Somogyi Hírlap, 2005. március (16. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-27 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 13. szám

2005. március 27., vasárnap ____________________ Rejtvény, játék 15 „L ehetetlenség nem észrevenni a káoszt és az ocsmányságot. Idén, rplelőtt azon az elázott Iá* nyon ütközne meg a tekinteted a Nebraskai Egyetem diáklány egyesületéből, vagy az egymásra dobált sörös dobozokon az elő- kertekben. emlékezz arra. hogy ez js a Mardi Gras...” mjL (Részlet egy helyéSgtcikkéből A Mardi Grasra kéne A Mardi Gras a világ egyik legnagyobb parádéja a Mississippi deltájában. NEW ORLEANS ILYENKOR KITÁRUL, olyan, akár egy hatalmas színpad, hömpö­lyögnek a táncosok, zenekarok és mindenféle mutatványos, majd amikor elvonul­tak, folytatódik a buli a Bourbon Streeten, ahol MINDEN CSEHÓBAN MÁS ZENÉT JÁTSZANAK, vagyis sosem érsz az utca végére, ha van benned egy kis spiritusz. A Mardi Gras csak egy álom volt, mint a Szelíd motorosok című mozi­ban, ahol Fonda és Hopper azért adja el a kokót, hogy megváltsák a szabadságu­kat és eljussanak New Orleans- ba. Márpedig New Orleans nem­csak a Mississippi deltája, a kre­olok, feketék, fehérek paradicso­ma, a varázslatos francia ne­gyed, a dzsessz, a blues és a rock őshazája, hanem mindenekelőtt egy őrült fesztivál, happening, jam session, vagyis a Mardi Gras. Karinthy Ferenc írja a Nap­lójában, „aki nem élt Ameriká­ban, délen, az nem tudhatja, mi az élet édessége”. A Szelíd motorosok még lát­hatták az őrült karnevált, mielőtt meghaltak, mert hát Dél nagyon veszélyes volt a hatvanas évek végén a hosszú hajú, Harley Davidsonokon suhanó „buzi északiaknak”. Ma már szelídebb vidék ez, nem is értem, amikor többen figyelmeztetnek, hogy elő ne vegyek százdollárost, vált­sam fel húszasokra. Ez is olyan A Preservation Hall New Orleans egyik nevezetessége. Itt játszot­tak hajdan a nagy muzsikusok, de azóta sem festették ki, megma­radtak a furnér falai, szakadt függönyei és kis padjai, s esténként kiöregedett zenészek játszanak. Hosszú sorok kígyóznak, de előbb-utóbb bejutsz, mert cserélődik a közönség. A belépő 16 dollár, se fotózni, se magnózni nem lehet. Amikor ott voltam, négy öregen kívül egy fiatal ázsiai lány zongorázott, persze, nagyon jól. A zenészek fölött egy kis táblát látni, miszerint 10 dollárért játsszák a tradicionális zenéket, 20 dollárért bármilyen számot eljátszanak, de a The Saints 50 dollárba terül. Persze, istenkísértés lett volna félbeszakítani a ragyogó muzsikát, tudták ők, hogy mit játszanak. jó tanács, mint a többi, szinte ki­vitelezhetetlen, mert órákba te­lik, mire fel tudom váltatni, pe­dig újságot, rágógumit, minden kutyaszart hajlandó lettem volna venni, csak szabaduljak a zöld­hasútól. Aztán a második nap a Bourbon Streeten, ahol min­den éjszaka zajlik az élet, mintha a felvonulás a Canal Streeten, a főutcán csak előjáték volna, szóval azon az éjszakán előbb egy megbilincselt srácot szorí­tottak falnak a rendőrök, majd egy párt vezettek el, ugyancsak hátrabilincselt kezekkel. Állító­lag régóta keresték őket, mert tu­risták tucatjait fosztották ki. Raj­tam kívül ember nem lepődött meg a környéken, legfeljebb az eldobott szendvicses zacskók között turkáló kutya nézett fel, de ő is csak egy pillantásra mél­tatta őket, míg a rendőrök befor­dultak velük egy mellékutcába, ahol kocsijaikat hagyták. A Mardi Gras megköveteli az idegentől a tiszteletet, hiszen egyike a világ tizenöt leghíre­sebb fesztiváljának, de talán a riói karneválnál is színesebb és mulatságosabb. Hajdan az első kolóniák (1699) táncmulatságo­kat rendeztek, s az 1800-as évek elején már jelmezes felvonulás­ról írnak a korabeli lapok. Az el­ső parádét 1857-ben rendezték, s azóta csak terebélyesedett, ma már a fél világ eljön, hogy lássa a zulu királyt, a vidéki iskolák táncosait, zenekarait vagy a traktorokon felvonuló helybeli földművest. Mindenki színes gyöngysorokat hord a nyakában és tucatjával dobálják a közön­ségnek is. Állítólag 600-féle gyöngysor van a szivárvány minden színében. Ez a szokás a húszas évekből származik, ak­kor még Csehszlovákiából im­portálták az üveggyöngyöt, ma már ezek is műanyagból van­nak, s természetesen Kínában gyártják. Egy ideje zulu királyt is választanak, 1949-ben Louis Armstrong hordta a koronát, aki szokás szerint egy kókuszdiót adott Arthur „Monk” Hazel do­bosnak, aki azt a Mardi Gras Múzeumnak ajándékozta. A mú­zeumban magam is megnéztem a híres kókuszdiót, s ha soha nem láttam volna semmit a pará­déból, a jelmezek történetét is megtekinthettem meg számtalan filmet, riportot a felvonulásokról, a készülődésről éppúgy, mint a szemét eltakarításáról, vala­mint a Bourbon Street-i mulatsá­gokról. Csak azoknak furcsa, hogy a Mardi Gras a keresztény naptárhoz is kapcsolódik, aki még nem járt New Orleansban. A parádé ugyanis minden évben hamvazószerdával kezdődik és húshagyókeddig tart. Ám már ezek a dátumok sem igazak, mert a Mardi Grast sosem zárják be, legfeljebb nincs annyi felvo­nulás, de New Orleans egész év­ben karneváli lázban ég. Ez a vá­ros ugyanis itt a Mississippi del­tájánál ezerszer izgalmasabb Ri­ónál, New Yorknál vagy Mün­chennél. Mindenki hagyott itt va­lamit, a spanyol és francia telepe­sek, a kreolok, a feketék, és min­denki békében él egymással. A híres Francia Negyedben min­den utcán látható egy tábla, ahol megjegyzik, hogy a spanyol ko­lónia idején, hogy hívták az ut­cát. Hihetetlen mindezt látni egy közép-európainak. A híres leve­sük a Gumbo, amiben hal épp­úgy van, mint rák és kagyló, egy afrikai (okra) és francia (flour browned in oil) ételből került egy fazékba. Úgy is hívják, hogy a „Delta esszenciája”. S ha a Gumbo a delta szíve, akkor a zene a lelke. Márpedig New Orleansban született a dzsessz, innen jöttek a nagy dzsesszban- dák és szólisták, Louis Arm- strongnak itt parkja van, a szín­házat Mahalia Jacksonról nevez­ték el. Itt úgy játszották a bluest és a rock and rollt, hogy innen merített Liverpool (Beatles), Memphis (Elvis) és Detroit (Motown Records), valamint a reggae muzsikusok. A Bourbon Streeten ahány vendéglő, kocs­ma vagy söröző, annyi zenekar. Nyomnak itt bluest, rockot, dszesszt, countryt, dixielandet, amit csak valaha játszottak a föl­dön, és mindegyik zenész befér­ne bármelyik világhírű sztárcsa­patba. Az egyik bárban végig­hallgattam egy nagydarab fekete énekesnőt, Marva Wrightot, akit csak blueskirálynőként emleget­tek, s ezúttal ez több volt, mint egy odavetett, jópofa jelző. Mar­va brillírozott, mindent tudott a hangjával, a Happy Birthday- ből is bluesáriát formált. S ő csak egy énekes azok közül, akik a helyi The House of the Blues- ban vasárnap délutánonként fel szoktak lépni. Dalia László NAP KELTE * 2005. március 28-án, hétfőn reggel is Nap­kelte 5.50 és 9.00 óra között a Magyar Televí­zió egyes és kettes csatornáján, valamint 15.30 és 18.00 óra között ismétlés az m2-n. A Napkelte tervezett témái: Szigorú ellenőrzés és szonda... A stúdióban Kiss Csaba, az Országos Balesetmegelőzósi Bizottság elnöke.- Macskássy Izolda festőművész megnyitotta galériáját...- Vendégünk lesz Gábor György és Buda Péter vallástörténész.- Divat ma még locsolni? Négy székre hat ven­déget várunk egy kölni- és sonkamentes, de nagyon is húsvéti beszélgetésre. A stúdióban Babarczy Eszter, Endrei Judit, Jaksity Kata és Temesvári Andrea.- Magyarország új arca: Polgár Judit sakknagy­mester- Az irodalom helyéről és az írástudók felelőssé­géről kérdezzük a kortárs irodalom meghatározó egyéniségét, Spjró Györgyöt.- „Varázslatos” látványvilágé szuperprodukciót ígér; a magyar színpadtechnikában mérföldkő­nek tekinthető Ancfrew Uoyd Webber, Ben Elten és Bródy János Volt egyszer egy csapat című musicalje. Produceri Gyárfás Tamás Fősxsrfcssxtő: Lakat T. Károly Műsorvezetői Orosz József Telefonszámunk az adás idejént 251-0619 Úgy*, megmondtam, drágám, hogy nemsokára hárman lessünk. ajándékcsomagot nyertek, az Invitrcl, Kft. folajánlásébani BARCZA JÓZSEFNÉ (Párád) MARKÓ JÓZSEF (Bátya) KISS GYULA (Budapést) Heti skandináv rejtvényünk megfejtését kedd éjfélig kérjük a következő címre feladni: Vasárnap Reggel 1122 Budapest, Városmajor utca 12-14. MEGFEJTÉSÉT BEKÜLDHETI SMS-BEN SZERDA DÉLIG az alábbi telefonszámra: 06-90-63-11-41 Kérjük, hogy először írja be a VR szót, majd a megfejtést. (Az sms díja 76 Ft + áfa) E heti skandináv rejtvényünk helyes megfejtésének beküldői közül három olvasónk Kiskegyed-előfizetést nyer. „A személyes adatok kezeléséről az impresszum ad tájékoztatási" , Fejtsen kedvére az ügyes, Terefere, KÓPÉ, KÁPÉ rejtvénylapokban is! IDŐJÁRÁS BORONGÓS HÚSVÉT, KEVÉS NAPSÜTÉSSEL Somogy megyében ma délelőtt bujkáló napsütés, késő délután nagy eső következik. Enyhe déli szél fúj. A jellemző hőmérséklet reggel 10, délutánra - az erős eső előtt - még 19, hétfő reggel­re 11 fok köré várható. Hétfőn mérsékelten vastag felhőtakaró lesz felettünk. Délután átsüt rajta a nap. Erős északi széllel lehű­lés kezdődik. A legvalószínűbb folytatás címszavakban: kedden: derengő napsütés, szerdán: ismét kiadós eső, csütörtökön: hideg, felhős, pénteken, szombaton: ragyogó napsütés. Orvosmeteorolögia: nincs számottevő fronthatás. Közlekedés-meteorológia: délután az ország déli felén a nagy esó víztócsái, északon a szemerkélő esőtől nyálkás utak veszé­lyeztetik a közlekedést. Az előrejelzés bizonytalansága; .keddig KICSI, szerdától NAGY" További folyamatos, helyfüggő előrejelzés: a T-Mobile-WAP portálján (httpV/y-zones.hu). VIzhőm érzékiét Duna 6-7 3C Tisza 4-5 ’C Balaton 7 X Vefencei-tó 10 ”0 Fertő 8 C Tisza-to 4‘ú Hójelentés Kapron 15-125 cm Semmering 50-100 cm La ThiRte 40-100 cm Rommel: háborús hős vagy dróton rángatott bábu? Mitikus figura, háborús hős, rejtély? Valójában ki volt Rommel tábor­nok (1891-1944), akit a harctéren sivatagi rókának neveztek? Annyi bizonyos, hogy hatvan évvel ezelőtt, Hitler parancsára rágott szét egy ampulla ciánkálit. A napokban jelent meg Németországban Georg Reuth “Rommel - Das Ende ei.ner Legende” (Rommel - egy le­genda vége) című könyve, melyben a szerző megpróbálja dekódolni a tábornok titokzatos személyiségét. “Nem volt sem hős, sem náci, csak a tipikus német tragédia megtestesítője: egészen a romlásig kö­vette a Führert - és mindvégig azt gondolta, hogy csak a kötelességét teljesíti...” - írja Georg Reuth. 1944. október 14-én Hitler megbízottja kereste fel a tábornokot. Üze­net hozott, és egy ampulla ciánkálit. A diktátor meg volt győződve arról, hogy Rommel részt vett az ellene elkövetett július 20-i merény­letben. Hitler azt ígérte, hogy Rommel nagy állami temetést kap, em­lékére szobrot emelnek, a fiát és a feleségét pedig nem fogják sem megölni, sem börtönbe zárni. Rommel felesége így emlékezik: “a fér­jem közölte velem, hogy negyed óra múlva meg fog halni.” Rommel katonai egyenruhában, kezében marsallbottal szállt be az SS autójá­ba. A háztól kétszáz méterre aztán megállt az autó. Rommel bevette a mérget. Amikor Hitler értesült tábornoka haláláról, csak ennyit mondott: “már megint valaki a régiek közül”. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom