Somogyi Hírlap, 2005. március (16. évfolyam, 50-74. szám)
2005-03-13 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 11. szám
2005. március 13., vasárnap Riport, interjú 7 Nem vagyok női terminátor NEM KELL A NŐNAP! - írta a héten egy publicista hölgy és állította, hogy ő már évek óta nem fogadja el az akciós hóvirágot. Ugyanakkor egy harvardi professzor azt állította, hogy a nők butábbak. Lévai Katalin szeret virágot kapni, de sosem hagyta, hogy a férfiak kilökjék a pályáról. *w ■ D ühös lett, amikor azt olvasta a harvardi egyetem elnökétől, hogy a férfiak okosabbak?- Egyáltalán nem, az efféle marhaságok időről időre előkerülnek, miközben régóta tudjuk, hogy például nem az agytérfogaton múlik, ki az okosabb. Rengeteg társadalmi tényezőn múlik, hogy kinek mennyit ér a tudása. A nők például Magyarországon is csak ötven éve vehetnek részt a felsőoktatásban. Az én mamám azért lett vegyész, mert 1945 előtt humán szakokra vagy az orvosira nem vettek fel nőket. Ledoktorált, de az akkoriban nagyon ritka eset volt. Miközben a három fiútestvére csak nyolc elemit végzett, a nagymama pedig négyet. Nekem ezért az én mamám a nagy példaképem. Megőriztem a gyermekkori lakásomat is az Üllői úton, pedig egy VIII. kerületi körfolyosós ház, de onnan ráláttam a Gellérthegyre, s olyan boldogan teltek a napok, hogy egy kis zenéért sem kellett átmennünk a szomszédba, hiszen helyben volt a kamarazene- kar, Apu zongorázott, Anyu hegedült. Én úgy nőttem fel, hogy a mamám mindig biztatott bennünket a nővéremmel, tanuljunk. A pápám féltérC szerinte egy.< nő legfeljebb titkárnő legyen, ne fárassza magát mással, nem áll jól neki. Pedig a mamám otthon nem kutató vegyész volt, hanem háziasszony, többek között mindennap főzött.- S amikor felnőtt, dipbmát szerzett, hogy boldogult a férfiak között a tudományban?- Sokáig szabadúszó voltam, tehát nem éreztem a hátrányát, hogy nő vagyok. Kicsi volt a gyerek, otthon tanítottam angolt. Később, amikor megszereztem a második diplomámat, a szociológiát, és azzal akartam boldogulni, kiderült, hogy az egyetemeken mindenki férfi, a docensek, a tanszékvezetők, és nemcsak nehéz oda betörni, de még a témák is foglaltak. Nekem olyan lightos, „nőknek való” témákat javasoltak, s én nem sértődtem meg, sőt kitaláltam az „érzelmi szociológiát”.- Sokra is vitte, sőt, ha a legújabb felmérést olvasom, akár még köztársasági elnök is lehetne, ha a nép szavazná meg.- Pedig még mindig nem ismerik el, hogy egy nő lehet egyszerre okos és szép is. Nem is a szépség maga a fontos, hanem, hogy nőies, bájos legyen. Én például szeretek nő lenni, selyembe, bársonyba öltözni és örülök a virágnak, valamint ha felsegítik a kabátot. Ám nem lehetek nőies és céltudatos is, mert már számtalanszor “megkaptam azt a jelzőt, hogy női terminátor vagyok. A magyar férfiak többsége elbizonytalanodik, ha a nő intellektuális partner is.- Brüsszelben mindez másképp van, ott nem segítik fel a kabátot, viszont felesben fizetik az ebédet?- Nyugaton a 60-as és 70-es években már letudták ezeket a problémákat, ott engem is jobban elfogadnak, ugyanakkor nőiesnek is tartanak. Persze, egy ottani értelmiségi nő esetleg be sem teszi a lábát a konyhába, s valóban úgy járnak ebédelni, hogy fifty-fifty alapon fizetik a számlát. Én elfogadom, ha meghívnak, de máskor meg én fizetek. Nem fontos mindent átvennünk nyugatról sem. Mert hát nem azon múlik az esély- egyenlőség, hogy a férfi felsegíti-e a nőre a kabátot.- Egyesek szerint sok nő azért nem találja a helyét a világban és ezért keresi hiába a párját is, mert túl emancipált, vagyis túl sok jogot harcolt ki magának.- Érzékeny egyensúly ez. S amikor engem megszóltak, hogy terminátor vagyok, akkor lenne igazuk, ha csak racionális lennék s a nőiességet mint valami gyengeséget, esendőséget, levetkőztem volna magamtól. Én viszont ahhoz is ragaszkodom. S bár Nyugat-Európának ez ügyben 30-40 éves fórja van, a fiatalok többsége már nálunk is úgy él, mint Brüsszelben, Párizsban vagy Londonban.- Ez igaz az ön lányára is, aki ahogy tudom, az unokával együtt gyakran vendégeskedik Brüsszelben?- Jobb példát nem is találhatott volna. Én hajdan egyedül neveltem a lányomat, bár házasságban éltem, de a férjem dolgozott. A lányom viszont olyan párt választott magának, akivel együtt csinálnak mindent. Ha beteg a gyerek, felváltva vigyáznak rá, s külön-külön is eljárnak szórakozni, olyankor a másik marad otthon. Ez már egy nagy váltás, ez már egy másik generáció. D. L. LÉVAI KATALIN Született: Budapest, 1954. május 22. Diploma: külkereskedelmi főiskola angol-német szak, ELTE szociológia-politológia szak, szociológiából doktorál Munkahelyei: 1987 és ’90 között az MTA Szociológiai Intézetének munkatársa. Tanít a budapesti Eötvös Loránd, valamint a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, oktat a római, prágai, koppenhágai egyetemen, kutató Hamburgban. 1996 és 1998 között a Munkaügyi Minisztérium Egyenlő Esélyek Titkárságának vezetője. 1998- tól 2002-ig az Egyenlő Esélyek Alapítvány elnöke. 2002-től a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlőség Főigazgatóságát vezeti. 2003-2004: esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszter. 2004:.Az Európa Parlament képviselője, a Jogi Bizottságának alelnöke s az Esélyegyenlőségi Bizottság tagja Család: férjezett, nagyobbik lánya 27, kisebbik 18 éves, unokája kétéves. Ide nekünk az Oroszlánt is! Olaszországban sem lett édesszájú, pedig már fél éve kint él vízilabdás párjával. OROSZLÁN SZONJA SZÍNES VILÁGBA CSÖPPENT, de itthon sem panaszkodhat: holnaptól egy világsztárral forgat, és hamarosan játszik az Egy szoknya, egy nadrág című filmbohózatban is. A színésznő dzsesszénekesnőként kezdte, és ha eljön a pillanat, a színpadon kívül a dzsesszpódiumra is fellép majd. A kávéházban, ahol randevút adott, édes kis pillantásokat vetett a süteményes pultra. Ennyire édesszájú lenne?- Szó sincs róla, félévente egyszer eszem süteményt. Úgy látszik, ma kezdődött a következő félév... Még Olaszországban sem lettem édesszájú, de hát a pizzák és a tészták hazájában ez nem is sikerülhetne. Számomra ünnepi pillanat, ha sütemény kerül elém.- A héten másfajta ünnepi pillanatai is adódtak: kedden nőként ünnepelték, csütörtökön aláírt egy szerződést, mely szerint Christopher Lambert partnere lesz egy magyar-angol- spanyol akció-thrillerben.- A nőnap nem érdekel, számon sem tartom. Szerepeltem a nyilvántartásban, tudták, hogy beszélek angolul, fényképeket, önéletrajzot kértek, próbafelvételre hívtak. Végül is komoly és fontos szerepet kaptam, aminek nagyon örültem, miként annak is, hogy ezután találkozhattam Christopher Lambert-rel, aki kedves és szimpatikus, nyitott, ami nem is baj, hiszen holnaptól a feleségét játszom...- Párjának, Kásás Tamásnak vajon kedvenc színészei közé tartozik Christopher Lambert?- Remélem, azok után sem lesz ellene kifogása, ha két hétre más társa leszek. Tegnap jött Budapestre, talán a forgaOROSZLAN SZONJA Született: Budapest, 1977. május 19. Tanulmányok: Színház- és Filmművészeti Egyetem operett-musical- szinész szak (2001), ELTE BTK kulturális menedzser szak (2002) Fontosabb színházi szerepek: A dzsungel könyve, Nyaralók, Egy csók és más semmi Fontosabb filmek: Nekem lámpást adott (1999), Valami Amerika (2001), Szeret, nem szeret (2002), Magyar vándor (2004). tásra is elkísér, és akkor majd összeismerkedhetnek.- Fiatalon és sikerrel kezdte zenei pályáját, hiszen tizenkilenc évesen a bostoni zenei akadémia ösztöndíjasaként dzsesszt tanult. Messzire keveredtünk a zenétől. Ha nincs ez a pályamódosítás, lehet, hogy most a dzsesszénekesnővel mint a Megasztár egyik zsűritagjával beszélgetek?- Ráhibázott, mert anno megkerestek a Megasztártól, de nem vállaltam. Nem hiszem, hogy ilyen fiatalon jogomban áll velem egyidőseket minősíteni. Zenészcsaládba születtem, édesapám az Atlasz együttes basszusgitárosa volt, nagybátyám máig játszik a Bergen- dy Szalonzene- karban. Tizenhat évesen barátaimmal zenekart csináltunk, a Coal Minerszel eltöltött időszak annyira tetszett, hogy érettségi után jelentkeztem a dzsessz tanszakra, de nem vettek fel. így mentem Bostonba, a Berkeley Egyetemre, ami hasznos volt, de a hazajö- vetel után mégis elgondolkodtam, mi lesz most. Szüleim javaslatára felvételiztem a Színművészeti Egyetem musical szakára. Menet közben azonban beleszerettem a prózai színészetbe, azóta is nagyon élvezem, színesebb ez a világ, mint a dzsessz, amelyre ráhúztam a rollót.- Élvezettel beszélt arról is, hogy szerepet kapott az Egy szoknya, egy nadrág című remake filmben.- Nagyon várom a forgatást, kitűnő kollégákkal és nagyon jó stábbal fogok dolgozni. Mai környezetbe tesszük az 1943-as film sztoriját mai karakterekkel. Pintér Ibolya szerepét játszom, akit annak idején Bársony Rózsi alakított. Összetett, érzékeny szerepem szerint fiatal színésznő vagyok, akinek fontos a karrierje és ennek érdekében szívesen randizgat befolyásos emberekkel.- Ezt tette a pályakezdő Oroszlán Szonja is?- Sosem voltam önmenedzselő típus, mindig a szerencsében és a sorsban bíztam, abban, hogy megcsörren a telefon. Az Egy szoknya, egy nadrágba is úgy kerültem, hogy telefonon megkérdezték, nem lenne-e kedvem hozzá. Nem sokat gondolkodtam.- Egyszer azt nyilatkozta, hogy szépségét és bájait a boksznak köszönheti. Komolyan gondolta?- Edzésekre jártam, bokszedzőm is volt. Nőietlen sport, de az ugrabugrálás nagyon szép alakot csinál, és kitűnően levezeti a feszültséget. Nem vertem meg senkit, nem akartam senkit sem bántani, nem is állnék ring- be, nem veretném össze magam. De a boksz már múlt idő.- A jelen idő pedig a vízilabda lenne?- Annyira nincs hozzá érzékem, hogy nem tudok elkapni egy labdát. Egy percig sem bírnám a taposást a vízben, annyira fárasztó. Egyébként odakint az edzésekre sosem járnak a feleségek, a barátnők, de a meccseken mindig ott vagyunk.- Lassan fél éve, hogy Savonában él, ahová követte az odaszerződött Kásás Tamást. Mit tapasztalt ez idő alatt, milyenek például az olasz nők a magyar (színész)nő szemével?- A legszembetűnőbb, hogy mennyire ízlésesen öltözködnek és milyen jól néznek ki. Minden családnak a nő a középpontja, a jogrendszerük is mindenben nekik kedvez. Laza ország, kedvesek az emberek, nem görcsölnek, vidámak, kiegyensúlyozottak. Az pedig, hogy egytől fél négyig sziesz- táznak, a legjobb dolog a világon. Onnan nézve Magyarország kicsit búskomornak tűnik. Az olaszok után itthon hallgatni a panaszokat, a szomorú híreket, érzékelni a mindennapokra rátelepedő politikát...- Voltaképpen a háziasszony szerepe jut önnek odakint?- Háziasszony... Ez nem igazán jött be. Fontosabb, hogy végre tudtam kicsit magammal foglalkozni. Vállaltam a kintlétet, mert tartottam az itthoni fásultságtól, vágytam a változásra, a feltöltődésre. Jót tett nekem, hogy megismertem egy másik országot, kultúrát. Közel vagyunk Rómához, Milánóhoz, Firenzéhez, és ezt ki is használjuk. A legnagyobb gondom az, hogy még nem tanultam meg jól olaszul, de ígérem, bepótolom ezt a mulasztásomat. Csontos Tibor
