Somogyi Hírlap, 2005. március (16. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-16 / 62. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. MÁRCIUS 16., SZERDA ALMANACH 028 BELAVAR EZ A HÍR BÉLAVÁRON Mintarendelőt építettek a településen Elkészült és rövidesen a lakos­ság is birtokba veheti az újjá­épített orvosi rendelőt. Mint­egy hatmillió forintot költött rá az önkormányzat, s ebből a pénzből újjáépítették a tetőt, teljes belső burkolatot és új nyílászárókat kapott az épület, s kialakították az esélyegyen­lőség jegyében a mozgáskorlá­tozottaknak szükséges feljárót A rendelőt a megszűnt posta- hivatal helyiségeivel bővítet­ték is. A tavaszra is marad munka, az épület külső vako­lása erre az időszakra esik. Buszvárót fából készítenek Egyre szebb a falu központja, s egyre kevésbé illik bele az elöregedett, tönkrement busz­váró. Cseréjét Idén tervezi a fa­lu vezetése: fából szeretnének ide egy esőbeálló pavilont A buszváró helyreállításának költsége elérheti az egymillió forintot is. Szilárd út vezet a temetőhöz Aszfaltburkolatot kap idén a Jókai utca és a Bajcsy-Zsi- linszky utca temető felé veze­tő része, és össze is kötik a két utat. A több mint 300 méter hosszú szakasz aszfal­tozására 5-ó millió forintot terveznek. Fedelet késntenek a ravatalozóhoz Szűk lett a ravatalozó; leg­alább egy tetőt kellene hozzá­építeni. A bővítést erre az évre tervezi az önkormány­zat, s ennek költsége várható­an meghaladja az egymillió forintot Egyedül keresik az útjukat Hogy a képviselők egyhangú­lag elvetették a szomszéd fal­vak javaslatát a közös jegyző- ség létrehozására, az borítékol­ható volt. 1990-ben ők is szinte kimenekültek a közös tanács­ból, s azóta is féltőn őrzik az önállóságukat. Mindig a maguk feje után mennek, persze ehhez azt is hozzá kell tenni: eddig többnyire jó tanácsadói voltak saját maguknak. Sok kistelepü­lésen gondolkodnak a bélavári- hoz hasonlóan. Hiába diktálná az ésszerűség, hogy ne egyedül oldják meg azt, amit együtt is lehet Jól emlékeznek a szakítá­suk okaira, s nem kívánják visz- sza a közösködést. Még akkor sem, ha érzik: ez már nem je­lentene számukra olyan kiszol­gáltatottságot, mint egykor. EZT FŐZIK BÉLAVÁRON Forgófánk porcukorral Hozzávalók: 20 dkg liszt, 10 dkg zsír, 5 tojás, 2 dl forró víz és egy csipet só. Egy háromlite­res fazékba 2 dl vizet öntünk. Hozzáadjuk a zsírt és a sót. Ha a zsír elolvadt és a víz forr, egy­szerre hozzáöntjük a lisztet és fakanállal addig keverjük, amíg összeáll (két-három per­cig). A tűzről levéve még forrón hozzáadjuk egyenként a tojáso­kat, s minden tojással külön- külön elkeverjük. A tésztát egy-két órán át pihentetjük. 50 A CIKKEKET ÍRTA ÉS A FOTÓKAT KÉSZÍTETTE: NAGY LÁSZLÓ AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA dkg zsírt vagy olajat forrósí- tunk egy 2 literes lábasban. Ka­nállal diónyi nagyságú darabo­kat szaggatunk a tésztából, de csak gyéren, mert a fánkok megnőnek. Mindkét olda­lát pirosra süt­jük, s ha ügyesek vagyunk, ma­guktól fordulnak a fánkok. Le­csepegtetjük, ezután forrón porcukorral meghintjük. Óvják az önállóságukat körjegyzőség Bélavár testületé nemet mondott a társulásra Nemrég levél érkezett Bélavárra a szomszéd falu körjegyzőségé­ről, amelyben Vízvár és Heresz- nye önkormányzata azt javasol­ja a településnek: alkossanak együtt közös hivatalt. Ezzel ugyanis mindhárom falu jól jár­na, milliókat takaríthatna meg. Ki is számolták a levélírók: Bélavár éppen hárommillió fo­rintot spórolhatna ezzel a lé­péssel, ami egy kis falunak nagy pénz. A bélavári képviselő- testület azonban úgy döntött: minden pénznél többet ér az önállóság, s egyhangúlag elve­tette a csatlakozási javaslatot. - Bélavár 1900-ben keserű száj­ízzel vált ki a közös tanácsból. A közös lónak túrós volt a háta; a mi falunk nem fejlődött, az elő­nyöket mindig mások látták. Er­re még ma is élénken emlékez­nek az itteniek - mondja Újfalvi Jánosáé polgármester. - Ezért hiába tűnik logikusnak az ösz- szefogás, mi erre csak nemmel szavazhattunk. S amíg nem kényszerülünk másra, addig en­nél maradunk. Ma még szeren­csére nincs olyan helyzetben ez a falu, hogy mérlegelnünk kell­jen más lehetőséget. A legszük­ségesebb feladatokra mindig előteremtjük a pénzt, s az önál­ló hivatalunk jól működik, elé­Ragaszkodnak óvodájukhoz a bélavárlak. Szükség Is van rá, hiszen egyre több a kisgyerek gedettek az emberek munkájá­val. Egy jól működő szervezetet pedig miért vernénk szét, ha nem muszáj? Hogy rendben mennek a dol­gok, arról könnyen meggyőződ­het az ember. Elég csak belép­nie a nemrég rendbe hozott kul- túrházba, vagy a most újjáépí­tett orvosi rendelőbe. Mindkettő párját ritkítja, kevés somogyi kistelepülés dicsekedhet hason­lóval. - Ez már európai uniós színvonal - mutat körbe a ren­delőben Bojcsev Sztojan házior­vos. - Nem láttam még ilyen igényes vidéki orvosi rendelőt. A mozgáskorlátozottak feljárója nem csak praktikus, de szép is, s ugyanez elmondható az összes helyiségről. A falu önállóságá­nak jelképe az óvoda. Amikor kevés volt a gyerek, akkor sem volt kérdés, hogy szükséges-e az intézmény. Nem vitték a ki­csiket más faluba, inkább vállal­ták az intézmény fenntartásá­nak terheit. Most már szeren­csére egyre több a gyerek. Idén 17 óvodásuk van és az előrejel­zések biztatóak: a következő években tovább növekszik majd a gyerekszám. MÜLT ÉS JÖVŐ Kevesebb a szőlőtőke Bélavárt és Somogyudvarhelyet a Kerékhegy földrajzilag elvá­lasztja ugyan, valójában azon­ban összeköti, hiszen mindkét falu lakosainak itt van a szőleje. Turcsis József is azok közül a bélavári gazdák közül való, akiknél nem múlhat el úgy hét, hogy néhányszor ki ne látogat­na a pincéjéhez. - 1700 négy­zetméter földem van ott, ebből nemrég még hatszáz volt a sző­lő. Kivágtam azonban egy ré­szét, csak négyszázat hagytam meg - mondta Turcsis József. - Ahogy öregszik a legény, nem győz már annyit dolgozni. Burgundi a vörös, bianka, cserszögi és noha adja a fehér­bora zamatát. Ez utóbbit szereti igazán a gazda. Büszke is a fe­hérborára, és kóstolóval bizo­nyítja: nem alaptalanul. Már az első pohár meggyőzi az embert arról, hogy igazán jó bor terem a Kerék-hegyen. A második pe­dig arról, hogy célszerű abba­hagyni a kóstolgatást, ha nem akarunk hosszabb időre beren­dezkedni itt. - Sajnos, már a Kerék-hegy sem a régi. Ha ma kimegy az ember, pincét ugyan láthat, de szőlőt már egyre ke­vesebbet. Ahogy az öregek el­halnak velük, hal a szőlészet szeretete is. A legifjabb kocsmáros A faluban jelenleg egyetlen kocsma működik; fenntartója alig 21 éves, a legfiatalabb kocs­máros a környéken. Vidák Gábor akkor nyitotta meg a barcsi áfésztól bérelt presszót, amikor a legnagyobb szükség volt rá, ugyanis hosszú ideig egyetlen kocsma sem mű­ködött a faluban. Hiányát nehe­zen bírták az iszákosok, a kör­nyékbeliek pedig még nehezeb­ben viselték, hogy az italozók az utcára szorultak. Amilyen gyorsan csak lehetett, megnyi­tották tehát a kocsmát. Nem volt könnyű, sok költséggel és munkával járt. Új bútorokat vettek, rengeteg volt az átalakí- tanivaló. A tapasztalatot édes­anyja hozta az üzletbe, aki ko­rábban is itt dolgozott. A fiatal­ember munka mellett Barcson, a Dráva Völgye Középiskolában külkereskedelmet tanul, és gaz­dasági főiskolára készül. Sokat dolgoznak, szépen rendbe tet­ték a vendéglátóhelyet. Az em­berek szívesen járnak ide. A fi­atal kocsmáros mégis aggódik, mert a tavasszal két űfabb kocs- ma megnyitása is várható. Há­rom vendéglátóhelyet nem bír el Bélavár. Ez a verseny csak ar­ra lesz jó, hogy valamennyiüket tönkretegye. Madarak a szülőföldről Fekete László Kis­kunfélegyházáról került Bélavárra 15 évvel ezelőtt, s galambjai is szülőföldjéről származnak: a kiskunfél­egyházi fésűs ke­ringő ezen a vi­déken ritkaság­nak számít. Gye­rekkora óta tart galambokat. Amikor kienge­di őket, fehérük tőlük a háztető, z országban bb kiállításon arattak sikert a madarai. BÉLAVÁRI MAGÁNÜGYEK Kucsma a kosárban Ibriksz Lajosnét talán nem is látták még másként a helyiek, mint gombával teli kosárral a karján. A 76 . éves asszony ma is 25-30 ki­lométert gyalo­gol naponta az erdőkben gomba után, s ke­rékpárral ennél többet is meg­tesz, bár nem is szereti a gom­baételeket. - Kicsi a nyugdíj, muszáj valamivel kipótolni - mondja. Pesten tett vizsgát, s a pécsi vásárcsarnokba viszi, amit talál. - Ez a vidék bővel­kedik gombában, még Pécsről is járnak ide szedni. Csak var­gányából hatféle található a környéken. Most a kucsma­gomba szezonja jön. Állatsereg az udvarban Amellett, hogy szépen dalol a nyugdíjaskarban, Tóth Zoltán­ná állatszere- tetéről is köz­ismert. Öt ku­tya és négy macska játsza­dozik egymás­sal az udvará­ban. - Egyiktől sem tudnék megválni, annyira ragaszkod­nak hozzám - mondja. - Pe­dig az unokám is mondta: mi­nek ennyi vesződség, a szere- tetet megkapom a családomtól is. Csakhogy az állatok mindig kéznél vannak, a gyerekeim pedig messze élnek. Évekkel ezelőtt egy őzgidát is felnevel­tem. Kutya-macska jól megfér itt, az egyik kismacskát kutya­mama szoptatta. Dalos polgármester Újfalvi Jánosáé polgármester alapító tagja a Margaréta asz- szonykórus- nak, amely nem csak éneklésre, ha­nem a bélavári hagyományok felelevenítésé­re is vállalkozott. A bélavári viseletét idézi ma is a ruhatá­ruk a kasmírszoknyával, selyemköténykével. Helyi gyűjtésből állították össze az első népdalcsokrukat is. Bélavári, vízvári idősektől megtanulták a vidék régi dala­it. Az utóbbi évben nem volt sok idejük a közös éneklésre, azonban az ünnepekre ismét összeálltak, nótaszóval örven­deztetik meg egymást. Gyermekkori szerelem Táncsics József a galambok ki­rályaival foglalkozik évek óta. Mára kissé el­fogyott a len­dülete, hiszen túlságosan költséges és fá­rasztó a kiállí­tásokra járni a madarakkal. Utánpótlás sincs a családban: a fiait nem érdek­lik a madarak. Ezért úgy dön­tött: lassacskán csökkenti az állományt. Most már csak tíz pár madár maradt, de amilyen szeretettel beszél róluk, nyil­vánvaló: teljesen sosem fogy­nak el az udvarból a hatalmas kingek. Gyerekkora óta tart galambot, a szomszédtól tanul­ta el tartásukat és szerette meg ezeket a madarakat. Egyetlen férfihang Hetedik évébe lépett a Pünkös­di Rózsa nyugdíjasklub, amelynek ke­retében nép­dalkor is mű­ködik. Az egyetlen férfi­hang a kórus­ban Varga Ká- rolyé, aki így megvédte a férfi­ak becsületét. Ő egyébként a nyugdíjasszervezet vezetője is. A próbákon és fellépéseken mindig jó a hangulat, így a ta­gok szívesen részt vesznek a gyakorlásban is. A kórust sok­felé hívják a környező telepü­lésekre. De többször felléptek már Csurgón, énekeltek Csokonyavisontán, Babócsán is. Most ismét csurgói fellépés­re készülnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom