Somogyi Hírlap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-27 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 9. szám

2005. február 27., vasárnap Riport, interjú 7 Egy európai polgár vallomása Magyarországon még mindig bemutatásra szorul Paul Lendvai. A határainkon túl elismert és az utcán is lépten-nyomon megsüvegelt gazdasági és politikai szakíró, az Osztrák Rádió volt intendánsa, aki immáron 33 éve szerkeszti a bécsi Európai Szemlét, idehaza INKOGNITÓBAN JÁR-KEL Mint mondja, még élvezi is a sajátos megfigyelői státust. Lendvai Pál amúgy kalandos életet tudhat magáénak; édesanyját és édes mostoháját, Magyarországot és Ausztriát egyaránt nagy becsben tartja. Seregnyi esszéje, publicisztikája, tévés riportja mellett „Magyarok, kudarcok győztesei” címmel tanulmányt is írt az őshazáról. O scar Wilde szerint „az emberiség nagyon is komolyan veszi magát. Ez a világ eredendő bű­ne. Ha a barlanglakó nevetni tu­dott volna, a történelem más­képp alakult volna. ” Ön szerint?- Engem nem foglalkoztat a feltételes mód, hogy mi lett volna, ha? Lényegesebbnek tar­tom, hogy arról beszéljünk: merre tartunk, mire jutottunk. Magyarországnak számos di­csérendő tulajdonsága mellett égető gondjai, elmaradásai van­nak. Ott van ugye a politika. „A költők Illene végre kü- közül sokat lönbséget tenni adott nekem a valódi problé- József Attila, mák és a politi- Szabó Lőrinc kai harc között, és Ady. Az A regionális fej­ember velük lődést sem az ébred, ők egyik, sem a má- a mérce.” sik oldalon nem lehet retorikával, olcsó frázisokkal serkenteni. Ehhez jó szándékra, kemény munkára van szükség, más­hogy nem megy. Hangzatos me­sékkel a versenyképesség is csak ábránd marad.- Konkrétabban?- Amikor hazajövök, mindig váltok eurót. És megdöbbenek, milyen erős most a forint, s hoz­zá képest milyen gyenge az eu­rópai valuta. Igen ám, de miköz­ben a forint „izmos”, aközben mindenki panaszkodik, hogy a gazdasági helyzet romlott. Hogy is van ez? Úgy vélem, a háttérben a jegybank elnöke és a pénzügyi tárca viaskodik - az emberek kárára. Ilyen egyetlen más európai országban sincs. A Financial Timesnak 22 éven át voltam bécsi tudósítója, de nem emlékszem olyan esetre, hogy az osztrák nemzeti bank elnöke nyilvánosan bírálta volna a pénzügypolitikát.- Mi bosszantja fel a legin­kább, ha átlép a határon?- A slendriánság. Az ember­nek állandóan a kettősségekkel kell szembesülnie. Elég csak sé­tálni egyet a Ferencvárosban. Hi­hetetlen a kontraszt, amikor az ember a pazarul helyreállított Tűzoltó utcából eljut mondjuk a málló vakolatú Salétrom utcá­ig. A napokban meghívtak a Ma­gyar Televízióba, a Szabadság térre. Az is lehangoló élmény volt. Tulajdonképpen rosszabb a helyzet, mint vaiaha. És akkor ott vannak még a pályaudvarok. Az ember még le se szállt a vo­natról, máris taxis hiénákkal ha­dakozik. A fejlődés szinte min­den téren csak részlegesnek mondható. Egy példa: a modern burzsoázia ugyan kialakult, de nincs igazi középosztály. Van­nak szegények, illetve olyanok, akik egy-egy kurzusváltással vagy más külső ok miatt lecsúsz­tak. És sokszor olyan körülmé­nyek közt tengetik mindennap­jaikat, mint az etiópok. Ne szé­pítsük, éheznek!- Ön szerint miért halad kes­keny nyomtávon a rendszerváltó expressz?- A fő baj az állandó perpat­var. Talán minden másként ala­kult volna, ha a kilencvenes évek elején jobban összefogott volna a gazdaság és a politika. Antall Józseffel én készítettem az első nagyinterjút egy francia folyó­iratnak. Emlékszem, kulturált, magyar urat ismertem meg a személyében. Aki azonban - íme, egy újabb kettősség! - Ká­dártól kapta a Munka Érdem­rendjének arany fokozatát. Tet­szik vagy nem, az egész ország kollaborált a rendszerrel. Antall, a múzeumigazgató is! Nem sza­bad senkit idealizálni...- Nevezettet a miniszterelnöki bársonyszékben Boross Péter, majd Hóm Gyula követte. ~ Mindketten elbuktak. Bo­ross teret engedett a szélsőjobb­nak, Horn meg mindenáron szét akarta verni az SZDSZ-t. Rajta­vesztett.- Orbán Viktornak mi volt a mániája?- 0 hallatlan elánnal azon munkálkodott, hogy bebetonoz­za magát. Elmozdíthatatlanná akart válni, hát utat mutattak ne­ki. A demokrácia már csak ilyen.- Medgyessy szintén csak jött és ment...- Teljesen elhibázott politika volt az övé. Az osztogatás sosem vezet jóra. Azt hihette, akik tőle kaptak valamit, később hálásak lesznek érte.- Bizonyos értelemben sokat köszönhet neki a mai miniszter- elnök, Gyurcsány Ferenc is. A kritikusok úgy tartják, ő a ma­gyar Bmtus.- Pedig nem az. Ha valaki megbukik, törvényszerű, hogy átveszik a helyét. A másik jelölt, Kiss Péter rosszabb megoldást jelentett volna; a méltóságteljes csőd gondnokaként tartaná szá­mon az utókor. Gyurcsány több­re viheti. Nagy kérdés, maradt-e elég ideje a bizonyításra.- Úgy fest, Magyarországon bevett gyakorlat a négyévenkénti kormánycsere.- Ezt én helyeslem is. Bizo­nyítja a szavazópolgárok tisztán­látását, bölcsességét. Az már azonban nincs rendjén, hogy amint váltják egymást a kabine­tek, úgy cserélődnek a köztiszt­viselők. Pedig szükség lenne egy olyan köztisztviselői gárdára, amilyen például Angliában, de Ausztriában is létezik; amely független a mindenkori kor­mánytól, az aktuális miniszter személyétől. Ezt a „boltot” ugyanis üzemeltetni kell. A jó kormányzáshoz pedig felkészült adminisztrátorokra van szükség. Nevetséges, hogy Magyarorszá­gon akár több száz embert is ki­neveznek, majd lecserélnek, majd újra kineveznek főtisztvi­selőknek, államtitkárnak. A pes­ti utcán folyton címzetes állam­titkárokba, miniszterekbe meg főtanácsosokba botlik az ember.- Európai ország ez? Élhető, lendületes, ízig-vérig 21. századi hely, vagy inkább vegetáló, této­vázó, csendben lecsúszó harma­dik világbeli barakk?- Nézze, valaha Kishon Fe­renc mondogatta, hogy Magyar- ország nagyon kellemes és szim­patikus fejlődő ország. Bár ez már rég volt, ma is vannak ag­gasztó jelenségek, furcsaságok, hiányok. Mondok egy példát. Az itteni lakásom Buda frekventált pontján fekszik, a Batthyány tér­től öt percre. Ennek ellenére a környéken nem kapni külföldi folyóiratokat, brit, német, olasz vagy más újságokat. A hagyomá­nyos lappiac ugyan jó ideje vál­ságban van Európában, azért Bécsben, Rómában vagy Firen­zében utcai árusoknál is fellelhe­tő efféle portéka. Ráadásul itthon kis ügyekkel, olcsó bulvárhírek­kel van teletömve a média. És nem az a baj, hogy sok a buta­ság, inkább, hogy a palettán alig van más szín és téma. így köny- nyen el lehet tompulni. S ha már a furcsaságoknál tartunk, meg­jegyzem, teljesen egészségtelen, hogy általánosságban sok a lu­xus, míg a jó átlag hiányzik. Egy ország fejlettségét jelzi a kultúra, az üzleti kultúra szintje is. Már utaltam rá, hogy óriási a kont­raszt egy elegáns belvárosi üzlet­negyed és a Kempinskitől távo­labb eső aluljárók közt. S ott van­nak a kirakatok, a bazárok, a ko­szos utcák, a hihetetlenül igény­telen vonatok, ahol gyakran még a WC sem működik. Szóval, az infrastruktúrán és a kommuni­káción volna mit javítani.- Azért szerethető „planéta" a miénk?- Ha a Láncúidra, a rakpartra gondolok, mindenképpen. Ha az eltolt Nemzeti Színházra és kör­nyékére, már nehezebb lelke­sednem. Az az épületegyüttes a nagyképűségről és a pa­zarlásról „beszél”. Amikor itt vagyok, sokat villamo- sozom, metrózom. Elné­zem az embereket, akik kedve­sek, de nem túl vidámak. Más­kor meg a régi épületeket nézem, amelyek a szemünk láttára mái­knak szét. Mit mondjak? Nem vagyok felhőtlenül boldog.- Ha már a kettősségeknél tar­tunk, fura lehet az ön számára, hogy amikor hazatér Budapest­re, nemigen ismerik fel míg ha a bécsi Ringen sétál vagy éppen Berlin utcáit rója, megszólítják, megsüvegelik.- Nem bánom, hogy így ak­kuit, jólesik az inkognitó; Pesten legalább nem kell folyton önma­gámmal foglalkoznom.- Hol érzi inkább otthon magát?- A magyar nemzet, a ma­gyar történelem és a kultúra tragédiái, győzelmei az enyé­mek is. Ha Magyarország az anyám, akkor Ausztria a mos­tohaanyám. Miután azonban az édesanyát 1957-ben elvesz­tettem, a mostohaanya igazi anya lett. Az Európai Unió sze­rencsére sok mindent helyre tett bennem is. Minden egy­szerűbb és civilizáltabb, nin­csenek határok, az sem kér­dés, hová tartozom.- Többször szóba hozta a ma­gyar kultúrát, a szellemi tápta­lajt, ami nagyban befolyásolja a világnézetét.- Erős a kötődés, nem taga­dom. A költők közül sokat adott nekem József Attila, Sza­bó Lőrinc és Ady. Az ember velük ébred, ők a mérce. Ugyanakkor az életemből, ma­gyarságomból kimaradt negy­ven év, amit most pótolok. Nem ismertem például Szabó István korai filmjeit, legtöbbjü­ket nemrég láttam. Kertész Im­re Nobel-díja boldoggá tett, bár talán vannak jobb íróink, mint Eszterházy vagy Nádas Péter. A világban ma nagy a keletje a 20. századi magyar irodalom­nak. Hihetetlenül népszerű Márai vagy Szerb Antal. S a nemrég elhunyt Efrahim Kis­hon is jelentős rajongói körre tett szert. De miközben a halá­lakor egész oldalas cikkek, méltatások jelentek meg róla vezető lapokban, addig Ma­gyarországon csupán nyúl­farknyi cikkecskében búcsúz­tatta a Népszabadság. Sokszor elcsodálkozom azon, ami itt történik. Mégis optimista va­gyok, elvégre az Európai Unió nem fogad be „akárkit”! Szabó ZoltAn Attila Az MSZMP egykori reformere szerint Paul Lendvai olyan utat nyitott a magyar nyilvá­nosság előtt, ami előmozdította a rendszer- váltást. - Néha helyettünk dolgozott, amit ugyanis itthon nem lehetett szóba hozni, ő kimondta helyettünk. Becsülöm a törté­nelmi műveltségéért, tudásáért, amivel kö­zelit a témákhoz, a problémákhoz. 1982 óta ismerem, s azt gondolom, mindig kor­rekt volt, jó szívvel emlékezem beszélgeté­seinkre, vitáinkra! Donáth László Az evangélikus lelkész, aki maga is nagy­mértékben járult hozzá a rendszerváltás­hoz, s ma is politizál az MSZP köteléké­ben, amondó: mindenki, aki országhatára­inkon kívül magyar aggyal és szívvel közelít hozzánk, és nyomon követi a magyaror­szági eseményeket, hasznos munkát vé­gez. - Paul Lendvai is egyfajta tükör szá­munkra. Olyan ember, olyan gondolkodó, akire érdemes figyelni, noha magam sem értek mindig egyet vele. PAUL LENDVAI Született: 1929. aug. 24. Életút: Kossuth Népe (1948), Szabad Nép (1948-49), az MTI munkatársa (1949-51). Pályája megszakad, amikor 1953-ban in­ternálják. 1957-től Bécsben él; a The Financial Times tudósítója (1960-82). Az Osztrák Rádió intendánsa (1987-98). 1987 óta az Osztrák Tv Europastudio című politikai vitamüsorának vezető szerkesztője. 1973 óta az Europaische Rundschau főszer­kesztője. Elismerések: Kari Renner-díj (1974), Brúnó Kreisky-díj (1994), Corvinus-díj (2001). Főbb művei: Dér rote Balkan (1969), Das eigenwillige Ungarn (1986), Feketelistán (1997), Ma­gyarok (2001), Határátlépés (2002). ^ Segített a rendszerváltásban Pozsgay Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom