Somogyi Hírlap, 2005. március (16. évfolyam, 50-74. szám)
2005-03-13 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 11. szám
Rejtvény, játék 15 z utolsó töltény III. Az évek lassan összefolynak az emlékezetemben, aszerint próbálok tájékozódni bennük, hogy felidézem: mit írtam akkoriban és kinek udvaroltam. A többi adat kihullik a memóriámból, már nem vadászok utánuk. Az anyám által megőrzött régi újságokat nézegetve jut az eszembe, hogy 1967-ben megkaptam pályafutásom első hivatalos elismerését, a Szakszervezetek Országos Tanácsának irodalmi díját. Azt viszont nem felejtettem el, hogy Soós Zoltánnal, az ugyancsak kitüntetett költővel leültünk megünnepelni az eseményt és életemben először ittam pezsgőt vörösborral, be is rúgtam. A díjjal tízezer forint is járt, ez volt az első komolyabb pénz az életemben, amiért külön nem dolgoztam meg. Fontos kérdéshez érkeztünk, melyet nem kívánok megkerülni - művészi fennköltséget tettetve: milyen szerepet játszottak és játszanak ma is az anyagiak az életemben- munkámban. Elöljáróban annyit: nekem a pénz soha nem okozott örömet, sem a megszerzése, sem a birtoklásának a tudata, az viszont roppant módon érdekelt, hogy mások miképp gondolkodnak erről. Változó időmben és múló világomban sokféle példát láttam. Néhai barátom és sporttársam, Végh Antal gyakran hangoztatta:- A pénz sok embernél van jó helyen, de nálam van a legjobb helyen - mondta, és a zsebére ütött. A korszak legjelentősebb írói közé sorolt Déry Tibor anyagiasságáról már életében legendák keringtek. Az akkori magyar átlagfizetés húszszorosát kereste, de noteszébe feljegyezte, hogy hányszor borotválkozott meg egy pengével. Mikor egy honorárium vitában reklamáló levelet intézett a könyvkiadóhoz, azt követelte, hogy ezt a levelet is tekintsék írói munkássága részének, fizessenek utána tiszteletdíjat, és térítsék meg a borítékra ragasztott bélyeget is. Egykori tanáromtól Czibor Jánostól hallottam azt az alapelvet, hogy: „én határozom meg, hogy a pénz miképp juthat el hozzám!” Akkor tizennyolchúszéves koromban roppant mód imponált nekem ez a kijelentés, de utána kiderült, hogy a tanárom maga sem tartotta be a saját princípiumát. Sárközi Márta nemrégiben megjelent visszaemlékezéseiben olvastam, hogy Czibor, mikor a „Válasz” című folyóirat szerkesztőségében dolgozott, folyamatosan sikkasztott, pornográf könyveket árult a saját szakállára és így tovább, a végén elkerülhetetlenné vált a kirúgása. Más forrásból az a pletyka is terjeng róla, hogy egy írónőtől kicsalta a pincében tartott tüzelőjét és eladta. A másik ellentétes példa Kádár János személyéhez kapcsolódik. A hagyatékából rendezett árverésen csupa filléres tárgy került kalapács alá, például egy szovjet gyártmányú televízió. Egy ismerős sofőr különös történetet mesélt erről a készülékről. Magyarországon még éppen csak elkezdődött a színes tévéadással kapcsolatos feltételek kialakítása, mikor egy francia cég már betört az itthoni piacra. A hivatalos jóindulat elnyerése céljából egy autórakományra való színes televíziót küldött ajándékba az ország politikai vezetőinek. A sofőr elmondta, hogy mindegyik államférfi köszönettel el is fogadta a figyelmességet. A szállítás útvonala úgy alakult, hogy Kádár János rezidenciája maradt utolsónak. A sofőr itt is leadta a küldeményt a portaőrnél, és ment volna vissza a kocsijába, mikor Kádár előlépett a kert mélyéből:- Kedves elvtársam, mi az, amit hozott nekem?- Kádár elvtárs, ez egy új francia televízió, alkalmas a kísérleti adások vételére, a gyártó cég ajándékba küldte Önnek.- Értem, és lehet ilyent kapni a boltokban?- Nem, egyenlőre még nem.- Akkor arra kérem, hogy vigye vissza ezt a televíziót, majd ha mindenki megveheti, akkor talán én is vásárolok egyet. Egyébként jöjjön be és igyon meg egy kávét nálunk. Ehelyett használta aztán a „fagylalt színekben” játszó szovjet gyártmányú készüléket. (Ez az eset csak egy a sokból, melyek Kádár János anyagi feddhetetlenségét bizonyítják. Nincs kétségem afelől, hogy utódai és ellenségei - a két fogalom a gyakorlatban többnyire egybeesik - végigvizsgáltak minden, aláírásával jelzett papírt, hogy akár egy forintnyi visszaélésre bukkanjanak, de nem sikerült találniuk. Az ő és felesége legfeljebb kilóra vett szőlőt - nem hektárszámra. 1992-ben egy bennfenteske- dő újságíró megkérdezett, hogy érdekel-e a jobb oldal első emberének (név és cím a házfelügyelőnél) titkos svájci bankszámlája.- Az nem érdekel, de arra kíváncsi volnék, hogy Kádár Jánosnak volt-e ilyen. Az illető azt ígérte, hogy utánanéz, de mindmáig nem jelentkezett újból.) Közhelyszámba megy, hogy a család, a közvetlen környezet meghatározza az emberek indulását, nemzedékek felhalmozott tapasztalataikat adják át az utódoknak, mint egy logaritmus táblát, amelyben minden szituációban visszakereshetik a megoldást. De mihez kezdjünk mi, akik a nyomortelepek, földbe süppedt tanyák világából üres kézzel érkeztünk meg az értelmiségi létbe? Számunkra csak az elfogadott vagy elutasított személyes példák határozzák meg a követendő irányt. Én sokszorozottan hátrányos helyzetből startolva nehezen tájékozódtam a világban, hogy egyáltalán talpon maradhassak, igyekeztem minden jelenséget a végsőkig leegyszerűsíteni, nem fogadtam el kivételeket, soha nem mertem elengedni az általam feltételezett igazság kezét. Ezen az sem változtathatott, hogy az idők folyamán szereztem bizonyos nevet és elismertséget. Lemondtam minden tisztességtelennek ítélt pénzről: politikai okokból motivált József Attila díjról, díszpolgári címről, Pro Űrbe díjról. 1983-ban, mikor meghallottam, hogy felterjesztettek Kossuth díjra, azt is vissza akartam utasítani. Nem beszéltem senkinek ebbeli szándékomról, de kiadóm és barátom, Kardos György ismert annyira, hogy megsejtse, mire készülök. Leült velem egy parkoló kocsiban és rákérdezett, mi a szándékom, neki őszintén elmondtam, hogy mi a tervem. Kardos hátradőlt az ülésen, nem nézett rám, csakúgy maga elé mondta:- Tudom, hogy téged nem érdekel ez a díj. Sőt, ha elterjed a hír, hogy visszautasítottad, anyagilag is jobban jársz, mert megugrik a könyveid példányszáma.- Neked mondjam, hogy nem ezért csinálom?! Alapvető fenntartásaim vannak a rendszerrel szemben.- Lehet, hogy nem több és súlyosabb, mint nekem, aki negyven éve vagyok párttag. Csak egy dologra szeretnélek emlékeztetni: két lányod van, még kicsik, de eljön az idő, hogy leérettségiznek és szeretnének bekerülni az egyetemre, akkor nem lesz mindegy, hogy te most elfogadod a Kossuth díjat vagy sem. Erre az érvre, bevallom, meginogtam és letettem az elutasítás gondolatáról. Ma már restellem, engednem kellett volna, hogy a gyermekeim csak a maguk erejére támaszkodva alapozzák meg a felnőtt életüket. A Sors nem díjazta a megalkuvásomat. 1993- ban, mikor Juliska, a kisebbik lányom egyetemre jelentkezett, a „vörös” Moldova név már hátrányt jelentett a számára, a „rendszerváltó” tanárokból álló felvételi bizottság szinte megszólalni sem engedte. Részlet Moldova György Az utolsó töltény III. című regényéből (Urbis Könyvkiadó) NAPKELTE « Előző számunk helyes megfejtése: Kfskegyed-elófizetést nyert: Istenem, ennyi pénz! Miért nem lettem inkább nyomravezető? " V, Miklósné (Vép) Bólya Andrásné (Tatabánya) Krajcsi Judit (Budapest) Heti skandináv rejtvényünk megfejtését szeda éjfélig kérjük a következő címre feladni: Vasárnap Reggel 1122 Budapest, Városmajor utca 12-14. MEGFEJTÉSÉT BEKÜLDHETI SMS-BEN SZERDA DÉLIG az alábbi telefonszámra: 06-90-63-11-41 Kérjük, hogy először írja be a VR szót, majd a megfejtést. {Az sms díja 76 Ft + áfa) E heti skandináv rejtvényünk helyes megfejtésének beküldői közül három olvasónk Lakáskultúra-előfizetést nyer. „A személyes adatok kezeléséről az impresszum ad tájékoztatást." Fejtsen kedvére az ügyes, Torofere, KÓPÉ, KÁPÉ rejtvénylapokban is! 2005. március 14-én, hétfőn reggel is Nap-kelte 5.50 és 9.00 óra között a Magyar Televízió egyes és kettes csatornáján, valamint délután 15.30 és 18.00 óra között ismétlés az m2-n. A Nap-kelte tervezett témái:- Titkolják Maszhadov utódjának kilétét... Vendégünk Kulcsár István külpolitikai újságíró és Nógrádi Gyöngy katonai és biztonságpolitikai szakértő.- Az ázsiai katonai hatatom kiépülése és a második atomkorszak... A stúdióban Máté László vegyifegyver-szakértö, Potonyi Péter Kína-szakértő és Harsányi Iván egyetemi tanár.- Feljelentette a Political Capitalt... Kozenkay Jenő egykori operatív tiszt.- Vendégünk lesz lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője.- A Nap-kelte stúdiójában az Eurovíziós dalfesztivál magyar indulója.- Versenyben az Európai Kulturális Fővárosa címért... Budapest, Debrecen, Eger, Győr, Miskolc, Pécs és Sopron első embere. Produceri Gyárfás Tamás Főszerkesztői Lakat T. Károly Műsorvezetői Orosz József Telefonszámunk az adás idején: 251-0519 IDŐJÁRÁS EGY HÉT TAVASZ Somogy megyében ma erős nyugati széllel további melegedés, “tavaszias" idő várható, számottevő csapadék nélkül, de reggel még lehel jelentéktelen zápor. Zömmel napos, néha mérsékelten felhős lesz az ég. Délutánra +8, hétfő reggelre -3 fok körül alakul a hőmérséklet. A legvalószínűbb folytatás címszavakban: héttő, kedd: időszakos napsütés, csapadék nélkül, kellemes meleg, olvadás; szerdán: még melegebb "TAVASZ", derűs idő, csütörtök, péntek: borongós, záporos, de még meleg Idő: a jövő bét végén: erős északi szél, erős lehűlés! Orvosmeteorológiai gyenge melegfronti hatás. Közlekedés-meteorológia: a tavasz beköszönte sokakat fokozott kockázatvállalásra késztet a közlekedésben. Vigyázzunk rájuk IS! Az előrejelzés bizonytalansága: „csütörtökig KICSI” További folyamatos, helyfüggő előrejelzés: a T-Mobile-WAP portálján (MtpVA-zones.hu). Operákról mindenkinek A tavalyi nagy siker után a második kötet is napvilágot látott az operaked- velök örömére, Barangolás az operák világában címmel. Érdemes volt Winkler Gábor munkájára éppen egy évet várni, hiszen a források bősége lenyűgöző. A doktor úr operakönyvében Haydn és Mozart hanghordozón hozzáférhető valamennyi operája szerepel, valamint a legismertebbek közül Kodály, Leoncavallo, Mascagni, Massenet, MUSZORGSZKIJ operaszerzői munkásságának jelentős része. Sőt, ahogy Szinetár Miklós előszavában írja: „Kirándulásokat tehetünk olyan, még a megszállott operarajongók számára is ismeretlennek ható területekre, mint amit például Lehár, Liszt vagy Offenbach egy-egy ritkán játszott műve jelenthet.” A kötetet lapunk munkatársa, Gáspár Imre grafikái, valamint a Magyar Állami Operaház és az Országos Széchenyi Könyvtár képei és rajzai díszítik. H.G.M.
