Somogyi Hírlap, 2005. március (16. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-25 / 70. szám

ALMANACH 0 3 1 BOLHO SOMOGYI HÍRLAP - 2005. MÁRCIUS 25., PÉNTEK Itt az első szűk esztendő kis falu, nagy gond A végsőkig harcolnak az iskola megtartásáért A nap mindenkit kicsalogat a szabadba Bolhón. Az idősebbe­ket a kertekben látni, az ovisok pedig fürtökben lógnak az új udvari játékokon. - A szülői kö­zösség segítsége nélkül nem lenne meg mindez - mondja Pinterics Henrietta óvónő. - Az önkormányzat mellett a legtöb­bet a lelkes édesapáknak és édesanyáknak köszönheti az óvoda. A gyerekeink ma már jobb körülmények között van­nak, mint sok városi csöppség. A gyerekek körülményeire pár száz méterrel arrébb, az al­só tagozatos iskolában sem le­het panasz. Itt negyven diákot okít négy pedagógus. Nem is rosszul, amint az a tanulmányi eredményeket összegző leg­utóbbi statisztikából kiderül. A babócsai iskolába átkerülve a bolhói ötödikesek nemhogy rontottak volna, hanem még ja­vítani is tudtak, 4,2 lett a ta­nulmányi átlaguk. - Ez a kisis­kola előnye: minden gyerekre van ideje a tanárnak. Mégis ag­gódnunk kell az iskolánk jövő­jéért - mondja Gyurokovicsné Tóth Brigitta igazgató. - A pénz ugyanis nagy úr, s egy ilyen kistelepülésnek hatalmas megterhelést jelent az intéz­mények fenntartása. Sajnos, az Aki Bolhón az óvodásokért és az iskolásokért tesz, úgy érzi, a falu jövőjét is szolgálja ország vezetői újra körzetesíte- ni akarnak. Ez ellen ugyan mit tehet egy kis falu? Ahol jól mű­ködik a kisiskola és némi segít­séggel képes fenntartani a tele­pülés, ott segíteni kellene, nem pedig tönkretenni. Sajnos, egy­két éven belül szorongatóvá válik ez a gond Bolhón is. Iskolakérdésben Horváth Ádám polgármester sem tud megnyugtató válasszal szolgál­ni. - Az elmúlt tizenöt évben nem telt el úgy esztendő, hogy valami nagyobb fejlesztés ne tör­téntvolna. Az idén azonban nem jut - mondja. - Tavaly még hat­millió forintot tudtunk megtaka­rítani, idén pedig nyolcmillió hi­ányzik. Nem azért, mert rosszul tesszük a dolgunk, hanem azért, mert olyan feladatok elé állít az állam, amelyekre nem ad pénzt. Szorosabbra kell húznunk a nadrágszíjat. Nehéz ugyan a helyzetünk, de erre nem az isko­la bezárása a megoldás. MÜLT ES JOVO Százéves bútorok között Mesemondó ikerpár A bolhói határőr a szolgálat letel­tével hazamegy, leül a neo­barokk székek egyikébe, elpa­kolja holmiját az ónémet szek­rénybe, s tekintete megpihen a gyönyörű öntöttvas kályhákon. Ilyen környezetben él Dergez Já­nos, aki szabadidejében régisé­gekre vadászik és helyreállítja azokat. - 15 éve tart ez a gyűjtő- szenvedély, akkor jutottam az el­ső régi bútorokhoz - mondja. - A családomnak idő kellett, hogy megbarátkozzon a hobbimmal, de ma már a feleségem és a fiam is lelkesen osztozik velem a munkában. A magam kárán ta­nultam meg mindent. Előfordult, hogy 20 ezerért megvettem egy régi bútort, aztán örültem, hogy 12 ezerért továbbadhattam. Idő kellett ahhoz is, hogy megtanul­jam helyreállítani a szerzemé­nyeimet. Ma már tudom, hogyan kell leégetni a festéket, kipótolni a fát - mutat körbe. A legértékesebb szerzemé­nye egy neobarokk ülőgarnitú­ra, ám számára kedvesebb az a százéves lámpabetét, ami nem ér többet néhány ezer forintnál. A porcelánórát sem adná oda semmiért, sem azt a Zsolnai-tá­nyért, amelyből a második vi­lágháborúban á 24. gyalogezred tisztjei ehettek. Bár még csak harmadikosok, Jádi Vivien és Jádi Evelin máris nagy mesemondók. Hol egyi­kük, hol másikuk szerepel si­kerrel a versenyeken meséket, verseket előadva. Vivien janu­árban az iskolai fordulót nyerte meg, Evelin viszont tavaly jutott el a Kaposváron rendezett me­gyei döntőig. Az előbbi Petőfi Sándor versét mondta, az utób­bi egy verses mesével indult.- Szeretünk olvasni, s gyak­ran előfordul, hogy egyikünk az egyik szobában, másikunk a másikban olvas hangosan egy-egy szép mesét - mondják.- Amikor gyakorolunk, szinte visszhangzik tőlünk a ház. Egypetéjű ikrek, érthetően rengeteg a hasonlóság köztük. - Mindketten jó tanulók vagyunk, s hasonló az ízlésünk is. A Má­tyás királyról szóló történeteket szeretjük a legjobban. Sokszor hasonlóak a hibáink is. Gyakran ejtjük ugyanazokat a hibákat a feladatokban, pedig nem is egy­más mellett ülünk. Ember legyen a talpán, aki ké­pes megkülönböztetni a két test­vért. - Telefonban még anyu is összekeveri a hangunkat - mondják. - Ha pedig hasonló ruhába öltözünk, csak a szüléink tudják, hogy melyikünk kicsoda. EZ A HÍR BOLHÓRÓL Magukról gondoskodnak Állami támogatás nélkül ho­zott létre falugondnoki szolgá­latot az önkormányzat; kis­buszt vásároltak és gafázst építtettek, s a hivatalsegédet ültették a volán mögé. Elvégzi, ami a falugondnok feladata, csupán állami támogatást nem kapnak, mivel a falu erre nem jogosult, ugyanis a lakosság száma meghaladja az ötszázat Felzárkóztatás romáknak 15 millió forintot nyert roma­felzárkóztatásra három kistele­pülés iskolája a közös pályáza­tán. A pénzből várhatóan 1,4 millió jut Bolhóra, amelyből egy tantermet szeretnének fel­szerelni a programban leírt cé­loknak megfelelően. Aszfalt a járdára 440 méter járda kapott új asz­faltot a Petőfi Sándor utcában. A Heresznye felé vezető úton a betonjárda mára széttöre­dezett, tönkrement, ezért vált szükségessé a helyreállítása. Számítógép az óvodába Több mint egymillió forint ér­tékű számítógépet nyert a bol­hói óvoda az oktatási miniszté­rium nagy vihart kavart pá­lyázatán. Néhány hónapos ta­pasztalat alapján azt mond­ják: a gép valóban az ovisok­nak lett kitalálva, nagyon hasznos és hamar megsze­rették a gyerekek. Minden té­ren fejleszti a kicsiket, csu­pán azt sajnálják, hogy ezt az egyet kaphatták belőle. Hu­szonkilenc gyerek jár az óvo­dába, így még legalább kettő elkelne. Apadnak a kedvezmények Talán nem is igen tudják az em­berek faluhelyen, hogy milyen sok terhet átvállal tőlük az ön­kormányzat A gyerekek tanítta­tása, az étkeztetés, az utazás - mind olyan költségek, amelyek­kel sok vidéki családnak nem kell számolnia. Van, ahol ingyen­darálót tart fenn az önkormány­zat, másutt olcsó boltot működ­tet. Sok helyen ingyentelket ad­nak a fiataloknak, s a közműve­ket is nagy kedvezménnyel köt­hetik be, sőt tízezer forint jár gye­rek születésekor. Bolhón is köny- nyebb volt az élet Épp ezért ne­héz lesz elfogadni, ha már nem telik ezekre a kedvezményekre. Már csak azért is, mert a jö­vedelmek nem nőnek, s ezekkel a „kiváltságokkal” együtt is nehezen élnek a falvak lakói. A városok 6-8 százalékos munka- nélküliségével szemben itt a munkaképesek 25-30 százaléka hiába keres megélhetést. EZT FŐZIK BOLHÓN Rózsafánk bolhói módra Hozzávalók négy személyre: 35 dkg liszt, 3 tojás, 15 dkg cu­kor, 3 kanál tejföl, 1 csomag sü­tőpor, olaj. A lisztből tojással, cukorral, tejföllel, sütőporral és egy kevés sóval nyújtható tész­tát gyúrunk, majd vékonyra ki­nyújtjuk és fánkszaggatóval vágjuk. A kerek tészták széleit sugarasan bevágjuk és 4-5 ilyen lapocskát helyezünk egy­másra. Középen összenyom­juk, hogy ne váljanak szét, majd forró olajban szép pirosra sütjük. A kisült és ki­nyílt rózsák tetejére egy-egy szem cse­resznyét vagy meggyet (befőttet) te­szünk és az egészet vaníliás cu­korral beszórjuk, így tálaljuk. A CIKKEKET ÍRTA ÉS FOTÓZTA: NAGY LÁSZLÓ AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA BOLHOI MAGÁNÜGYEK Büszke a hordóira Máltesics György kádármester több mint fél évszázada műveli ezt a mestersé­get, a környé­ken ma már egyedüliként Munkáit Barcs­tól Nagykani­zsáig, s azon túl is sokan ismerik, keresik a cég­jelzést - a négylevelű lóherét - a hordókon. A kádármester ma már hetven fölött jár, de még dolgozik. Azt mondja: szeren­csére egyik megrendelő hozza a másikat, munkája mindenkinek jó ajánlólevél. Az a titka: szereti a mesterségét Egy-egy elkészült hordóban még ma is gyönyör­ködik. Dolgozhat, amennyit bír, hiszen hetvenen túl már attól sem kell tartani, hogy bekopog nála az adóhivatal. Dobogóra ugrott Sok jó sportolóra lehetnek büszkék az iskolában, közü­lük is az egyik legtehetsége­sebb és leg­eredménye­sebb Harasztia Péter. A leg­utóbbi körzeti atlétikai versenyen, amelyet Barcson rendeztek, szintén halmozták az érmeket; egy el­ső és egy második helyezéssel tért haza. Az előbbit távolug­rásban, az utóbbit futásban szerezte. Azt mondja: talán nincs is olyan sportág, amit ne szeretne. Ezen a versenyen egyébként rajta kívül más bol­hói gyerekek is eredményesen szerepeltek: Orsós Balázs és Orsós János kislabdahajítás- ban lett első. Polgármester a szőlőben Nincs olyan vasárnap, ami ne a szőlőben találná Horváth Ádám polgár- mestert. A 650 szőlőtőkén jó­részt kékfran­kos terem, mel­lette kisebb mennyiségben bianka és csemege. Ebből is látszik, hogy gazdájuk a vörös­bort kedveli. A minőségéről szerényen csak annyit mond: még senki nem utasította visz- sza a második pohárral. A tava­lyi termése bőséges volt ugyan, de mégsem teljesen elégedett vele. Azt mondja: a rosszkor jött eső ellen nem tehet semmit a gazda. A birodalmába senki mást nem enged, rajta kívül egyetlen családtagnak sincs be­leszólása a szőlőművelésbe. Kilencszáz dalt ismer Spolár Mihályné 75 évesen is tele van energiával. Nincs nél- I ■ rjgf i mmr küle faluün- *** nép; verset mond és énekel az emberek­nek. A nyugdí­jasklub oszlo­pos tagja, a me­móriája pedig nem mindenna­pi: 900 népdalt őriz az emléke­zete, köztük sok bolhói nótát. Állítja: bármelyiket nyomban elő tudná adni. Az egészségére sincs panasz, soha gyógyszert még nem evett. Most Olaszor­szágba készül, ahová unokái­val együtt indul kirándulni. Mint mondja: ez az utazás lesz számunkra a húsvéti ajándé­ka. Az unokák örülnek, hogy együtt mehetnek világot látni a nagyanyjukkal. Borversenyre készül Ifj. Máltesics György szőlőjé­ben kizárólag fehérbornak va­ló szőlő terem, mivel a család csak azt szereti. Ezekből azon­ban nagy a vál­tozatosság, jó néhány fajta ér­lelődik a töveken. Ez a sokféle­ség nagyapai örökség. Bár leg­utóbbi termése minőségével nem túlzottan elégedett, ennek ellenére a borát bátran megmé­rettetné. Erre lehetősége is lesz - mondja -, mert idén első al­kalommal borversenyt szervez­nek Bolhón, s ennek egyik szer­vezője ő is. Úgy számít, hogy legalább 20-25 szőlősgazda ne­vezi be a borát a versenybe, és sikerül hagyományossá tenni ezt az eseményt. Mestersége címere Vegyszert nem látott zöldséget és gyümölcsöt termeszt Gyúró kovics Ferenc, s maga is ezt eszi. Ennek is köszönheti, hogy 85 felett kitűnő egész­ségnek, jó-erő­nek örvend. Az idős gazda állít­ja: a bolti élelmiszerekkel egy sor mérget, de legalábbis ha­szontalan anyagot nyelünk le. Lassan már csak azt meri meg­enni az ember, amit maga ter­meszt. Pedig vegyszer helyett a gondoskodás is elegendő lenne ahhoz, hogy egészséges és jó­ízű zöldséget és gyümölcsöt ne­veljünk. A nyolcadik évtizeden túl is sokat dolgozik, hiszen a vegyszer nélküli gazdálkodás rendkívül munkaigényes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom