Somogyi Hírlap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-13 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 7. szám

4 Közélet, gazdaság, politika 2005. február 13., vasárnap Van-e erkölcsije NAGY BOTRÁNYT KAVART OBERSOVSZKY PÉTER, aki tényfeltáró könyvben vesézte ki a magyar médiapiac, különösen a kereskedelmi televíziók viselt dolgait. A tv2 máris pert fontolgat, ugyanakkor hivatalos kommünikéjükben rögeszmésnek nevezik egykori munkatársukat. A lsztárocskákról, kreált nagyságokról, feslett erkölcsű mikrofonáll­ványokról, pojácákról, helytartókról és szívtelen diri­gensekről mesél az iromány. Vagy a szerzőt idézve: bukott dívákról, hazudozókról és píár- politikusokról, akik elözönlöt- ték a közéletet. Népes a névsor: Sváby, Frei, Stahl, Bánó, Pálffy, Bárdos. Vannak rejtjeles szerep­lők is, akiket persze nagyon könnyen be lehet azonosítani, ilyen a tv2 kenetteljes szónokla­tokban utolérhetetlen exura, a Prédikátor, vagy a jelenlegi ve­zér, a Szívtelen. A végeken né­hány kétes hírű „művésznőre” lelünk: a tornászlányra és Dor­kára, akit a szerző a tv2 torka­ként tart számon. A szerző úgy látja, a lázadó könyveknek és a lázadóknak mindig sajátos a sorsuk. Még­sem tart a szomorú végtől, in­kább optimista, azt reméli, hogy a „tévémacinak” köszönhetően megindul a folyton halogatott párbeszéd, a szakmai diskur­zus. - A honi közélet, a médiavi­lág és a politikai cirkusz vérát­Kl KICSODA VALÓJÁBAN 0. P. SZERINT Vujity Tvrtkóról: „Vujity kopasz, és valamifé­le vérzékenységben szenved. Ebből aztán kü­lönös legendát csinált. Elkezdte híresztelni, hogy betegségét a csernobili szarkofág körül készített riportjai során szerezte. Sokan ko­molyan aggódtak érte. Viszont egyre többen mondogatták, hogy a fiú lehet, hogy tehetsé­ges, ám valószínűleg pszichopata.” Máté Krisztáról: „A színművészeti első té­vés osztályának egyik kitűnője volt. Megtanult minden formai elemet, de az újságírást nem, , azt ugyanis nem lehet iskolában megtanulni. ■ Antiképernyős, amiről nem tehet. Úgy néz ki, mint egy kisfiú, és ez az életben ad neki vala­mi eredendő bájt, de a képernyőn nem megy. í Ráadásul süt róla az eminensség.” Csisztu Zsuzsáról .......Szegény Zsuzsi eg ész élete arról szólt, hogy megpróbálja tisz­tára mosni magát. És miután volt más folt is, amiről elég sokat suttogott a város, senki nem szurkolt neki. ...Ha valaki az izgalmas szerető szégyenteljes pózát akarja leplezni egy szem­forgató házassággal, akkor még a fiatalkori hótiszta románcok is bemocskolódnak." ömlesztésre szorul. Nagy a baj és egyre több az áldozat - sum­mázza Obersovszky. A média- törvényt egyébként politikai bűncselekménynek tartja; állít­ja: a mai képernyős iszonyat jó­részt ennek a következménye. Meg a mutyiknak, a paktumok­nak, az egyezségeknek. És a kókler kiskirályoknak, akik soha nem lehetnek biztosak ma­gukban. Előbb-utóbb ugyanis a legnagyobbnak hitt porond­mesterek is rajtavesztenek és er­re volt is már példa. - Ha minden marad a régiben, hiteles valóság­képét veszítheti el a magyar tár­sadalom. Elvégre itt nemcsak etikai, morális problémákra le­lünk, a magyar média intellektu­ális értelemben is a béka ülepé- nél tart - rögzíti 0. P. A pszichiáter, Veér András ugyancsak aggasztónak érzi a hazai sajtó viszonyokat, véle­ménye szerint különösen a tele­víziós újságírás jutott válságba. Példaként az általa egykoron sokra tartott Frei Tamást és Ké­pes Andrást említi. - Normális, felkészült újságírókként indul­tak, s hová jutottak? - tudakolja. Előbbiről megjegyzi: „Frei felü­letes, hatásvadász és gyenge műsorokat készít”. Vele Ober­sovszky is külön passzusban foglalkozik, s az angol beteg egyenes ági leszármazottjának nevezi. Vannak, akik állítják: perlavi­nát indíthat el a könyv. A szer­ző, noha ügyvédet fogadott, mégsem tart retorzióktól, mivel szerinte senkinek nem érdeke kínos kérdésekre felelgetni a tár­gyalóteremben. Veér András is a Tévémacinak? FREI TAMAS: „A magyar televízi ózás egyik legna­gyobb alakja lehe­tett volna. Ezzel szemben ő lett az első nagy hazug." amondó: a feleknek nem érdeke, hogy ez a csata tovább folyjék. - Talán arra azonban jó a könyv, hogy a nézők, a publikum egy részét kritikusabbá tegye a kép­ernyős szemfényvesztésekkel szemben. Magyar György ügy­véd jogértőként a lényegről be­szél. A Vasárnap Reggelt úgy in­formálta, polgárjogi, .személyi­ségjogi oldalról támadható a kö­tet és/vagy az abban foglaltakat felerősítő egyik bulvárlap. Ügy­védi irodája alighanem vállalja is a megvádolt tévések képvisele­tét. Erre egyébként a könyv egyik fejezetében nemes egy­szerűséggel csak Trutyinak ne­vezett Vujity Tvrtko felkérte őt, pontosabban: néhány társa ne­vében a per lehetséges lefolyásá­ról s az esélyekről kért szakvé­leményt. Természetesen la­punk is kíváncsi volt a meg­vádolt képernyősök véle­ményére. A volt csigatévé sajtósa, Lóránt Gergely a következő állásfogla­lást juttatta el szer­kesztőségünkbe: „Egy sértett és ma­gát mellőzöttnek érző ember tév­eszméivel és pitiáner rágal­maival, ha­zugságaival nem kívánunk foglalkozni. Csak sajnálni tudjuk, hogy vala­ki ilyen szintre süly- lyed. Ráadásul az iromány olva­sói szemmel is zagyva, unal­mas és érdektelen.” Hasonló szellemben nyilatkozott Sváby András. A csatorna számos műsorát gyártó Interaktív Kft. vezetője egy lecsúszott új­ságíró zagyvaságának ne­vezte a tényfeltárót. Szabó Zoltán Attila Bibliai parancs: vérrel tiltott életmentés Az egyik kis egyház tagjai a legsúlyosabb betegségek esetén is elutasítják a vérátömlesztést. Az orvosok tehetetlenek, ők az élet megmentésére esküdtek fel, legtöbbjük inkább nem vállalja e vallási fogadalomhoz ragaszkodók műtétjét. N em meghalni jöttem ide, hanem gyógyulni - mondja B. Mihály, aki prosztatadaganat­tal fekszik a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Kórházban. - Az orvosok közölték, ha nem já­rulok hozzá a vértranszfúzió- hoz, meghalhatok. Ragaszko­dom ahhoz, hogy ne kapjak ide­gen vért. Ha ezt megtagadom, meghalhatok, de tiszta lelkiis­merettel állok majd az Isten előtt, mert nem sértettem meg a törvényét. B. Mihály a Jehova Tanúi egyház tagja, az ide tartozók úgy gondolják, a teljes vér elfo­gadása egyenlő Is­ten törvényének megszegésével. Is­ten parancsa szá­mukra így hangzik: tartózkodj a vértől! Kerülik a vér hoz­záadásával készült ételeket, soha nem esznek véres hur­kát, hagymás vért, visszautasítják a vértranszfúziót, közöttük ön­kéntes véradó sem lehet. Az éle­tüket fenyegető betegségek gyó­gyításához szükséges vérkészít­mények esetén is fontolóra ve­szik e törvényt. Nincs ez más­ként a Jehova Tanúihoz tartozó szülők kiskorú gyermekének esetleges műtétékor sem.- Ez nem egyházi rendelet, hanem bibliai parancs - mondja Nem véletlenül vádolják sokszor a kis egyházat az­zal, hogy a vérát­ömlesztés meg­tiltásával halálba kergetik súlyosan beteg tagjaikat Az orvosok szerint éles helyzetben a betegek elfogadják a vért Jankovics Tibor, a Jehova Tanúi egyház szóvivője. - Tagjaink or­vosi ellátásakor kérjük, hogy ezt az orvosok vegyék figyelembe és vérmentes módszereket al­kalmazzanak. A beteg lelkiisme­reti szabadsága szerint ragasz­kodik az isteni parancshoz, kör­nyezetének indulatokkal fűtött véleménye ellenére is. A mi fele­lősségünk, hogy az orvosokat tájékoztassuk a tervezhető mű­tétek előtt a vérkímélő beavatko­zásokról. Ha szükséges, ellátjuk őket az adott betegség vérmen­tes kezelésének legfrissebb tudnivalóival. Híveink vérkár­tyával rendelkeznek, amelyen tanúk hitelesítik: a kártya tulaj­donosa csak vér nélküli műtéten eshet át, vérkészítményekkel nem kezelhetik. A szóvivő megjegyzi, nem tud arról, hogy az orvo­sok kijátszották volna az ilyen bete­geket azzal, hogy emberi vért hasz­náltak a kezeléskor, miként emiatt még perre sem került sor. Az orvosok számára nem kis lelkiismereti teher, ha ilyen esettel ta­lálkoznak, hiszen ők az élet megmentésére esküdtek fel.- Az orvosok negatívan ítélik meg ezt a fajta hitbeli meggyő­ződést, mert nem látják reális magyarázatát - vélekedik dr. Máté Zsolt adjunktus a B. A. Z. Megyei Kórház urológiáján. - A Jehova Tanúit általában meg­különböztetéssel kezelik, rend­szerint el sem vállalják műtétje­iket, igaz, vannak orvosok, akik speciálisan csak az e vallásúak által elfogadott vér nélküli ope­rációkkal foglalkoznak. Ilyen helyzetekben tehetetlenek va­gyunk, amely előbb-utóbb át­csap ellenállásba is, és nem biz­tos, hogy el akarjuk fogadni a betegeknek olykor a halálukat jelentő vallásos álláspontját. Ne­hezíti a helyzetet, hogy a törvé­nyi háttér sem tisztázott. Ha a Jehova Tanúja beteg meghal, mert elutasította a túlélést jelen­tő vért, a családtagok perelhet­nek is. Bizonytalan, kit marasz­talhatnak el, a vallási fogadalmá­hoz ragaszkodó beteget vagy az orvost, akinek kezében volt a le­hetőség az életveszély elhárítá­sára, mégsem cselekedhetett. Az orvosok nem biztosak abban, elfogadhatják-e a vérigazol- ványt, ami nem közjegyző által hitelesített okirat. Az adjunktus hozzáteszi, olykor ezek a betegek éles hely­zetben már nem ragaszkodnak e hittételhez és belemennek ab­ba, hogy vért kapjanak, legfel­jebb kérik, a családtagok ezt ne tudják meg.- Szakmai célunk, hogy ha gyógyítunk, ne adjunk vért, ami egybeesik az említett vallási meggyőződéssel, de nem lehet mindent megoldani vér nélkül - magyarázza dr. Fehér József Miklós, a B. A. Z. Megyei Kór­ház urológiájának osztályveze­tő főorvosa. - Tisztelem az ilyen betegek vallását, de amikor élet­halálról van szó, nem képvisel­hetek mást, mint hogy vért kell adni. És ha a beteg elveszíti esz­méletét, nem kérdezhetem meg, márpedig orvosként adnom kell vért, hogy megmentsem. Tes­sék dönteni ebben a helyzet­ben! A beteggel mindent alá kell íratni, én viszont nem írhatom alá, hogy nem kívánok ilyen ORVOSVÉDELEM- Az orvosoknak ilyen helyze­tekben is védelmet nyújt az egészségügyi törvény - mondja dr. John Anna, az Egészség- ügyi Minisztérium főosztályveze­tő-helyettese. - Igazuk van az orvosoknak, ha nem akarják el­fogadni a „vérigazolványt”. A beteget megilleti az önrendel­kezési jog, eldöntheti, milyen beavatkozásokba egyezik bele. Nincs erre szükség, ha az adott beavatkozás elmaradása mások- beleértve a 24. hetet betöltött magzatot is - egészségét sú­lyosan veszélyezteti és közvet­len az életveszély. helyzetekbe belemenni. Ilyen­kor jogi támogatást sem ka­punk, forgatókönyv sincs, mi az orvosok teendője ezekben az esetekben. A Jehova Tanúi azt mondják, divatot csináltak a vértransz- fúzió nélküli műtéteknek, hi­szen ezáltal a betegek nem fer­tőződhetnek AIDS-szel, hepati­tis vírussal. A szakemberek sze­rint ez az egyház magára ma­radt a vér megtagadásával, nincs igény a vér nélküli műtétekre, másrészt a mai vérkezelési mód­szerek rendkívül tökéletesek. Csontos Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom