Somogyi Hírlap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-14 / 37. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. FEBRUÁR 14., HÉTFŐ Vezetékes gázra várnak megélhetés Egyre nehezebb a lakosság helyzete Úgy tűnik, Bakházán megállt az élet, elköltözött a lakosság. A reg­geli busz elvitte az iskolásokat, s azokat a szerencséseket, akik­nek van munkahelyük. Délelőtt tízkor a bolt és a kocsma még nyitva, néhányan lézengenek kö­rülötte. Záróra után kiürül a tér.- Két éve bankhitelt kellett fel­vennünk, hogy létezni tudjunk - mondta Nagy Tibor polgármes­ter. - Önhikis település vagyunk, de kevesebbet kaptunk a kértnél. Most a hitelt is törleszteni kell, így nem lett könnyebb a sor­sunk. Ugyanakkor vannak fel­adatok, amelyeket nem lehet el­odázni. Ilyen volt a Petőfi utca kö­vezése is. Néhány éve a környező településekre ha földúton is, de át lehetett jutni. Mára olyan álla­potba kerültek az utak, hogy le­hetetlen rajtuk közlekedni. Hi­ányzik a vezetékes gáz. Évekkel ezelőtt felmértük az igényeket, akkor a lakosság hatvan százalé­ka igényelte. A mai árak mellett azonban nem valószínű, hogy ennyien vállalkoznának a bekö­tésre. A faluban sok a munkanél­küli, az erdészet megengedte, hogy a vágások nyomán az em­berek összeszedjék az ágfát, s ez­zel oldják meg a téli tüzelőt. Ahogy fogy a környékünkön az erdő, egyre kevesebbet tudnak Az autóbuszra várva az emberek megbeszélik a falu gondját, baját is összeszedni. Kérdés, hogy mivel fognak fűteni? Szegény a lakos­ság, pedig dolgos emberek lak­ják a falut. Az ős bakháziak még­is ragaszkodnak a faluhoz, sőt az utóbbi időben két új ház is épült. Bódis Zsolt falugondnokot nem annyira a fűtés izgatta, hanem az, hogy miként fog még időben visszaérni Nagyatádra.- Ma már jártam a körjegyző­ségen, most néhány papírt kell aláíratnom, s megyek a bankba. Már elvittem a gyerekeket óvodá­ba, délután megyek értük. A falu szülte kihalt. A déli ha­rangszóra csak néhány kutya vo- nyítása felel. Olyan ritkán jár er­re idegen, hogy az itt élők felesle­gesnek érzik a csengőt. Kutyát azonban minden háznál tarta­nak. Egy óra körül élénkül meg a forgalom. Néhányan az autó­buszra várnak, s hazaértek a városból a diákok is. Két férfi a délutáni napsütésben babakocsit tol. Egyikőjük, Szalai Balázs vendégségbe érkezett csak, s kihasználva a jó időt, megpróbál­ja elaltatni a kicsit. Lassan, észrevétlenül, mint a köd, szállt le az este. Betakarta, hideg téli karjával átölelte a kis falut Mfef ES IOVO Félti a templomot a méhész Apad a falu megtartóereje Nem allergiás a méhcsípésre Pi­ák Imre. Háromszáz család mé- het gondoz, s mint mondta, elő­fordult, hagy egy nap alatt har­minc bogár is megcsípte.- A legjobb időjósok a méhek. Ha valaki ért a nyelvükön, meg­tudja, mikor változik, válik csa­padékosabbá az időjárás. Byen- kor agresszívebbek, hamarabb csípnek - mondta. Piák Imre néhány éve súlyo­san megbetegedett Agyvérzést kapott, csak bottal tud mozogni. A méhek ellátásában Gyula fia segít neki.- Van olyan munka, amit nem tudok ellátni. Egy kaptár megiga- zítása, arrébb tétele megoldha­tatlan feladat, mert az egyik ke­zemmel kapaszkodnom kell. De a többit megcsinálom. Piák Imrét a saját állapotánál is jobban izgatja a templom sor­sa. Az idős ember attól fél, pénzhiány miatt be kell zárni.- Egy külföldön élő falubéli ha­gyatékából, egyházi támogatás­ból és példás összefogásból épült a templom. Nagyon örültünk, so­hasem volt templomunk. Az első időszakban még 30-an is elmen­tek misére. Nincs pénz a fenntar­tásra, a fűtésre. Attól tartok, laka­tot kell rá tenni, hogy a benne levő dolgoknak nehogy lába keljen. Batári Sándomé öt éve költözött Nagyatádról Bakházára. A falusi élet nem volt szokatlan számára, hiszen leány korában is kis tele­pülésen élt.- A gyerekek felnőttek, kire­pültek, az egyik Kaposvárra, a másik Hódmezővásárhelyre ke­rült, mi pedig a párommal visz- szaköltöztünk - mondta. - Itt csend van, béke, de az élet lehet­ne jobb is. A legkisebb gyerek még velünk van, de hamarosan ő is elmegy. Nincs szórakozási le­hetőségűje. Csak a kocsmába me­hetnek, ha társasági életet akar­nak élni. Illetve most már inter- netezhetnek is. Batári Sándorné sötéten látja a falu jövőjét. Talál­tak egy nagyon régi könyvet, melyből kiderült, hogy valami­kor itt ötszázan is laktak.- Csökken a lakók száma, ma alig negyedszázán vagyunk. A másik nagy gond, hogy nincs munkalehetőség. Kénytelenek a fiatalok elköltözni, ha érvénye­sülni akarnak. Nagyon kiesünk a környék vérkeringéséből. Egyetlen bekötőúton közeü'thető meg a falu, s a buszközlekedés is lehetne jobb. Panasz, megoldás­ra váró feladat van bőven. Mindezek ellenére én szeretem ezt a kis falut, azt hiszem, már nem költözünk el. EZ A HÍR BAKHÁZÁN Bővítik a hivatal épületét A megyei területfejlesztési ta­nács és a családügyi miniszté­rium pályázati támogatása adott lehetőséget arra, hogy bővítsék az önkormányzat épületét. Az új szárnyban a gyermekjóléti szolgálat kap helyet. Az átépítés munkálata­it a tavasszal kezdik el. Önkormányzati utakat javítottak Mintegy négyszáz méternyi földutat tettek járhatóvá. Az önkormányzat tulajdonában levő utat kőzúzalékkal szór­ták le, így bármilyen időjárási viszonyok között járhatóvá tet­ték azt. Nyugdíjasok köszöntése pénzzel, műsorral Hagyomány a településen, hogy köszöntik a nyugdíjas korú lakókat, de az ünnepsé­get nem kötik szorosan a szépkorúak hónapjához. így volt ez legutóbb is, amikor va­csorával vendégelték meg az idős korú embereket, az isko­lások műsorral, míg az önkor­mányzat vásárlási utalvánnyal kedveskedett nekik. Közmunkaprogramra pályáznak A településen élők egyik leg­nagyobb gondja a munkahe­lyek hiánya. Az önkormányzat a legnagyobb foglalkoztató, most közmunkaprogramra pá­lyázik, hogy több embernek tudjanak munkahelyet adni. A legközelebbi munkahelyet egyébként Nagyatádon találják a dolgozni vágyók. Buszvárót építettek, buszt fizetnek Átépítették a település egyetlen buszmegállójának váróját. Korszerű faépület védi az időjárás viszontagsá­gaitól az utazni vágyókat. Az önkormányzat százhúszezer forintot fizet azért, hogy hét végén és ünnepnapokon legalább egy buszpár betérjen a településre. Vaddisznó a kiskertben Bakházán szeretik az állatokat. Szinte minden udvarban kapir- gál csirke, több helyen még pulyka is. Kutya nélkül pedig elképzelhetetlen egy porta. Ám a Petőfi utca egyik házánál meglepő kép fogadja az utazót. A kerítés mögött vaddisznók turkálnak békés egyetértésben. Ha pedig megáll egy autó, ko­mótos ügetéssel kocognak a ke­rítéshez, megnézni, vajon ki ér­kezett. Békés jószágoknak lát­szanak, de a két kifejlett koca és a süldők megsimogatása senki­nek sem ajánlható. EZT FŐZIK BAKHÁZÁN Mustáros gombás csirke A mustáros gombás csirkéhez 1 egész csirkemellfilé, 6 na­gyobb vargánya gomba, 1 evő­kanál mustár, 1 evőkanál olíva­olaj, szárnyasfűszer-keverék, bazsalikom, őrölt fekete bors, csipetnyi ételízesítő kell. A legjobb, ha ezt az ételt egy nappal korábban előkészíti. Á csirkemellet csíkokra vágják. Összekeverik a mustárt, a fű­szerkeveréket, az olívaolajat, a borsot és az ételízesítőt. A pác­keverékkel bekenik a húst, majd egy éjszakára hűtőszek­rénybe teszik. Másnap teflon­bevonatú serpenyőben kevés olívaolajon megpirítják. Ha már félig pu­ha, ház­zá te­szik a megtisz­tított és felszele­telt gombát, és bazsalikommal ízesítve puhára párolják. Tálal­ják friss salátával, rizzsel, bur­gonyával is. Megszórják friss, apróra vágott bazsalikommal. A CIKKEKET ÍRTA F. SZARKA ÁGNES. FOTÓK: KOVÁCS TIBOR AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Ecsettel járja a vidéket bő László kerami­kusnak készült, ám a koron­got ecsetre vál­totta fel. Natu­ralista festmé­nyei hűen ad­ják vissza a természetet. Bár ebben a stílusban fest, nem áll tőle távol az elvon- tabb, az absztrakt sem. Tavasztól őszig fényképezőgéppel a nyaká­ban járja a természetet, s a meg­örökített fotók alapján festi képe­it. Az is előfordul, hogy a szabad természetben alkot. BAKHÁZI MAGÁNÜGYEK Saját termésű citromot fogyasztanak Brilla Gézáné még az édesany­jától leste el a horgolás fortélya­it. Néhány éve nyugdíjba ke: rült, így újra elővette a hor­golótűket. Keze alól gyönyörű térítők kerül­nek ki. Mint mondta, újságból, könyvből nézi ki a mintákat. Ilyeneket még Németországból is kapott. A házimunka, a csa­lád és a horgolás mellett van még egy szenvedélye. Ezek a szobavirágok, örökzöldek. Té­len a lakásban tartja őket. A legbüszkébb azonban egy cit­romfára, mely roskadozott a gyümölcs alatt. Holott a család a termés jó részét már megette. Horgászni jár a harangozó Horváth István olyan pontos ember, hogy még az órát is hoz­zá igazítják. Néhány éve minden délben és mise előtt megkondítja a falucska felújí­tott harangját. Ottjártunkkor éppen a galam­bokat szidta, mert betelepedtek a toronyba, s összemocskítot- ták azt. Szabad idejében fogja a horgászbotját és irány a Dráva. Időnként sikerült egy-két ke­szeget, kárászt megakaszta­nia. Valamikor nagyobb hal is akadt a horgára. Néhány éve még a háromfai halastavakhoz járt pecázni. Fogott akkora ha­lat, hogy jóllakott a család. Énekel és táncra perdül Horváth István már gyermek­korában kitűnt a társai közül jó hangjával, hal­lásával. Most nyugdíjas korá­ban kamatoz­tatja ezt és a kotta olvasási tudását. Az egyik nagyatádi nyugdíjas- klub kórusának oszlopos tagja­ként hetente kétszer jár próbá­ra. Műsorukon régi népdalok is szerepelnek. Bár néhány éve két súlyos ortopédiai műtéten esett át, a térdprotézissel is táncra perdül, mert nemcsak az énekkarnak, hanem a tánc­karnak is tagja. Szerinte a fia­talság megőrzéséhez jó kedvre, vidámságra is szükség van. Kétszáz kaktusz a társa Andok Józsefné nehéz körülmé­nyek között él. bán, ő viskónak nevezi, se vil­lany, se víz. Vá­lása után a tu­lajdonos kegye­lemből megen­gedte, hogy itt lakjon. A szoba olyan pici, hogy a szekrényajtót sem lehet ki­nyitni, így a ruhákat a földön tartja. Egy fatüzelésű kályha adja a meleget. Az otthonát több mint kétszáz szúrós ked­vencével osztja meg. Panasz­kodott, hogy olyan hideg volt, hogy az ablakhoz közel lévők megfagytak. Bármilyen nehéz a sorsa, ha teheti, újabb dara­bokkal bővíti gyűjteményét. Gombát szed a polgármester Nagy Tibor, a település első em­bere szabad idejében szívesen járja az erdőt, mezőt. Még gyermekkorá­ban ismerte meg az ehető és mérges gom­bákat. Szerinte ezt nem lehet könyvből tanul­ni, érzék és rengeteg tapaszta­lat kell hozzá. Azt a gombát, amelyikben nem biztos, in­kább le sem szedi. Kedvence a vargánya, ismeri a környéken a telephelyeit. Panaszolta, hogy egyre kevesebb az erdő, így a gomba is. A lezsugorodott élet­térben pedig egyre több a gom­bászó ember, oda az erdők nyugalma, csendje, békéje. ALMANACH - 005 - BAKHÁZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom