Somogyi Hírlap, 2005. március (16. évfolyam, 50-74. szám)
2005-03-21 / 66. szám
ALMANACH 205 SOMOGYI HÍRLAP - 2005. MÁRCIUS 21., HÉTFŐ- SZEGERDŐ Csatornában a fejlesztések takarékosság Szinte mindenről lemondtak a szennyvízhálózatért Szegerdőre érkezvén Tóth János polgármester már a hivatal ajtaja előtt várt.- Menjünk gyorsan, még ebédidő előtt elcsíphetjük a munkásokat - mondta. Akik pedig a falu első emberének izgalmát kiváltották, épp a szennyvízcsatorna-hálózatot építik. Séta közben a polgármester elmondta: öt éve vártak a beruházásra. Egy része állami támogatásból valósul meg, a másik része önkormányzati pénzből, ami csaknem 46 millió forintba kerül. Ennek 80 százalékát 3 pályázaton nyerték meg. A falu összes ingatlana csatlakozik majd a hálózatra, portánként 100 ezer forintért. Az építkezés utcájában megélénkül az élet. A házakból kikukucskálnak az emberek, mintha csak ellenőriznék, hogy halad a munka. Anda János elfoglaltságot is talál, szőlőt metsz, felesége, Mária pedig tereget.- Elég idősek vagyunk már, és nagy könnyebbség, hogy elfelejthetjük a derítőt - mondta. Közben egy másik utcában a biztosítékszerelő üzembe új áru érkezett. Tóth József, az üzem vezetője a ládák adogatása közben arról beszélt, hogy a 94-től működő üzem jövedelmező, nem kell félni a bezárástól.- Csak helybeliek dolgoznak itt, 80 embernek tudok munkát adni. Már ez is nagy eredmény, Hiszen kevés a munkalehetőség és némi fejszámolás után kiderült, vállalkozókból sincs sok. Csak négyen vannak. A lakosok többsége Marcaliba vagy Szentgyörgyre jár dolgozni. A hivatalhoz vezető visszaút már nem volt olyan sietős. A polgármester sem beszél már a legnagyobb beruházásukról, pedig emiatt más fejlesztések nem várhatók. A mindennapokról, a falu zárkózottságáról mesél. Próbáltak nyugdíjasklubot alakítani, de érdektelenség miatt nem sikerült. Nincs népdalkor, ifjúsági egyesület, polgárőrség. Egyedül egy gyerekklub ad elfoglaltságot a fiataloknak. Beszélgetésünk közben Banka János házához érkeztünk. A 72 éves férfi kapuja előtt álldogálva csak annyit kérdezett: - Ugye, milyen szép a falu? Valóban, a takaros porták a település igazi büszkeségei. Szegerdőn tényleg nem érheti szó a ház elejét. Megérte öt évet várni a beruházásra, végre megkezdték a szennyvízcsatorna kiépítését a faluban EZ A HÍR SZEGERDŐN Felújították az utcákat Mintegy nyolcszázezer forintból kátyúztak, valamint felújították a település útjait és járdáit. A legrosszabb állapotban lévő Rákóczi utca teljes hosz- szúságában megszépült és a Petőfi utca egy részét is sikerült rendbe tenni. Szeretnének további útszakaszokat is felújítani, de csak a szennyvízberuházás után. Bővítenék az eszközparkot Az elmúlt évben egy önjáró motoros fűnyírót és lengőkaszát vásárolt 400 ezer forintból az önkormányzat, amihez hetvenszázalékos támogatást kapott a területfejlesztési tanácstól. A parlagfű irtásához egy nagyobb teljesítményű fűkaszához kértek segítséget a földművelésügyi minisztériumtól. A településen mintegy öthektáros területen van szükség a parlagfű irtására. Meggyfa helyett japánszilva A Zöld Falu program keretében új fák kerültek a járdák szélére és a közterületekre. Korábban meggyfák szegélyezték az utakat, de az évek során foghíjassá váltak a fasorok. Pótlásként japánszilva- fák kerültek, a közterületekre pedig tujákat ültettek. A település 1,5 millió forint támogatást kapott a fásításra. Az önkormányzat fizeti a bérletet A szegerdői iskolások és óvodások Sávolyra utaznak nap mint nap. Az önkormányzatnak a 16 tanuló éves bérlete több mint 120 ezer forintjába kerül. A tizenöt óvodás közül tizenegyen ingyen utazhatnak, mert még nem érték el a hatéves kort. A hat év felettiek utazási költsége 30 ezer forintot tesz ki ebben az évben. Egyedül nem megy MÜLT ÉS JÖVŐ Aki a fákat szereti Az egyik szegerdői udvarban már megmetszették az almafákat. Az érdekesség csak az, hogy mindezt egy 85 éves úr tette, aki a falu legidősebbje. Lánya mondta, hogy tegnap még a fa tetején metszette az ágakat, mára csak a szőlőlugas meg a rózsabokrok maradtak. Kulcsár János Tikoson született, tizenhat éves korától kepésaratóként dolgozott, majd elvett egy helybéü lányt, de csak kilenc év múlva költözött át Szegerdőre. Lovas kocsiját felpakolva érkezett egy kicsi házba, amelyben csak szoba, konyha és kamra volt. 1940- től olajvezeték épült a környéken, ott dolgozott, s ötször any- nyit keresett, mint a napszámban. Aztán elkezdődött a gázvezeték építése, ahol illesztőként kereste kenyerét, csöveket rakott. 13 évig dolgozott a 7-es út aszfaltozásán, s az ott végzett munkáért kapott is 2 km kaszálót. Legszívesebben mégis azt a darab földet munkálta meg, amelyet a háború után kapott. 96 oltványt telepített Kulcsár bácsi: diót, szilvát, kajszibarackot, még naspolyát is. Ő maga oltotta és szemezte őket. Hosz- szú életének titka: a természet szeretete és az állandó fizikai munka. Vállalkozik a házaspár Szinte minden településen van bolt és kocsma. Szegerdőn ezeket a Károlyi házaspár üzemelteti, itt is laknak a faluban. Eszükben sincs elköltözni, ők már eldöntötték: gyerekeikkel együtt itt telepednek le. Károlyi Imre kocsmájában mostanában nem túl nagy a forgalom. Pedig sörrel, borral és üdítővel is szolgál. Még dohányt is kapni. Mégsem járnak be sokan. Ahogy a kocsmáros fogalmaz: van bőven zugkocsma. Ott hitelre mérik a bort vagy ledolgoztatják a vendéggel. Ez a tizedik éve, hogy Károlyi Imre viszi a kocsmát, de annyi a nyugdíjas meg a munkanélküli a faluban, hogy alig éri meg Keszthelyről, Nagykanizsáról hozatni az italokat. Felesége azt mondja: a vegyesbolt, ha döcögve is, de megy. Van itt minden: felvágott, tisztítószer, de még illatszerek is. A tejet minden másnap hozzák, friss pékáru naponta érkezik. A szokásos fehér kenyér mellett kérésre még rozskenyeret is rendel, sőt, karácsonykor ünnepi csomagolópapírt hozat. Tudja, mi a jó üzlet, még vasárnap is kinyit a falu népének, hogy betérjenek hozzá mise után megvenni az ebéd- hezvalót. Szegerdő tudja, hogy takarékosabb a közös feladatellátás és a társulások elősegítik a falu fejlődését. Ezért körjegyzőségben van Szőkedenccsel, Sávollyal, Főnyeddel. Ebben az évben 3 millió 870 ezer forintot tesz a közös kasszába. További 7 millió forintot pedig a sávolyi iskolának és óvodának juttat, mivel odajárnak a szegerdői gyerekek. Tagja a kisbalatoni társulásnak és legutóbb a Marcali Többcélú Kistérségi Társulásba lépett be. Amúgy sem lehetett már szinte semmi ügyet elintézni Szegerdőn, mindenki Marcaliba járt. A társulástól ezért elsősorban a pályázati lehetőségek bővülését várja. EZT FŐZIK SZEGERDŐN Vadas marhahúsból Egy kilogramm marhahúst egyben vagy szeletelve felteszünk főni. Beleteszünk 6 közepes szál sárgarépát, zöldséget, 2 fej vöröshagymát szeletelve, egy babérlevelet ízlés szerint sózzuk, borsozzuk és egy leveskockát is beledobhatunk. Mikor a hús megpuhult, kivesszük a levesből. A visszamaradt zöldségeket leszűrjük és átpasszírozzuk. Ízesíthetjük kevés citromlével, cukorral és mustárral. Felengedjük húslével és habarással besűrítjük. A marhahússzeleteket tálra helyezzük, mellé öntjük a mártást és zsemlegombóccal vagy galuskával tálaljuk. A CIKKEKET MEISZTERICS ESZTER ÉS VIGMOND ERIKA ÍRTA. FOTÓK: TÖRÖK ANETT. AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA SZEGERDŐI MAGÁNÜGYEK Nyúltál riasztja a madarakat Egy szegerdői ház udvarán különös madárijesztő tartja távol a seregélyeket. Egy döglött nyúl van felkötve a bot végére. Kánya István szerint ez a legbiztosabb fegyver a madarak ellen. A furcsa látvánnyal ellentétben a gazda nagy nyúlbarát. jelenleg negyvenet nevel, felvásárlóknak adja el Keszthelyre és Marcaliba. Az egyik legnagyobb példánya 7 kiló 70 deka. Bélyegeket gyűjt a polgármester Tóth János polgármester 1970- ben kezdett bélyegeket gyűjteni. Mivel az országos filatélia tagja, az évek során megkapta szinte az összes megjelent bélyegsorozatot. Hogy hány darabot gyűjtött eddig össze, maga sem tudja, de három nagyméretű albuma már megtelt. Nem akármilyen bélyegek érdekelték, kizárólag magyar példányok után kutatott. Szenvedélyének ma már nem hódol, mert a korábbi évekhez képest már költséges hobbinak számít a bélyeggyűjtés. Mézet ad a németeknek a falu méhésze Tamás István 1959 óta foglalkozik méhekkel. Jelenleg ötven család van náluk, korábban akár 80- nal is megérte neki foglalkozni. A rokonok csak néha segítenek be, pörgetéskor. Tavaly 28 mázsa mézet adott el, de mint mondja: a tavalyi év volt eddig a legrosszabb, alig hozott bevételt. Mostanában nincs piaca a méznek. Állandó kuncsaftjai, a Szegerdőn házat vásárolt németek évente visz- szajárnak hozzá, de a méhész szerint a méhészkedés éppúgy nem éri meg, mint bármi mást termelni a faluban. Vidám alkotóműhely a gyerekklubban Rózsás Istvánnénak az az ötlete támadt, ha már úgyis otthon maradt kisfiával, miért ne foglalkozhatna a falu többi gyerekével. így alakult meg a Szegerdői Gyermekklub. A kicsik társasjátékozhatnak és kézműves foglalkozásokon vehetnek részt, az idősebbeknek pedig pingpong-bajnokságokat szerveznek. Az egész kicsi gyerekektől kezdve 18 éves korig bárki csatlakozhat a klubhoz. Nagy gonddal elkészített műveiket karácsonykor és húsvétkor állami gondozott gyerekeknek ajándékozzák. Éjjel is készenlétben a falu gondnoka Krulik József két és fél éve gondoskodik a szegerdői lakosokról. Ő az, aki a Sávolyról szállított ebédet kihordja és az ő feladata beszerezni a szükséges gyógyszereket is. Korábban segédmunkásként, majd festőként dolgozott, ma már nevezhetnénk a falu jobbkezének is. Ha valakinek panasza támad az éjszaka közepén, Krulik József felkel és elszállítja a legközelebbi kórházba a beteget. Mint mondja: bár a munkaideje kötetlen, ez egyúttal azt is jelenti: éjjel-nappal szolgálat- késznek kell lennie. Dolgozatírásban segít a számítógép Horváth Jánosék első számítógépüket öt éve vették. Építőipari cégük költségvetésében nélkülözhetetlen, de ennél nyomosabb okuk is volt. Nagyobbik Fiuk írásképtelen. A számítógép azonban hatalmas segítség volt a fiúnak tanulmányaiban. Annak segítségével bepótolta a lemaradását, felső tagozatos korára szinte minden műveletet gyakorlottan végzett és pótolta a dolgozatokat is. Nyomtatótól a joystickig minden a segítségére van. Ma már egy nagykanizsai gimnáziumban tanul informatika szakon.
