Somogyi Hírlap, 2005. március (16. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-13 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 11. szám

Rejtvény, játék 15 z utolsó töltény III. Az évek lassan összefolynak az emlékezetemben, aszerint próbálok tájéko­zódni bennük, hogy felidézem: mit írtam akkoriban és kinek udvaroltam. A többi adat kihullik a memóriámból, már nem vadászok utánuk. Az anyám által megőrzött régi újságokat nézegetve jut az eszembe, hogy 1967-ben megkaptam pályafutásom első hivatalos elismerését, a Szakszervezetek Országos Tanácsának irodalmi díját. Azt viszont nem felejtettem el, hogy Soós Zoltánnal, az ugyancsak kitüntetett költővel leültünk megünnepelni az eseményt és életemben először ittam pezsgőt vörösborral, be is rúgtam. A díjjal tízezer forint is járt, ez volt az első ko­molyabb pénz az éle­temben, amiért külön nem dolgoztam meg. Fontos kér­déshez érkeztünk, melyet nem kívánok megkerülni - művészi fennköltséget tettetve: milyen szerepet játszottak és játszanak ma is az anyagiak az életemben- munkámban. Elöljáróban annyit: nekem a pénz soha nem okozott örö­met, sem a megszerzése, sem a birtoklásának a tudata, az vi­szont roppant módon érdekelt, hogy mások miképp gondolkod­nak erről. Változó időmben és múló világomban sokféle példát láttam. Néhai barátom és sporttár­sam, Végh Antal gyakran han­goztatta:- A pénz sok embernél van jó helyen, de nálam van a legjobb helyen - mondta, és a zsebére ütött. A korszak legjelentősebb írói közé sorolt Déry Tibor anyagias­ságáról már életében legendák keringtek. Az akkori magyar át­lagfizetés húszszorosát kereste, de noteszébe feljegyezte, hogy hányszor borotválkozott meg egy pengével. Mikor egy honorá­rium vitában reklamáló levelet intézett a könyvkiadóhoz, azt követelte, hogy ezt a levelet is te­kintsék írói munkássága részé­nek, fizessenek utána tiszteletdí­jat, és térítsék meg a borítékra ragasztott bélyeget is. Egykori tanáromtól Czibor Jánostól hallottam azt az alapel­vet, hogy: „én határozom meg, hogy a pénz miképp juthat el hozzám!” Akkor tizennyolc­húszéves koromban roppant mód imponált nekem ez a kije­lentés, de utána kiderült, hogy a tanárom maga sem tartotta be a saját princípiumát. Sárközi Már­ta nemrégiben megjelent vissza­emlékezéseiben olvastam, hogy Czibor, mikor a „Válasz” című fo­lyóirat szerkesztőségében dolgo­zott, folyamatosan sikkasztott, pornográf könyveket árult a sa­ját szakállára és így tovább, a vé­gén elkerülhetetlenné vált a kirú­gása. Más forrásból az a pletyka is terjeng róla, hogy egy írónőtől kicsalta a pincében tartott tüze­lőjét és eladta. A másik ellentétes példa Ká­dár János személyéhez kapcso­lódik. A hagyatékából rendezett árverésen csupa filléres tárgy ke­rült kalapács alá, például egy szovjet gyártmányú televízió. Egy ismerős sofőr különös törté­netet mesélt erről a készülékről. Magyarországon még éppen csak elkezdődött a színes tévé­adással kapcsolatos feltételek kialakítása, mikor egy francia cég már betört az itthoni piac­ra. A hivatalos jóindulat elnye­rése céljából egy autórako­mányra való színes televíziót küldött ajándékba az ország po­litikai vezetőinek. A sofőr el­mondta, hogy mindegyik ál­lamférfi köszönettel el is fogad­ta a figyelmességet. A szállítás útvonala úgy ala­kult, hogy Kádár János reziden­ciája maradt utolsónak. A sofőr itt is leadta a küldeményt a por­taőrnél, és ment volna vissza a kocsijába, mikor Kádár előlépett a kert mélyéből:- Kedves elvtársam, mi az, amit hozott nekem?- Kádár elvtárs, ez egy új fran­cia televízió, alkalmas a kísérleti adások vételére, a gyártó cég ajándékba küldte Önnek.- Értem, és lehet ilyent kapni a boltokban?- Nem, egyenlőre még nem.- Akkor arra kérem, hogy vi­gye vissza ezt a televíziót, majd ha mindenki megveheti, akkor talán én is vásárolok egyet. Egyébként jöjjön be és igyon meg egy kávét nálunk. Ehelyett használta aztán a „fagylalt színekben” játszó szov­jet gyártmányú készüléket. (Ez az eset csak egy a sokból, melyek Kádár János anyagi fedd­hetetlenségét bizonyítják. Nincs kétségem afelől, hogy utódai és ellenségei - a két fogalom a gya­korlatban többnyire egybeesik - végigvizsgáltak minden, aláírá­sával jelzett papírt, hogy akár egy forintnyi visszaélésre buk­kanjanak, de nem sikerült talál­niuk. Az ő és felesége legfeljebb kilóra vett szőlőt - nem hektár­számra. 1992-ben egy bennfenteske- dő újságíró megkérdezett, hogy érdekel-e a jobb oldal első embe­rének (név és cím a házfelügyelő­nél) titkos svájci bankszámlája.- Az nem érdekel, de arra kí­váncsi volnék, hogy Kádár Já­nosnak volt-e ilyen. Az illető azt ígérte, hogy utá­nanéz, de mindmáig nem jelent­kezett újból.) Közhelyszámba megy, hogy a család, a közvetlen környezet meghatározza az emberek indu­lását, nemzedékek felhalmozott tapasztalataikat adják át az utó­doknak, mint egy logaritmus táblát, amelyben minden szituá­cióban visszakereshetik a meg­oldást. De mihez kezdjünk mi, akik a nyomortelepek, földbe süppedt tanyák világából üres kézzel érkeztünk meg az értel­miségi létbe? Számunkra csak az elfogadott vagy elutasított személyes pél­dák határozzák meg a követendő irányt. Én sokszorozottan hátrá­nyos helyzetből startolva nehe­zen tájékozódtam a világban, hogy egyáltalán talpon marad­hassak, igyekeztem minden je­lenséget a végsőkig leegyszerűsí­teni, nem fogadtam el kivétele­ket, soha nem mertem elengedni az általam feltételezett igazság kezét. Ezen az sem változtatha­tott, hogy az idők folyamán sze­reztem bizonyos nevet és elis­mertséget. Lemondtam minden tisztes­ségtelennek ítélt pénzről: politi­kai okokból motivált József Atti­la díjról, díszpolgári címről, Pro Űrbe díjról. 1983-ban, mikor meghallottam, hogy felterjesztet­tek Kossuth díjra, azt is vissza akartam utasítani. Nem beszél­tem senkinek ebbeli szándékom­ról, de kiadóm és barátom, Kar­dos György ismert annyira, hogy megsejtse, mire készülök. Leült velem egy parkoló kocsiban és rákérdezett, mi a szándékom, neki őszintén elmondtam, hogy mi a tervem. Kardos hátradőlt az ülésen, nem nézett rám, csak­úgy maga elé mondta:- Tudom, hogy téged nem ér­dekel ez a díj. Sőt, ha elterjed a hír, hogy visszautasítottad, anya­gilag is jobban jársz, mert meg­ugrik a könyveid példányszáma.- Neked mondjam, hogy nem ezért csinálom?! Alapvető fenn­tartásaim vannak a rendszerrel szemben.- Lehet, hogy nem több és sú­lyosabb, mint nekem, aki negy­ven éve vagyok párttag. Csak egy dologra szeretnélek emlé­keztetni: két lányod van, még ki­csik, de eljön az idő, hogy le­érettségiznek és szeretnének be­kerülni az egyetemre, akkor nem lesz mindegy, hogy te most elfogadod a Kossuth díjat vagy sem. Erre az érvre, bevallom, meg­inogtam és letettem az elutasítás gondolatáról. Ma már restellem, engednem kellett volna, hogy a gyermekeim csak a maguk erejé­re támaszkodva alapozzák meg a felnőtt életüket. A Sors nem dí­jazta a megalkuvásomat. 1993- ban, mikor Juliska, a kisebbik lá­nyom egyetemre jelentkezett, a „vörös” Moldova név már hát­rányt jelentett a számára, a „rendszerváltó” tanárokból álló felvételi bizottság szinte megszó­lalni sem engedte. Részlet Moldova György Az utolsó töltény III. című regényéből (Urbis Könyvkiadó) NAPKELTE « Előző számunk helyes megfejtése: Kfskegyed-elófizetést nyert: Istenem, ennyi pénz! Miért nem lettem inkább nyomravezető? " V, Miklósné (Vép) Bólya Andrásné (Tatabánya) Krajcsi Judit (Budapest) Heti skandináv rejtvényünk megfejtését szeda éjfélig kérjük a következő címre feladni: Vasárnap Reggel 1122 Budapest, Városmajor utca 12-14. MEGFEJTÉSÉT BEKÜLDHETI SMS-BEN SZERDA DÉLIG az alábbi telefonszámra: 06-90-63-11-41 Kérjük, hogy először írja be a VR szót, majd a megfejtést. {Az sms díja 76 Ft + áfa) E heti skandináv rejtvényünk helyes megfejtésének beküldői közül három olvasónk Lakáskultúra-előfizetést nyer. „A személyes adatok kezeléséről az impresszum ad tájékoztatást." Fejtsen kedvére az ügyes, Torofere, KÓPÉ, KÁPÉ rejtvénylapokban is! 2005. március 14-én, hétfőn reggel is Nap-kelte 5.50 és 9.00 óra között a Magyar Televízió egyes és kettes csatornáján, valamint délután 15.30 és 18.00 óra között ismétlés az m2-n. A Nap-kelte tervezett témái:- Titkolják Maszhadov utódjának kilétét... Vendégünk Kulcsár István külpolitikai új­ságíró és Nógrádi Gyöngy katonai és biz­tonságpolitikai szakértő.- Az ázsiai katonai hatatom kiépülése és a második atomkorszak... A stúdióban Máté László vegyifegyver-szakértö, Potonyi Péter Kína-szakértő és Harsányi Iván egyetemi tanár.- Feljelentette a Political Capitalt... Kozenkay Jenő egykori operatív tiszt.- Vendégünk lesz lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője.- A Nap-kelte stúdiójában az Eurovíziós dalfesztivál magyar indulója.- Versenyben az Európai Kulturális Fővá­rosa címért... Budapest, Debrecen, Eger, Győr, Miskolc, Pécs és Sopron első embere. Produceri Gyárfás Tamás Főszerkesztői Lakat T. Károly Műsorvezetői Orosz József Telefonszámunk az adás idején: 251-0519 IDŐJÁRÁS EGY HÉT TAVASZ Somogy megyében ma erős nyugati széllel további melegedés, “tavaszias" idő várható, számottevő csapadék nélkül, de reggel még lehel jelentéktelen zápor. Zömmel napos, néha mérsékelten felhős lesz az ég. Délutánra +8, hétfő reggelre -3 fok körül ala­kul a hőmérséklet. A legvalószínűbb folytatás címszavakban: héttő, kedd: időszakos napsütés, csapadék nélkül, kellemes meleg, olvadás; szerdán: még melegebb "TAVASZ", derűs idő, csütörtök, péntek: borongós, záporos, de még meleg Idő: a jövő bét végén: erős északi szél, erős lehűlés! Orvosmeteorológiai gyenge melegfronti hatás. Közlekedés-meteorológia: a tavasz beköszönte sokakat fokozott kockázatvállalásra késztet a közlekedésben. Vigyázzunk rájuk IS! Az előrejelzés bizonytalansága: „csütörtökig KICSI” További folyamatos, helyfüggő előrejelzés: a T-Mobile-WAP portálján (MtpVA-zones.hu). Operákról mindenkinek A tavalyi nagy siker után a második kötet is napvilágot látott az operaked- velök örömére, Barangolás az operák világában címmel. Érdemes volt Winkler Gábor munkájára éppen egy évet várni, hiszen a források bősége lenyűgöző. A doktor úr operakönyvé­ben Haydn és Mozart hanghordozón hozzáférhető valamennyi operája szerepel, valamint a legismertebbek közül Kodály, Leoncavallo, Mascagni, Massenet, MUSZORGSZKIJ opera­szerzői munkásságának jelentős ré­sze. Sőt, ahogy Szinetár Miklós előszavában írja: „Kirándulásokat te­hetünk olyan, még a megszállott operarajongók számára is ismeretlennek ható területekre, mint amit például Lehár, Liszt vagy Offenbach egy-egy ritkán játszott műve jelenthet.” A kötetet lapunk munkatársa, Gáspár Imre grafikái, valamint a Magyar Állami Operaház és az Országos Széchenyi Könyv­tár képei és rajzai díszítik. H.G.M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom