Szerin-te éppen ezért az sem baj, hogy nem túl jó a cserfekvési út, ha ugyanis jól járható lenne, biztosan töb­ben használnák. Kaposvárra ugyanis Libickozmán keresztül erre vezet a legrövidebb út. Karle Piroska a kutyái miatt is ideálisnak tartja a környéket. Dodó és Brúnó, a két foltos eb nagy becsben van tartva a háznál. Nemecz Sándor több mint negyven évet dolgozott a mesztegnyői szövetkezet­ben. Néhány hónapja azon­ban nyugdíjba ment. Azóta ő a falu legfiata­labb nyugdíjasa, tétlenkedni azonban így sem fog. Otthon is szívesen foglalkozik minden kerti munkával és úgy gondol­ja, valami állatot is tart majd. A faluból ritkán mozdul ki, olyankor Marcaliba és Mesz- tegnyőre megy bevásárolni. Amikor meg nyugalomra vágyik, szívesen kimegy a környékbeli erdőbe, mert ott érdemes sétálni. Bogdán Lászlóné úgy ismeri a hosszúvízi er­dőt, mint a te­nyerét. Éppen ezért alig várja már a tavaszt. Olyankor meg­terem a kör­nyéken minden sokféle gyógynövény. Szívesen válogat a természet kincsei között, tudja, milyen növény milyen bajon tud segíteni, de a gombaszedőknek is szívesen ad tanácsot. Szerencsére a környező erdőkben nagy a gazdagság. Amikor nem az erdőt járja, a település köz­munkásaként a közterüle­teken dolgozik, neki köszön­hető, hogy virágos. Hosszúvízen egykor szinte minden portán voltak állatok. Ez már régen volt. Ma tu­catnyi állat van csu­pán a por­tákon. Stá- dingerék az utolsók, akik tehe­net tarta­nak. Egye­dül áll az is­tállóban és a család kedvence. Stádingerék egyébként is szeretik az álla­tokat, már őzikét is neveltek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom