Somogyi Hírlap, 2005. március (16. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-06 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 10. szám

2005. március 6., vasárnap

Riport, interjú ?

Nem néztem ki színésznőnek

Ferrari Violetta a Nemzeti Színház tagjaként, filmszerepek alakítójaként nőideál volt az ötvenes évek Magyarországán. Aztán az NSZK-ba emigrált, és ott is karriert csinált. Egy ideje BUDAÖRSÖN ÉL, de pánikbetegsége miatt már nem lép fel.- Házszám nincs a bejárati ajtaján, azt viszont ékes felirattal hosszú ideje tudatja bárkivel, aki arra jár, hogy a cicái harapnak. Ez csak poén, vagy azt is jelenti, hogy kicsit a gazda is harapós.- Olyannak látszom én, mint aki harap?- Netán mindenkivel kedves, vajra kenhető ember?- Hát, nem. Ha valakit kedvelek, akkor őt borzasztóan szeretem, ha pedig valakit nem, inkább elkerülöm.- A cicák népszerűsítése helyett miért nincs kiírva a neve?- Mert Budaörsön már úgyis mindenki tudja, ki vagyok én, és nem akarom, hogy csoportosan csöngessenek.- Amikor sztár volt, hogy viselte az emberek közeledését?- Utcán soha nem zavart. Ha utánam kiabálták, hogy „Vilcsi”, akkor is szívesen visszakiabáltam, hogy „szia”.- Teljesen ismeretlenekhez megy oda?- Igen, ismeretlenekhez is.- De megvan a veszélye, hogy nem tudják, kicsoda ön.- Ha elmegyek egy bevásárló- központba, mindig felismer és megszólít valaki.- Most is fel-fekűnik a tévében, de nagyon máshogy néz ki, mint régen...- Nem is igaz.- Nem a korára gondolok, hanem arra, hogy pongyolán öltözködik. Nem úgy néz ki, mint egy

Gábor Miklós, aki akkor a színház párttitkára volt, egyszer letolt hogy egy imperialista lapból néztem ki a tüske frizurámat Amúgy pedig nagy plátói szerelem volt tönk között

színésznő, hanem inkább úgy, mint egy takarítónő.- Edesem, ez nekem tökmindegy. Engem mindig úgy szeretnek, amilyen vagyok.- De régen jól öltözött, bomba nő volt, sokak bálványa...- Igen, és mindenki imádott, szeretett.- Legendás, hogy egycentis tiisifrizurát is csináltatott magának, ami akkoriban egyáltalán nem volt divat.- Nekem viszont nagyon tetszett. Másnak is, csak Gábor Miklós szúrt ki velem. Mint párttitkár, letolt a társulat előtt, hogy a Ferrari látott valami imperialista lapot, és abból csináltatta meg a frizuráját.- Ettől még állítólag nagy plátói szerelem volt önök között.- Az volt.- Mindketten szerették a másikat, csak nem merték megmondani.- Pontosan így volt.- De később Gábor Miklós egy tévéműsorban bevallotta ezt.- Azt mondta, ha nem lettem volna Básti Lajos felesége, megkérte volna a kezemet.- Nagy gárdában játszott akkor a Nemzetiben...- Bizony ám. Olyan társulat még egyszer nem lesz. Ma' a pénz a fontos meg a Megasztár című műsor.- A Nemzetiben rögtön a tanárával, Ladányi Ferenccel kellett fellépnie.- Igen. Boldogság volt a darab címe. Nem volt könnyű. Kislányként Hódmezővásárhelyen még Mészáros Ágitól, Gábor Miklóstól kértem autogramot, aztán egyszerre csak ott voltam ezekkel az óriásokkal egy színpadon. Meg sem mertem mukkanni. Odajött hozzám Ruttkai Éva, és azt tanácsolta, ahhoz, hogy azt higgyék, szívem van, mélyítsem kicsit a hangomat. Ekkor meg amiatt ordított Gellért Bandi, hogy mit csinálok, hogyan beszélek? Úrrá kellett lennem a gátlásaimon. De imádtam a Nemzetiben lenni, az ott töltött hét év volt az életem értelme.- Básti Lajos színészetre is ta- nítgatta?- Miért tanítgatott volna?.- Nem is beszéltek színházról?- Soha az életben.- Nem is játszottak együtt?- Az Ármány és szerelem kettős szereposztásban ment, Gábor Miklós és Básü is játszotta Ferdinándot, én pedig Lujza voltam, vagyis szerelmes párt alkottunk a színpadon. De ebben a helyzetben Básti a kollégám volt, nem mostuk össze a színpadot és a magánéletet. De amikor jött a válás, ez a mérhetetlenül hiú férfi sírt. Nagyon szerettem pedig, csak húsz évvel idősebb volt nálam, még kölyökként mentem hozzá. Ez is más, ha már van valakinek valami tapasztalata, de semmiről nem tudtam semmit, szexuális tapasztalatom sem volt. Tizenöt éves koromban kerültem az akadémiára. És a négy évből csak hármat kellett járnom, egyet elengedtek.- Az új férje a veszprémi egyetemen vöt adjunktus. Vele aztán 1956-ban bementek a minisztériumba a káderlapokért.- Többek között Bessenyeitől és Molnár Tibortól kaptam a parancsot, hogy menjek be ezekért a papírosokért. A férjem jött velem, adtam neki egy puskát.- Honnan vöt puskája?- A Fészek klubban kaptam a parancsot, ott kaptam puskát is meg egy zacskó golyót, rátettem a derekamra. Élveztem,

hogy egy forradalomban vagyok, ilyen hülye gyerek voltam. Számomra csodálatos dolog volt a forradalom, hiszen már Petőfi Sándor is csinálta. Fantasztikusnak tartottam, hogy megéltem egy revo- lúciót. Ez bűn?- De aztán emiatt kellett elmennie az országból, meg azért, mert Major Tamásra ki- abát va- l a m i r o s z - szat.- Sajnos, ez volt a legnagyobb baj. Ott voltak az emberek a Nemzeti körül, sivalkodtak, hogy már lőnek. Én pedig azt kiabáltam, hogy ott van a kopasz - mindenki így hívta Majort -, öt vigyék.- Miért akarta, hogy pont Majort vigyék?- Mert róla mondta mindenki, hogy gonosz, kommunista gazember.-Ésaz vöt?- Szerintem nem, csak én nem tudtam. Befolyásolt például Lukács Margit, aki állandóan azzal jött, hogy nekem Hollywoodba kell mennem. Később, amikor elkezdtem gondolkozni, akkor jöttem rá, mennyi butaságot csináltam. De hát az ember, amikor fiatal, akkor hülye.- Belelitek a Wartburgjukba, és nekiindutak a határnak.- Igen, a kollégámmal, Szabó Sanyiékkal együtt mentünk. Aztán Bécsben voltunk egy darabig, majd mindenki ment a maga útjára. Mi Németországban kötöttünk ki.- Nem beszét németül...- Egy büdös szót sem.- Letett arról hogy színésznő lesz?- Teljesen. Annyi eszem volt, hogy a gyerekemet otthon hagyjam anyámnál. Gondolhatja, milyen lövöldözés volt a határnál, az kellett volna csak, hogy fölsírjon, és lelőjenek minket. Később sikerült kihozatnom. Szóval az egész nem volt olyan vicces, mint ahogy hittem, azt gondoltam, hogy hú, de jó hecc lesz.- De aztán csak elindut kint is a pályája. Kerestek egy akcentussal beszélő színésznőt...- Frankfurtban egy tizenhét éves magyar lányt kellett játszanom. Kicsit már tudtam németül, de azért betojtam a félelemtől. Bár éppen olyan valakit kerestek, aki nagyon rosszul beszél. Fantasztikus kritikát kaptam az alakításomra. A müncheni televízió egy süket-néma lány szerepét ajánlotta. Boldog voltam, nem kellett beszélnem.- Csodák csodája, ennek a néma szerepnek a hatására ajánlotta egy berlini direktor, hogy játssza el az Irma, te édes című musical címszerepét.- Telefonunk sem volt, így csak táviratot kaptam, hogy hívjam fel a színházat. Lementem az utcai fülkébe, és felhívtam. Mondtam, hogy még nem beszélek jól és kérdeztem, miről lenne szó? Azt mondták, Irma szerepéről. Én ott rögtön leejtettem a kagylót. Később egyik szerep jött a másik után, még Shakespeare-t is játszottam, A makrancos hölgyet.- A színházban is úgy jelent meg, mint egy takarítónő?- Nem volt pénzem fodrászra, ruhára. Csizmában, fekete

harisnyával, nagy konttyal a fejemen érkeztem meg, borzalmasan néztem ki. A többi művésznő kisminkelve jött a színházba. Én is imádtam öltözködni, de soha nem úgy, hogy feltűnő legyen. Az anyósom mondta nekem, hogy nem is úgy nézek ki, mint egy színésznő, és ennek nagyon örültem.- A rendezők viszont Berlinben le akarták cserélni önt.- Igen, mert nem a megszokott Irma voltam. Naiv, már-már szűzies lányt játszottam, míg mások romlott, nagy nőre vették a figurát. Németország legnagyobb kritikusa azt írta rólam, hogy úgy mentem a színpadon, mint egy angyal. Attól, hogy kurvát játszottam, még nem húztam fel a szoknyámat és nem ri- száltam a valagamat.- Az egyik rendező próba közben azt is mondta, hogy olyan, mint egy vidéki naiva.- Lehívatta az igazgatót, hogy nézzen meg, mert ő tovább ezt nem csinálja. Mire az igazgató azt mondta, ő azonnal elmehet, de ez a nő marad. A premieren olyan siker volt, szinte szétverték a színházat. Az utcán fütyültek utánam az emberek. Négyszázötvenszer játszottuk, Hamburgba is átvittük.- Jó néhány főszerepet alakított, de az egyik előadáson rosz- szul lett, pánikbetegséget kapott.- Tönkretett a rossz házasságom, az irigység, a gyűlölet. Tényleg rosszul lettem előadás közben, az ájulás környékezett, de valahogy kinyögtem az utolsó mondatokat. Kórházba vittek. Csak sírtam. Azóta nem lépek fel a pánikbetegségem miatt. Bécsben történt, hogy egy kolléganő teljesen megzavarodott, össze kellett húzni miatta a függönyt. Attól féltem, hogy ez velem is megtörténhet.

Született: 1930, Hódmezővásárhely

Pályája: A Nemzeti Színház tagja volt 1949-1956-ig. NyeMudás nélkül - férjével együtt - az NSZK-ba emigrált. Itt is karriert csinált, musical- és prózai főszerepeket egyaránt játszott. Pánikbetegsége miatt abbahagyta a pályáját. Hosszabb ideje Budaörsön él. Fontosabb szerepei: Ophelia, Lujza, Irma, Kata, Kleopátra. Fontosabb filmjei: Civil a pályán, 2X2 néha öt, Gázolás, Jonny Belinda (NSZK), Válóok: szerelem (NSZK).- Máig ettől fél ezért nem mer fellépni?- Igen.- Ereje teljében van. Szép lenne, ha magyar színpadon még eljátszana valamit.- Tudom. Nem ön az egyetlen, aki mondja. De félek tőle, hogy elfelejtem a szöveget, rosszul leszek. Tíz évig kellett orvoshoz járnom ezzel a betegséggel.- Budaörsön él egy parasztházban, ápolja a bátyját, gondozza a kertet, pátyolgatja a három cicáját.- Azért örülök, hogy három is van, mert így akad tennivalóm. Hajnalban már enni adok nekik.- Miből él?- Van egy kis nyugdíjam, Németországból kapom.- Ha valaki ajánlana egy testhezálló szerepet?- Nem tudom. Végigdolgoztam az életemet, éppen eleget léptem fel. És hol van már az az óriási társulat, aminek egykor a Nemzetiben tagja lehettem?- Szóval nem hiányzik a színpad?- Most ezt nagyon könnyen mondta ki. Persze, hogy időnként gondolok rá, mi lenne, ha mégiscsak föllépnék.

Bóta GAbor

Egy vásárhelyi lány, aki sokra vitte

SZENES IVÁN, szövegíró;

Fényes Szabolccsal együtt szereztük a 2x2 néha öt című film híressé vált slágerét, a „Túl szép, hogy igaz legyen” kezdetűt. Behár Gyurival pedig az Amikor mosolyogsz című szamot, amit Violetta enekelt fel lemezre Furcsa, de azóta személyesen nem is láttam

LUKÁCS SÁNDOR, színész:

Kiskamaszként láttam a 2x2 néha öt című filmben. Emlékszem a szépségére, a fitos orrára, akkor ő volt a nőideál. Azóta láttam tévében, nagyon megváltozott, de most is átütö- erejü a személyisége.

ANTAL IMRE, műsorvezető:

Ő is Hódmezővásárhelyről származott, mint szerénységem vagy Bessenyei Ferenc. Amikor a 2x2 néha ötben láttam, nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen hírességet adott az országnak a mi kis városunk. Színpadon is tetszett, kiváló színésznő.